Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-03-13 / 22. szám

XXXI. évfolyam. Békéscsaba 1904. Vasárnap, március hó 13-án 22. szám. &fl BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor löhst, evnegyeden belül is. Felelős- szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Segédszerkesztő: BELENCÉRESI DEZSŐ Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fö-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben ^fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Márciuslö Békéscsaba, március 12. Hatalmas erő, tavasz ifjú lehelete, ihlesd meg a magyar nemzetnek lel­két, hogy egygyé forrjon s a hasa sze­retetében szive együtt dobogjon. Ezek­ben % nehéz, válságos időkben rázza le magáról a gyűlölködés s minden em­ber legyen egy a magyar haza szere­tőben. Mert kezdenek elhomályosodni a nagy vivmányok s önző pártaólok esz­közeivó teszi őket az elfogultság, s ami cél volt, eszközzé vélik. A fegy­verek pedig elkopnak a mindennapi használatban s a nagy ideálok köz­napi szólásmódokká fajulnak. A nemzet szabadságfáját, ugy'érez­zük, nem jól Őrizzük. Ahelyett hogy védenők az ellenséges viharoktól, el­tipornék a reá mászó férgeket és ro­varokat, ádáz haraggal rontunk neki; gondolunk-é arra, hogyha a fa tövébe vágjuk baltánkat: a közszabadság biz­tosítékait fogjuk elpusztítani? A napi politika lázas levegője meg­téveszti az embereket Elszomorodunk Ennek a nemzetnek évezredes fátuma az, hogy akkor támad benne a visz szavonás, amikor a haza együttes vé­delmére volna a legnagyobb szüksége A széttagolt társadálom mintha visz­szafelé haladna, a felekezeti harcok, a nemzetiségi velleitások erőszikosan törnek kifelé. Lehet, hogy ez csaló­dás, lehet, hogy ezek csak futó tü netek, de féltő gonddal virrasztva nem látjuk a fölkelő napot, csak a mult ragyogó visszfényét. A múltét, amely mindnyájunké. Kiket ez a föld véd és ápol. A nagy múltét, amely jogokat adott, csak élni tudnánk velük. Amely megadta a sza­badságot, a szabad gondolatot, a sza­bad sajtót ! Megadott mindent, amire szükségünk volt. És mire használtuk a reánk bizott kincseket? Tettünk vele jót? A nem­zetnek, önmagunknak ? Kérdések, me­lyekre nehéz a válasz. De nem ! A kép, amelyet megraj­zoltunk, talán túlsötét. Másfél éven át dúlt, rombolt közöttünk a testvér­harc; gyűlölet szállta meg a lelkete­ket; ádáz düh, elkeseredés, egymás­nak félreértése, rosszhiszeműség már már végveszélybe döntötte ezt a sze­gény hazát. A nemzet súlyos kasztrófa előtt állt. . . . És, amikor a pártszen­vedély arra a magaslatra ért, melynek túlfelón a pusztulás sötét mélysége tátong, akkor a magasságban túlvilági fény fejti ki hatalmas láng sugarait. Az örökvilágosság: a hazaszeretet. Ápoljuk, gondozzuk a hazaszeretet szent érzelmeit. A nemzet nagy nap­ján fogjon el bennünket a megindult­ság és gondoljunk arra, hogy embe reknek születtünk és jogunk van a boldogságr i. Nem a pártharcok, nem a társadalmi különválások teszik az embert boldoggá, hanem a szeretet. Fejlődik úgy is az emberiség, siettetni nem kell. A szeretet hajlékába igyekezzék minden magyar s teljék meg lelke ih­lettel. Támadjon a szivekben földren­gés, hogy omoljanak le a választó fa­lak s együtt, szívben és lélekben ün­nepelje a vérnélküli forradalom ünne­pét. Meneküljünk a sivár közéletből az árnyas fák alá, ahol a hazaszeretet lakozik. Meneküljünk feljebb, ahol az emberszeretet tiszta levegője hozza gyor­sabb mozgásba a sziveket. Mert lehet, hogy a virágok mér­get fognak lehelni, megtörténhetik a nagy földindulás, a patakok eláraszt­ják a völgyeket s a szenvedélyek föl­hatolnak a kőszikláig, s megrepesz­tik azokat, s ekkor mindenki a szik­lacsucsra fog menekülni, arra a szik­lára, ahol az igaz hazaszeretet lako­zik. Mácius 15 nagy lehellete érintse meg a sziveket s szálljon magába min­denki, vezekeljen, ha miben valaha vétkezett. Ünnepeljünk! Parlamenti béke. -Fővárosi munkatársunktól.— Budapest, márc. 12. Lidércnyomástól szabadult meg a nemzet; kitörő öröm vesz erőt a hazafiúi lelkeken. A mult napok eseményei neve­zetes fordulóponthoz juttatták hazánk ujabbi történetét. T h a 1 y Kálmánnak, az ősz kuruc honatyának, a negyvennyol­cas Kossuth-párt elnöke, Kossuth Fe­renc által inaugurált békeinditványa a „M o­r i a m u r" . .. és „M e g a d j u k ! jelenete­ket ismételte meg a magyar parlamentben. A parlamenti béke megkötése, amely az ország sorsának fordulását jelenti, min­denütt lelkes örömet keltett, ahol csak ma­gyarok vannak. Egy az örömben minden pártbeli, akármilyen távol vagy közel volt az obstrukcióhoz. Es ez érzés köze­pette mindenütt ünneplik a képviselőház csütörtöki ülésének hősét, Thaly Kálmánt, az ősz törtónettudóst. Az ő felszólalása, okos, szivekhez szóló, tapintatos bókitő szavai hárították el a parlament felől a legelkeseredettebb küzdelem vesz ós hozták meg a rég sóvárgott b' A Bécsben élő magyarok óriási az öröm. Percei Dezső, a ház elnöke ma Bécsből négy polgár aláirásáyal a követk zö vette : Üdv [a magyar képviselőki. fias elhatározásukért! a. tegnapi örömkönyeket csalt szemünkbe, örök emlékére gyűjtést inditunk örökké fennmaradó, látható jelre, VÍ. ' eg egy Budapesten fölállítandó bél Thaly Kálmánhoz valósággal \ számra érkeznek az üdvözlések. Az ^ között Csáky Albin gróf, a főrendiház elnöke gratulált a következő szövegű távirattal : „Éljen az igaz hazafi!" Thallóczy Lajos, a külügyminisztérium osztályfőnöke, a jeles történetíró, a követ­kezőkben gratulált Thalynak : „Büszkeség­gel és lelkesedéssel tölt el igaz hazafiúi föllépésed. Nagy tettet müveitói, én szere­tett régi mesterem." Politikai körökben általános a meg­győződés, hogy most már mi- sem veszé­lyezteti a törvényhozás békés munkásságát, melyre a nemzetnek, mely másfél óv óta hiába várt üdvös törvényalkotásokra, — oly égetően nagy szüksége van. Az áldásos munkásság már a tegnapi országgyűlésen megindult: az ujoncjavaslatot a képviselő­ház általánosságban ós részleteiben elfogadta. Ilyen hosszú vajúdása még nem volt ujonc­törvónynek. Két kormányt eltemetett a javaslat, amig végre a mai pontig jutott, amikor törvényerőre emelkedik. Ennek folytán március '21-én megkezdődik az 1903. évfolyambeli hadkötelesek sorozása. A nagy eseményt rövid, csöndes vita kisérte, olyan, aminővel egyébkor, egy ülé­sen elintézték az ujoncjavaslatokat. Az ülés végén Tisza István miniszterelnök kijelen­Békésmegyei Közlöny tárcája. A mesekönyv. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. ­Irta: Zalay Masa — Boldog vagy ? kórdte naivul kicsiny barátnőm. Kezemben az ujjonjött szerelmeslevél pihen, mint egy szelíd, hófehér galamb, becézve simogatom, akárha csakugyan élne, hisz igéz, beszól, a gyönyörteljes boldog jövőről, amin önzetlenül, lelkiismeretes gonddal munkálkodik „Valaki", — valaki, akinek bizalomteljesen helyeztem kezébe sorsomat, — valaki, aki Végzetem ! És faggat újra a bájos gyerekleácy hangja. — Mondd, milyen az, ha menyasz­szonnyá leszünk ? — mondd, milyen az a „megkérés". — Oh, kedves kíváncsiság, amikor még szunnyad a sziv, amikor még a val­lomás puszta gondolatától is kigyullad a hamvas, üde leányarc. Irénke is szégyen­kezve fordítja el lángoló arcát, de a karja szorosan átölel és az ajka halkan suttog : — Mesélj édes ! mesélj ! — Hát álmodd magad vissza a játékos gyermekszobába én kicsi kedvencem, végy a kezedbe egy mesekönyve', mely tündér­országba kalauzol, a királyfi és királyleány csudás birodalmába Amilyen tiszta fogal­mat értesz te az ő boldogságuk alatt, olyan az enyém ! . . . Hétfejű sárkányok, gonosz szellemek, boszorkánybüvölet állit válasz­falat közénk, — de ah ! van-e bátrabb, vi­tézebb, hősiesebb a mi félistenünknél ? És hogyan végződnek a mesék ? . . . ugyebár mindenkor az akadályok leküzdésével, vi­lágraszóló, vidám lakodalommal ? — hisz másképp összetépnek az aranykötósü köny­vet, a s ép, cifra képeket ós sirva fakad nánk a szétfoszlott illúziónkért! Irénke arát lassan elhagyja a vér­hullám, megint halovány és mintha valami titkos aggodalom reszkedne az ajka szólén. Amint most fölnéz reám gyönyörű kék szemével, sötét pilláin két könnycsepp szi­várog alá. — De féltelek kedves ! de féltelek! . . szól halkan ós érzem a haqgján, hogy pa­lástolni igyekszik a lelke zokogását, ós elszomorodtam én is, aki csupa verőfény vagyok, lehangol különös elősejtelme en­nek a kicsiny, érző szivnek, amely igaz szeretettel van eltelve irántam. Sirunk együtt, a levél pedig vigasz­talón mosolyog, nevet, kacag a kezemben és később felnevetünk mi ketten is, meg­könnyebülve,fölüdülve a saját könnyeinktől. — Hogy milyen az, ha menyaszonynyá leszünk ? . . . olyan természetes ! olyan egyszerű ! Két szempár összetekint: „Én eljegyezlek téged mindörökre ! — mondja az egyik csöndes imádattal - „legyen bár közöttünk az egész világ, te az enyim vagy !" — Ig e n! ig e n ' mosolyog vissza a másik a megindulás könnyharmatán ke­resztül, — még a- halál sem hódithat el tőled, oly hiven szeretlek ! — És ennek a „folytatása" már oly könnyed, mint a csermelyfolyás. Irénke mólyen elgondolkozva néz ki az ablakon, talán egy ilyen beszédes te­kintet után kutat a rövid kis mult emlé­keiben? de aziián csüggedten lehajtja szőke fejét. — Nem, én reám még sohasem néztek úgy! — vallja be őszintén, csaknem bá­natosan, 'ós a vágy fölcseng minden halk szavából az édes, ismeretlen, titokzatos „május" után, amelyről annyit hallott, annyit olvasott, annyit álmodott. Vigasztalón keblemre vonom szomorú fejecskéjét, érzem a homloka forróságát, de simogató kezem nem csillapítja hevét, látom az ajkán, hogy szomjas és tudom, hogy ezúttal nem oltja az én csókom, szeme álmatag, reám nez bár, de nem en­gem lát, misztikus, ködös bizonytalanság­ban egy férfialak az álma, a legszebb, a legjobb, a legnemesebb, — olyan, mint az ón választottam. — Igen ! suttogom halkan a fülébe, higyjed, el, hogy van párja annak, akitón szeretek, hogy van még egy olyan eré­nyekben tökéletes fárfi, amilyen ő, ós azt neked teremtette az Úristen. Higyjed, hogy a sarkvidékről is éretted jön, hogy millió leány közül is reádismer; árulón földobog a szived, fölujjong a lelked az első talál­kozásnál ; — higyjed, hogy ő már is rólad álmodik, mint te róla, —oh, higyjed, hogy a te képeddel szivébe született erre a vi­lágra. Irénke reszked, mint palástolatlan, nagy fölinduláskor. — Édes! ha most jönne! — fohász­kodik fel rajongó arccal, — ha most jönne ! Mennyi szent igazság ! mennyi gyer­mekes őszinteség sóhajt/föl ebből a kíván­ságból, — vannak ilyen túláradt pillanatok, amikor a kért megtagadott csókot kérelem nélkül önként adnók . . . megszámlálat­lanul. — Ugye a barátságod is olyan örök, mint a szerelmed ? — kérdi az ón kis társ­nőm szeretettel — ugy-e mindent megírunk egymásnak tartázkodás nélkül, ha majd el kell válnunk ? Elváltunk, már három éve. Tavaly irt, olvasás közben elszorult a szivem. „Megcsaltál engem ! — vádol mindjárt a leveleelején, azt a mesekönyvet, amit te adtál valamikor a kezembe, oly áhítatos szeretettel tartottam, mint egy talizmánt, soha le nem tettem, mindig vele álmodtam és — ha elém került egy férfi, a ki más­képp nézett reám, mint a többi, — mielőtt méltattam volna egy kézszoritásra, előbb megtekintettem varázskönyvemben a ki­rályfi kópét, vájjon hasonlit-e hozzá ? Ah ! nem ! egyetlen sem akadt, aki olyan bátor, olyan vitéz, olyan hős lett volna ! Végre is... az idő repült, ón meguntam a hiába­való keresést és odaigórtem a kezemet annak, aki megszabadít a mesekönyv ter­hétől. Nem is hiszed, milyen alkalmatlan, kínos akadály volt már még tennisz köz­ben is! A partnerem aztán rakettijával kiütötte a kezemből és képes lapjait szerte­hordta a szellő . . . Menyasszony lettem! a „megkérés" módját is tudom már, nagyon köznapi, nem érdemes álmodozni róla. Jegyesem jó állású úriember, ón hozományképes lány vagyok s mégis ! mint irigyellek téged, aki Sirolin a legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer : tüdőbetegségeknél, lég-zőszervek hnrutos bajainál úgymint idült broncliitis, szamárliurut ós különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. £\meli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatta J gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: ^ F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).

Next

/
Oldalképek
Tartalom