Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-03-03 / 19. szám

XyXl. évfolyam. Békéscsaba 1904. Csütörtök március hó 3-án 19. szám. BEEESHEBT B • fa KOZLONT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehat, évnegyeden beiül is. Felelős szerkesztő : KAROS GYÖRGY. Segédszerkesztő: BELENCÉRESI DEZSŐ Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Gazdaság és politika. Ilyen cimmel az újságokban szerte­széjjel cikkek jelennek meg, melyek­nek tenorja, hogy a gazdaság csak tényezője, mondjuk ütő kártyája a politikának; a legújabban lezajlott és küszöbön álló események azonban azt igazolják, hogy ez a tétel kezd lassan megváltozni, még pedig olyan alakban, hogy a politika minden lépését gaz­dasági tekintetek irányítják. Tulajdon­képpen a politika az eszköze a gazda­ságnak, mert ennek segítségével ter­jeszkedik, helyesebben a politikát ós hadsereget küldik ütközetbe a gaz­daságért, Minden kornak nagy eszméi és cél­jai vannak. A mi korunknak is van, csakhogy nem vesszük észre mi, vagy legalább is nem látjuk jól. Napjaink­nak, ha nem nyiltan, de tényeiben legalább is bevallott célja: az anyagi előrehaladás, vagyonossá tétele állam­nak, polgárnak egyaránt. Ezt a célt teljes egészen eddig csak Amerikának sikerült elérni. Elmondhatjuk, hogy az uj világnak, amely óriási előrehaladása révén ma holnap a régi világ lesz, ez teljesen sikerült. Elérte ezt Amerika az által, mert ténykedéseiben szabad volt s gazdasági érdekeit nem kellett politikai tekinteteknek alá rendelni soha. Teóriában mi is megtudjuk vé­deni érdekeinket, de agyakorlati meg­valósulás elé odatolakodik a politika és lehetetlenné teszi, hogy eredmé­nyes munkánk legyen. Érdekes meg­figyelni az országban egyre jobban erősödő közvéleményt, amely szinte egyhangúlag első sorban gazdasági előnyöket követel. A közjogi kérdések körül, évszá­dok óta vivőt küzdelmek után, im már hazánkban is a közgazdasági kérdések adják meg az alapot a po­litikai pártok alakulásának. És ez azt jelenti, ho mi is kezdjük megérteni azt a régi axiómát, mely szerint va­lamely nemzet csak akkor lehet köz­jogilag független, ha előbb gazdasági­lag függetlenítette magát. Nem akarunk itt fejtegetésekbe bocsájtkozni az önnálló vámterület felállításának kérdése körül. Kétség telen, hogy előbb-utóbb okvetlenül el­éri a célját az erre való törekvés Oly nemzet, mint a magyar, melynek minden fia egy-egy elszánt harcosa és hű védelmezője a nemzet jogainak, önálló államiságunk szuverénilásának, soha sem riadt vissza attól a nehéz küzdelemtől, amely a gazdasági ön állóság megvalósítására vezet. És nem riad vissza a súlyos gazdasági meg­próbáltatásokokozta válságos korszak­tól sem, amely a gazdasági függetle­nítés után bizonyosan bekövetkezik. Da nem is szabad visszariadnia, mert épp ez a válságos korszak lesz ha­zánk jövő életének edző iskolája. Bármikor következik is be ez az időszak, már ma gondoskodnunk kell róla, hogy egyrészt biztosítsa hazánk részére azokat a fegyvereket, amelyek az önállóság kivivására okvetlenül szükségesek; másrészt pedig, hogy idejekorán létesítsük azokat a beren­dezéseket, amelyek az önálló magyar gazdasági életnek alapját alkotják. Tehát elsősorban gondoskodnunk kell róla, hogy a magyar termények és árucikkek tengerentúli kivitele és a magyar fogyasztás szükségleteinek tengerentúli behozatala magyar terü­leten, hazii erőkkel, idegen befolyás­tól menten eszközölhető legyen. Ebben a néhány szóban világosan és határozottan meg van jelölve a magyar gazdasági politika, még az eszközöket is érinti; mindnyájunk kö­telessége, hogy egy-egy apróbb rész­lettel hoziájáruljunk a kivitel eléré­séhez. íme a gazdag Angliában Cham­berlain gazdasági kérdésekért hagyja ott a miniszteri széket s indítja meg a gazdasági harcot, amelynek nyomát nem jelzi vér, de az orosz-japáni há­borút, mely szintén gazdasági hát­terű, nem a beszédek özöne, hanem az ágyuk fogják eldönteni s a Ma­gyar-Osztrák monarchia balkáni poli­tikája — mely, amint egyre erőseb­ben hírlik, mozgósításba fog vezetni bennünket — nem azért igyekszik ott tért hódítani, hogy közelebb legyünk a bolgárokhoz és török testvéreink­hez, hanem a keleti piac csalogat ós kényszerit bennünket arra. A megél­hetésért folytat nehéz harcot nemcsak az egyén, de az állam is. A politika e harcban az, hogy amennyire csak lehet elrejtik a cse­lekvés üzleti részét, s lehetőleg va­lami politikait állítanak előtérbe, va­gyis a politika cégtáblája csupán a gazdaságnak. Folytathatnók ezt tovább is, de minek; e tekintetben az utolsó tiz esztendőben olyan nagy haladás mu­tatkozott nálunk is, hogy szinte számtani pontossággal jelölhetjük meg azt az időt, mikor még az iskolák is a gazdasági tudományokat fogják olyannak ismerni, amely ezt a szegény országot nagy lépással előre viszi Megyegyülés. Békésvármegye törvényhatósági bizott­sága folyó évi tavaszi közgyűlését mult hétfőn tartotta Gyulán a megyei szék­házban. Unnepies tartalmat adott a tanácsko­zásnak az a szép aktus, melylyel az ülés kezdődött. A tisztességes, becsületes munka, amelylyel S z t r a k a György négy év­tizedet meghaladó közfuukció folyamán a közjó előmozdításán fáradozott, — mint annak idején jelentettük — legfelsőbb he­lyen elismerésben és kitüntetésben része­sült. A királyi elismerésnek jelvényét: a Ferenc József rend lovagkeresztjét, elnöki megnyitó beszéd keretében, hosszú, fárad­ságos, eredményes munkásságának mélta­tásával tűzte mellére a főispán a békés­csabai járás ny. főszolgabirájának,aki hálás szavakban adott kifejezést köszönetének az apostoli király kegyteljes kitüntetéséért. A szép ünnepély hatása alatt hazafias lelkesedéssel telt meg minden törvényha­tósági bizottsági tag lelke, s harsány éljen­zéssel adott kifejezést érzelmeinek. Az alispáni jelentós során szokatlan jelenségnek voltunk tanúi; évek hosszú során át észrevétlenül siklott át a törvény­hatósági bizottság — a megye hivatalos lapjában egész teriedelmében közzétett s minden egyes bizottsági taggal előzetesen közölt — alispáni jelentésen, legfeljebb a jelentésben indítványozott különösebb intéz­kedések megbeszélése hözben keletkezett rö­vid lélegzetű diskusszió. Ezúttal az alispáni Békésmegyei Közlöny tárcája. A torgalom - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. ­Irta: Halász Bódog:. A „Fekete kutyához" cimzett fűszer­keresKedés gazdát cserélt. Régi tulajdonosa — a rossz nyelvek szerint — túladott rajta, hogy felesége és egy csinos összegű ki­fizetetlen számla hátrahagyásával Ameri­kába vitorlázzék; magával vitte azonban a szobalányt, nyilván azért, mert odakint nagyon nehéz jó és hü cselédet kapni. Szikrázó Samu, a „Fekete kutya" uj tulaidonosa kiállt a boltja elé és várta a vevőket. Gyönyörködött cégtáblája ezüst szinre festett betűiben, a melyek ragyogva verték vissza a téli nap halvány sugarait. Régi vágya ime teljesedett; saját neve díszeleg üzlete felett. És amint örömtelten nézi a szép fényes betűket, lelkében va­lami imaszerű ájtatosságot érez, szemeit a szürke égre emeli és hangosan rebegi: — Mai bevételem felét a szegények­' nek adom . . . Szapora beszédű asszonyka jön a boltba. — Képzelje csak milyen bosszúság ért ma. Sietek az állomáshoz, a vonat az orrom előtt elindul. Az unokahugomért indultam. Remek egy leány az én kis húgom. Egy­szerű, barnás, igénytelen, szerény, okos és művelt. A mellett úgy énekel, mint egy pacsirta, mint egy valóságos pacsirta és ugy beszél az emberek nyelvén, hogy még a vak is belészeret. Az a leány kereske­dőnek született, én magának szántam őt. Akarja? Boldog lesz a férfi, aki őt birni fogja. Ne mondja, hogy rá ér még a nő­sülésre gondolni. Külömben is mindjárt másképp fog gondolkozni, ha őt megis­meri, meg fogja, meg kell őt szeretnie. Jól tudja a szentem, hogyan fogják meg a férfi szivet. Ebben nagy mester az én kis pacsirtám. Szemlesütve beszél a férfihez, aztán mosolyog reá, aztán reá néz, mikor a ka­bátját felveszi, reá néz mikor a kalapját igazítja. Aztán előveszi zsebkendőjét, té­pegeti, tépegeti, mikor távozik azzal lo­bogtat búcsút. Nincsen férfi, ki ennek a leánynak ellentállni tudjon. Megyek ért®, hozom . . . maga lesz a legboldogabb férfi a világon . . . Isten áldja . . . Egy jól táplált férfi lép be az ajtón. — AZ első körözsvidéki házasságköz­i vetitő intézet főnöke vagyok. Uram, önnek meg kell nősütnie. — Eszem ágában sincs. — Engedelmet kérek, de ismételten kijelentem, önnek meg kell nősülnie. Csak egy asszony lélek tudja önben az életkedvet fenntartani és a munkavágyat fejleszteni. Egy kezdő kereskedőnek ez adja meg az alapot a nagykereskodői bojthoz. — Nőgyűlölő vagyok. — Manapság a házasság nem azért történik, hogy a leány hódit, hanem azért, mert a férfi hódítja meg kellő előszimatolá sok után a leányt. Az utasítások meg­adása miatt jöttem önhöz. — Nem fogom hasznát venni — Hamarébb, mint gondolja. Ezért tudja meg, hogy értelmes férfi nem vallo­mással nyitja meg az ajtót. Érzelmes tár­salgás, gyengéd figyelem, ügyes bók, egy pillantással nem hosszabb szembeszéd a vallomása. Szerelemre való csábításra ki­való alkalom van a táncban. Ezért neve­zik a bált leányvásárnak, hova nagy költ­séggel állítják ki a babákat, hogy elkell­jenek. — Nem járok táncmulatságba. — Az sem akadály. Itt van egy név­sor, a név mellett a számok a hozomány mennyiségét jelzik. Válasszon ki egynehá­nyat, irjon nekik finom, illatom, cégnyo­másos levélpapiroson, hajszálvonalakkal és tisztán, mert éppen nem hat a szivre az olyan levél, mely petróleum fröcsöktől tarka cukorpapirosra van irva és rajta ki sebb, nagyobb malacok legelnek. Mikorra a válaszok beérkeznek, ismét itt leszek : Adieu És Kondor, született Kohn bal lábát 35 centiméternyire félkörben a jobb mögé húzva, magát meghajtva eltávozott. Szikrázó Samu megkönnyebülten lé­legzik fel és barátságosan üdvözli a belépő hölgyet. — Nemde csodálkozik kedvesem — mondja emez — hogy ón magát megláto­gatom. Csak nem hiszi felőlem, hogy ha­ragom mindörökké tart? — Nem annyira csodálkozom, mint inkább gondolkozom a felett, hogy mi célból jött hozzám ? Nagyon jól emléke­zem még szavaira, melyek szerint érdek nélkül mi sem történik a világon. — Jól van, mondjuk, hogy érdek ve­zetett ide, de ez egyszer nem az én, ha­nem a maga érdekéről van szó. Van a vi­lágon egy leány, a kiről csak annyit áru­lok el, hogy rendkívül művelt és e»zes, és hogy őt a maga feleségének jelöltem ki. — Félek a müveit leányoktól. — Maga balga, csakis egy müveit, e»zes asszony tud férjének boldog otthont teremteni, osakis az tud az élet ezerféle követelményeihez alkalmazkodni. — Az ilyen nők fitogtatni szeretik ismereteiket. Mig a nő bájaival áll előt­tünk, addig tudunk hevülni érte, de mihelyt eszét kívánja bámultatni, nálunk is az'ész kerekedik felül, ós az ész igen hideg, el­nyomja a sziv zsarátnokát. Egy müveit asszony sohasem mutatja, hogy mit tanult. Alkalmazkodik a férjé­hez ós sohasem emelkedik környezete felé. — Nem lemondást, hanem kedvességet, enyelgő csicsergóst várunk hitvesünktől. — Hiszen ugy csicsereg a lelkem, mint a kanári és úgy enyeleg, mint a vadgalamb. Adja kezét rá, hogy meglátogat bennünket otthonunkban. Csak nem feledte még el a kis fészket, melyhez annyi édes emlék fűződik ? Csak a hatását érezte, a férfi a sza­vaknak, de nem értette. Erezte, hogy a vér az arcába szökik, egész testét valami zsibbasztó melegség járta át. — Nos eljön ? — Igen. — Akkor Erzsi húgom a maga felesége lesz ! mondja diadalmasan az asszony és siet tova az üzletből. Mikor delet harangoznak, Szikrázó Samu kihúzza csendesen pénzes fiókját, melynek egyik sarkában szerényen meg húzódik néhány fillér. — Szegény szegényeim, reátok ugyan ketés jut ma. Vagy harminc leányt aján­lottak eddig, a forgalom tehát elég élénk volt, csak a bevétel a csekély. Keserű mosolylylyal ajkán néz körül a boltban: — Milyen őrületes forgalom volna itt, ha tiz bajuszos segédet tartanék . . . A vallomás után. Irta: Sípos B«la. I. Hamburgban elfogták a sikkasztó pénz­tárnokot. A nyomorult már nem tudott feljutni a német gyorshajóra. Ügyetlen volt az uti terve, ügyetlenségének következ­ménye a kudarc. Az egyik budapesti de­tektív már Berlinben elcsíphette volna, Egy szállodában lakott vele, egy kávéházban ozsonált vole. A detektivbe azonban egy kis humor szorult s a délutáni kávénál el­határozta, hogy Hamburgig szökni engedi a nyavalyást. — Miért ne higyje, hogy eljut Ame­rikába élcelődött német lapok böngé­szése közben a detektív. Aztán meg régen nem láttam a hamburgi kikötőt. Az em­bernek nem árt, ha egy fontos pontot jól megfigyel. A sikkasztó, zsebében háromszázezer koronával, végigszenvedte az izgalom min­den kinját. Számolgatta az órákat, a fél­órákat, a perceket. És mikor halálos verej-

Next

/
Oldalképek
Tartalom