Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-06-26 / 52. szám

^íyam. Békése ^ÜÜ Vasárnap, J

^lus hó 26-án 52 szám. iiEIEmiEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: F6-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak visszaMegjelenik hetenként kétszer: vasarnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre G kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam IS fillér Előfizetni bármikor lehet, evnegyeden belül is. Feleiős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fó-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Aratás elótt. Békéscsaba, junius 25. (pj) A rossz minden időben rossz Igy vagyunk a terméssel is. Minden' időben csapás a rossz termés az országra, de különösen a mostani esztendőben. Az idei termés aggasztó ' íréi már május elején jelentkeztek, mikor már előrelátható volt, hogy az ország termése a közepesen jóval alul fog állani. Amint csak megközelítőleg sem lehetett akkor még az aratási kilátásokról véleményt mondani, ugy ma sem lehet megtudni az eredményt biztosan csak akkor, amint Péter-Pál beköszöntével megpendülnek a kaszák és befejeződik az élet betakarítása. De a gazda szeme nem csal. És az azt mondja, hogy aggodalma, sajnos, beteljesedett, habár a hosszantartó szárazság után az utóbbi idők esőzései segítettek is valamicskét. Még szomorúbbá teszi az állapotokat az a veszedelem, hogy nemcsak a nagy szárazság csökkentette nagyban a termést, de egyúttal a mult hónap különös időjárása, s ennek nyomán föllépett rozsda is, mely nagy mértékben apasztotta a gazdáknak amúgy is muló reményeit. Rozsda van mindenfelé az országban és számos helyről kártékony rovarok pusztításáról is hallódnak hirek. Ennek magyarázata, hogy mig az ország túlnyomó részében a hosszantartó szárazság folytán egyrészt nem tudott kifejlődni a vetés, addig másrészt nem is volt elegendő erős arra, hogy a számos helyen föllépett növényi betegségekkel szemben elegendő ellenálló képességet kifejthessen. Rozsdamentes helyeken csak segített némileg a bajon, de ott, ahol ez a veszedelem föllépett, a különben áldásos esők csak fokozták a károkat. És mert az ország számos gabonatermő vidékén jelentkeznek a rozsdakárok, a jó, vagy csak közepes aratás reménye kizártnak tekinthető. Ezt mondja a földmivelésügyi minisztérium által hivatalosan kiadott termésbecslés is. Mindenki el volt készülve az idei rossz termésre, de olyan szomorú számadatokat, mint ez a termésbecslés közöl, senki sem várt. Eszerint az idei termés — átlagosan az országban —majdnem egy negyedrészszel csökkent, mint a tavalyi, amely pedig tudvalevőleg szintén nem igen volt jobb a közepesnél. De beszéljenek maguk a hivatalos számok: Búzából tavaly volt 41 millió 77 ezer métermázsa : az idei termés 34 millió 16 ezer métermázsa ; a csökkenés tehát 10 millió 61 ezer métermázsa. Rozsból tavaly 12 millió 911 ezer métermázsa volt a termés ; az idén 11 millió 680 ezer métermázsa, tehát 1 millió 231 ezer métermázsával kevesebbre van kilátás. Az árpatermés tavaly 14 milió 59 ezer métermázsát tett ki; az idén 10 millió 624 ezer métermázsa várható ; csökkenés tehát 3 millió 435 ezer métermázsa. Zabból tavaly 12 millió 676 ezer métermázsa termett; remélhető termés 8 millió 989 ezer métermázsa; a kevesbedés tehát 3 millió 687 ezer métermázsa. Ilyen szomorú adatokat tüntet föl a hivatalos statisztika. De tekintsük Békésvármegye külön terméskilátásait. Amint a megyéből érkezett jelentések mondják, a termés nem örvendetes ugyan, de nem is kétségbeejtő. Vegyük csak sorba az egyes gabonanemeket. A buza vármegyeszerte kissé gyenge; átlag közepes termés várható. Helylyel-közzel vannak holdak, melyek 8 métermázsát Ígérnek. De viszont azon a földeken, melyeken a mult évben is buza termett és sekélyen szántották meg, vagy tengeri után nem szántották, csárálták, ott bizony számos helyen még 2 métermázsát sem ad holdja. Kukorica, melyet nedves földbe vetettek, dacára a hosszú szárazságnak, meglehetősen áll és kedvező időjárás esetén még jól is fizethet. Azon területeken azonban, ahol száraz földbe vetettek, ott nem igen várható jól fizető termés. Az árpa, mely sok helyen köszvényes, gyenge, a zab pedig silány termést igér. A dohánytermés közepes, mig a takarmánynemüek átlagosan gyengén fizetnek, ami miatt különösen aggódnak az állattartó gazdák a legeltetésre nézve. Az első répa javarészét elpusztította az ormányos, de a második vetés sem igér sokkal többet. A tapasztalat általában azt mutatja, hogy mindazon gabonanemek és veteményék, amelyek mély munkálattal, őszi szántással és nedves földbe lettek elvetve, nagyobb szivósággal és daccal küzdöttek meg a szárazsággal és gazdagabban fizetnek. Mindezek után arra van kilátásunk, hogy az idén nagy drágaságban lesz részünk. De menjünk tul az ország határán. A tengeren tul, az eddigi tudósítások szerint, gazdag termésre van kilátás. Ha ez tényleg bekövetkezik, ez lesz minden veszedelemnek betetőzése, mert lenyomja a hazai csekély termés árait. Igy a csapásokra-csapásokból csak egy mód volna helyes a veszteségek némi ellensúlyozására: a kedvező állatértékesitési viszonyok élelmes kihasználása. A viszonyoknak ilyetén szomorú állása mellett alapos kilátás van a mezőgazdasági munkások elégületlenségére, mint ahogy egyes vidékekről már eddig is aggasztó hirek érkeznek. Több helyen ugyanis a munkásnépnek az a kívánsága, hogy a részszerződés bontassék föl és ehelyett pénzértékben legyen megállapítva az arató munkás napibére. Természetesen a gazdaközönség tartózkodik ettől az alkutól. Ragaszkodik az előbbi szerződéshez, melyet még a kedvező terméskilátások idején kötött, amikor még az arató is remélt. És ez teljesen érthető. Hisz a tél folyamán kötött aratási szerződésekben is a munkás az a szerződő fél, aki biztos keresettel áll szemben, mig a gazda a legnagyobb bizonytalanság veszedelmei között csak reménységből táplálkozik: az arató munkás érdekeit megóvja a » biztosíték." Hála a gondviselésnek, vármegyénkben ilynemű aggódásoktól nem kell tartani. Aratómunkásaink értelmessége és erélye képes lesz bizonynyal a legnehezebb viszonyok közt diadalmaskodni. Hisszük és reméljük, hogy józanul fognak viselkedni és le fogják küzdeni a sorscsapást. De hisszük és reméljük, hogy nem esnek kétségbe gazdáink sem, akiket bár mostohábban is fizetet az a föld, mely mindnyájunknak ápolója s majdan takarója lesz. Ugy legyen! Békésinegyei Közlöny tárcája. DALOK. Hiába is dacolsz, Hiába is áltatsz, Megsiratsz annyiszor, Ahányszor megbántasz. Zápormódra mossák A könnyük orcádat, Szivednek rózsáit Hervasztja a bánat. Hiába tagadod, A szemedből látom : Lelked vívódását Lázas éjszakákon; A szerelem, támad Büszkeséged ellen, Elsorvad a szived Hiu küzdelemben. Hiába a mosoly, Nem a lelked lénye; Hiába a pompa, Nem a tested éke. Büszke dacoláson Győzni fog szerelmem, — Vagy te rosk.idsz össze Búsan . . . tehetetlen . . II. Szó azt ki nem mondja, köny azt el nem sírja, Mit szenvedtem érted, Tengerfájdalmamban teutánad sírva Szivem hányszor vérzett ! Hiába könnyeztem ... te csak kinevettél, Jót kacagtál rajtam. Oh én szenvedhetek ! ... ne félj többé nem kél Panaszszóra ajkam. Tekints szemeimbe, majd azok beszélnek . . . Egy könnycsepp se hull rám ... Álom volt szerelmünk s te az álomképet Összetépted durván Palatínus József. Egy asszony levele. Uram I Nincs az a hatalom, mely rábírhatna arra, hogy még egyszer meghallgassam önt, akár Írásban, akár élőszóval. Igy aztán erősen hiszem, hogy, vége lesz közöttünk mindennek. Vége. Értsen meg. Töredékekből, cserepekből, szilánkokból ép, kifogástalan egészet alkotni, — lehetetlen. Es ha minden érzelem újra ós újra ismétlődhetik is az emberi sziv szfinkszerü világban, ha a régi voüzalom, régi vágy, régi szerelem romjain újra feltámadhatnának mind e nemes és édes érzések, bizonyos és igaz, hogy a bizalom csak egyszer fakad az ember életében. Kényes virág ez, melyet hosszú éveknek féltékeny gondozása, szeretetteljes ápolása, önmegtagadó óvatossága, szívós munkája, nehéz lemondás nevel nagygyá, de melyet csak egyetlen kis hernyó láthatatlan marása, vagy egy kis szellő erősebb fuvallata, egy váratlan korai őszi nap deres hajnala megöl, letör elhervaszt. Most, hogy újra, de esküszöm, hogy utoljára irok önnek, a közelmúlt homályos körvonalakban tűnik elém. Csupa változó alakok. Csere-bere, szin, zavaros, alak nélkül az egész mult. Ezer kép kergette előttem, és kusza, forgó panorámává szövődik össze. Egy-egy jelenet néha élesen, elevenen domborodik ki, nő, nagyobbik, mig a többi elmosódva vész bele a semmibe, ahol hiába keresi az emlékezet. De térjünk a tárgyra ! Szaporítani akarja áldozatai számát, s „fogadás

u-ból engem is meghódított. S ón elvakított legyecske nem láttam, hogy szűkül körülöttem az a háló, amit aranyos szavakból szőtt össze ön : — a pók. Mit akar most még tőlem ? írásban foglalt tanúságot arról, hogy szerettem ? Nos legyen meg a teljes diadala: szerettem ! Szerettem ugy, ahogy asszony csak szerethet egy férfit, — de a hogy férfi a természet örök törvényénél fogva, nem képes viszontszeretni a nőt. Mert a férfi szive a saját tengelye körül forog. Mint a földnek, annak is megvannak a maga változó időszakai: a nyár, a tói. Tegnap s ma még a szerelem derűs, éltető tavasza élhet a férfi szivében, de holnap beköszönthet a tél ! Nem is értette meg ön soha a szerető nő lelkét, nem is akarta megérteni ! Csak rabigába hajtani minél többet, hogy elmondhassa, ez is, az is az én bolondom ... ez is ... az is ... a hányat csak megkívántam magamnak. En is áldozata voltam három hosszú éven át. Aztán — meggyógyultam. Egy csapásra végeztem mindennel, ami a három év emlékével össze volt forrva. Férjhez mentem. Most, hegy annyi idő után irok önnek, megvallom : ha együtt voltunk, az aikam hidegebb volt, mint a szivem. Tekintetem mindig homályosabb volt érzelmeimnél Ha irtarn, mint ahogy például most irok ; tollam nem bírt lépést tartani gondolataim gyors repülésével. Ez utóbbiból is levonhatja a végső konzekvenciát. Nem ujong fel diadalmámorban a lelke, ha elgondolja : „ugy-e enyém lett másodszor is, most asszony korában ?" Nem mondogatja: „ha akarom még most is szerelemtől bódult fejjel veti magát a karjaimba?" Am öröme korai. Még ne diadalmaskodjék I Ha bevallottam is szivem szégyenteljes gyengeségét, épen ezért sokkal távolabb vagyok most öntől, mint voltam, amikor gyerekleány koromban féltékenyen őriztem az én külön tündérországom tarka világát, Oda nem volt szabad belépnie senkinek. Abban az országban ön uralkodott korlátlan hatalommal és személye szent ós sérthetetlen volt. . . . De hát változtak az idők ! Amikor az összeomlott ; s a királyfi, aki agyagból, hitvány agyagból volt — cseréppé törött. Hanem hát, sajátságos valami az az asszonyi sziv ! Még a hitvány cserepeken is szenv edélyes ragaszkodással tud csüngeni ós sirva próbálja összeillesztgetni a darabjait, hátha visszaállíthatná porba omlott istenségét ?! Pedig akkor már nem is a szerelmesót siratja, hanem a hozzáfűzött álmait. Az élet olyan rövid I Minek is azt feláldozni egy olyan fogalomnak, mint például a becsületórzós ? Elvenni egy fiatal leányt, Sirolin'g) a legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer

: (ÜdŐbetegfség'eknél, légzőszervek huriltos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozéknál influenza után ajánltatik. meli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köh ögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapúató. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffman-Lan Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).