Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-09-25 / 78. szám

Szerbia békességes haladás felé törekszik a koronázással. És békehírek hallódnak a messze keleten duló véres háborúk színhelyéről is. Aki a bókehurokat pengeti, az a hatalmas orosz nemzet, melynek eddig negyvenezer |fia áldozta föl életét, vérét az igazságtalan ügyért, amelyet maholnap a hősies japánnal szemben teljesen elveszítenek. Es azért ők, atyuska emberei, azt hangoztatják, hogy az eddigi események Oroszország becsületét és méltóságát nem tették tönkre. Majd ugy okoskodnak tovább, hogy Oroszország nem szorul rá mindáron a békére, hanem folytatja a háháborut ós ezért méltósága megengedi, hogy éppoly vitéz ellenfelének bókét ajánljon fel érte. Érti az egész világ ezt az okoskodást, melyből kilátszik a lóláb. Drága lesz ez a béke a vesztes orosznak, ha megkötik. Egyelőre azonban a megkötéséről szó sincs. Még várnak vele, mig Kur opatkin néhány ujabb „fényes sztratégiai müveletet" végez és régi jó szokásához hiven koncentrál hátrafelé. Az istenért, csak Pétervárig, vagy Moszkváig ne koncentráljon, mert a kis sárga japánok még megteszik azt a bolondot, hogy utánuk mennek és a szent városba szedik le a fejüket ! , Nem az orosz-japán események, hanem Kossuth Ferenc vasárnapi orosházi beszéde miatt, a belföldi politikai pártok egyikében, az ellenzéken mozgolódnak. Függetlenségi képviselők azt beszélik, hogy Kossuth Ferencet igyekeznek rábírni az Orosházán tett leszerelő haugu nyilatkozat megmagyarázására, illetőleg módosítására, hogy a párt egységét legalább egyelőre biztosítsák. Azt mondják, hogy a hajdúnánási szoborleleplezési ünnepen alkalmat talál Kossuth Ferenc ellenzékibb hurok megpenditósére, mert az orosházival nincsenek megelégedve. Egyes elégületlenek azt is hangoztatják, hogy ha Kossuth a feltétlen béke programja mellett akarna maradni, akkor az első pártértekezleten bemutatnának egy tekinlélyes névsort azoknak az aláírásaival, akik e programmal nem értenek egyet. Hovatovább vógetór a vakáció is. A miniszterek már is erősen dolgoznak, hogy ne találja őket készületlenül az őszi ülésszak. A héten miniszteritanács is volt, amelyen megjelent a kabinet valamennyi tagja, minthogy a konferencia legfőbb tárgya az 1905. évi költségvetés megállapítása, valamennyi minisztert érdekelte és jelenlétét szükségessé tette. Illetékes körökben elismerőleg nyilatkoznak Lukács László pénzügyminiszterről ós dicsérik ama pénzügyi politikáját, hogy állandóan zárszámadási feleslegekről gondoskodott, miután a jövő évre [előirányzandó kiadások jelentékeny részét ezekből a feleslegekből kell fedezni. Egy másik, kiválóan nagyfontosságú munkáért H i e r o n y m i Károly kereskedelemügyi miniszter érdemel dicséretet, aki a sztrájkok ellen törvényjavaslatot készített, amelyet már a minisztertanács is tárgyalt. Kiszivárgott hirek szerint ez a javaslat, ha törvényerőre emelkedik, a sztrájkszabadságot biztosító Láng-féle rendeletét érvénytelenné teszi. A régen vajúdó olasz kereskedelmi szerződést is megkötötték végre-valahára A három hónapig tartó tárgyalás, mely Yallombrosában folyt le, természetesen a mi vereségünkkel végződött, A vigasztaló csak az a körülmény lehet, hogy a rendes kereskedelmi szerződés végleges szerkesztése még nem történt meg s igy a szerződós ideiglenes jellegű. A szerződós fő pontja ugy szól, hogy 450 ezer* méter mázsa olasz bor behozatalát Magyarországba 6 forint 50 krajcár vám mellett arányban ez óv végéig engedélyezték. -B — Selyemíonoda Csabán. A földmivelésügyi miniszter leirata. Sokszor esett már szó ehelyütt a csabai selyemfonoda kérdéséről ; ismeretes olvasóközönségünk előtt ezen ügy fejlődésének minden fázisa, a keletkezés napjától azon időpontig, a mikor a község képviselőtestülete jelentékeny áldozatokkal terhelte meg magát, hogy ezen fontos ||intézményt biztosítsa. Az ügy most ismét nevezetes lépéssel közeledett megvalósuláshoz. Békésvármegye törvényhatósága tavaszi közgyűléséből felirt a földmivelósügyi miniszterhez, melyben melegen ajánlotta figyelmébe a miniszternek a csabai selyemfonoda ügyét. A miniszter válasza most érkezett le a vármegyéhez s következőképpen szól : Békésvármegye közönségének. Gyula. A vármegye törvényhatósági bizottságának folyó évi május hó 24-ikén tartott közgyűléséből ad 178 szám alatt hozzám intézett föliratára értesítem a vármegye közönségét, hogy, tekintettel Békéscsaba részéről a selyemtenyésztés emelése érdekében kifejtett hazafias buzgóságára, elvben hozzájárulok ahhoz, hogy a Mohácson tervezett fonodának 1905 évben tervezett felállítása után a következő fonoda Békéscsaba község ismeretes hozzájárulásával, annak területén létesíttessék. Minthogy azonban ugy az ottani vi

z mii.üs j;ére, mint a munkásviszonyokra nézve még további tanulmányozás szükséges, értesítem a vármegye közönségét, hogy csak a jövő óv folyamán lehetek azon helyzetben, hogy a Békéscsabán esetleg építendő selyemfonodára s az építkezés megkezdésére véglegesen határozzak. Budapest, 1904 évi szept. hó 12-én. Tallián s. k. Vármegyei dijnokok mozgalma, Memorandum fizetósrendezós iránt. Bókósvármegye őszi közgyűlése gazdag tárgysorozatot fog a megye képviselői elé tálalni. E gazdag és vaskos kérdésekkel telt napirend tárgya lesz az a memoran dium is, amelyetj Bókósvármegye dijnokai terjesztettek a napokban a 'törvényhatóság elé. A vármegye kis emberei fizetésrendezést kérnek. Kérik pedig azért, mert az 1904. évi X. t. c. végrehajtásával gondoskodás történt az összes vármegyei alkalmazottakról, valamenuyinek javadalma tekintélyes összegű fölemelést nyert, csak mint a momerendum mondja: a dijnokok, hivatalnoki statisztái hagyattak meg eddigi sanyarú helyzetükben, hogy még jobban érezzék a sors nyomorúságát. A vármegye dijnokai a többi vármegyei alkalmazottakkal együtt törekedtek helyzetük javitására. E törekvések során a belügyminiszter egyik rendeletében azzal vigasztalta őket, hogy a vármegyének módjában lesz az 1904. X. t. c. végrehajtása során az egyes dijnoki állásokat irnoki állásra emelni. Á rendelet alapján annak tárgyalása alkalmával a vármegye törvényhatósága ki is mondotta

; hogy a vármegyénél rendszeresítve levő 12 központi dijnoki állás közül 4 irnoki állást szervezA belügyminiszter azonban a törvényüatóság e rendeletét nem hagyta jóvá és igy a dijnokok egyelőre elestek attól a lehetőségtől, hogy közülük egyesek Írnokká léphessenek elő, a többiek pedig a könnyebb előlépés lehetőségének reményében szolgáljanak tovább. A belügyminiszter azzal indokolta meg a jóváhagyás megtagadását, hogy a vármegyei írnokok száma a vármegye területéhez ós népességéhez viszonj'itva máris elegendő ; továbbá, hogy az uj állások rendszeritése iránt a vármegye közönségének külön ós rendes közgyűlésben kell intézkedni. Az első okkal szemben a dijnokok azon körülményekre hivatkoznak, hogy a járási írnokok száma Bókésvármegyóben az anyakönyvi teendőknek a szolgabírói hivatalok által történő ellátása következtében oly magas és hogy vármegyénknek más vármegyékhez viszonyítva fejlett kulturája aránylag sokkal nagyobb ügyforgalom okozója ós hogy ez az ügyforgalom eddig is csak ugy volt lebonyolítható, hogy az írnoki állások mellett még 14 állandó dijnokot kellett alkalmazni, amely szám más vármegyékhez viszonyítva igen magas. Mindezeknél fogva remélik a dijnokok, hogy súlyos helyzetüket méltányolja a törvényhatóság ós a kérdés végleges rendezésével egyrészt javadalmukat a megélhetéshez legszükségesebb minimumra emeli, másrészt, hogy hosszú dijnoki szolgálatukban részükre bizonyos előhaladást biztosit. A dijnokok memorandumából közöljük az alábbi részeket: „A fizetésrendezés azt eredményezte, hogy a vármegyei szolgák legalacsonyabb évi javadalma a fizetést, lakáspénzt és természetben való ruházat értékét összevéve minimális 1000 koronára tehető és ugyanők 5 évenként előrehaladva, 1300 koronáig emelkedhetnek, sőt az altiszti fokozatba is előléphetnek, szolgálatuk nyugdíjjogosultsággal van összekötve ; addig mi dijnokok, a-kik legalább 4 középiskolai osztálylyal, sokszor magasabb kvalifikációval irodai és mint beosztott segédek, kezelői teendőket látunk el. mindössze évi 730 korona díjazásban részesülünk és hosszú évekre terjedő szolgálatunk nyugdíjjogosultságra, alapul nem szolgál. Ez az összehasonlítás, de magában évi javadalmunknak ijesztő csekélysége eléggé feltárja nyomorúságos helyzetünket. Számításba kell még vennünk a mi terhünkre, hogy a dijnoki állást a mai viszonyok között nem tekintjük kezdő átmeneti állásnak, a melyből hamarosan előléphetünk, mert hisz közülünk a régebbi alkalmazottak már 6—6 évet meghaladó idő óta szolgálják e minőségben a vármegyét. Ily körülmények között szinte elérhetetlen jó állásnak tetszik előttünk egy vármegyei hajdú helyzete és jövedelme, a mi bizonytalan mindenkor megszüntethető alkalmaztatásunkkal szemben". Majd kérik, hogy a vármegye törvényhatósága a következő pontokat emelje határozatra : „1. Hogy a vármegyénél rendszeresítve levő 14 dijnoki állásból négy írnoki állásra szerveztessók át. 2. Hogy a fenmaradó dijnoki állások egyenlően elosztva három, fokozatba soroztainak és pedig 3 kor. 50 fill., 3 kor., 2 kor. 50 fillér napidíjjal, a mely három fokozotban a dijnokok üresedés esetén a szolgálati idő sorrendjében külön kinevezés nélkül lépnek elő. 3. Hogy a vármegyénél alkalmazott dijnokok, mint kebelbeü egyének az írnoki állásokra való kinevezésnél előnyben részesitendők. 4. Hogy a vármegyei dijnokok a nyugdíjintézet kötelékébe eddigi szolgálatuk beszámításának kedvezményével felvétessenek. 5. Hogy a dijnokok szolgálati viszonyai (alkalmazás, elbocsátás, szabadságolás, falhoz állította őt egyszer a saját társasága' a furfangos Jehu. Ez a rászedés pedig következőként történt: A 60-as években egyházlátogatni járt Csabán Székács püspök, aki csabai tartózkodása alkalmával több előkelő családnál tett látogatást. A Jehu egyik > tagja felbérelte az egyházfit- ós azzal az üzenettel küldte el Ferdi bácsihoz, hogy délután látogatást tesz nála a püspök. És Ferdi bácsi, amint elharangozták a delet, vendégvárni üuneplőbe öltözött. A konyhán pedig sütöttek-főztek minden jóizü étkeket, hogy illőn megtraktálhassák a magasrangu vendéget. Ferdi bácsi régi jó magyar szokás szerint még a nagykapukat is kinyittatá, hogy beroboghasson udvarába a püspök címeres batárja. Es délután csakugyan arrafelé közeledett a püspök fogata. De nem tért be Ferdi bácsi vendégváró portájára és visszafelé is elrobogott a háza előtt. Es Ferdi bácsi elkeseredve nézett a püspök eltűnő kocsija után, nem tudván magának megmagyarázni, hogy mórt kerülte el házát a püspök. Csak később tudta meg, hogy rászedte őt a Jehu. De tudomást szerzett e tréfáról Szókács püspök is, aki legközelebbi csabai tartózkodása alkalmával csakugyan meglátogatta Ferdi bácsit portáján, hol is illő tisztelettel ós ritka magyaros vendégszeretettel fogadtatott. * Egy más alkalommal törtónt, hogy Ferdi bácsi és egy humoros öreg gazdatiszt barátja megállapodtak, hogy bemennek együtt a gyulai Pál-napi országos vásárra sertéseket vásárolni. Ugy állapodtak meg, hogy a vásár reggelén 6 órakor a mai Fiume előtti sarkon találkoznak. Történt azonban, hogy vásár reggelén rossz idő kerekedett, amely miatt a gazdatiszt nem ment el a Fiume elé, hanem otthon maradt. De otthon ragadt Ferdi bácsi is, mert elnyomta az álom. Napok multával azután találkozik a két jóbarát. Kölcsönösen abban a hiedelemben élvén, hogy a másikuk elment a vásár reggelén a kitűzött időben a Fiume elé, nem mertek egymásnak szemrehányást tenüi. Ferdi bácsi csak hetek multával tudta meg, hogy barátja a kérdéses napon ki sem mozdult a házából. A legközelebbi alkalommal, mikor találkozott vele, meg is kérdezte tőle : — Hát öregem, Pál napján miért jöttél el a Fiume elé ? A gazdatiszt röstelkedve mentegetőzött és bocsánatot kért elmaradásáért. Több se kellett Ferdi bácsinak, aki ezentúl a gyulai vásár miatt mindig évődött barátjával. Történt azonban, a gazdatiszt is megtudta, hogy Pál-napjának reggelén Ferdi barátja sem kelt ki az ágyából. Ekkor aztán el is készült a tromfra. A visszavágásra nem is sokáig késett az alkalom. Mikor a két öreg találkozott, Ferdi bácsi a szokásos megszólítással üdvözölte barátját : — No öregem, mikor megyünk a gyulai vásárra ? — Majd ha Székács püspök Csabára jön és meglátogat téged, — volt a csipős válasz. Egyszer egy előkelő magyar uri ember vadászatra hívta a Jehu társaságát. Mindenki elment a vadászatra, csupán a házigazda maradt el valamelyes okok miatt. Vége iévón a vadászatnak, amely eredmény nélküli volt, a vendégek a gazda tanyáján gyülekeztek össze. Mivel pedig gazda nem volt, nem igen volt ott harapni való sem. Ferdi bácsi könnyen segített a bajon. Levágatta a gazda legkövérebb hízóját és lukullusi lakomát rendezett a Jehubeliek részére.-Ettek-ittak, ami pedig megmaradt temérdek sonka, kolbász, felfalatták a 12 agarakkal. (Lévén azoknak a száma is 12, mint a nemes Jehuké). A gazdának pedig kóstolóba hagytanak egy ici-pici kis darab kolbászt és hurkát. — Elégedjék meg ennyivel is, aki elmarad a vendégeitől, — mondta boszusan Ferdi bácsi. Es a gazda, aki időközben, bár elkésve megérkezett, nem szólhatott egy szót sem. ükkor történt biz ez az eset, amikor villanyvilágításról még álmodozni sem mertek Csabán, de meg sehol a föld kerekségén. Akkor, amikor még valódi ázsiai sötétség ásítozott a régi Csaba, utcáin. (Ámbár ma is élvezzük még, ha nem is az ázsiai, de legalább az afrikai sötétséget). Ebbe a régi jó időkben törtónt, (mert mégis csak jó idők voltak azok!) hogy Ferdi bácsi disznótorra hivta a Jehut. Számítván az éjjeli sötétségre, titkon a Jehu minden egyes tagjától £móg délután elhozatta az utcai lámpát. Mikor aztán éjfél után fölkerekedtek a vendégei, figyelmességével valamennyit lepipálta, mert mindegyiknek a markába nyomott egy-egy lámpát. Arra persze volt gondja, hogy senkise a tulajdon, hanem a más lámpáját kapja. A vendégek pedig az előzékeny figyelmességért nem győzték eléggé magasztalni Ferdi bácsit. — No no, csak ne hálálkodjatok, igy dukál az jó házi gazdánál, — dörmögött gyanúsan és alattomban nagyokat mosolygott a bajusz alól. A Jehuk pedig megindultak hazafelé. Mikor a csabai nagytemplomhoz értek, (ahol télen-nyáron mindig nagy léghuzam van) egy erős hóförgeteg eloltotta mindnyájuk lámpáját. Mivel pedig meggyújtani ugy sem tudták volna a nagy szél miatt, az egyik Jehu mérgiben a templom falához csapta a lámpát. Tetszett ez a mulatság a többi Jehunak is ós az immár fölöslegessé vált kialudt lámpák egymásután repültek az ártatlan templom falához, ahonnan izzó-porrá hullottak le a hóra. Es nagyokat nevettek a furcsa háborúságon, mondván : — Na Ferdi, te is várhatsz, mig megkapod a lámpásaidat. Másnap este pedig mindegyik Jehubeli a feleségétől kérte a lámpáját. Természetesen az asszonyok mindnyájan azzal feleltek, .hogy az előző este elküldték a lámpákat Ferdi bácsihoz. A lámpabősz Jehubeliek pedig csak ekkor tudták meg, hogy saját lámpáikat csapdosták a nagytemplom falához.