Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-08-15 / 66. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Szombat, augusztus hó 15-én 64. szám. el BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőséjj: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Az állattenyésztés és állattenyésztésünk. Békéscsaba, aug. 14. A gyulai iparkiállitással kapcsolatosan Szent István napján állatdija zást rendez a békésmegyei gazdasági egyesület. Az ipar mellett hadd legyen képviselve a mezőgazdaság fontos tényezője: az állattenyésztés is és nyerjen kitüntetést az a gazda, akinek szép állatai mutatják, hogy érzi az állattenyésztés fontosságát a mezőgazdaság terén. Azonkivül érdekes lesz a kiállítás azért is, mivel láthatjuk az állatokat most, mikor munkát végeztek, vagy munkában vannak, milyen a formájuk. Áz eddigi bejelentések szerint elég szép sikere jelezhető az állatkiállitásnak, de nem olyan, mint amilyet a gazdáktól komolyan várni lehetne. A bejelentések még eddig nem érkeztek oly nagy számban, mint amennyire azt a dijak sokasága és nagysága érdemelné. Megint csak felemlegethetni a gazdáknak, hogy nem törődnek az érdekeikbe vágó dolgokkal és nagy nembánomságot tanúsítanak. Bár igaz, hogy a körülmények egy kissé hát ráitatják az érdeklődőket. Még mindig tart a gazdasági dolog s a munkából természetesen sokan nem akarják elvonni állataikat, pedig a kiállításon esetleg elérhető erkölcsi siker nagyon ellensúlyozná azt a pár napot, melyen az állat nem végezné munkáját. A második ok, amely hátráltatja a kiállítás nagyobb sikerét: a járványos állatbetegségek fellépte. Most Békésmegye több járásában uralkodik a ragadós száj és körömfájás s igy a szállítás nehézségekbe ütközik. Azonban e bajon is lehet segiteni s lehető is, hogy megérkezik a segítség. A vármegye alispánja azzal a kérelemmel fordult a fölimívelésügyi miniszterhez, hogy tekintve az állatdijazást, a szállítások engedélyezésének jogkörét ideiglenesen ruházza reá. A miniszter mindenesetre megfogja adni az engedélyt, mely a kiállítás sikere érdekében okvetlenül szükséges. Ha a miniszteri rendelet leérkezik, még Szent István napig számtalan kiállító gazda jelentkezhetik, akit eddig a szállítás nehézségei riasztottak vissza a díjazáson való részvételtől. Általán véve, a gazdák mégis érdeklődnek az állatdijazások iránt s mondhatni, hogy részben e kiállítások mozdították elő a rendszeres állatnevelést. Kitűnik ez abból az országos jelentésekből, melyek a díjazásokkal foglalkoznak. Mig az előbbi években a díjazásokra az egész országban egykét ezer tenyészmarhát hajtottak föl, ma már több ezerre rug a fölhijtott állatok száma s anyaga is értékesebb a kisgazdák kezén. Ezt a kedvet tervszerűen fokozzák az állatjutalmazások, melyeket az utóbbi időben egyre tömegesebben rendeznek a gazdasági egyesületek. A becsvágy fokozására pedig mindig ott van a földmivelésügyi minisztérium adományával. A tenyészállatdijazások és szemlék pedig bámulatos tényezők arra, hogy a kisgazdákat szép haszonállatok nevelésére sarkalják. Ott, ahol ezek a díjazások rendszeresek, szinte történelmi fokozatokban bemutatható a fejlődés és évről-évre nagyobb közönséget vonzanak. Az állattenyésztés fellendítése érdekében indított akcióban a földmivelésügyi kormány kiveszi részét, nemcsak abban, hogy a gazdasági egyle tek és állattenyésztési bizottságok közremunkálkodásával ilyen tenyészállat-jutalmazó kiállításokat rendeztek, hanem azval is, hogy a köztenyésztés számára szükséges apaállatokat tetemes állami hozzájárulással közvetíti. Erre a célra rendezték be a házilag kezelt kincstári birtokokat, vala mint a mezőgazdasági szakoktatást szolgáló valamennyi gazdaságot. Minden ilyen tenyészetnél az apaállatok nevelésére kiváló gondot forditanik s ezenkívül a magán nagy- és középbirtokok számos tenyészetéből igyekeznek a megfelelő anyagot a köztenyészet számára biztosítani. De amenynyiben egyes vidékeken a különféle fajjelleg tenyésztése kívánatos, a kormányzat általános érdeket szolgálva, import utján is, elsőrendű anyagot szerzett be. Igy terjed a pinzgau, a borzderes tiszta vérbeli fajban, idővel az egyes tenyészkerületnek tájfajtáját szolgáltatván. A ló és sertéstenyésztés ügye is nagyot haladt az utóbbi évek alatt, de különösen nagyarányú a fellendülés a baromfinevelós terén. A degenerált tenyészanyag kicserélése, piacok szerzése, a szövetkezeti szervezkedéssel rövidesen nagy eredményeket értünk el. A világpiac óriási fogyasztása s az e tekintetben feltárt adatok figyelmünket erre a lehető gyorsan elfoglalható, jövedelmező gazdasági ágra hivták s már ma is szép sikerekre mutathatunk, melynél azonban sokkal jelentékenyebbek reményeink. Békés megyében két külföldi cég is foglalkozik baromfikivitellel s hogy ez mennyi jövedelmet hajt a baromfitenyésztéssel foglalkozó kisgazdáknak, azt ők maguk tudják legjobban. E tenyésztési ág iránt mindig nagyobb a méltó érdeklődés és a fő az, hogy külföldi pénzt hoz a tenyésztőknek. A tenyésztés fellendülése azt a reményt kelti, hogy rövidesen a kiviteli piacok még kedvezőbben megnyílnak a magyar baromfi és termékei előtt s már ma is tisztes forgalmunk megkétszereződik. Itt a tér annál kedvezőbb, mert — hogy jó órában mondjuk — baromfikivitelünket nem korlátozzák állatforgalmi nehézségek, sőt a világpiac nagy kereslete sürgősen szólítgat arra, hogy foglaljuk el a tért mielőbb. A politika. — Fővárosi munkatársunktól. — Budapest, aug. 14. A politikai helyzet jellemző képe az, hogy a király még nincs Magyarországon, a válság tehát ugyanazon a helyen áll, ahol eddig tanyázott. Khuen kijelentése tehát, hogy a király Magyarországba jön, még eddig nem vált valóra és amint a kőnyomatosok szűkszavúsága jelenti, a felség utazása némi csekély haladókot szenved. Péntek és szombat tehát üres napok, melyeken nincs királyi kihallgatás. Ezzel a válság megoldása is haladékot szenved s igy azon optimisták reménye, kik azt hitték, hogy a pénteki ós szombati kihallgatások nyomán már hétfőn bemutatkozik az uj kormány, nem teljesül. Várhatunk még a kormány-bemutatkozásra és a képviselőház üléseire. Legjobban jártak azonban a képviselő urak. Nincs nyári szünet, de azért mégis van vakáció. A képviselő urak a vakációt a helyzet folytán, nyári szünet nélkül is megcsiBékésmegyei Közlöny tárcája. Mosolyog az ... Mosolyog az arcom, Hogyha látnak mások, A beszédem vidám, sohse szomorú. Minek tudják azt, hogy Gyötrő látomások Kínozzák a lelkem, — mi csupa ború. Minek tudják azt, hogy Nincs nekem mért élni, S az lesz gyönyörűség, mikor meghalok.. Még meg se' siratnak És rólam beszélni Sohse fognak mások, csak e bús dalok. Kik az élet árján Sietve rohannak, Azok közt több a bús, mint a nevető. Minek hát az élet, Minek az olyannak, Akinek a szíve régen temető. Temetője, sírja Sok ezer reménynek, Ami szertefoszlott viharok között. Temetője, sírja Ragyogásnak, fénynek, Aminek helyébe homály költözött.. . Keserű Tamás. Emberek. Irta: Erdős Renée. Mindössze hárman voltak asszonyok, apró asztal körül ültek, teáztak és különös bágyadt hangon beszélgettek egymással csupa olyan dologról, ami őket abban a pillanatban egy cseppet sem érdekelte. Mindegyik a másik kedvéért beszélt s igy meglehetősen unalmasak voltak. Az egyetlen férfi, aki velük volt, csendesen nézte őket, nem sokat beszélt, néha mosolygott. Egyiktől a másikhoz nyújtotta a tejszint, cognacot vagy az apró süteményeket. Komoly harminckét éves férfiú volt, abból a fajtából, aki elhatározta, hogy soha sem nősül s egy szép napon arra ébred föl, hogy felesége van ós alig tudja hogyan. A három asszony a házasságról kezdett beszélni, természetesen, minthogy már mind a háromnak volt férje: elitólőleg. A férfi feszengett a helyén. Elővette a selyemzsebkendöjét meg ismét eltette, aztán igy szólt: — Asszonyaim, odaát a dohányzóban egy érdekes könyvet láttam. Ha megengedik, átmegyek ós belepillantok, mig önök a témájukat befejezik. — Hogyan, maga itt akar hagyni bennünket ? — kérdezte a ház úrnője és csupa szemrehányás volt a hangja. — Nem érdekli az, amit erről a dologról beszélünk? — Érdekel, de nem mulattat. Mert a fejtegetésük bizonyára nehézkes, az ítélkezésük ósdi és asszonyos. Ha volna önök között olyan furcsa ós bátor asszony, aki uj tónust tudna keverni a régiek közé: szívesen meghallgatnám. De önök csak azt mondják, amit már mások is elmondtak többé kevésbbó érdekesen. Mért hallgassam újra és századszor végig ? Lássák, nekem nincsenek illúzióim a házasságról, én magam eltökéltem, hogy soha sem veszek feleséget. De ha asszonyokat beszólni hallok erről a dologról: merő dacból is képes volnék megnősülni, hogy bebizonyitsam, mennyire nincs igázok. Mert mit ismételgetnek maguk a leggyakrabban ? Hogy a házasélet boldogsága a férfi hűtlenségén törik meg. Nos hát ez nem igaz. Ha akarják, miután már benne vagyok, mondok el erről egy rövid kis történetet Tehát: volt egy barátom, mondjuk, hogy Kálmánnak hitták. Egyike a legszeretetremóltóbb fiuknak, akit valaha láttam. Már huszonuógy éves korában nagy életművész volt. Csodálatosan szerették asszonyok ós nemcsak kicsik, hanem igen jelentékenyek, akiknek az Ízlése mindig számottevő a többi asszonyok előtt. Tudják, hogy van ez ! Csak egy értékes asszony vonzalma elég arra, hogy valamely férfit úrrá tegyen a többi asszony fölött. Attól a naptól fogva szinte meg van alapítva a szerelmi jövője. Igy volt a barátommal is. A leggyönyörűbb életet élte, a minőt férfi csak kívánhat magának — mikor egyszerre — igen váratlanul jött az egész — fogta magát éz visszavonult minden társaságtól. Nem lehetet őt többé azokon a helyeken látni, ahol azelőtt mindennapos volt. Magában élt, dolgozott, még a legbizalmasabb barátait is csak ritkán látta. Tréfálkoztak a remetesége fölött, ide-oda magyarázták. Várták, lesték mikor hagy fel vele. 0 azonban tartotta magát erősen. Majd egy évig egyeb ;t se tett, mint a falusi birtokait igazgatta s a könyvei közt ült. Az év elteltével pedig ép a high season elején, megint megjelent a társaságban, (folytatta a félbeszakított viszonyait, ugyancsak vigan ólt, bolondságokat müveit, épen ugy, mint azelőtt. De azért nagyon zárkózott volt ós semmit sem árult el az elmúlt esztendő remeteségének okaiból. Egyszer találkoztam vele olyankor, amikor láttam rajta, hogy kissé szomorú. Valami estélyen volt. A fiu arcáról leritt az erőltetett vidámság. Karon fogtam, elvittem őt onnan, ki a hideg, havas utcára, ahol egyszerre csodálatoskópen meleg ós őszinte lett. Megnyílt egészen. Elmondta, hogy halálosan szerelmes egy leányba, aki nem akar hozzá menni feleségül, azok miatt a dolgok miatt, amiket felőle hallott. Szereti őt, de nem megy hozzá attól való félelmében, hogy ő, akinek annyi nagy és érdekes szerelmi ügye volt, szép és tapasztalt asszonyokkal, reá, az egyszerű ós mesterkéltség nélkül való leányra csakhamar ráun és folytatja az előbbi életmódját. — Nem lehet őt meggyőzni — mondta nekikeseredve. Semmiféle szó, igóret, eskü nem képes őt kimozditani álláspontjából. Szeret engem, senki mást nem is szeretett soha. De nem jön hozzám. Megmutattam neki, hogy mire vagyok képes. Egy teljes esztendőt töltötteno elszigetelten minden emberi társaságtól Folyton körülötte voltam Kértem, rimánkodtam neki. Nem használt. Azt mondta, érjem be a tudattal, hogy szeret, ne kívánjam, hogy a feleségem legyen, mert abból csak baj támad. 0 nem olyan, mint a többi asszoy, nem birja elviselni a mellőzött asszony sorsát. Megölné magát s a többi. — Es most mit fogsz teni ? — kérdeztem tőle, hogy mindent elmondott. — Mit tehetnék ? Semmit. Elek. Járom a bolondját. Vagy megpuhul, hogy főbelövöm magam s akkor aztán rendben lesz minden. A főbelövósre azonban nem volt szükség mert a leány ugylátszik megpuhult ós feleségül ment a barátomhoz. Hogyan, miképen: nem tudom. Nem is tartozik a dologhoz. Elég az, hogy megesküdtek és elutaztak s külföldön éltek vagy négy esztendeig. Ki lehet találni hogy az asszonyka akaratából, aki talán még mindig féltette urát a régi relatiókból. Két éve pedig itt vannak ós élnek mesés boldogságban, két szép gyermekük van. Az asszony maga a megtestesült elégedettség ós vidámság. Csak a telet töltik a fővárosban. Nyáron kinn vannak a birtokukon, ami valóságos paradicsom. Tavaly náluk voltam ós alig birtam megválni tőlük. Az asszony — mellesleg mondva, nem is valami szépség — alig akart elbocsátani. Hogy igy-ugy milyen nagy jótétemény az urára