Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-03-13 / 22. szám

tette, hogy legközelebb előterjesztést tesz a Ház munkaprogrammjára nézve. Milyen különös : a Ház dolgozni fog .. . . . . Két nappal ezelőtt még a legteljesebb vihar dühöngött az alkotmány felett, ma nagyobb a szélcsend a potitikában, mint valaha. Vájjon állandó, maradandó állapot ez, vagy csak átmeneti jelenség ? Ez idő­szerint nincs okunk kételkedni abban, hogy a béke komoly és szilárd. Az Ugron-frakció kivételével valamennyi párt határozott ál lást foglalt ma a további küzdelem ellen, s tekintve az ország hangulatát, annak a tizenkét embernek aligha lesz elég politi­kai bátorsága ahhoz, hogy felujitsa az ' Hrukciót. Bizonyára elsöpörné őket a >orodott közvélemény. Kossuth-párt péntek este értekezle­•>tt és megbízta B a r t a Ödönt, \ljon fel szombaton az indemni­• Szatmári Mórt azza)l bizták a miniszterelnöktől az adóbe­letes foganatosítását kérje. Tisza írre vonatkozólag már tett igé­-éppárt szintén állást foglalt az •s mellett. iszidensek hasonlóképpen gyűlést , a melyen Apponyi Albert gróf j beszédet mondott. Hazafias öröm­/özli — úgymond — a tegnapi par­. eseményt, amely egy végzetes li­utu-cnyomástól szabadította meg az orszá­got. A vész eloszlott s a nemzet ujabb je­lét adta kiváló politikai érzékének. A ha­zafias motívumok minden vonalon győztek és érvényesültek s én büszke vagyok nem­zetemre. Most azonban felszabadult a pálya a komoly politikai munkásságra, a mely­ből nekünk hatalmas részt kell kivennünk. Annyi bizonyos, hogy két dolog lehetet­lenné vált: az obstrukció és a házszabályok erőszakos módosítása s ez nagy eredménye a lezajlott küzdelemnek. Vármegyénk selyemtenyésztése. - A selyemtenyésztési felügyelőség jelentése. — Az országos selyemtenyésztési fel­ügyelőség terjedelmes jelentést adott ki a a napokban, a melyben részletesen beszá­mol az ország selyemtényésztósének mai állapotáról. A jelentés hosszabban foglal­kozik vármegyénk selyemtenyésztésének állapotával, különös dicsérettel emlékezvén meg Csaba selyemtenyésztéséről, mely első helyen áll a megyében s évről-évre foko­zatos emelkedést mutat. A felügyelőség megelégedéssel említi, ' hogy a békésmegyei községek a selyem­tenyésztés érdekében kapott jóakaratú figyelmeztetéseket szívesen fogadják és készséggel kövatik a jó tanácsokat s ép­pen ennek tulajdonítja a felügyelőség, hogy ma már ritkábban fordul elő, hogy a tenyésztőket a lombszedósben gátolják és sokkal kevesebb eset fordul elő, hogy a szederfát rongálják. Még inkább re­ményű a felügyelőség fokozni a szederfa ­tenyésztés iránti kedvet ós hajlandóságot az által, ha köztudomásúvá válik, hogy a selyemtenyésztés által elért jövedelem mi­lyen apinyban áll egyes községben a köz­területeken álló szederfák számávál. Ez szerint 1903 ban Magyarországon 663,155 darab szederfa után 2.633,'255 koronát; Békésvármegyében pedig '2249 szederfa után 14,988 koronát keresett a nép. A se­lyemtenyésztési intézmény ujabb szerve­zése óta pedig körülbelül a fenti számú szederfa után az országban több mint 56 millió koronát fizettek ki a selyemtenyész­téssel ós a selyemiparral ^foglalkozóknak. Ebből mindenki meggyőződhetik, hogy nincs egyetlen fa a világon, amelynek olyan nagy hasznát vehetné a nép legsze­gényebb része, mint a szederfának. A selyemtenyésztés áldásos voltát azonban még közelebbről fogja megismerni mindenki azon eredményből, amelyet a selyemtenyésztés révén egyes községekben elértek. Ennek tulajdonítható az ujabb nagy­mérvű fejlődós, hogy míg tavaly az egész országban 94,605 selyemtenyósztő 2,418,627 koronát keresett, addig az idén már 107,702 család foglalkozott a selyemtenyésztéssel és összesen 3.105.182 koronát keresett. Magában pedig Békésvármegyében tavaly 494 selyemtenyósztő család 9,961 koronát és 1903. évben, mint fentebb is említettük, 634 tenyésztő család 14,988 koronát ke­resett. Békésvármegye selyemtenyésztéséről szólva, lehetetlen meg ne emlékezni, mondja a felügyelőség néhai Göndöcs Benedek apát-plébánosról ós S a i 1 e r Gyuláról, kik Békésvármegye selyemtenyésztésének meg­teremtésénél maradandó érdemeket sze­reztek. A mult évben termelt selyemgubó után Békésmegyében a következő tiz köz­ségben kaptak a legtöbb keresetet: Békéscsaba 2,215 koronát, Gyoma 2,099 koronát, Kondoros 1,523 koronát, Csorvás 1,316 koronát, Mezőberóny 1,042 koronát, Uj-Kigyós 937 koronát, Orosháza 817 koronát, Tótkomlós 737 koronát, Békés 769 koronát és Endrőd 772 koronát. A selyemtenyésztés megkezdése óta bezáró­lag 1903. óv végéig a legtöbb keresetet kapták a gubóik után Békéscsaba 14,535 koronát, Mezőberóny 5,813 koronát, Kon­doros 5,734 koronát és Tótkomlós 4,639 koronát. a selyemtenyésztés révén, ennek ujabb felkarolása óta mint összkeresetet kifizettek 1880—1903, óv végéig Békésvármegyében 58,918 koronát. Panaszkodik a felügyelőség, hogy rendkivül sok szederfa ment a mult évben is tönkre, igy Csorvás községben 58 darab, Gádoroson 31, Orosházán 44, Pusztaföld­váron 16, Tótkomlóson 10, Csabán 1,555, Újkígyóson 80, Gyomán 145, Kondoroson 94, Békésen 70, Mezőberényben 98, Gyu­lavári községben 66 ós Gyula városban 150 darab. Szintén a selyemtenyésztés rovására esik az, hogy szederfák helyett kisebb­nagyobb mérvben másnemű fát ültettek közterekre. Ezen községek a következők: Gádoros 180, Orosháza 380, Pusztaföldvár 106, Tótkomlós 500, Békéscsaba 1278, Új­kígyós 150, Endrőd 360, Gyoma 1200, Békés 210, Mezőberóny 200, Szeghalom 600, Gyulavári 175 és Kótegyháza község 150 darab. Az országos selyemtenyésztósi fel­ügyelőség különös súlyt fektett arra, hogy működése körébe bevonja a néptanító­kat is. Békésvármegyében a mult évben a tanítóknak 463 ko-iona lett kifizetve, mely összegből 397 korona a saját gubó terme­lésre, 56 korona pedig a selyemtenyésztés körül végzett szolgálatokra esik. A vár­megyében tényleg csak 13 tanító foglal­kozott a selyemtenyósztéssel. Nemcsak az ügyre, hanem a tanítókra nézve is kívá­natos, sőt örvendetes volna, ha jövőben minél több tanitó termelne gubót. Ujoneozás Békésmegyében Előkészületek a sorozásra. A honvédelmi minisztériumban régen folyt olyan lázas munka, mint csütörtökön délután, hogy a képviselőházban megszü­letet a béke és kilátás nyílt a katonasze­dés rövid idő alatt való megkezdhetósére. N y i r i Sándor honvédelmi miniszter jóvá­hagyólag aláirta a törvényhatóságok soro­lási tervezeteit és megírta a fősorozásokra vonatkozó rendeletét. A sorozást — március 21-ikón meg­kezdik ós április végéig be is fejezik. A póttartalékosokra ez valóságos megváltás Nyiri Sándor honvédelmi miniszter a kép­viselőház pénteki ülésén azt a módo­sítást nyújtotta be az ujoncjavaslathoz, hogy a most besorozott 190 3-a s újoncok ne ősszel, hanem azon­nal vonuljanak be Félhivatalosan jelentik is már, hogy az újoncoknak csa­pataikhoz való bevonulása, miután a be­osztást már előbb végrehajtották, május hónap 9-én fog történni, mire a póttarta­lékosokat azonnal elbocsátják. A lovasság­nál ós a tüzérségnél a lóállományra való tekintettel, a visszatartott legénységet elő­reláthatólag csak május végén bocsáthatják haza. A Ház ülésén kérték a honvédelmi minisztert, hogy a póttartalékosokat már április első felében bocsássák haza, de erre nézve egyelőre még nem tehetett kőtelező ígéretet a miniszter, előbb értekeznie kell Pitreich hadügyminiszterrel. Tett azonban Nyiri miniszter a május 9-én bevonuló 1903-as újoncokról egy ér­dekes kijelentést. Azt tudniilik, hogy ezek­nek nem 3 évet, hanem 6—7 hónappal kevesebbet kell majd szolgáluiok. Vagyis éppen ugy haza bocsájtják őket 1906. ok­tóber elsején, mintha 1903. őszén rendesen bevonultak volna ós nem kell leszolgálniok ezt az elmúlt 7 hónapot, mert saját hibá­jukon kivül vonultak be később. Fábry Sándor dr. vármegyei alispán elkészítette Bókésmegye ujoncozási, utazási ós működési tervezetét a 1903. évről el­maradt sorozásokhoz. E szerint Békésme­gyében a következőképen ejtik meg az ujoncozást: Qyülán március 21 és 22-ón. Polgári elnök Fábry Sándor dr. alispán, orvos Zöldy János dr. vm. főorvos. Hadköte­lesek száma 406. Szeghalmi járásban: március 21, 22 ós 23-án. Polgári elnök Berthóty István dr. vm tb főjegyző, orvos Nuszbaum Károly dr. Gyulai járásban : március 23 és 24-én. Polgári elnök Fábry Sándor dr. alispán, orvos Zöldy János dr. Hadkötelesek száma 240. Békési járásban: mároius 26, 28, 29 ós 30-án. Polgári elnök D a i m e 1 Sándor dr. vm. főjegyző, orvos F r e y Géza. H^dkö telesek száma 880. Gyomai járásban-, ápril 7, 8 és 9-én. Polgári elnök Fábry Sándor dr. alispán, orvos Zöldy János dr. Hadkötelesek száma 518. Békéscsabai járásban: ápril 9, 12, 13, 14 ós 15-én. Polgári elnök Fábry Sándor dr. alispán, orvos Zöldy János dr. Had­kötelesek száma 943. Szarvasi járásban: ápril 12, 13, 14, 15 ós 16-án. Polgári elnök Lengyel Sándor dr., orvos D óry Henrik dr. Had­kötelesek száma 982. Végül az orosházai iárásban : ápril 18, 19, 20, 21. 22 és 23-án Polgári elnök Berthóty István dr., orvoo S t e i n e r Zsigmond dr. Hadkötelesek száma 1127. Március tizenStödikénak évfordulója. — Készülődés a nemzeti ünnepre. — Bókésmegye hazafias és nemesen lel­kesedő közönsége nagy buzgalommal ós örömmel készülődik, hogy mint mindig, az idén is fényesen ünnepelje meg a szabad­ság, egyenlőség ós testvériség kikiáltásának évfordulóját. Ünnep lesz március 15-ike most is megyénkben, mikor összegyűlnek a társaskörökben, kaszinókban, piactereken) hogy emlékezzenek, lelkük és szivük szent rajongásával tegyenek bizonyságot a haza­szeretetről és arról a mélységes háláról ós kegyeletről, melylyel azok iránt visel­tetünk, kik ezt a napot megteremtetté'" ° lángoló betűkkel irták be a nemzet törté­netének lapjaira. A már általunk emiitett ünnepélyeken kivül a nagy nap emlékét megülik még megyénkben Szeghalmon, Szarvason, Kö­rözsladányban ós Körözstarcsán. Gyulán tartandó ünnepélyre vendégül várják Barabás Béla orsz. képviselőt is. A nagyszabású hazafias ünnepély pro­grammja a következő : Reggel 8 órakor istenitisztelet az ev. ref. templomban, tartja Dombi Lajos esperes, délután 1 órakor körmenet a vá­ros különböző utcáin, délután 2 órakor Barabás Béla fogadása az állomásnál, ; délután 3 órakor hazafias ünnepély a nép­kertben következő műsorral: 1. Hymnusz, énekli a közönség. 2. Megnyitó beszéd, tartja N_é vei y Albert, a 48 as kör el nöke. 3. Ünnepi szónoklat, tartja dr. B a r a­b á s Béla országgy. képviselő. 4. Alkalmi szavalat, tartja Farkas Károly, ev. ref, esp. titkár. 5. Hazafias beszéd, tartja dr. Berónyi Ármin ügyvéd. 6. Nemzeti dal, szavalja Vincze Ferencz ev. ref tanító _ majdan szerény kis háztartásodban nem a „jólétről" álmodsz, hanem szép álmaid folytatását éled" . . . És ma megint kaptam tőle levelet, azóta asszony, akinek divattanulmányozás a fődolga . . . milyen szalaggal, milyen csipkével lehet elfödni azt a szegény, nyug­talan, beteg szivet, amely annyi fájdalmat szenved ? azután a tükör elé áll, ahol mo­solyogni tanul, hogy a világ, a gyanakvó, kárörvendő világ meg ne sejtse titkos bá­natát ... És ír könnybe, vérbe mártott tollal, panaszos levelet: „Mekkorát csalódtunk! . . iajdulnak fel szomorú betűi . . . nézem az általad küldött, hóditó szép férfiképet és nem találom meg azokat a vonásokat, amelyek­ről egykoron mindketten ábrándoztunk, hiszen ez nem az, akit te szerettél, akinek a mását én szerettem valaha ! Hát hová lett ő? eldobtad te is a bűvös meseköny­vet, vagy kiütötték a kezedből ? Föláldoz­tad a királyfiadat, amikor már szerencsésen rátaláltál, vagy ő volt gyönge a küzdésre ? ... Óh ! ha én még egyszer elindulhatnék a régi uton összeszedni a könnyelműen szétszórt könyvlapokat! Oh ! ha én rátalál­hattam volna a megálmodott királyfimra !.." Irénke ! édes boldogtalan kicsi kedven­cem, eltaláltad ! Az én kezemből is kiütöt­ték a csudaszép mesekönyvet, nem rakettel, csak egy gyönge acéltollal, és nem hajol­tam le érette, — hiszem a mesekönyv csak azoknak való, akiknek még gyermekiesen hiszékeny a lelkük . . . A fényes koponyájú vendég. Irta: Berkes Imre. Tél vo't, fáztam és nem volt lakásom. Bolyongtam a Városliget tar fái között, végigmérten már egynónányszor az And­rássy-utat, a Dunaparton is voltam . . . mind komorabb lett az éjszaka s én még mindig fáztam. Felöltőm nem adott mele­get, gondolataim még kevósbbó tüzeltek, az érzések pedig — uram Isten — igazán rég kihaltak szivemből Pénzem se volt, s az éhség is kínzott. Senkihez se mertem bekopogtatni, mert barátaim jóindulatára ugy se számíthattam. Léha ós tehetetlen embernek tartottak, én meg nem igen sze­rettem rajtuk nyűgösködni. Éjfél felé félig akaratlanul, félig más menedék híján, betértem a „Chicago"-kávé­házba. Halálosan el voltam fáradva. Ugy gondoltam, hogy a sok vendég között majd csak meghúzódom. Talán észre se vesz senki, s valami süppedő kanapó sarkán el is szun­nyadhatom. Ki törődnék annyi vendég-kö­zöát egy hajléktalan csavargóval ? Szeren­csére, a cipőmön kivül, ha nem is szalon­képesen, de elég elfogadhatóan voltam öl tözködve. Leültem egy kicsiny asztal mellé, (ez­zel is szerénységemet akartam bizonyítani), ott feküdt egy nagy lap, abba mindjárt bele is temetkeztem. Nem akartam olvasni, nem is tudtam volna, csak a nagy lapba burkolóztam, hogy valamelyik pincér észre ne vegyen. Körülbelül egy félóráig rejtőz­ködtem a nagy lap mögött, amikor karom lelankadt, s az újság kiesett a kezemből. Egy öreg pincér felém ugrott. Müórtően nézett végig rajtam, aztán gyanakodva szólt: — Volt már ? — Volt. Azzal magamra hagyott. A hávóház­ban még mindig sok vendég tereferélt. Egy csomó újságíró fecsegett a közelemben, valami kis kórista lányt mulattattak. Én már alig vártam hogy jobban ürüljön a helyiség. Tudtam, hogy a „Chicago" kávé­ház éjjel-nappal nyitva van. Már ki is szemeltem magamnak egy alkalmas helyet. Ott fogok aludni. Kissé szédültem a gyönge­ség miatt, de szívesen eltűrtem a pilla­natnyi rosszullétet, mert a kávéházban legalább nem fáztam. Ugy két óra tájt szállingózni kezdtek hazafelé a vendégek. Az újságírók is eltűn­tek, a kórista lányt természetesen maguk­kal vitték. A kártyaszobákból dűlt képű emberek jöttek ki, fizettek és elsiettek. A pincérek álmosan ténferegtek. A kávéház egyik sarkában eloltották a nagy villamos ivlámpát. Rám senki se hederített. Magam mellé szedtem pár újságot, s most már nyugodtabb lóvén, tényleg elolvastam pár unalmas újdonságot. Körülbelül egy rövid félóra múlva újra föltekintettem. A kávéház üres volt. Boldogan lélekzettem föl. A helyiség sö­tétebb részében akartam sompolyogni las­san, óvatosan, mint a tolvaj ... De ekkor láttam csak, hogy csalódtam. Az ón kis asztalomtól vagy öt lépésnyire állt még egy kis asztal. Az enyémnek az ikertest­vére. Amellett ült egy ember, aki apró, gyilkosan átható szemeit merően szegezte rám. Megdöbbentem. Visszaroskiidtam régi helyemre s eltökéltem, hogy ezt az utolsó vendéget is kiböjtölöm. Újságom mellől állandóan figyeltem emberemet, s szentül meg voltam győződve, hogy hamarosan távozni fog. Ugyan mit csinálna egy jóravaló, idősebb ur egész éjszaka, egyedül, egymagában a „Chicago" füstjében, a kis asztal mellett ? Hirtelen észre vettem, hogy ő is figyel engem. Szúrós szeme állandóan rajtam csüng, tetőtől-talpig végigmér, mintha a lelkemben akarna olvasni. Egy pillanatra se veszi le rólam kémlelő tekintetét, né­melykor ugy látszik, mintha fölakarna kelni a kis asztal mellől, hogy felém jöj­jön, szólván ; — Elég lesz nekünk egy asztal is. De nem mozdul. Csak néz, fürkészőn, titokzatosan, babonás következetességgel. A villamos ívlámpa sajatságos, borzalmas fényt varázsol kopasz koponyájára, ame­lyen időnkint végigszánt csontos ujjaival. Borzalmas, ijesztő koponyája volt ennek az embernek, mint egy vigyorgó nalálfő, ugy, hogy félni kezdtem tőle. Féloldalra dőltem, hogy ne lássam. Behunytam a szemem, de azért magam előtt láttam a koponyáját, amint megragyog a vakitó villamfényben. Öt perc múlva újra föltekintettem. A fényes koponyájú vendég mozdulatlanul ült helyén, rossz szivarját rágcsálta, s csak nem akart elmenni a kávéházból. Agyamra ráborult a düh ós elkeseredettség láza, le szerettem volna ütni a i másikat, aki miatt nem alhatom, föl 1 , m ugrani, hogy rárohanjak, de csa t., maradtam a kis asztalnál, amelynek ike estvére mellett ő ült fényes koponyájáv Hátha' mégis elmeg Elhatározta, hogy még öt percig vá­rok, de ha addig el nem pusztul, hát — megszólítom. Csakugyan ott maradt. Sőt hatalmas tenyerébe illesztván koponyáját, most már kihívóan fbeirozni kezdett. Kétsógbeesetem. Hát bántottam én ezt az embert ? A téli éjszaka gyötrelmei elől ide menekülök a barátságos „Chicagó"-ba, hogy pár órát alhassam, s íme, idevetődik ez a vén kí­sértet, hogy első kávéházi éjszakám réme­ként szerepeljen ? Mit akar tőlem, hogy majd megemészt átkos pillantásával ? Mórt nem kotródik ? Mire vár ? Osak nem hajnalban tartja itt rendez vous it ? De ugyan kit is tudna ez a vén, kiállhatatlan ember idebolonditani ? A koponya mindinkább fónyesedni kezdett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom