Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-04-14 / 31. szám

a következő méltánylandó kívánságokra felhívni s azok lehető támogatását becses lapja utján is kérni : 1-ször az életfogytiglan megválasztott segédjegyzők köztisztviselői minősége „al­jegyzői elnevezéssel törvénybe igtatandó, azért, hogy ezáltal ne bitorolhassák olya­nok is ezen elnevezsét, akik jegyzői ok­levéllel nem rendelkeznek 9 igy nem lesz­nek összetéveszthetők a csupán Írnoki, nem pedig fogalmazási teendőkkel foglalkozó egyénekkel. Hogy mennyire fontos az aljegyzők társadalmi ós szolgálati eme álláspontja, azt jegyző kollegáimnak fejtegetni nem is tartom szükségesnek. 2 szor. Legyen ott, ahol egy jegyző van az aljegyző, ha több aljegyző van, az első aljegyző a jegyzőnek akadályoztatása ese­tén főszolgabírói kinevezés mellőzésénél, minden időben törvényes helyettese, ezt az anyakönyvezésnek a községi ügyvitelbe leerdö egybeolvasztása teszi különösen szükségessé. Ha a fontos anyakönyvezésnél bevált a „törvényes helyettes" ugyan ezen erővel, miért ne lehetne a jegyző akadályoztatása esetén az aljegyző annak törvényes he­lyettese ? Kíván-e a mai sokoldalú teendőkkel elhalmozott közigazgatási világ fontosabb tőrvény alkotást, mint a mi a fentiekben kifejezést nye^t. 3-szor. A törzsfizetés 1000 korona és 200 korona lakpénzben- állapítandó meg. 4-szer. Országos jegyzői nyugdíjinté­zet szervezése s ezzel az aljegyzőknek a jegyzői nyugdíjintézetbe leendő kötelező felvétele. Egyes vármegyékben ma is tagjai a jegyzői nyugdíjintézetnek az óletfogytilag­lan megválasztott okleveles segédjegyzők; de nagyon sok megyében nem. Nagyon sok jegyző 10—20 évi írnoki, illetve segédjegyzői szolgálatát nyugdíj­jogosultság nélkül tölti el. Nem elég-e az ilyen szerencsétlen em­bernek az, hogy a kinevezés híján a sok­szor igazságtalan választások nem léptetik elő, de ezzel sz;mben családjával együtt szolgálatképtelenség esetén koldulásnak le­gyen kitéve, hiszen manapság még az út­kaparóknak is van nyugdijuk, már pedig ezek nem végeztek közigazgatási tan­folyamot. Ha a törvényjavaslat nem is biztosítja az előléptetést a segédjegyzöknek, de leg­alább jövőjéről gondoskodnia erkölcsi kö­talessége lenne az államhatalomnak, akkor, amidőn megóvni óhajtja a jegyzői pálya iránti ellenszenvtől a közigazgatási tan­folyamra készülő ifjakat. Maga a fizetésrendezés egységes vol­tának következménye, az országos jegyzői nyugdíjintézmény életbeléptetése ; annál is inkább, miután egyik megyéből a másik m gyébe való átvándorlással, a ki- ós be­utalványozásokkal járó nehézségektől az egyes vármegyék meglennének kímélve. A tanfolyamot végzett hallgató 1000 korona törzsfizetés, 2( 10 korona lakpénz, nyugdíjjogosultság mellett falun megélhet, családot alapithat s igy nem lesz kényte­len a nagy reményeket szövő s írnokként kihasznált jegyzőjelölt, az előléptetés re­ménységével a családalapithatás remény­ségét is esetleg mindenkorra eltemetni. A statisztika igazolja és igazolni is fogja a közigazgatási tanfolyam hallgatók létszámának csökkenését s valószínűleg nem az ösztöndijak kevés voltának, hanem az aljegyzők alárendelt és jelenleg két­ségbeejtő sorsának lesznek köszönhetők, ha ezen adatok siralmas állapotot fognak fel­tüntetni. Én azt hiszem, hogy az itt felsorol­taktól függ sokat a közigazgatási tanfo­lyam már is hanyatló jövője, nem pedjg attól, hogy hány ingyeues internátus lesz létesítve. Pusztaföldvár, 1904- április hó. Versényi Elemér s. ,k. okleveles jegyző. Hogy mennyire és mennyiben van igaza a panaszos levél Írójának, azt most nem vitatjuk. Kiadtuk azon jogon ós .cimen, hogy tisztes hangon ós észszerűen minden­kinek lehessen joga saját leendő sorsa felett felszólalni. Minden esetíe megszív­lelendő hangok azok, amiket,V e r s é n y i Elemér elmond. És ha még nem késő, ta­lán jó is volna általa a nyilvánosságra hozott dolgokkal ugy a testület egyesei­nek, valamint egyetemének a s a j á t ja­vukra is minél előbb és minél hatéko­Bókósmegye vasúti bizottsága legutóbb, dr. F á b r y Sándor alispán elnöklósóvel tartott ülésén foglalkozott ezzel az ügygyei. Elsőben is az érdekeltségtől beérkezett "vá­laszokból megállapította a bizottság, hogy már az első felszólítás után az építési tőke biztositására eddig 333,000 korona van megajánlva. Ehhez járul, hogy a 200,000 korona államsegélyt kérő felte jesztésre a kereskedelmi miniszter az egész vasutterv előnyeit és a kiviteli módozatokat móltány­lóan elismerő leiratban jelenti ki, hogy kész a tervezést megfelelő összegű állam­segélylyel támogatni, a segélyösszeg szám­szerű meghatározását azonban akkorra tartja fenn, ha a részletes kiviteli tervek előtte állanak. Megállapította továbbá a bizottság, hogy a kedvező eredmény a vonalnak Gyu­lától Simonyifalváig terjedő sza­kasza által érdekelt vidék támogatásából származik, mig az uton tuli rósz, névszerint Seprős, Apáti ós Baratonyi érdekeltsége egyelőre tartózkodó álláspontot foglalt el a vasúttal szemben. Ennélfogva a bizottság elhatározta, hogy első sorban a Simonyifalváig terjedő vonalszakasz kiépítésére fekteti a íősulyt s eazel párhuzamosan folytatja a tárgya­lásokat a vasút meghosszabbítására nézve. Tehát elsősorban a gyulai—simonyi­falvi vonalszakaszt épitik, ki, ami a Barakonyig tervezett52 kilométernyi vonal­hossznak több mint kétharmadrésze: 35 kilométer és az érdekelt községek túlnyomó részének biztositja már a vasutat. E szakasz­szal vasúti közlekedést nyernek Gyulavári, öyulavarsánd, Feketegyarmat, Nagyzerind, Tamásda, Miske, Bélzerind, Vadász és Simonyifalva, vagyis csak három község­nek: Seprősnek, Apátinak és Barakony­nak a bekapcsolása maradt későbbre, de már a seprősi határnak Vadász és Simonyi­falva felé eső nagy része a szakasz forgal­mát is emeli. A bizottság intézkedett a vonal traszirozása és a részletes tervek elkészítése iránt. Egyben elhatározták, hogy József főherceghez, a kinek birtoka szintén az érdekeltséghez tartozik, küldöttséget me­nesztenek, hogy öt az ügy támogatására megnyerjék. S igy a közforgalomunk ujabbi fejlesztését zek után már előre is remél­hetjük. nyabban is foglalkozni. Yasut Békés és Áradmegye között­— Gyulától Simonyifalváig. — Husszu ideje tervezik a gyula-barakonyi helyi érdekli vasutat, a mely Arad és Békés­megye között van hivatva uj összeköttetést teremteni. Az ügyben most az a fordulat következett be, hogy a vasút egy részének építését kimondták s azt valószínűleg már legközelebb megkezdik. A csabai ipartestület közgyűlése április 14. A békéscsabai ipartestület elmúlt va­sárnap, április hónap 10-ón tartotta meg 19-ik rendes közgyűlését a községháza nagytermében, melyen a testületi tagok nagyszámban vettek részt. A közgyűlésen Rosenthal Ignác, a testület érdemes elnöke elnökölt, kit azonban megrendült egészsége miatt a veze­tésben Wagner József alelnök helyet­tesitett. A hatóságot K o r m o s s Emil szolgabíró, iparhatósági biztos képviselte. Jelen volt még a gyűlésen U r s z i n y i János dr. a testület ügyésze, Uhrin An­drás testületi pénztáros, ifj. Horváth Mihály számvevő, mint a zárszámadások előadója ós Áchim János testületi jegyző. A közgyűlés megnyitása után mint első tárgy az elöljáróságnak mult évi mű­ködéséről szóló kimerítő jelentése terjesz­tett volna elő, amely azonban a tagoknak a meghívókkal együtt nyomtatásban elő­zőleg kiosztatott s igy mint ismeretes töb­bek felszólalása után felolvasottnak tekin­tetett. Ezután a jelentéshez megindultak a felszólalások. R e i n e r Vilmos kifogá­solja az ipariskolai mulasztások tulszigoru büntetését, amelylyel az iparosokat sújtják. Schvarc Mór hosszasan fejtegeti az iparosoknak mindinkább roszabbodó helyzetét. Az iparosok — úgymond — mostoha gyermekei az államnak. Nagyobb akciót kíván kifejteni a kormánynyal szem- ] ben, az iparosok helyzetének javítása iránt. S a j b e n Pál : az iparos hitelszövet­1 kezet megalakítását sürgeti ós kívánja a 1 magyar önállá vámterületet. M a t u * i k Andor az évi jelentést hiányosnak tartja, mert nincs beüne az előző évi költségvetés. J u h á s z Antal: ugy mondja, hogy a munkások már kivívták jobblétüket, mert' erősen szervezkedtek és a minisztereknek beverték néhány ablakát, az iparosoknak is igy kellene szervezkedni és tenni, mert másképp a miniszter kérelmeinket a pa­pírkosárba dobja. Rosenthal Ignác elnök a sok részben keserű, sok részben azonban indo­kolatlan kifakadásokra igen szép, tartalmas, higgadt ós megnyugtató beszéddel válaszolt. Kijelentette első sorban, hogy az iskolai mulasztások büntetésének a leg­messzebb menő enyhittetóse tárgyában nemcsak mint testületi elnök, nemcsak mint az ipariskolai bizottság elnöke, de egyénileg is mindent el fog követni. Hogy a kis iparnak a társadalom ós állam által némi részben gyámoltalanul hagyása miatt régebben talán emberi he­vületből származó kifakadást tett, bár nem emlékszik reá bizon, de megengedi. Egyet azonban nem mulaszthat el nyíltan és bát­ran kijelenteni, hogy a boldogulás egyedüli és biztos utja e terén a cselekvés, munka és fejlesitésre való törekvés. Minden el­lenkező állítás, elnyomatásunk s a védelem hirdetése még korai és csak tetszetős ön­ámítás, vagy jó hisaemü ábránd. A pozitív igazság és észerü törekvés ellenben a tö­kólesedós és fejlődés utján való előre ha­ladás legyen, mert az egyes egyedül a boldogulás utjá is. Ami pedig a hitelszövetkezetnek általa ie hasznosnak vallott létesítését illeti, arra is azt mondja: törekedjünk létesítésére önerőnkből, lankadás és a kétségbeesés jajszavai nélkül. Végül kijelenti, hogy a költségvetés előirányzatának csatolását a közgyűlés tárgysorozatához a jövőben ő is szüksé­gesnek tartja. Az elnök tartalmas és érvekben gaz­dag beszédét a közgyűlés lelkesen megél­jenezte. Ezután a pénztári zárszámadást, a vagyonmérleget szintén tudomásul vették és a pénztárosnak a felmentvónyt meg­adták, valamint a folyó évre szóló költ­ségvetés tervezetét is változatlanul elfo­gadták. Az ipartestületi hitelszövetkezet ala­kításának részvétlenség miatt zátonyra ju­tott ügyére nézve elhatározták, hogy az alá­írások gyűjtése és az ügy sikerre vitele a most megválasztandó uj elöljáróságnak lesz feladata. Ezzel a napirend letárgyaltatván, követ­kezett a tisztújítás. Elnök a maga és tiszt­társai s az elöljáróság nevében meleg szavakban mond köszönetet az eddigi meg­tisztelő bizalomért, mellyel már több köz­gyűlés megajándékozta, helyét elhagyta s a választás vezetésére K 0 r m o s s Emil iparhatósági biztost kéri fel. Kormos Emil elfoglalván az elnöki szókot, felhívja a közgyűlést az elnök megválasztására. Mire kitörő közfelkiáltással elnökül egyhangúlag ismét Rosen thai Ignácz választott meg. Ugyan ilyen lelkesedéssel alelnökül egyhangúlag ismét Wagner József, ügyé • szül újból Urszinyi János dr. válasz­tott meg egy-egy évre. Jegyzőül pedig három évre újból Áchim János választa­tott meg egyhangú közfelkiáltással, most már hetedizben. A megválasztottak köszönő nyilatkoza­tai után következett a három számvevő, 20 elóljárósági tag, továbbá : a beteg­segélyző pénztárhoz 1 felügyelő bizottsági tag és 1 póttag, valamint 30 közgyűlési kiküldött megválasztása, kiknek a bevett gyakorlat szerinti jelölésére egy : Wag­ner József elnöklete alatt állott 7 tagu kandidáló bizottság küldetett ki. A jelölés elkészültéig elnök a közgyűlést felfüggesz­tette. A jelölő bizottság előterjesztése alapján, megválasztatnak egyhangúlag számvevőkül: Matusik Andor, Facsinay Dezső ós Fikker Antal. Elöljárósági tagokul: Zvaratkó Pál, ScheibelMihály, Porjesz Mihály, Zlehovszky György, Timkó György, Horváth Mátyás, Kiiment János, Leszich Gábor, Pataki Endre, ifj. Horváth Mihály, Reiner Vilmos, Schwartz Mór, Michnai Gusztáv, Szta­szenka János, Túrosán Pál, Juhász Antal, Kiszely Pál, Matulai Ferencz, Kován Endre, Rovó Vincze. A betegsególyző pénztárhoz : felügyelő bizottsági rendes tagúi: Csendes József, póttagul T h i e s z János. Közgyűlési kiküldöttekül a 20 elölj árósági tagon kivül még 10 tag. Ezzel a közgyűlés az elnökség hangos éltetésével véget is ért délutáni 5 órakor. k Körözs partiáról. — Mondókák, ha van - miről. — Azt mondják, hogy tavasz van már ; az ibolya nyílás, lágy napsúgár, meg a kecses asszonyok és lányok tavaszt hirdető divatmutogatásának derűs, verőfényes ós színdús ideje . . . Legalább ón igy tapasztalom a sok minden rendű lap olvasásából, hogy már ott tartunk — de máshol ás nem Békés­csabán. Mert Csabán én eddig nyíló ibolyát csak virágárus tányéron, vagy virágkeres­kedő kirakatában láttam eddig; tavaszi színdús ruhában pompázó vidám és szivet­lelket felderítő' kecses asszonyt ós leányt, azt még eddig — sehol / Azt mondják, hogy Csabán nagyon háziasak a bájos hölgyek. Szép, szép, hiszen én is vállalom ezt a jó és a női legszebb erényekre valló kiváló szokásokat, de társadalmi életből bízott kell ám valaminek a piacra is ke­rülni ; valamint a szépvi rágnak az üveg­házból, hogy kelendőbb legyen . . . Mert hiába, akkor becses is ám még igazán mindakettő (virág ós leány is) ha még hozzá kelendő is. Hogy mi közöm hozzá ! ? .. . Már hogy is volna közöm hozzá, bizony én szeret­ném, hogy ne kelljen más nagy városokra irigykednem, hogy lám ott van ibolya­nyílás, tavaszi divat, tavaszi séta, asszony és leány korzó, meg hogy máshol tudnak is, meg akarnak is még a mindennapos meg­élhetés goudjain felül még valami derűvel élni az emberek. Hiszen úgyis olyan rövid ez az élet ós óh jaj de hosszú, meg sötét is lehet az a- — sir! Vagy tán Csabán soha se is halunk ! ?... No ezt igazán nem hiszem ám . . . Hanem na nincs még se fecske, se korzó, nem lesz még ráadásul maholnap sport se ám. Legalább én a múltkor ámulva láttam, hogy egy kerékpáron ülő ifjú ur milyen peckes mozdulatlansággal vágtat a világba kerékpárján. Még a lába se mozdult meg raja, ami pedig eddig okvetlenül kellett hozzá. A kerékpárt ugyanis — motor haj­totta. S igy maholnap tudja Isten milyen, de valamelyes motor révén fogunk dolee far niente úszni, vivni, lovagolni, tor­nászni és billiárdozni, sőt tán járni és táncolni is. Hogy a motosos találékony ördöge mentsen meg minket most és mindörökre ettől a testi — élőtetszhaláltól. Bizony mondom, veszélyeztetve látom az épp kézláb legény nép jövőjét, a há­zasulandó bájos leányok menyasszonyságát, a magas és éhes állam hadseregét, ha igy haladunk visszafelé — a testi nevelés és edzésben. A városházán pedig éppen most so­rozzák derék szál csabai fiainkat katoná­nsk és nem cserepárnak. No meg megye­szerte is. Meg is kérdezte szokás szerint egy katonának bevált jóképű legényt kedden a sorozás napján a bizottság elnöke : — No fiam mi akarsz lenni ! ? . .. Mire a piros pozsgás képű legény boldogan vágta ki, hogy — szakács ! Sziporka Zsolt. Országos vivó akadémia Csabán.­A magyar országos, de főleg a csabai sportélet ébrentartása és fejlesztése érde­kében nagyszabású vívó ünnep készül Csabán május hónap elsejére. A csabai régi és igen neves múltú tornaegylet, ugyanis élén tevékeny ós buzgó elnökével, S t e 11 e r Árpád kir. járásbiró­val, az egész országnak, sőt a külföldnek sport férfiait is belé vonva, vivóakadémiát rendez a mondott nap délutánján 5 órakor a Vigadó termeiben. Mondanunk sem kell, hogy a dicsére­tes, sőt hasznos vivóűnnep iránt nemcsak az egész vármegyében és a szomszédos vármegyékben, hanem szinte országosan már is nagy az érdeklődós — főként sport­körökben. De nem is csoda. Nemcsak mint sport ünnepnek, de egyébként is kell, hogy nagy legyen a vonzó ereje, hiszen az egylet és az ünnep buzgó rendezősége azt egy igen­igen humánus cél javára rendezi A tornaünnep tiszta jövedelme ugyanis az alföldi tüdőbetegek József kir. herceg­ről elnevezett népszanatoriuma javára lesz fordítva. S igy célja — az érdekességen felül — önként és önmagának is hirdeti anni vonzó erejét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom