Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-09-25 / 78. szám

XXXI. évfolyam. 1904. Békéscsaba. Vasárnap, szeptember hó 25 én 78. szám eff UN BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fö-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehet evnsgyeden belül is. Felelős szerkeszló : MAKÓ a 6YÖEŰT. Segédszerkesztő : PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fö-tér. 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Gondok. Békéscsaba, szept. 24. Egy kihatásaiban keservesen bi­zonytalan tél előtt állunk a kedve­zőtlen gazdasági esztendő miatt. A szinte példátlan hosszú szárazság' sanyarú termést hozott a gazdáknak. És ez a kedvezőtlen termés nemcsak a gazdát sújtja, hanem közvetve érzé­kenyen sújtja a nagyközönséget is, melynek nagyrészét már is az inség aggasztja. Ez az aggodalom egyelőre meg korai, nálunk és vidékünkön pedig éppenséggel alaptalan, ámbár más­részt tagadhatatlan, hogy az ország egyes vidékein éppen ellenkezően ál­lanak a viszonyok. Vidékünkön nem Ínségről, csupán drágaságról lehet szó, amely tehát kihatásaibm nem annyira az összességet, mint inkább az egyéneket sújtja érzékenyebben, akik életszükségleteiket napról-napra kénytelenek beszerezni De most ez egyszer térjünk vissza a közmondáshoz, mely ősrégi tapasz­talaton alapszik: Hosszú, forró nyár után, hosszú hideg — tél következik. Es ha még figyelembe vesszük, hogy azi dők már is hűvösre fordultak, ámbár lehet még, hogy megenyhülnek, — figyelmez­tetésnek ez is elég arra, hogy hosszú tél következményeire gondoljmk. Ha pedig erre gondolunk, amint kell is hogy gondoljunk, amig nem késő, múlhatatlanul szükségesnek tartjuk a drágaság, esetleg az inség ellen való védekezést, mert maga a példátlan drágaság nem csak a kis embereket érinti, hanem az egész nagyközönsé­get, Szükségesnek tartjuk pedig a védekezést, mert a társadalom ful­De ha már arról prédikálunk, hogy védekezni kell a drágaság ellen, milyen megoldást keresünk ? A kérdés titka a követelések mérséklésében és helyes megoldásában rejlik. Részünkről egy ilyen helyes megoldási módozatnak találnók az alábbit, mely véleményünk szerint megérdemelné, hogy ugy a nagyközönség, mint illetékes körök behatóbban foglalkozzanak vele. Nevezetesen, a békésmegyei ter­melők értékesitő szövetkezetére gon­dolunk, amelyet egy kis utánjárással, természetesen a megye legforgalma­sabb és legnépesebb községében, Csa­bán minden nagyobb nehézség nélkül meg lehetne alakítani.Ez a szövet­kezet ezután a megye egyes n-jgyobb községeinek a piacain szervezendő elárusitási raktáraikkal előmozdíthat­nák a vármegye egyes piacainak egészséges áralakulását, anélkül, hogy a tisztességes polgári hasznot kockáz­tatnák. Lassankint a nyerstermények­nek ez elárusitási raktárait ki lehetne egészíteni a megyei iparososztály cik­keivel, hogy egyfelől a fofogyasztó egy helyen kezeügyében találja min­den szükségletét, de főkénthogy ily módon, kényelmesebb és olcsóbb be­szerzési forráshoz jusson. Igy az ér­dekek kölcsönösen megközelittetné­nek és idővel elérnők azt, hogy mind a helybeli, mind a vidéki fogyasztók kevesebb fáradsággal és költséggel elégíthetnék ki szükségle­teiket, mert a közvetítő üzlet oly intézménty találna maga előtt, melylyel kénytelen volna számolni. És ilymódon bátran megalakulhatna ós eredménye­sen működhetne a csabai ipartestület hitelszövetkezete, mely most a levegő égben csüng. Csak egy kis ébtrevaló­nyomó része kis ekzistencia, akik körében a drágaság igen könnyen ínséggé fokozódik. Már pedig ennek veszedelmes a kihatása, mert az éhes gyonor előtt nem létezik ember­alkotta törvény, az éhes gyomor nem alkuszik, nem latolgat, hanem min­denre képes. Nagyon természetes, hogy a meg­élhetési viszonyok az egyes helysé­gekben a la kosság számától is függ­nek sőt nagy részben ettől Mentül népesebb egy helység, még a leg­kedvezőbb gazdasági esztendőben is, annál kedvezőtlenebbek a megélhetési viszonyok. És mentül nagyobb egy helység, an nál nagyobb számot alkot benne az intelligencia, a művelt tár­sadalom, melynek igényei fokozottab­bak, mint az alsóbb néposztályé. És itt valljuk meg nagy szerepet játszik a balítélet is. Mert én, a műveltebb osztály tagja, akinek megerőltetés nélkül nem jut mindennap három­négy fogás legkülönbözőbb étek az asztalomra, éppen ugy jóllakom szerény két fogással, mint az a földhözragadt munkásember az ő fekete kenyerével és burgonyalevesével, vagy mint akár­melyik hétágú koronás herceg az ő tizenkét fogásos menüjével. Dehát még nálunk él a balítélet, és nem értik meg a közmondást, hogy: Addig nyújtózkodjál, ameddig a takaró ér. Hanem ahelyett ellenkezőleg fizetés­javítást, drágasági pótlékot, rendkivüli mellékjövedelmeket és munkabéreme­lést, szóval mind olyan dolgokat kö­vetelünk, melyekkel túlfokozott igé­nyeinkkel lépést tarthatunk s igy csak nagyon természetes, hogy a fokozódó drágaságnak nagy részben mi vagyunk az okai. ságot és utánjárást igényel az egész dolog. BMert bizony ne t élünk Utó­piában, ahol a mese szerint sült galamb száll a henyélő emberek szá­í ib a- p. j, A nagyvilágból. Politika és egyebek. - Levél fővárosi munkatársunktól. — Budapest, szept. 24. Ritka esemény emelkedik ki a hót történetéből. Szintere e ritka eseménynek a Balkán, a honnan ezúttal láttunk elő­ször derűs színjátékot: egy király-ko­médiát, Szerbia kicsi, de örökké forrongó, változatosságot, és néha királyi vért is kedvelő népe király-koronázással gyönyör­ködtette a világot, Szerbia balkáni ország lévén, csak természetes, hogy P é t'e r király megkoronázásán is rajta van a balkáni kalandosság és züllöttség szaga. Maga a korona sem valami nagyszerű tör­ténelmi ereklj'e. Mostanában csinálta egy párisi ékszerész. Anyaga bronz. Talán azért, jjmert ez a bronz egykor szerbőlö török ágyú volt ? Nem, hanem azért, mert a királynak nem volt pénze másra. És bár a balkáni szag ott lappang minden részletében Szerbia világraszóló ünnepének, mégis van benne valami, amit nemes nagyrabecsüléssel irigyelhetünk Szer­biától. Ezt a fura bóhozatot mégis csak komoly és tiszteletreméltó valósággá edzi valami, ami valóság és mégis csak levegő : a független ország szabad légköre. Nem­zeti királyság csinált ott lent Belgrádban koronázási ünnepet. Hogy aztán miként? A maga módja szerint. De mégis csak ő akarta igy, s a nép lelke mégis templom, amely telve van és túlárad a hazafiúi himnusz malasztjától. Békésmegyei Közlöny tárcaja. Krónikás írások. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta; Falatinus József. VI. Ferdi bácsi mókái. Ki ne ismerné Csabán és messze kör­nyékén ezt a nevet ? És aki nem ismeri meg Ferdi bácsit erről a névről, az megismeri őt alábbi mókáiról, amelyek megyeszerte híresek, s amelyeken annak idején hét vármegye kacagott. Dehát lássuk őket . * Ferdi bácsi idejében volt Csabán egy törzsasztal a mostani Fiúméban, melynek 12 cörzsvendégét Jehu társaságnak nevez­teték. Aféle mulatós, jóízű, adomázó társa­ság volt ez, melynek Ferdi bácsi volt a főfőmestere. Igen kedvelte ezt a társaságot a Fiume hajdani tulajdonosa, bizonyos Rolkó nevü vendéglős is, akiről azt jegyezte föl a krónika, hogy papucskormány alatt nyögött. Rolkó uramnak ezt a nemes gyöngeségét egyébként, ismerte a Jehu társaság is, amelyre örökké gyanús szemmel nézett a hatalmat képviselő Rolkóné asszonyom, ki is a legszigorúbb ordréban adá ki férjeurának, hogy a Jehu asztalbélieknek ugy ajándékozzon csak egy itce bort fizettség nélkül, hogy aztán lássa követ­kezését. a feleségének hiven engedelmeskedő Rolkót aztán egyszer rutul megtréfálta a Jehu örökké kedélyes nagymestere. Történt pedig a dolog következőképpen : Rolkó uramnakvo'tkét malaca,amelye­ket éppen hogy elválasztottak anyjuktól. Ferdi bácsi ezek egyikét egy homályos téli es­tenden bőrtarsolyba gyűrte és elvitte haza, hol is ízletes paprikást eszközöltetett belőle. De ugyanezen este történt, hogy Rolkó uram két nyulat vasárolt, melyeket is a tornácra akasztatott ki. Ferdi bácsi ezeket is haza szállította, annak rendje és módja szerint megnyúzatta és pecsenyének szüt­tette. A fejeket azonban meghagyta, a bőröket pedig kitömette szalmával ós észre­vétlenül visszacsempészte Rolkó uram tor­nácára. Elkövetkezett azután az öreg este, mi­koron is Ferdi bácsi a nemes Jehukat vacso­rához hivta asztalához. De meghívta fös­vény Rolkó uramat is, ki szívesen fogadta a meghívást. Együtt volt a nemes Jehu és tagjai nem győzték eléggé dicsérni Ferdi bácsi konyháját. És dicsérte Rolkó uram is, akit Ferdi bácsi csak egyre igy biztatott: — Ugy egyél, mintha csak a magadét ennél! Am vége lőn a vacsorának ós borra ke­rült a sor. De Ferdi bácsi szántszándékkal kegyetlen bort tétetett az asztalra, ugy hogy a vendégek nem bírták inni. — Te Rolkó, — szólalt meg a házi gazda, — kár ám elrontani ezt a jó va­csorát evvel a komisz borral. Hanem te, meg tehetnód, hogy elküldenél haza néhány kanta borért. Hogy pedig a fizető pincéred elhigyje üzeneted, adj át a szolgámnak va­lamelyes tárgyat, amit ismer a tőpincéred. Ugy is volt. Rolkó uram átadta a bó­resnek gyöngyháznyelű, értékes bicskáját és keményen ráparancsolt, hogy két kanta bort adasson magának a főpincérrel, aki midőn látta gazdájának bicskáját, tényleg ki is adta a bort. Ferdi bácsi asztalánál pe­dig hajnalig ittak a malacpaprikásra és nyul­pecsenyére. Elkövetkezett aztán a hajnal. Még sö­tétes volt, mikor Rolkó uram hazabakta tott a vendégeskedésből. Élvén a gyanú­perrel, hogy a Jehu ismét valamelyes tré­fát követett el, először is a sertésólnak tartott. Mivel pedig a meglévő malac nya­fogott, megkönnyebbülten ment a tornácra. Onnan sem hiányzott a szegről,_a két nyul, Rolkó uram tehát nyugodtan hajta fejét hajnali álomra. De jön ám reggel az udvaros ós nagy j Siroítnq hüledezve jelenti, hogy az egyik malac szőre-szálán eltűnt. Keresték mindenfelé, de nem találták. — Hát üsse kő ! Több is veszett Mohács­nál ! — é* boszusan fordult másik olda­lára Rolkó uram. De alig hogy ezt megcselekedte, a szakács nyitott be hozzá e kérdéssel: — Milyen pecsenyét tálaljunk föl délbe az abonnenseknek ? — Ott van a tornácon)két nyul, nyúz­zátok meg! — Azokat ugyan nyuzhatjuk, de pe­csenye sohasem lesz belőlük, mert minda­kettő szalmával van kitömve. Hanem erre már Rolkó uram egy darabban kiugrott az ágyból és világos lóvén előtte az éjszakai lakoma, kánkánt toporzékolva lármázta: — Megálljatok Jehuk! Nem elég hogy megettétek a malacomat és nyulaimat, ha­nem még a borom is megittátok. A nemes Jehunak azonban e fenye­getés dacára sem görbült meg a hajszála, hanem annál inkább Rolkó uramé, melybe, mint a krónika följegyezte, másnap Rol­kóné asszonyom markolt bele nem éppen gyöngéden. * Ferdi bácsi arról volt nevezetes, hogy nem lehetett soha lúddá tenni. Amit azonban nem tudott vele megtenni senki, a legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer : tüd©betejjség ,ek;nél., légzőszervek liurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárlmrut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánitatik­meli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolitja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. - Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapnató. Figyeljünk, hogy minden iveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffman-Lan Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc). V

Next

/
Oldalképek
Tartalom