Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-08-06 / 63. szám

reti a magyarokat ósDessewffy csanádi püspökkel benső barátságban van. Sarto bíboros, ki mint pápa: X. Pius nevét veszi fel, 1835-ben született ós 1898. óta velencei patriárka. A választás eredménye szerint Sartó 50, R a m p o 11 a 10 és G o t t í 2 szavazatot kapott, A negyedik szavazás után már látszott, hogy sem Rampolla, sem Vanutelli nem győzhet s ekkor néztek kompromisszum utján teljesen semleges jelölt után. Hir szerint Sartó sohasem foglalkozott politikával s abba nem is szeret beleegyedni, — nem bizonyos azonban, hogy ezután is igy lesz-e? Itthon, minálunk pedig a parlamenti botrány tárgyalása még egyre folyik a parlamenti bizottság előtt. Bizonyos, hogy a bizottság a legteljesebb buzgalommal végzi feladatát. Azonban a bizottságnak az egyes tanuk makacs zárkózottságával ízemben semmi hatásköre nincsen, a tanukat teljes és mindent leplezetlenül fölfedő vallomásra s vallomásuknak esküvel való megerősítésére kötelezni módjában nem áll, amennyiben a tanuk valamit vallanak s készek valamire esküt is tenni, azt úgyszólván csak „magánszorgalomból" teszik s ily körülmények közt a bizottság müködésétőltulajdonképpen komoly eredményt, az igazság és való tényállás tökéletes kiderítését alig várhatjuk. S z a p á r y László a „mártír" már eltűnt az előtérből, D i e n e s t pedig aligha fogják valamikor letartóztatni; meglehet, hogy már biztonságban is ül valamelyik Amerika felé tartó hajón. Itt van azonban miniszterelnök s az ő alakja körül forog a parlamenti botrány minden változata, — bár a vélemények, mint minden esetben, most is különbözők. A szabadelvű párti felfogás szerint K h u e n nem kompromittálta magát a vallomásával, mig az ellenzékiek szerint egyebet sem tett, csak ezt. A mind általánosabbá való hangulat azonban ugy nyilatkozik, hogy Khuennek mennie kell s helyére Apponyi vagy C s á k y fog jönni. Kereskedők mozgalma Kereskedői kör Békésosabán. Nem csak érdeklődéssel, de lelkesedéssel fogtak hozzá ugy az önálló kereskedők, mint a kereskedő ifjak érdekeiket védő és a szakképzést előmozditó egylet alakításához. S ha ez az érdeklődés és lelkesedés állandósul, ugy a kereskedők köre nem lesz tengő életű s amennyiben tevékenységét nagyobb körre terjeszti, nem csak szűkebb szakérdekeknek fog szolgálatot tenni, hanem társadalmi téren is szép hivatás vár reá. Az uj egylet megalakulása már abból a szempontból is könnyebb, hogy nem uj csapáson halad, hanem a régi, szép múlttal dicsekedő kereskedő ifjak egyletének átalakulásával létesül s ezáltal már tekintélyes értékkel biró könyvtárhoz, s csekély alaptőkéhez jut. A talaj, mely az uj egyletet felvirágzáshoz juttatja, elő van ké szitve, a célokat, melyeket az uj egyletnek gondoznia kell, nem csak tudja, de érzi minden kereskedő, legyen az önálló, vagy csak alkalmazott. Vasárnap délelőtt 11 órakor, a régi gimnáziumban tartott kereskedő ifjak egyletének közgyűlésén történt az első, de biztató lépés a kereskedők körének megalakítására. A közgyűlést, melyen mintegy kilencven tag vett részt, D é c s e y József elnök nyitotta meg. Tartalmas megnyitó beszédében felemiitette, hogy egy áramlat: a mindent megölő közöny szüntette meg az egylet virágzását. E közgyűlésnek célja, hogy e közöny leküzdésére találjon módot s ezt csak ugy lehet elérni, ha egyesülten, kart-karba öltve létesítenek egy oly egyesületet, mely mindnyájuk érdekeit védje, előmozdítsa. Minden téren látjuk ós tapasztaljuk, hogy egyesülnek, miért legyen kivétel éppen a kereskedelmi érdek, hiszen csak virágzó kereskedelem ós ipar mellett lehet boldog hazát képzelni. Az ország minden városában alakult már a kereskedők érdekeit védő egyesület. Az országos szervezettel biró ily egyesületnek legutóbb Szegeden tartott közgyűlésén részt vett s e gyűlésen is felhangzott, hogy égetően szükséges mindenféle kereskedői körök alakitása. Csabát a szegedi körzethez osztották be. Rámutat beszédében, hogy mily erős szervezetük van az agráriusoknak, pedig mig az államfenntartáshoz a legbiztosabb ós legjövedelmezőbb tőke csak 58 millió korona adóval járul, addig a léttel küzködö kereskedelem 34 millió adót fizet; tehát ez a tehernek 33'85%-át viseli. Végül mielőtt a közgyűlés a kereskedő ifjak egyesületének átalakulását kimondaná, felemlíti, hogy ennek tőkéje 472 korona, könyvtára 650 magyar, 215 német műből áll A közgyűlés a bejelentést tudomásul vette, az elnökségnek a felmentvónyt megadta s egyhangúlag kimondotta, hogy a kereskedők körét megalakítja. A határozat kimondása előtt S z ih e 1 s z k y József a tagsági dijak ügyében szólalt fel. Véleménye szerint csak az eddigieknél magasabb tagdij-járulókkal pállhat fenn az egyesület; ós pedig az önálló kereskedőknek évi 20 korona, az alkalmazottaknak évi 14 kor. 40 fillér tagsági dijat kell fizetniök, ha oly keretben fog létesülni az egylet, mint a hogy tagok célozzák. A felszólalás hosszabb vitát keltett. T e v a n Adolf még korainak tartotta a tagdij megállapítást, mig S i n g e r Lajos hosszabb, érvekben gazdag beszédben igenis szükségesnek tartotta a költségvetés és tagdij megállapítását. A közgyűlés megbízta végre az alapszabályt kószitő bizottságot, hogy a tagdijak magasságát a körülbelül évi 2500 korona költségvetés keretében, 160 tag után állapítsa meg., Addig is, mig az uj alapszabályok elkészülnek ós jóváhagyást nyernek, ideiglenes elnökséget ós választmányt választott a közgyűlés. Elnök Dócsey József, alelnök Klein Gusztáv, gondnok Dede Zsigmond, titkár Singer Lajos, jegyző Engel Jenő, pénztárnok Deutsch Mór, főkönyvtárnok Weisz G-yula, könyvtáros Kaufman Ármin, ügyész Tardos Dezső. Választmányi tagok: ifj. Rosenthal Ignác, Kun Ede, Reisz Hermann, Tevan Adolf, Szihelszky József, Siberstein Izidor, Bőhm József, Berliner Mór, Román Pál, Guttmann József, Márton Ödön Az alapszabály elkészítésére felkérettek: Klein Gusztáv, Rosenthal Ignác, Csillag Ignác, Szihelszky József és Tevan Adolf. Valami a vármegyékről. látásod szerint. Én majd azalatt ellátok mindent. Ez utóbbi szavaknak mély értelmét Frédi gróf nem fogta fel kellően, mert bizonyára nem bólintott volna oly közönynyel az öcscse kijelentésére. Este, mikor a kocsi kidördült vele az udvarról, Sámuel gróf szomorúan nézett utána. — Szegény Frédi — mormogta. Itthagyta a műszereket és a naplót. Meghatottan gondolt a bátyjára ós eltökélte magában, hogy megengeszteli őt. Megparancsolta Bubónak, hogy rögtön jelentést tegyeu neki, amint a holdat felkelni látja. Az ezüst hajú szolga hűségesen eleget tett a parancsnak, még vacsora előtt bejelentette, hogy a holdvilág a távoli nyírfák felett van. A volt főhadnagy ekkor a Frédi gróf lakosztályába ment. A csillagász naplója magas pulpitusán kiterítve feküdt és Sámuel megmártván a tollat, szálkás betűivel bejegyezte: „A hold felkelt, mint máskor." Megelégedetten mosolygott magában: — Hogy fog örülni, — dünynyögte — ha észreveszi, hogy semmi hiányosság nincs a naplóban. Később, mikor a csillagok beragyogták az eget, a volt főhadnagy az ablakon kiszegzett látócsövön át sokáig vizsgálta az égboltozatot. Mikor elfáradt a szeme a kukucskálásban, felvette a tollat és a naplóba szorgosan bevezette: „A csillagok jól ragyogtak." Nagyon meg volt elégedve magával, mikor aludni tért. Az ezüst hajú Bubó is megilletődve húzta le sarkantyús csizmáját. — Lehetetlen, hogy ki ne béküljön a méltóságos úr! dünynyögte örömmel. S még alig hajnalodott, felébresztette Sámuel urat, hogy a nap immár felkelt, amit Sámuel sietett bejegyezni a naplóba.Este lélekszakadva jelentette az öreg szolga, hogy a hold kibujt rézvörös tányérjával asikság szélén... Elmúlt egy hónap, mig Frédi gróf hazakerült. Azonban nem az a Frédi jött vissza, a ki elment. Rendetlen ruházatu, kopott öreg bácsi utazott el egy hónap itthon előtt a varju-tanyáról, a ki visszajött, az egy kikent, kifent, illatos gavallér volt. A kabátján hervadt fekete rózsa és mig a kályhánál melengette az őszi estében átfázott tagjait, kényeskedve szólt: — Gyalázatos utak vannak errefelé, gróf . . . Ha itt akar tovább is lakni, okvetlen szóljon a főispánnak az ut miatt. Sámuel gróf fejcsóválva nézte a bátyját: — Hát te nem maradsz itt ? T — Nem, — felelt a tudós. Edes anyánk, szegény, bőven gondoskodott rólunk a végrendeletében, élhetünk rangunkhoz méltóan. Én a magam részéről itthagyon a varjutanyát. A világ igen szép odakünn, gróf... A volt főhadnagy értelmetlenül bámult a bátyjára. — Szép-e? — Ó, igen, szép ! — felelt a tudós és álmodozva ringatta magát a karosszékben. Sámuel gróf lehajtotta a fejét és búsan gondolt a bátyjára, aki a varju-tanyát most, midőn meghitten, barátságosan éldegélnének egymás mellett, el akarja hagyni. Nyilván a naplót sem vette észre Frédi, hisz akkor tán megköszönné a gondos őrködést a nap, hold és csillagok felett. . . De Frédi nem szólt. Elégedetlen volt a vacsorával, a régi, meg uj ismerőiseiről beszólt, akikkel odakünn a világban találkozott. Abban a világban, amely egykor szegénységük miatt száműzte a beszterczei grófokat . . . — Én itt maradok — mondta a volt főhadnagy vacsora után. És érthető célzatossággal, teljesen érzékenyülve tette hozzá : Ellátni az itteni dolgokat . . . De Frédi gróf nem értette meg az öcscsét. Dúdolgatva járkált a szobában ós a gondolatai messzire kalandoztak. Másnap elutazott a varju-tanyáról . . . De az egykori főhadnagy ós az ezüsthajú szolga ott maradt. A csillagász naplóba mindennap beirja az égi eseményeket Sámuel ós estén kint kukucskál a látcsőbe. Az öreg szolga biztatóan dörmögi a háta mögött: — Hátha egyszer visszatér . . . Találjon mindent a legnagyobb rendben. A közigazgatás nagytekintélyű korifeusai szüntelen az általános államosításról beszélnek, mióta Szapáry az ő politika végrendeletét ama bizonyos két szakaszban letéteményezte. Hosszú évek teltek el azóta, a kormányok jöttek-mentek, de egyik sem volt olyan hosszú életű, hogy a végrendeletét végrehajthatta volna. Széli Kálmán volt az egyedüli, aki a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvénynyel megkezdte a nagy munkát. De ha nem is emelkedett még törvényerőre a közigazgatás államositása, elmondhatjuk, hogy azért nagyon is benne vagyunk az államosításban. Majdnem bizton állithatjuk, hogy ha az eddigi uton haladnak a kormányok, két évtized alatt tisztán körrendeletekből és végrehajtási utasításokból összeszövődik az államositott közigazgatás. Mert ugyan melyik vármegyei ügy az, amibe az államnak nincs beleszólása P Nagyon jól tudjuk, hogy a községi autonomia csak fogalom. A kormányok rendelkezési és felügyeleti joga határtalan, A kormány közgyűlési határozatokat semmisíthet meg, sőt utasithatja a törvényhatóságokat, hogy valamely kérdésben az ő általa kiszabott utat keressék. Szóval a törvényhatóságok a kormány gondnoksága alatt állanak és önrendelkezési joguk megkötött, illuzorius. És ugyan nézzük, meddig terjed a vármegyék önrendelkezési joga ? És hogyan értelmezi az állam az ellenőrzési jogot. Ma már ugy vagyunk, hogy elkezdve a főorvostól, le az utolsó dijnok kinevezéséig, látszólag minden a főispán kezébe van összpontosítva, de ez az összpontosítás sajnos, a minisztériumokban gyökerezik, azok utasítása nélkül nincs kinevezés ; vagyis a vármegyéknek megadják a közigazgatási szükségletekre kivánt összeget, de annak nagyobb része csak azok javadalmazására fordítható, akiket ott fenn szemelnek ki. Mert a dotáció zacskójának csücskén ez áll: „adok ugyan valamit, de abból a valamiből ón is rendelkezem." Ez nem ellenőrzési jog, ez alkotmányos mezbe bujtatott önkény ós ha valami lehet, ami az ellentállást kihívja s a megtorlásra okot keres, ez mindenesetre az elsők közé tartozik. A vármegyéknek megadják azt a bizonyos összeget, miből koldusmódra tengődnek, de a vármegyéknek nincs joguk, hogy azt a koldus-krajcárt felsőbb jóváhagyás nélkül odafordíthassák, ahol arra szükség van. Bizonyára ez nem ellenőrzés, hanem rendelkezés. És ez némileg még érthető akkor, midőn azt a csekély pénzt, habár a miónkből is, az állampénztár adja ; de nem érthető az, ha a vármegyék magánvagyonára lidércként ránehezedik valamelyik tudós központi mufti keze, hogy abból még azokat a költségeket se fedezhesse, melyek a fentartásra és jövedelmeztetósre szükségesek, mig a nyomorult vármegye arról álmot se látson, hogy reprezentacionális költségekre valamit áldozhasson. Szóval ezeket a végrehajtási utasításokat ki kell selejtezni és egészségesebb rendszert teremteni. A belügyminiszternek vigyáznia kell a rendelkezési jog határaira, mert ha az eddigi rendszer továbbra is fennmarad, a vármegyék jogos ellenállását idézi elő Már pedig 63 vármegye nagy hatalom, amire a kormányoknak is szükségük van. _ r. A gyulai kiállítás. Közeledik már augusztus hó 15-ik napja, amely jelentős marad a gyulai iparosságnak. Ekkor fog megnyilni a gyulai iparkiállitás, melynek előmunkálatai legnagyobb buzgósággal folytak és folynak is, — mig el nem jő a megnyitás. Az iparkiállitás sikere már biztos, A végrehajtó-bizottság meggyőződést szerzett arról, hogy a bejelentők közül senki sem fog elmaradni a bejelentett ipari munkával, sőt némelyek még a bejelentésen felül állitanak ki iparcikkeket. A gyulai iparosok buzgalma szépen bizonyítja az érdeklődóst, amely a szülője annak a lázas munkának, mely a gyulai műhelyekben folyik most. Éppen e végett intézkedett a bizottság, hogy az Erkel szinkörön kivül, a Göndöcskerti pavillon nagyterme is felhasználható legyen a kiállítás céljaira. Mert igen valószínű, hogy a kiállítási tárgyakat nem lehet majd mind a színkörben elhelyezni. A kiállítás érdekessége pedig ismét nagyobbodott. Az iparcikkek : az erős férfi kezek munkája mellett ott fogjuk látni a női kezek ügyességének tanujeleit. Női kézimunka kiállítás is lesz, melyen a gyulai árvaház, róm. kat. népiskola és a Schererféle iskola növendékeinek munkái fognak szerepelni. Azonkívül még a gyulai nőegylet több tagja fog kiállítani. A kiállítási bizottság már megállapította a belépődíjaikat, a lehető legmérsókeltebben. A megnyitás napjáu az egyszeri belépésre jogositó jegy ára 40 fillér lesz, a többi napokon '20 fillér. A kiállítás egész tartamára személyre szóló jegy ára pedig két korona lesz. Mig a kiállítás tart, a népkert zárt terület lesz, csak kiállítási belépőjegy jogosít a belépésre. A bejárónál K ü n z 1 Ernő által tervezett diadalkaput fognak felállítani, amely a kiállítás tartama után megmarad s diszóre fog válni a Göndöcs-kertnek. Lukács főispán, a kiállítás védnöke kérelmére ós közbenjárására a pénzügyminiszter tárgysorsjátókot engedélyezett a kiállítás céljaira. Ötezer darab sorsjegyet bocsát ki a bizottság 20 fillér áron s a nyeremények az iparkiállitás egyes tárgyai lesznek. Az összes jövedelmet iparcikkek vásárlására fordítja a bizottság s igy nagyobbszámu kiállítási tárgy megvétele bizonyos. Remélhetőleg a közönség is érdeklődni fog a sorsjáték iránt, mely minden nyerészkedést kizár ós oly olcsó áron juttat esetleg egy-egy diszes iparcikkhez. A kiállítási bizottság legutóbbi ülésén az ügyek részleges elintézésére albizottságokat választott a következőképpen : Épitö s beosztási albizottságot, melynek tagjai: K ü n z 1 Ernő s Molnár Albert mérnökök ós G r ó h Mihály ácsmester. Berendező albizottságot,melynek tagjai: S z é n á s y János alelnök, B a g i Károly kárpitos, M a y e r István alelnök, S a 1 József asztalos, Weisz Mór alelnök ós Székely Lajos. Díszítő albizottságot, melynek tagjai

: H a c k 1 Ferenc műkertósz, Székely Lajos, Weisz Mór alelnök ós K ó h n Dávid titkár. Ünnepély rendező albizottságot, melynek tagjai: Bodoky Zoltán dr. elnök, országgyűlési képviselő, Székely Lajos és Scherer Benedek. Kiállítási irodai albizottságot, melynek tagjai: K ó h n Dávid titkár, Gyepes Gergely és P r á g István jegyzők. A kiállítás ipari részének biztos tehát a sikere. A mezőgazdasági rész érdekében a munka a Bókósmegyei Gazdasági Egyesületé,. a sikert pedig a megyei gazdák érdeklődésének kell előmozdítania. A dijak nagy száma ós magassága mindenesetre ösztökélni fogja a gazdákat a részvételre s igy Szent István napján a gyulai ipar mellett ott fogjuk látni a vármegye mezőgazdaságának átlagos kópét is. A gazdasági kiállítás előkószitésében eljáró ós a gazdasági egyletet képviselő helyi bizottség vasárnap délelőtt ülést tartott Lukács György dr. elnöklete