Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-03-03 / 19. szám

jelentós tárgyalása kapcsán csaknem másfél órás eszmecsere fejlődött ki s ebből az időből egy órát Ber.ónyi Ármin dr. bizottsági tag foglalt le magának. A magunk részéről csak helyeselni tudjuk a bizottság élénk érdeklődését a közügyek iránt, s elismeréssel hajtjuk meg lobogónkat ama férfiak előtt, akik közé Berényi Ármin dr. is tartozik, akik éber agilitást fejtenek ki a vármegye közügyeinek ellenőrzésében ; de ez alkalommal a tartalmasan indult,nagy fontosságú feladatokat tárgyaló szónoklata e jeles férfiúnak ellaposodott, terjengőssé vált, éppen azért vegyes érzelmeket, türelmetlenséget keltett, aminek következtében a túl hosszura nyúlt diskusszió elposványosodott. Berényi Ármin dr. a vármegyei társadalom szociális feladásairól beszélt igen értékes dolgokat; meggyőző erővel mutatott azon teendőkre, melyek az értelmes társadalom, a kőzépotztály vállait terhelik, hogy az avatatlan kezekben levő szociális agitáció fenyegető veszedelmének eleje vétessék. Majd a vármegyei kórház igazgatójáról emlékezett meg baráti melegséggel ; a kórház villamos világításának kérdéséről terjengős részletezéssel tartott hosszú előadást. A tb. alügyószi áll-ással kapcsolatban a vármegye önkormányzati jogának épségéért mondott tüzes filippikát Végül a vármegyei vicinális vasutak ügyét tárgyalta jobb ügyhöz méltó lelkesedéssel. Hosszú szónoklatának első részében teljesen lekötötte a megyebizottsági tagok figyelmét; de már a kórházi világítás, a tb. alügyószi állás s a bókésmegy i helyiérdekű vasutak kórdósében nem tudta a bizottság osztatlan figyelmét lekötni, sőt maga is elimerte, hogy a vicinális ügyre való kiterjeszkedés egyes motívumai tárgytalanok, a főispán, alispán és H a v i á r főmérnök pedig az alügyósz és kórházi világítás kérdésében húzták ki az önkormányzati jog sérelmének, valamint a kórház veszedelmének móregfogait. Ugy gondoljuk, hogy ha Berényi Ármin dr. előzetesen utánna járt volna azoknak az információknak, amelyeket hosszura nyúlt felszólalása következtében szives készséggel nyújtottak részére az illetők : ugy szónoklatának második feléről önként mondott volna le s ezzel nemcsak általánosabb hatást ért volna el — egyébként teljesen rokonszenves beszédével, de, mint annak kifejezést adtak a vita végén, — a tanácskozás mintegy 120 ügyének pertraktálására is több idő jutott volna. Ferencz József-rend lovagkeresztje. Lukács György dr. főispán, a bizottsági tagok szívélyes üdvözlése után d. e. 9 órakor nyitotta meg a gyűlést. Örömmel jelentette, hogy S z t r a k a Györgyöt, a békéscsabai járás nyugalmazott főszolgabiráját, a közszolgálat terén négy évtizedet meghaladott időn át eredményesen kifejtett tevékenységéért a legfelsőbb helyről kitüntetés érte : a király a Ferencz József rend lovagkeresztjét adományozta az érdemes férfiúnak. A legfelsőbb kegy ezen megnyilatkozása nemcsak a tisztviselők körében kelt lelkes örömetj hanem a törvényhatósági bizottság minden tagja nagy megelégedéssel vesz e kitüntetésről tudomást. Szerencsésnek érzi magát, hogy a legmagasabb helyről érkezett elismerés jelvényét a kitüntetett férfi kebelére tűzheti s ama óhajának ad kifejezést, hogy Sztraka György az éveknek még hosszú során át megelégedésben, friss jó egészségben élvezze a vármegye közönségének osztatlan tiszteletét és szeretetét. Sztraka György, kebelén a Ferenc József rend lovagkeresztjével, a koronás arany érdemkereszttel, s a jubileumi emlékéremmel, könynyekig elérzékenyülve, meghatottságtól remegő hangon köszönte meg az apostoli király kitüntetését s a főispán szives közbenjárását; életének hátralevő idejét ezután is a közjó előmozdítására kívánja szentelni. Á főispán és a főszolgabíró beszédét a törvényhatósági bizottság lelkesen megéljenezte. Azután a főispán Mi ko 1 a y István drt tiszteletbeli vármegyei főorvossá nevezte ki. Majd a napirend tárgyalásara került a sor. Alispáni jelentés. D a i m e 1 Sándor dr. ismertette röviden az alispán jelentését a vármegye közállapotáról ós a decemberi közgyűlés óta történt nevezetesebb intézkedésekről. Ho f f m a n-n Mihály bizottsági tag a vármegye ós a gróí Almássy uradalom között folyó perről szóló jelentéshez szólott, de F á b r y Sándor dr. alispán korrekt felvilágosítása után a közgyűlés Hoffmann skrupulusai felett napirendre tért. Ezután következett a tavaszi közgyűlés eseménye : Berényi Ármin dr. szónoklata. Berényi bizottsági tag azon részéhez fűzte szavait, melyben a gyulai betegsegélyző pénztár válságáról tétetik említés. Megnyugvására szolgál, hogy az alispán teljes őszinteséggel tett jelentést a miniszternek e válság veszedelméről, de ez az intézkedés nem elegendő. Szükségesnek tartja, hogy a törvényhatósági bizottság s általa a vármegye közönsége mélyebben hatoljon a válság részleteibe, mert amikor az állam plutokratikus be-; rendezkedóse mellett a szociális mozgalmak mind erőteljesebben öltik magukra az internacionalizmus jellegét, s ennek a veszedelmes mozgalomnak szálait avatatlan elemek bontogatják: a vármegye közönségének, a józanul itólő, értelmes középosztálynak jut feladatául, hogy a szociális mozgalmak iránt köteles érdeklődéssel keressen a fenyegető helyzetből helyes kibontakozást. Elismeréssel emlékezik meg azokról a törvényhozási intézkedésekről, melyek szociális bajaink orvoslására az utóbbi években történtek; nagy megelégedésére szolgál, hogy az intézkedéseket vármegyénk jeles fia, B a r t ó k y József dr. miniszteri tanácsos vezeti. De, ami eddig törtónt, még mindig nem szanálja a Helyzetet. A kormányzat jól tudja, hogy a betegsegélyzósről szóló törvény sok javításra s kiegészítésre szorul ; ennek a törvénynek revíziója már megtörtént s az uj törvényjavaslat készen hever a miniszteri büró valamelyik asztalfiókjában. Terjessze e törvényjavallatot a miniszter a törvényhozás elé ; meg van arról győződve, hogy amint az állami tisztviselők fizetésének rendezésére módot talált a törvényhozás, ugy a betegsególyezósi uj törvényjavaslatnak törvényerőre emelése érdekében is jut egy békességes nap a felforgatott magyar parlamentben. Indítványozza, hogy a törvényhatóság a gyulai betegsegélyző pénztár mizériái alkalmából intézzen feliratot a kereskedelemügyi miniszterhez a betegsególyezósi törvényjavaslatnak sürgős parlamenti alkotmányos tárgyalás alá bocsájtása iránt. Majd a vármegyei kórház ügyeire tér át s indítványozta, hogy Berkes dr.-nak a kórház igazgatójának, a kórház történetének alapos, irodalmi becsű megírásáért szavazzon a közgyűlés jegyzőkönyvi elismerést és köszönetet. Hosszú, apró részletekre kiterjedő beszédben kívánja kimutatni, hogy a megyei kórház olcsóbban jutna világításhoz, ha önálló villamos művet rendezne be. Itt azután a vármegye önkormányzati jogának védelmére tér ki a szónok. A megyei autonómiának sérelmét, veszedelmét látja abban, hogy a megyei alügyószi teendőket, tiszteletbeli állásban közigazgatási gyakornok látja el, amikor a megyei szervezési szabályrendelet alügyószi állást nem is ismer. A fontos állás fegyelmi felelősége nincs biztosítva. Az autonómia abban szenved csorbát, hogy választott tisztviselő jogkörébe tartozó teendőkben kinevezett tisztviselő intézkedik. Személyi vonatkozása nincsen felszólalásának, csupán az expediensre akarja a figyelmet felhívni. Végül a vármegye közlekedósügyóről, tékes arocal ott állott egy puskalövésnyire a nagy gyorshajó előtt, vállára nehezült egy kéz ós egy udvarias hang csendült a fülébe; — Uram ! — térjünk vissza. On a törvény nevében foglyom. Hat óra múlva már a gyorsvonaton ültek. És a milyen hosszú volt az ut Hamburgig, olyan rövidnek tünt fel a magyar határig. A detektív most már erősen ragaszkodott a sikkasztóhoz. Annyira hozzáláncolta magát becses útitársához, hogy a sikkasztó gondolatait sem tudta rendezni. Pedig a határig dönteni kell, előadja-e a pénzt, vagy rejtekében hagyja, ahol a detektivnek éles szeme sem találta meg. A vonat száguldott, minden perc közelebb hozta a magyar földet. A sikkasztó homlokáról nehéz verejték hullott alá, éppen mint a munkás ember arcáról, a kalászt érlelő nyári nap tüzében. A verejtékcseppek lehullottak a vasúti kocsi piszkos padlójára s már már íantasztikus alakokat kezdtek formálni. Felhangzott az első magyar szó : egy felvidéki földbirtokos köszöntött be a kocsiba. — Ejh, nem vallok : — döntött a sikkasztó. Megtörülte verejtékes homlokát, leverte a szivarhamut ruhájáról. Aztán közömbösen beszélgetni kezdett: — Egy pohár sört szeretnék inni. A detektiv hozatott neki egy pohár sőrt. Jól megnézte, nem tesz-e ciankálit vagy strichnint bele uti társa. i Délután mindketten megérkeztek a felvidéki városba, a hol a sikkasztó egy héttel előbb még nagyságos ur, köztisztelt férfiú volt. És most vizsgálati rab. H. Az ügyész a vizsgálóbíróval a nagy esetről beszélt a kaszinóban : — Nem vall ? — Nem ! — válaszolt a bíró. — Beismeri a sikkasztást, de hogy a pénz hol van, arról nem beszél. — Szörnyűén bosszantó az eset. — Nagyon bosszantó. Hozzá, ha hallanád milyen cinizmussal beszél a gazember. — Igazán ? — De mennyire. Mikor először vezették be hozzám, igy köszöntött be. — Végre elfogtak egy nagy gazembert. Nem vethetik most már az urak szemére, hogy csak a kis gazembereket üldözik. — Vallattam azután össze-vissza. Hol a pénz? Hova tette, mit akar vele. A kereszt kérdésekre nem válaszolt s mikor már kimerülten hanyatlottam székemre, az asztalom elé állott s bántó mosolylyal kezdett el filozofálni. — Hiába nem volt szerencsém. Látja biró ur, szegény ember szándókát boldog Isten bírja. Két utitervet készítettem. Az egyik Hamburg felé, a másik Konstantinápolynak vitte az utamat. Ha az utóbbit választom, nincs eset rá, hogy elfogjanak Es most az ön szívesen látott vendége vagyok biró ur. Pedig volt még egy harmadik tervem is. Ez a szökés ideális megoldása lett volna. Elmondom önnek biró ur csak azért, hogy lássa, milyen szamár voltam. — És a sikkasztó elmondott egy olyan kitűnő szökési tervet, amilyenről a nagy sikkasztok csak álmaikban gondolnak. — Kíváncsi vagy reá ? — kérdezte a biró az ügyésztől. — Ej dehogy vagyok. Inkább azt szeretném tudni, hova rejthette el a sikkasztó azt a sok pénzt. — Hja azt ón is szeretném tudni — válaszolt a biró. Csakhogy az inkvizíció eszközeit már nem alkalmazhatjuk. Szép szóra pedig nem vall a gazember. III. A gazember mégis vallott. Este kilenc órakor hivatta a vizsgálóbírót, ós előadta a pénzt az utolsó ezerkoronásig. Hogy hol rejtette el, azt nem vallotta be. A vizsgálóbíró magához, vette a sikkasztó elegáns bőrtárcáját. Ósdi épületben volt a hivatala, a melyen a szól is vigan keresztül fütyült. Nem merte öreg vasszekrényére bízni a bankjegycsomót. Hazavitte. Háromszáz uj ezerkoronást. A bőrtárcába beillesztve, érdekes látványosság ez olyan embernek — a ki ha kétszáz évig Jateinereskedne, sem kereshetne ennyi pénzt. A biró érdeklődve nézte a vadonat aj ezerkoronásokat. Megsimogatta egyiket, másikat, aztán gondosan elhelyezte ismét a tárcában. Rá gondolt a sikkasztóra, aztán mosolyogni kezdett. — Érdekes, milyen különös hévvel magyarázta nekem a szökés harmadik útját az a gazember. A harmadikat ós a legbiztosabbat . . . Mintha mondotta volna ; erre tessék elsétálni azzal a kis összeggel, amelyet én tőlem elszedett az igazságszolgáltatás ereje. Persze jó lett volna háromszázezer koronával az uj világba elvitorlázni. Háromszázezer koronával . . . Mondhatom nem is olyan kis összeg. En például gondolni sem gondolhatok arra, hogy valamikor ilyen összeg tulajdonosa leszek. A vizsgáló biró kezdett ideges lenni. Fel és alá sétált szDbájában, de tekintete folyton ott függött a bőrtárcán. — Csakugyan olyan biztos lenne az a harmadik ut ? Térkópett vett elő, s számítani kezdett. Számolt minden eshetőséggel — de be kellett látnia, hogy a gazembernek csakugyan igaza volt. A harmadik ut feltétlenül bizonyos. A detektívek légióját hiába mozgósítanák, huszonnégy óra alatt biztos helyen lenne a pénzzel együtt. És ettől a pillanattól fogva a biró becsületes tiszta lelkét hatalmába ejtette a pénz romboló ereje. Kínosan vergődött, lázasan filozofált önmagával. És éjfél után két órakor már robogott a gyorsvonat az ismeretlen állomás felé. Egy órával azután, hogy a vonat elhagyta a kis felvidéki várost, megszabadult az izgalmaktól is. Kiállott a kocsi folyosójára, s harci indulókat dobolt a fagyos ablaktáblán. — Hogy lehettem ón ideges, veszekedett önmagával. Hiszen nekem teljes huszonnégy órám van. Holnap vasárnap lesz, nem keres senki a hivatalomban. Megnyugodott a gazember lelkiismerete, leült vissza a kocsi puha ülésére, s szivarra gyújtott, ^ihogy a füst karikák felfelé szálltak a levegőbe, eszébe jutott a pénztárnok. Most már megvetéssel gondolt reá. — Az ostoba. Már régen Amerikába lehetne. Mert a harmadik ut biztos ós detektivmentes. a vicinális vasútról szóló értekezéssel fejezi be hosszúra nyúló beszédét. Kifogásolja, hogy az alispáni jelentés nem értesíti a bizottságot a helyiérdekű vasutak állapotáról, viszonyairól, forgalmáról. Kívánja, hogy a vasutak 'igazgatóságába választott törvényhatósági bizottsági tagok mindenre kiterjeszkedő jelentést terjesszenek a megyegyűlés elé. Lukács György dr. főispán rövid felvilágosító szavai után nyilvánvalóvá lett, hogy a főispán nem kevésbé respektálja a megye autonóm jogait, mint amily féltékeny gonddal Berényi dr. őrzi azokat. Kijelentette a főispán, hogy a tb. alügyószi állásnak közig, gyakornokkal lett betöltése — mint ahogy Berényi helyesen fejezte ki magát — expediens, vagyis ideiglenes jellegű. Azt a vádat, mintha ez intézkedés nonszensz -volna, visszautasítja, mert az eljárás teljesen törvényes. A t. főügyész a megsokasodott teendőket képtelen elvégezni , különösen a megyei árvaszék működésének ellenőrzése tette elodázhatlan szükséggé a segéderő alkalmazását.-- A z. alügyósz fegyelmi felelőségót számos mi :szteri döntés kétségtelenné teszi. Amint a vármegye állami javadalma oly mért<'kb>n emelkedik, hogy ebből az alügyószi állás fizetése kikerül, a mai ideiglenes helyen*.' azonnal megszűnik. F á b r y Sándor dr. alispán hivatkozik a jelentés ama passzusára, mely a gyulai kerületi betegsegélyző pénztár váltságos helyzetének minden részletét feltárja a miniszter előtt. Ismerteti azon előzményeket, melyek a minisztériummal való tárgyalás részleteire s a helyzet javítását célzó eddigi intézkedések meddőségére vonatkoznak. Egyébként a maga részéről hozzájárúl Berényi ama javaslatához, hogy a betegsegélyezési uj törvényjavaslatnak a törvényhozás elé terjesztése ügyében a kereskedelemügyi miniszterhez felirat intéztessék. Őrömmel adja meg mindenkor az elismerést az érdemnek, ennek bizonyságául szolgál, hogy a kórházi bizottságban javaslatot tett, hogy Berkes dr. igazgatónak a kórházi történet megírásáért jegy zökönyvi köszönet szavaztassák s ezt az indítványát a kórházi bizottság el is fogadta egyhangúlag. Nem találta tehát szükségesnek, hogy a törvényhatósági bizottság elé is hasonló inditványnyal lépjen. Mindennek dacára Berényi ezen javaslatát is elfogadja. Előadja az alispán, hogy a kórházi bizottság a kórházi villamos világítás kérdésével már évek óta foglalkozik; azon tanulmányok következtében, melyek ez ügyben keletkeztek, a kórházi igazgató javaslatára a kórházi bizottság e kórdóst levette a napirendről. Egyébként a világítás kérdése a kórhíz egyéb bajainak tömegében a leglényegtelenebb részlet; mindezek a bajok az államosítással remélhető orvoslást nyernek. A vármegyei helyiérdekű vasutakról az alispáni jelentés mindenkor bőséges részleteket tartalmaz, melyek a forgalom növekedéséről, a befektetésekről, a jövedelmezőségről hűségesen beszámolnak. Bemuj tatja az utolsó évek összes jelentéseit s ezzel tarthatlanná teszi Berényi álláspontját. Az alispán megnyugtató, őszinte szavai után az általa is elfogadott javastatok pótlásával az alispáni jelentós egyhangúlag tudomásul vétetett. Egyéb ügyek. A vármegyei tisztikar tevékenységéről sióló számon kérő széki iegyzőkönyvet és a közigazgatási bizottság múlt évi jelentését elfogadták. A belügyminiszter elrendelte, hogy a kihágási büntetóspónzekből, melyeknek íelerósze ujabban a községeket illeti, 25°/

0 munkássególyezésekre fordítandó. A rendeletet tudomásul vették; József-főherceg levelét is, melyben leánya halálajalkalmából kifejezett részvétért mond köszönetet. A kereskedelmi miniszter leiratára a kunszentmárton—öcsöd—tiszaughi helyiérdekű vasútnál az önköltségi szállítási dijat 1 fillérről 2 fillérre emelték kilométerenként. Az endrőd—mezőtúri vicinális út segélyére 1904-re megszavaztak 1000 kor.-t. A kereskedelemügyi miniszter a vármegyének az államépitószeti hivatal költségeihez való hozzájárulását 5l)00 koronában állapította meg. Az állandó választmány azonban a hozzájárulást 3200 koronára tette. A közgyűlés elhatározta, hegy a 3200 korona hozzáiárulás jóváhagyása érdekében fel ir a miniszterhez. A kereskedelmi miniszter eltiltotta a házalást Mezőberóny községben; a házalási szabályrendeletet eszerint kijavítják. Sárosvármegye a vándorcigányok ügyének rendezése tárgyában, Bácsmegye pedig a számvevőségeknek a belügyminiszter fenhatósága alá helyezése végett irt át: mindkét átiratot egyszerűen tudomásul vették.Hontvármegye az egy gyermekrendszer ellen való védekezés ügyében irt át. A közgyűlés elhatározta, hogy hasonló szellemben felir. A gazdasági cselédek lakásáról szóló baranyai átiratot tudomásul vették, miután e tekintetben már intézkedik a vármegyei építészeti szabályrendelet. A