Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-05-15 / 40. szám

XXXI évfolyam. Békéscsaba. 1904. Vasárnap, május hó 15-én 40. szám. i EOZLONY POLITIKAI LAP. relefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 fillér Előfizetni bármikor Itthei, evnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Szerkesztő : FRANK ZOLTÁN Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Szükséglet és kivitel. Minden nemzet, amely nemzetgazdaságilag boldogulni és haladni akar, első sorban arra törekszik, hogy mindama nyerstermékeket, ipari és kereskedelmi cikkeket, amire neki szüksége van, maga állítsa, elő, maga termelje, maga gyártsa. És csak miután saját szükségletét fedezte, miután sikerült a vele vesenyző idegen termékeket, és mükészitményeket kiszorítani, akkor néz más piac felé is. Jól tudjuk, hogy a magyar társa dalom nehezen mozdul meg; a szokás, az előítélet, az idegen és nagyhangzásu cimek, évek hosszú során át folytatott reklámok, annyira belefészkelték magukat társadalmunk köztudatába, hogy aki e téren valamit tenni akar, minden talpalatnyi területért nehéz harcot kell vívnia. Példaképpen említhetjük abutor-ipart. A milléniumi kiállítás bebizonyította, hogy a magyar termék ugy ízlésre, valamint arra való tekintettel teljesen versenyképes az osztrák gyártmánynyal. Szolidságra nézve pedig jóval felülmúlja a magyar bútor az osztrákét. Az osztrák bútor csak szemre nézve tetszetős és meri minden áron versenyezni akar, csak összetákolja, hogy rövid használat után az az ágy, szekrény, asztal széjjel ménjen. Míg a magyarhoni gyártmány tartós. Ne törekedjék tehát arra a magyar bútorgyáros, hogy ő első sorban idegen piacot hódítson; az nagyzási hóbort, amely tönkre is teheti, hanem fektesse arra egész erejét, hogy a silány, de tetszetős idegen készítményt kiszorítsa. Ha a külföldi bútorgyáros idehozhatja az ő bútorát és olcsóbban adhatja, mint a magyar terméket, amely itt készült: akkor az csak a mi iparosaink élhetetlenségére vall. Mert hiszen az az osztrák gyáros se kapja ingyen a fát és a munkaerőt. Az aránynak fordítva kellene lenni; t. i.: a honi iparos, gyáros jobb terméket legalább is olyan árban adjon, mint a külföldi. Ahhoz azonban a társadalom akciója kellene. Ámde az a társadalom csak addig lángol a patriotizmusért, amig cselekvésre kerül a sor. Ha Péter Pál be akarja rendezni az ő ebédlőjét, ugy ezer meg ezer Péter és Pál közül talán egynek jut eszébe, hogy arra is legyen tekintettel, miszerint az a bútor magyar honi készítmény legyen. — Szemben ezzel az osztrák még akkor is elsőbbséget ad az ő honi iparcikkének, ha az nem olyan jó, mint az idegen. Alkalomszerűnek tartom feltenni a kérdést, hogy ki iszik például Pilsenben kőbányai sört? kieszik Prágában kassai sonkát? ki fogyaszt Stockerauban szepesi lencsét? és ki varrat magának Bielitzben zsolnai posztóból kabátot? Ezzel szemben Budapesten minden lebujban mérik a pilseni sört; akár Csabán, akár Gyulán minden fűszeresnél árulják a prágai sonkát, mérik a stockeraui lencsét, ámbátor a szepesi és hernádvölgyi lencse jobb amannál és a zsolnai posztó fölveheti a versenyt a bielitzivel. Arra kell tehát törekedni kereskedőnek, iparosnak, termelőnek és fogyasztó közönségnek, hogy eme idegen termékeket kiszorítsák. Csak valamennyi tényezőnek összműködésével lehet e téren célt érni. Itt van egy másik példa: a magyar vasműipar. A magyar vas sokkal jobb az osztrákénál, még a stájerival is fölveszi a versenyt. És kérdjük, van-e hazánkban egy gyár, amely kizárólag ekéket előállítana és kiszorítani igyekeznék a Cseh, a Morva, az Osztrák ekéket, amiket ezer számra hoznak be évenként? Ezzel szemben a magyar államvasutak gépgyára gőzekéket akar gyártani, holott az egész országban nem lehet évente 3 — 1 gőzekét elhelyezni. Ámde kaszákat, sarlókat, kapákat, ásókat, irtót, vasvillát, vasgereblyét, fűrészt, kétágút stb. ezer számra hoznak be külföldről. Evőeszközről, zsebkésről nem is szólunk. Nem egyszer hangsúlyoztuk már, hogy téves az a fölfogás, mintha a magyar emberben nem volna meg az a rátermettség az ipar és kereskedelemre, mint pl. az osztrákokban, vagy németekben. Az merő ráfogás, amely csak a tárgyismeret hiágyából és tájékozatlanságból ered. A tapasztalat azt igazolja, hogy a magyar iparos és kereskedő igenis életrevaló. Sok oly mivelt, intelligens iparosunk van, akik bármely iparállamnak dicséretére válnának. Csak a társadalmát kell fölriasztani tespedéséből öntudatra, hogy ne adja oda pénzét a külföldnek oly cikkekért, amiket itthon is kap. Még hogyha az a cikk, az a zsebkés, az a pénzestárca, az az útibőrönd, az a kalap stb. nem is volna oly tetszetős, mint a bécsi, berlini, párisi, londoni cikk, még akkor is a honinak kellene elsőbbséget adni. Mert ha pl. az a bőröndgyáros boldogul, akkor annak amugyis módjában .lesz tökéletesíteni műhelyét, gyárát. Sajnos, társadalmunk oly közönyös ezen a nemzet érdekét annyira érintő dolgok iránt, hogy még a hivatott tényezők is csak elvétve emelik fel ez irányban szavukat. Minket csak az ügyszeretet sarkall és buzdit, hogy tegyük szóvá iparunk, kereskedelmünk eme fogyatékosságát, amelynek társadalmunk végtelen nemtörődömsége az oka. Király és nemzet - Fővárosi munkatársunktól. Budapest, május 14. Koronás királyur.k sima fenséges fejedet mi elhatarozása, melylyeí egybeforrva a magyar nemzet feözóuajtásával, elismeréssel hajtja meg a magvat történelem egyik legnagyobb alakjának, Rákóczi Pereimnek emléke előtt a megbeeo'és zász.'>iát. vsak most bontakozik ki teljes nagyszerüsfvéb, n a magyar haza osztatlan közvé'em.u w előtt. A királyi parancs, mely 'a mas«ze Keleten porladó csontokat a magyar föl'] ben rendeli nyugvó helyre szállítani, a vasutasok szomorú emlékezetű zűrzavarai közepette nem részesülhetett abban az általános figyelemben, ahogy azt a nemzet óhajtotta; a közlekedés erejét eltompította az anarkia súlyos veszedelmei felett kesergő kétségbeesés. Most, hogy a nyugalom helyre állott, csak most jut a magyar nemzet abba a helyzetbe, hogy a jóságos ősz fejedelem régen várt elhatározását azzal a hálával viszonozza, melylyel minden, ha változtatlanul viseltetik a bölcs uralkodó felkent személye iránt. i k Békésmegyeí Közlöny tárcaja. Dal a nefelejtsrölTávol a világtól Annak hivságától Éldegélek én ; Mint titkolt sejtelem — Az első szerelem — A szív legmélyén. Lombos erdő alján, Kicsi patak partján, Van csendes tanyám . Hol a hold világa S ezer csillag bája Mosolyog csak rám. S langyos nyári estén, A csalogány zengvén, Dalt nekem dalol : Mig fodros ruhába Csacska patak árja Ölelget, csókol. És bár rejtve élek, — Mint a reménységek — Népszerű vagyok : A szerelmes lányka Bizalmas virága Csak én maradok. S csillagos szép estén, Lopva hozzám szökvén, Mind igy kérdezett : Mondjad 1 Qondol-e rám ? S nincs-e nála fogytán A hű szeretet. És én mindenkinek Boldog „igen t" intek, Csak ,.szeressete Hisz e bűvös álmok Állandó vrndorok, Mint a — fellegek! k" 1 (Békéscsabán) Frank Zoltán. Nagy elhatározások. Irta: Vértesy Gyula. Meglehetősen elkeseredett hangulatban voltunk mind a ketten. A könyvek gyengén fogytak, a kiadók rosszul fizették, unalmas és terhes szerkesztőségi munkákat kellett végezni s a mellett megrendelésekre dolgozni, hogy teljék erre is, arra is, amire kell. Természetesen még set.i telt, mert a bohémvilág hagyományoihoa hiven, amit ma megkerestünk, azon holnap már tuladtunk. S igy történt a után, hogy azon . *-zép tavaszi reggelen, mikor a dunaparton találkoztunk, mind a ketten. szörnyen el voltunk keseredve. Én resteltem panaszkodni, mert ugy éreztem, hogy egészséges, ép testtel mégis csak vétek panaszkodni ilyen verőfé, nyes szép napon, de. Pál ur nem nagyon restelt : — Nyomorúság ez a mi életünk ! Es ostobaság, hogy igy élünk ! Kiulódunk és a legnehrz^bb munkával keressük meg a kenyerünk*, a helyett, hogy ugy tennénk, mint az okos embereknek tenniők kell. — Hát, hogy kelleue tenni ? — Hogy ? Okosan. — Például ? — Például itt hagyni ezt az egész szép székes fővárost, a redakciókat, a rotációs gépeket és mindent s lemenni valahová a vidékre boldog embernek. — Az ősi birtokra? — Nem, az ősöknek volt annyi eszük, hogy nem hagytak reánk semmit, hanem igenis, visszamehetnénk a hivatalainkba. En a megyéhez, te meg a törvényszékhez. Azóta árvaszéki ülnök lennél, kutyabajod se lenne, én meg közel járnék a járásbírósághoz. Mi csoda isteni nyugalmas élet lehet az! Es biztos, nyugdíjjal járó állások. A hivatalában elvégzi az ember a dolgát és nem törődik a világgal. Néha-néha elkvaterkázgat a jó vidéki bácsikkal, azután elvesz az ember valami egészzéges kis leányt, aki Byront nem ismeri ugyan, de a turósrétest kitűnően megtudja csinálni. Itt hagyni ezt az uualmas, piszkos várost, ahol az emberek csaholnak egymásra a kenyérért. Meg aztán csak bolonditjuk mi itt magunkat. — Miért? — Ráfogtuk magunkra, hogy a szent irodalmi célok kergettek el a becsületes polgári pályáinkról. Álmodoztunk holmi eget érő dicsőségről és lettünk a napi irodalom igavonói. Hová lettek az eszmények, a nagy célok ? Még csak nem is gondolhatunk reájuk! Eh, hagyjuk itt ezt a sivár csatatért, álljunk félre az útból, menjünk haza, boldog embereknek. Haza! A vidékre, a szép, mosolygó, nyájas vidékre, ahol most olyan szép lehet minden. Elhallgattunk mind a ketten ós mig szótlanul sétálgattunk a egymás mellett, leikeinkben bizonyára egyszerre tűnt fel a képe a mosolygó falusi tavasznak. Milyen szép, milyen nyugalmas ott aa élet és milyen egészséges, friss lehet a levegő, melyet himes rétek felől, galyasodó erdők fái mögül hajt bé a faluba a tavaszi szellő. Pali szólalt meg előbb. — Haza menni ? Látod, ez még okosabb lenne. Nem oda, ahol születtünk, ahol ismernek minket, mert ott nehéz dolog koldusnak lenni ós ott kinevetik az embert, ha tépett szárnyakkal haza kerül vagyon nélkül, rendjelek nélkül; de máshová. Valami más, kis faluba, ahol nem ismeri az embert senki. Milyen jó lehet ott meghúzódni ós élni, élni csöndesen valami kis vittyillóban és a háboritlan békében alkotni nagy dolgokat. — S miből élnél abban a csöndes kis vittyillóban ? A jövő dilsősógóből ? Különben légy nyugodt, ott se tudnál halhatatlan müveket alkotni! Ez a terv is ostoba! Egy hónap múlva halálra unnád magad s megint csak vissza kerülnél ide a taposó malomba. De ez a másik terv, az nem rossz. Erről még beszélünk. — Tudod mit, ránduljunk ki valahová. Legalább ezt a remek napot kint töltjük a szabadban ós komolyan megbeszéljük a dolgainkat. Valamit kell csinálni Ez nem maradhat igy. El kell magunkat határozni valamire. Este, mire visszajövünk, kész terveinknek kell lenni a jövőre nézve. — Menjünk ki a Margit-szigetre. Nézd, a hajó éppen most kötött ki. — Jó. Menjünk ! Beszálltunk. Az uton megint elhallgattunk ós némán néztük a Dana két partjának remek panorámáját. A pesti oldalon a korzó palotasorát, a remek Vigadó épüietét, a hatalmas arányú, óriás ós apró tornyaival mégis oly kecses országSirolin\ KE a legkiválób ta.iárok és orvosoktól mint hathatós sze: : tüdőbeteg-séjjeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idü't broncliitis, szainárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. meli az étvágyxt és a testsúlyt, eltávolitja a köhögés: és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. - Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronaért kapüató. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Bjoclu & Oo. vegyészeti gyár Basel v Svájc).