Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám
1904-03-17 / 23. szám
XXXI. évfolyam. Békéscsaba 1904. Csütörtök, március hó 17-én 23. szám. s BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. elefon-szám 7. Szerkesztőség: 'Fó-tér, 876. számú.ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor leli-; , évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Segédszerkesztő: BELENCÉRESI DEZSŐ Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fó-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben "^fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Sztrájkok. - márc. 16. A munka és tőke közt szakadatlanul folyó küzdelem az utóbbi években igen kiélesedett. A háborúság ma már napirenden van az egész országban, de legfőként a fó'városb3n. Budape r uen alig múlik el nap, hogy egyegy feltűnő plakát ne hívogassa a szakmabelieket egy népgyűlésre, vagy egy-egy cirkularé nem igyekeznék öszszetprtásra buzdítani a munkásokat. Nálunk Csabán a szabómunkások sztrájkoltak, mely sztrájk azonban hamarosan megszűnt. Itt van még a kőmivesek bérmozgalma, a bérharc azonban az alkalommal nem időszerű, miután nincs munka. A közönsig egykedvű nyugalommal vesz tudomást mindezekről. Ami közérdeklődés van, azt fogva tartja a napi politika, amelyre azonban szintén ráuntak már az emberek. Mintha egy-egy sztrájkban kifejezésre jutó nagy társadalomgazdasági küzdelem csak a sztrájkban álló munkást és a sztrájkkal sújtott munkaadót érintené csupán! Ez időszerint hat munkásszakma áll sztrájkban a fővárosban: a szabó, a kövező, a^ cipész, a szobafestő, a mázoló és a lakatosmukásé. A vidé ken pedig számtalan e hat közül. Kivétel nélkül valamennyi már hetek óta tart. Valamennyiben történtek békítési kísérletek, közös ankétek — minden eredmény nélkül. Mert a csabai gyors megegyezés igen ritka és kelthet. Hisz a sztrájkot lényegében nem mostanában kezdték meg először. Olyan múltra tekinthet vissza, mely messze az ókorba nyúlik vissza. Sőt akik a sztrájkban csak a harc külsőségeit látják, ellene éppen egy római klaszszikuskori sztrájkban, Menenius Agrippának a plebshez a gyomorról és a végtagokról szóló meséjével akarnák felvenni a küzdelmet. Csakhogy az a nagy idő, mely e kortól a mai napig eltelt, lenekestol felforgatta az életviszonyokat és az ezekről való közfelfogást. Sőt ma már ott tartunk, hogy ha a gyengébbek kedvéért talán mesével akarnók illusztrálni a helyzetet, meg kell fordítanunk a klasszikus kor meséjét, mert ujabban már a gyomor kezd fellázadni a végtagok ellen azt mondván, hogy nem táplálja. A viszonyoknak emez alakulása az, aminek figyelmen kivül hagyását lehet és kell is hibáztatnunk. Mert a gyomor sztrájkja élettanilag annak a jele, hogy az a gyomor megromlott, szóval, orvoslásra van szüksége. A mesének ilyen fordulatát láthatjuk nálunk is, éppen a mo^t folyó sztrájkoknál. A fővárosi lakatossztrajk tulajdonképpen a munkaadók harca, a kik szolidaritással tették ki a munkából munkásaikat, oly célzattal, hogy kiéheztetve a munkásokat, igy kényszerítsék Őket arra, hogy éhségükben előbbre helyezzék jognál a kenyeret és belemenjenek minden ellenvetés né'' "' minden munkaadói feltételbe. oldása sokkal nagyobb veszedelemmel járhat. Érdekes konstatálni, hogy ez a munka ós tőke közt való harci forma még csak a csecsemőkorát éli. Nincsen még egy féléve sem, hogy először alkalmazták a szászországi Krimmitschauban, ahol nyolcvankét szövő gyár szövetkezett a munkások kiéheztetésére. Az éhség azonban sokkal súlyosabban megviselte a tőkét, mint a manka és mindkét részről eredmények nélkül történt meg a kibékülés, ha rövid időre is. A hatalmi kérdésnek ezt a romboló elvét alkalmazták nálunk is, ezúttal először. Hatása nálunk is inkább a munkaadónál nyilvánul meg rombolóbban. Anyagilag gyenge iparunkat megrázkódtatja, egész csomó munkaadót a tönk szé lére kerget. Mélyebben vizsgálva ezt a helyzetet, önkénytelenül rájövünk egy igazságra, ami tanulságképpen szűrődik le. És ez az, hogy a tárgyi küzdelem személyi küzdelemként folyik s ez az összekuszáltság nem vezethet semmijóra. Aküzdelemnek az a módja, amelyet a munkások sztrájkjában ismerünk, tárgyi, meg védelmi és a jobb megélhetésre irányul. A munkaadók újfajta kzzdelme azonban munkástámadó, ami oly hatalmi kérdéssé teszi a küzdelmet, amely évtizedek vagy századok multán fog csak eldőlni. E felfogásbeli megtévelyedés alapos konzultációra adhatna alkalmat. Ha a munkaadó veszélyeztetve érzi érdekeit, tömörüljön annak megóvására, a megélhetést, védje ezt meg a munkaadó a fogysztóval szemben, amely ez ideig ugy is érintetlenül maradt e küzdelem hatásaitól. Szervezkedjék a munkaadó a fogyasztóval szemben, azt a nyomást, mely a munkás-szervezkedésben őt éri, hárítsa át az előtte álló faktorra, a fogyasztóra. Ez a legtermészetesebb gazdasági törvény, amelynek feltétlenül kell foganatjának lenni. Ez a fokozatos sztrájkelmélet az, ami elejét veheti mindenféle abnormitásnak és meghagyja a már ugy is kiküszöbölhetlen sztrájkot a maga gazdasági keretében. A parlament dolgozik. -Fővárosi munkatársunktól.— BudapeBt, márc. 17. Az ország népe nagyot lólekzik, hogy a másfél éven át tartó munkátlanság, — mely a magyar törvényhozás meddőségéről, számos közérdek rovására s az összes közügyek veszedelmére, oly szomorú tanúságot tett, — immár véget ért. A politikai pártok minden oldalról megismerték a hosszú tespedés nyomorúságos korszakának veszedelmét s ma a nyugodt, céltudatos alkotás vágya tölti be a csak nem régen lázas izgalommal telt lelkeket. A képviselőház dolgozik . . . Szinte hihetetlen. Az önök tudósítója sok nehézséggel küzd, mikor e levelet irja; tollára folyton-folyvást az obstrukciósterminológia kifejezései tolulnak. Pedig most már — remélhetőleg tartósan — a békessséges munka idejét éljük.
