Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám
1904-03-13 / 22. szám
XXXI. évfolyam. Békéscsaba 1904. Vasárnap, március hó 13-án 22. szám. &fl BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor löhst, evnegyeden belül is. Felelős- szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Segédszerkesztő: BELENCÉRESI DEZSŐ Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fö-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben ^fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Márciuslö Békéscsaba, március 12. Hatalmas erő, tavasz ifjú lehelete, ihlesd meg a magyar nemzetnek lelkét, hogy egygyé forrjon s a hasa szeretetében szive együtt dobogjon. Ezekben % nehéz, válságos időkben rázza le magáról a gyűlölködés s minden ember legyen egy a magyar haza szeretőben. Mert kezdenek elhomályosodni a nagy vivmányok s önző pártaólok eszközeivó teszi őket az elfogultság, s ami cél volt, eszközzé vélik. A fegyverek pedig elkopnak a mindennapi használatban s a nagy ideálok köznapi szólásmódokká fajulnak. A nemzet szabadságfáját, ugy'érezzük, nem jól Őrizzük. Ahelyett hogy védenők az ellenséges viharoktól, eltipornék a reá mászó férgeket és rovarokat, ádáz haraggal rontunk neki; gondolunk-é arra, hogyha a fa tövébe vágjuk baltánkat: a közszabadság biztosítékait fogjuk elpusztítani? A napi politika lázas levegője megtéveszti az embereket Elszomorodunk Ennek a nemzetnek évezredes fátuma az, hogy akkor támad benne a visz szavonás, amikor a haza együttes védelmére volna a legnagyobb szüksége A széttagolt társadálom mintha viszszafelé haladna, a felekezeti harcok, a nemzetiségi velleitások erőszikosan törnek kifelé. Lehet, hogy ez csalódás, lehet, hogy ezek csak futó tü netek, de féltő gonddal virrasztva nem látjuk a fölkelő napot, csak a mult ragyogó visszfényét. A múltét, amely mindnyájunké. Kiket ez a föld véd és ápol. A nagy múltét, amely jogokat adott, csak élni tudnánk velük. Amely megadta a szabadságot, a szabad gondolatot, a szabad sajtót ! Megadott mindent, amire szükségünk volt. És mire használtuk a reánk bizott kincseket? Tettünk vele jót? A nemzetnek, önmagunknak ? Kérdések, melyekre nehéz a válasz. De nem ! A kép, amelyet megrajzoltunk, talán túlsötét. Másfél éven át dúlt, rombolt közöttünk a testvérharc; gyűlölet szállta meg a lelketeket; ádáz düh, elkeseredés, egymásnak félreértése, rosszhiszeműség már már végveszélybe döntötte ezt a szegény hazát. A nemzet súlyos kasztrófa előtt állt. . . . És, amikor a pártszenvedély arra a magaslatra ért, melynek túlfelón a pusztulás sötét mélysége tátong, akkor a magasságban túlvilági fény fejti ki hatalmas láng sugarait. Az örökvilágosság: a hazaszeretet. Ápoljuk, gondozzuk a hazaszeretet szent érzelmeit. A nemzet nagy napján fogjon el bennünket a megindultság és gondoljunk arra, hogy embe reknek születtünk és jogunk van a boldogságr i. Nem a pártharcok, nem a társadalmi különválások teszik az embert boldoggá, hanem a szeretet. Fejlődik úgy is az emberiség, siettetni nem kell. A szeretet hajlékába igyekezzék minden magyar s teljék meg lelke ihlettel. Támadjon a szivekben földrengés, hogy omoljanak le a választó falak s együtt, szívben és lélekben ünnepelje a vérnélküli forradalom ünnepét. Meneküljünk a sivár közéletből az árnyas fák alá, ahol a hazaszeretet lakozik. Meneküljünk feljebb, ahol az emberszeretet tiszta levegője hozza gyorsabb mozgásba a sziveket. Mert lehet, hogy a virágok mérget fognak lehelni, megtörténhetik a nagy földindulás, a patakok elárasztják a völgyeket s a szenvedélyek fölhatolnak a kőszikláig, s megrepesztik azokat, s ekkor mindenki a sziklacsucsra fog menekülni, arra a sziklára, ahol az igaz hazaszeretet lakozik. Mácius 15 nagy lehellete érintse meg a sziveket s szálljon magába mindenki, vezekeljen, ha miben valaha vétkezett. Ünnepeljünk! Parlamenti béke. -Fővárosi munkatársunktól.— Budapest, márc. 12. Lidércnyomástól szabadult meg a nemzet; kitörő öröm vesz erőt a hazafiúi lelkeken. A mult napok eseményei nevezetes fordulóponthoz juttatták hazánk ujabbi történetét. T h a 1 y Kálmánnak, az ősz kuruc honatyának, a negyvennyolcas Kossuth-párt elnöke, Kossuth Ferenc által inaugurált békeinditványa a „M or i a m u r" . .. és „M e g a d j u k ! jeleneteket ismételte meg a magyar parlamentben. A parlamenti béke megkötése, amely az ország sorsának fordulását jelenti, mindenütt lelkes örömet keltett, ahol csak magyarok vannak. Egy az örömben minden pártbeli, akármilyen távol vagy közel volt az obstrukcióhoz. Es ez érzés közepette mindenütt ünneplik a képviselőház csütörtöki ülésének hősét, Thaly Kálmánt, az ősz törtónettudóst. Az ő felszólalása, okos, szivekhez szóló, tapintatos bókitő szavai hárították el a parlament felől a legelkeseredettebb küzdelem vesz ós hozták meg a rég sóvárgott b' A Bécsben élő magyarok óriási az öröm. Percei Dezső, a ház elnöke ma Bécsből négy polgár aláirásáyal a követk zö vette : Üdv [a magyar képviselőki. fias elhatározásukért! a. tegnapi örömkönyeket csalt szemünkbe, örök emlékére gyűjtést inditunk örökké fennmaradó, látható jelre, VÍ. ' eg egy Budapesten fölállítandó bél Thaly Kálmánhoz valósággal \ számra érkeznek az üdvözlések. Az ^ között Csáky Albin gróf, a főrendiház elnöke gratulált a következő szövegű távirattal : „Éljen az igaz hazafi!" Thallóczy Lajos, a külügyminisztérium osztályfőnöke, a jeles történetíró, a következőkben gratulált Thalynak : „Büszkeséggel és lelkesedéssel tölt el igaz hazafiúi föllépésed. Nagy tettet müveitói, én szeretett régi mesterem." Politikai körökben általános a meggyőződés, hogy most már mi- sem veszélyezteti a törvényhozás békés munkásságát, melyre a nemzetnek, mely másfél óv óta hiába várt üdvös törvényalkotásokra, — oly égetően nagy szüksége van. Az áldásos munkásság már a tegnapi országgyűlésen megindult: az ujoncjavaslatot a képviselőház általánosságban ós részleteiben elfogadta. Ilyen hosszú vajúdása még nem volt ujonctörvónynek. Két kormányt eltemetett a javaslat, amig végre a mai pontig jutott, amikor törvényerőre emelkedik. Ennek folytán március '21-én megkezdődik az 1903. évfolyambeli hadkötelesek sorozása. A nagy eseményt rövid, csöndes vita kisérte, olyan, aminővel egyébkor, egy ülésen elintézték az ujoncjavaslatokat. Az ülés végén Tisza István miniszterelnök kijelenBékésmegyei Közlöny tárcája. A mesekönyv. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta: Zalay Masa — Boldog vagy ? kórdte naivul kicsiny barátnőm. Kezemben az ujjonjött szerelmeslevél pihen, mint egy szelíd, hófehér galamb, becézve simogatom, akárha csakugyan élne, hisz igéz, beszól, a gyönyörteljes boldog jövőről, amin önzetlenül, lelkiismeretes gonddal munkálkodik „Valaki", — valaki, akinek bizalomteljesen helyeztem kezébe sorsomat, — valaki, aki Végzetem ! És faggat újra a bájos gyerekleácy hangja. — Mondd, milyen az, ha menyaszszonnyá leszünk ? — mondd, milyen az a „megkérés". — Oh, kedves kíváncsiság, amikor még szunnyad a sziv, amikor még a vallomás puszta gondolatától is kigyullad a hamvas, üde leányarc. Irénke is szégyenkezve fordítja el lángoló arcát, de a karja szorosan átölel és az ajka halkan suttog : — Mesélj édes ! mesélj ! — Hát álmodd magad vissza a játékos gyermekszobába én kicsi kedvencem, végy a kezedbe egy mesekönyve', mely tündérországba kalauzol, a királyfi és királyleány csudás birodalmába Amilyen tiszta fogalmat értesz te az ő boldogságuk alatt, olyan az enyém ! . . . Hétfejű sárkányok, gonosz szellemek, boszorkánybüvölet állit válaszfalat közénk, — de ah ! van-e bátrabb, vitézebb, hősiesebb a mi félistenünknél ? És hogyan végződnek a mesék ? . . . ugyebár mindenkor az akadályok leküzdésével, világraszóló, vidám lakodalommal ? — hisz másképp összetépnek az aranykötósü könyvet, a s ép, cifra képeket ós sirva fakad nánk a szétfoszlott illúziónkért! Irénke arát lassan elhagyja a vérhullám, megint halovány és mintha valami titkos aggodalom reszkedne az ajka szólén. Amint most fölnéz reám gyönyörű kék szemével, sötét pilláin két könnycsepp szivárog alá. — De féltelek kedves ! de féltelek! . . szól halkan ós érzem a haqgján, hogy palástolni igyekszik a lelke zokogását, ós elszomorodtam én is, aki csupa verőfény vagyok, lehangol különös elősejtelme ennek a kicsiny, érző szivnek, amely igaz szeretettel van eltelve irántam. Sirunk együtt, a levél pedig vigasztalón mosolyog, nevet, kacag a kezemben és később felnevetünk mi ketten is, megkönnyebülve,fölüdülve a saját könnyeinktől. — Hogy milyen az, ha menyaszonynyá leszünk ? . . . olyan természetes ! olyan egyszerű ! Két szempár összetekint: „Én eljegyezlek téged mindörökre ! — mondja az egyik csöndes imádattal - „legyen bár közöttünk az egész világ, te az enyim vagy !" — Ig e n! ig e n ' mosolyog vissza a másik a megindulás könnyharmatán keresztül, — még a- halál sem hódithat el tőled, oly hiven szeretlek ! — És ennek a „folytatása" már oly könnyed, mint a csermelyfolyás. Irénke mólyen elgondolkozva néz ki az ablakon, talán egy ilyen beszédes tekintet után kutat a rövid kis mult emlékeiben? de aziián csüggedten lehajtja szőke fejét. — Nem, én reám még sohasem néztek úgy! — vallja be őszintén, csaknem bánatosan, 'ós a vágy fölcseng minden halk szavából az édes, ismeretlen, titokzatos „május" után, amelyről annyit hallott, annyit olvasott, annyit álmodott. Vigasztalón keblemre vonom szomorú fejecskéjét, érzem a homloka forróságát, de simogató kezem nem csillapítja hevét, látom az ajkán, hogy szomjas és tudom, hogy ezúttal nem oltja az én csókom, szeme álmatag, reám nez bár, de nem engem lát, misztikus, ködös bizonytalanságban egy férfialak az álma, a legszebb, a legjobb, a legnemesebb, — olyan, mint az ón választottam. — Igen ! suttogom halkan a fülébe, higyjed, el, hogy van párja annak, akitón szeretek, hogy van még egy olyan erényekben tökéletes fárfi, amilyen ő, ós azt neked teremtette az Úristen. Higyjed, hogy a sarkvidékről is éretted jön, hogy millió leány közül is reádismer; árulón földobog a szived, fölujjong a lelked az első találkozásnál ; — higyjed, hogy ő már is rólad álmodik, mint te róla, —oh, higyjed, hogy a te képeddel szivébe született erre a világra. Irénke reszked, mint palástolatlan, nagy fölinduláskor. — Édes! ha most jönne! — fohászkodik fel rajongó arccal, — ha most jönne ! Mennyi szent igazság ! mennyi gyermekes őszinteség sóhajt/föl ebből a kívánságból, — vannak ilyen túláradt pillanatok, amikor a kért megtagadott csókot kérelem nélkül önként adnók . . . megszámlálatlanul. — Ugye a barátságod is olyan örök, mint a szerelmed ? — kérdi az ón kis társnőm szeretettel — ugy-e mindent megírunk egymásnak tartázkodás nélkül, ha majd el kell válnunk ? Elváltunk, már három éve. Tavaly irt, olvasás közben elszorult a szivem. „Megcsaltál engem ! — vádol mindjárt a leveleelején, azt a mesekönyvet, amit te adtál valamikor a kezembe, oly áhítatos szeretettel tartottam, mint egy talizmánt, soha le nem tettem, mindig vele álmodtam és — ha elém került egy férfi, a ki másképp nézett reám, mint a többi, — mielőtt méltattam volna egy kézszoritásra, előbb megtekintettem varázskönyvemben a királyfi kópét, vájjon hasonlit-e hozzá ? Ah ! nem ! egyetlen sem akadt, aki olyan bátor, olyan vitéz, olyan hős lett volna ! Végre is... az idő repült, ón meguntam a hiábavaló keresést és odaigórtem a kezemet annak, aki megszabadít a mesekönyv terhétől. Nem is hiszed, milyen alkalmatlan, kínos akadály volt már még tennisz közben is! A partnerem aztán rakettijával kiütötte a kezemből és képes lapjait szertehordta a szellő . . . Menyasszony lettem! a „megkérés" módját is tudom már, nagyon köznapi, nem érdemes álmodozni róla. Jegyesem jó állású úriember, ón hozományképes lány vagyok s mégis ! mint irigyellek téged, aki Sirolin a legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer : tüdőbetegségeknél, lég-zőszervek hnrutos bajainál úgymint idült broncliitis, szamárliurut ós különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. £\meli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatta J gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: ^ F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).
