Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám
1903-12-20 / 102. szám
XXX. ovíOTyam. Békéscsaba 1903. Szerda, dec em ber hó 23-á n 102^szám. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Taiefon-szám 7. Szerkesztőség: Fö-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELÖFIZETESI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé r Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Segédszerkesztő: BELENCÉRESI DEZSŐ Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. közt inkább gúnynak, mint őszinte kívánságnak tarthatjuk? Persze az omge-urak nem látnak tovább az orruknál, nem számolnak az osztrák nép érzelmeivel és nem gondolnak arra, hogy nagyon is közel lehet az az idő, amikor még Ausztria sem tőlünk fogja beszerezni nyersterménysziikségleteit, mert a viziutak kiépítése esetén legalább is oly olcsón jntnak a mieinknél talán silányabb áruhoz, hogy a hozzánk való nagy szeretetükben inkább például az orosz produktumokat fogják vásárolni, semmint a mienket. Szomorú belső harc képe tárult fel tehát a szemlélődő előtt, annyival vigasztalanabb kép, mert alapvonása a hatalmi erő, amely nálunk túlteng, tengődésre kárhoztatva minden szabad mozgást ós érvényesülést. A politika. - Fővárosi mun ka társunktól. — Budapest, dec. 22. Se előre nem mentünk a politikai életben, se nem hátrálunk. Az Ugronista obstrukció lassan bár, de tovább csörgedez és uecn engedi komoly munkához jutni a képviselőházat. Láttuk, mint támadtak meg a Kossuth-pártot lapjuk : a „Magyarország" s mint tüzeli az obstrukciót, bár az igazi Magyarország közvéleménye ellenkező nézeten van. Maga Apponyi Albert is felszólalt azon vád ellen, hogy támogatta volnaaz obstrukciót. Párbajok is keletkeztek ós intéződtek el, mindennek dacára lassan csöndesen folyik az obstrukció. Hallhattuk a kópviselőurak bünlajstromát is, a mentelmi ügyek tárgyalásakor. Becsületsértés, csalárd ós vétkes bukás, sikkasztás, rágalmazás, izgatás, hatóság elleni erőszak, okirathamisitás stb. Szép kis gyűjteménye a bűntetteknek és a vétségeknek. A képviselők bünlajstroma és Holló Lajosék lelkiismeretlen obstrukciója mellett van azonban megemlitésre méitóbb dolog is : az állami tisztviselők pótléka. Lukács László pénzügyminiszter a tisztviselők karácsonyi ajándékát letette a képviselőház asztalára egy törvényjavaslat képében, amely kárpótlást ad az elmaradt fizetésrendezésért. Ámbár sajnálnivaló igazságtalanság, hogy amire régóta joguk van az állam derék munkásainak, azt most ajándókképen kapják, mégis örömmel üdvözöljük ezt a kisebb igazságtalanságot, amely egy sokkal nagyobbat, legalább részben, kiegyenlit. A karácsony ünnepén legalább kisebb lesz a tisztviselők szomorúsága, ha nem is lesz éppen vidámságra okuk. Azt szerettük volna, hogy megkapják karácsonyra, vagy legalább ez év végére az egészet, véglegesen ós változatlanul. De hát ez a kívánságunk nem teljesülhetett az obstrukciós urak jóvoltából, de legalább némi vigasztalást kaptak helyette a pótlék képében. A mily örvendetes ez, épp oly örvendetes esemény törtónt a vasúti tisztviselők dolgában is. H i e r o n y m i Károly a képviselőházban kijelentette, hogy ugyanabban az időben, amidőn az állami tisztviselők fizetósrendezósónek javaslata törvényerőre fog emelkedni, ugyanakkor rendeztetni fog egyenlő alapon és eljárás szerint az államvasuti tisztviselők fizetése is. Visszatérve pedig a politikára, egy hir azt mondja, hogy nem lehet várni az obstrukció kimúlását. Ugyanis Ugrón Gábor ós Szederkényi Nándor egy ujságiró kórdezősködéseire azt válaszolták, hogy tovább folytatják a harcot. Ezek folytán tehát a kormány újévre nem kap újoncokat. Érdeklődéssel várják Apponyi Albert beszámolóját is. Apponyi a jövő hó elején Jászberénybe utazik beszámolója Belső gazdasági hare. - dec. 22. Egész légió tanulsággal szolgál a Budapesten az elmúlt héten lefolyt két közgyűlés. Az egyiket a Magyar gyárosok országos szövetsége tartotta a másikat az Országos magyar gazdasági egyesület. Aki gazdasági életünk összesbajait és e bajok minden okát még nem tudta volna, megismerheti e két közgyűlés anyagából. A gyáriparosok szövetsége igy állapította meg gazdasági válságunk diagnózsisát: A baj kútforrása, hogy bennünk hiányzik, vagy pedig még csak na gyon kezdetleges a közgazdasági öntudat s az Ausztriától való hossza függés elszoktatta a nemzetet amaz energiától és önbizalomtól, amely a gazdasági sikernek első feltétele. Mig más államokban az idegen gyártmánynak le kell győzni azt a bizalmatlanságot, melylyel az önállóságukra fól•lókcny nemzetek minden iránt viseltetnek, ami idegen országból származik, nálunk megfordítva a hazai ipar nak kell legyőzni azt a kicsinylést és elfogultságot, melylyel minden iránt •Viseltetünk, ami nem idegenből származik. hanem hazai munkának köszöni Tétét. A mind égetőbb gazdasági bajokat csak erélyes és öntudatos iparpolitikával lehet és kell megszüntetnünk; ilyen gazdasági politikát pedig csak önálló vámterülettel folytathatunk. A vámközösség hosszú évei a'att elmulasztottuk erre készülődni s amikor törvényes jogunk lett volna az önálló berendezkedésre, beértük az önálló berendezkedés jogállapotával Az évtizedes mulasztás nagyságát mi sem mutatja eklatánsabban, mint kivándorlás folyton fokozodó mértéke. Ezzel szemben az Országos magyar gazdasági egyesület azt hangoztatja, hogy a magyar közgazdasági életnek érdeke az Ausztriával való közösség, mert Magyarország terményeinek legbiztosabb piaca Ausztria Ami pedig a kivándorlást illeti, azt meg kell akadályozni, mart általa a mezőgazdaság elveszti az olcsó munkaerőket Amint látjuk, a két vélemény nem igen találkozik egymással, sőt a kettőt megmórhetlen ür választja el. Az ország közönsége tehát ezekből ugyan ki nem okoskodik az ügy érdemére nézve, ellenben konstatálja, hogy itt a bajokon nem igen lehet segíteni, mert hisz móg az ország két elsőrangúnak tartott gazdasági faktora még az alapvető kérdésekben, a bajok forrásainak megjelölésében ós a követendő irányok kitűzésében sem tud megállapodásra jutni. S jogos a kérdés: vájjon a kettő közül melyik hát az igazi, melyik az Őszinte? Gazdaságilag konszolidált országodban, az illető ország közgazdasága kifelé egységes erővel hat ós egységesen szerepel. Befelé megnyilvánul a közgazdaság egyes ágai közt létező, szinte természetesnek mondható ellentét, de itt sem egymás rovására. Nálunk azonban nemcsak befelé, hanem kifelé sincs egységes közgazdasági irányzat és a természetes súrlódás a végletekig hat. Lehet e tehát ily mó don mindeneknek móg csak általánoságban is megfelelő közgazdasági politikát folytatni ? Ki van zárva, mert még a jóhiszeműség is hiányzik, amivel megindulhatnánk. Vagy nem szatira-e, amikor a gazdasági egyesület az egyik percben olyan intranzigenssóget hirdet, hogy a másik pillanatban hangoztatott harmóniát a közgazdásági ágak szép m»ma az ebédnél panaszkodott. Piikó )gen jónevelósü urigyermek volt, senkinek sem szeretett kényelmetlenséget okozni, de a szép mamának legkevésbé. Mikor a nevelőnő megérkezett, figyelmesen és részvéttel nézte a fiatal sovány leónyt. Juli kisasszony megsimogatta Pirkó arcát ós Pirkó érezte, hogy a kisasszony keze lázas és remeg. — A kisasszony visszavonulhat, ha fáradt, — mondta a szép mama vacsora után, — te meg itt maradhatsz Pirkó, mulattasd a papát, mialatt ón a koncerthez felöltözködöm. Pirkó udvariasan bólintott és leült a papa mellé, azzal az elhatározott szándékkal, hogy a szomorú, fáradt arcú embert vigasztalni fogja. — Kedvetlen vagy ma papa ? — Igen, gyermekem Egy kicsit levert vagyok, de ne törődj vele, ülj ide a térdemre. — Köszönöm papa, ha nem vagyok terhedre, igen szívesen. Remélem nem érzed rosszul magad ? — Nem, ha te itt vagy a közelemben. Magához ölelte, megcsókolta, Pirkó elgondolkozva mondta: — Az a jó, hogy a mama sohasem fárad bele a mulatságba. A mama kijött az öltözőből, Pirkót megcsókolták és aludni küldték. A kis leány szótalanul engedelmesen ment a szobája felé. Mivel közös szobája volt a kisaszonynyal, csak 1 ssan tette a kilincsre a kezét, nehogy felköltse a nevelőnőt Mikor belépett s a kisasszony lecsavarta a villamos körtót és a falfeló fordult: — Megbocsásson, — mondta Pirkó olyan finom udvariassággal, amelyet bármelyik udvarhölgy megirigyelhetett volna tőle, — de nem tudok sötétben levetkőzni. Kiadóhivatal: Telefon-szám Fö-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Nem fogom soká zavarni, mindjárt kész leszek. Megnyomta a villamosgombot; ebben a pillanatban inkább érezte, mint hallotta, hogy a kisasszony sir. Arcát a vánkosba temetve, titokban zokogott. Pirkó sohasem szokott sirni, erről a neveletlenségről régen leszoktatták, most inkább bámult, miut sajnálkozott. — Rosszul van, kisasszony ? A nevelőnő hangján hallatszott, hogy erőszakkal igyekszik uralkodni magán : — Nem, édesem, ne nyugtalankodjék miattam, én ... de feküdjék le kérem... — Köszönöm, nem vagyok álmos s ha megengedi, itt maradok az ágya mellett. Ön izgatott most, ugy-e kisasszony ? A leány felült az ágyban, ugy hallgatta a különös, szomorú gyermekhangot. — Vagy tulán bántja valami ? — Igen, — mondta Juli kisasszony megssukló hangon. Gyermek volt szegény kis tanítónő, még csak húsz éves — ón most jöttem el először hazulról. — Ugy? — mondta Pirkó csodálkozva. Majd halkabban hozzátette: — En nem sirnék, ha innen el kellene mennem. Juli kisasszony figyelmesen nézte a gyermek arcát ós valami homályos sejtés kezdett derengeni lelkében, hogy kettőjük közül az a boldogtalanabbik. — Maga nem sajnálná itthagyni szülőit, meg az otthonát? — Ha tudom, hogy jól érzik magukat és egészségesek, miért sajnáljam őket. Ami meg az otthont illeti, mindenütt szobák vannak, az egyik helyütt kék a tapéta, a másik helyütt fehér, de ez nagyon mindegy lehet. A kisasszonynak szebb szobája volt otthon ? — Nem, Pirkó, de otthon voltam. Pirkó. Irta: Lengyel Laura. Pirkó ttzenkéléves korában kikerült a bonnó keze alól ós nevelőnőt kapott. A nevelőnő csinos arcú, szőke, sovány leány volt. Pirkó kissé bizalmatlanul nézte. Móg nagyon élénk emlékezetében volt a bonne, eszébe jutottak a ligeti séták, ahol rendesen találkoztak a kisasszony vörösnyakkendős, puhakolapu bátyjával. Pirkót ilyenkor előre küldték és a kis leány halálosan unatkozott. Pirkó azonban sohas m panaszkodott; nagyon okos gyermek volt s tudta, hogyha egy szót szól, uj kisasszony jön á régi helyébe és uj bátya fogja őket a ligetben várni. Pirkó arisztokrata természet volt s nem szerette az uj ismeretségeket. Ezzel a "kisasszonynyal már elég jól megértették egymást. Ismerték egymás gyöngéit, Pirkó a kisasszony bátyját, a kisasszony meg Pirkó olvasási mániáját és kölcsönösen szemet hunytak egymás gyarlóságai fölött. Pirkó sohasem fordult hátra, amig a kisasszony a bátyjával tárgyalt, a kisasszony éppenséggel nem bánta, ha Pirkó egész éjjel fekete betűkkel rontja a szemét. A kölcsönös elnézésnek eredménye az volt, hogy a bonnet egyszerre csak hirtelen el kellett bocsátani, Pirkó pedig tizenkét éves korában oly erősen rövidlátó lett, hogy csak szemüveg segítségével tudta tovább falni azt a huszonnégy fekete betűt, amelynek kombinálásából állt elő a világ minden bölcsessége ós tudománya. A nevelönőtől csak azért félt, hogy uj fajta kellemetlenségekbe kell majd beletörődnie. A mamának azonban nem szólt semmit. A mama és Pirkó között úgyis igen sajátságos viszony volt. Geleynét ez időben Budapest legszebb asszonyának tartották s ezt nemcsak imádói tudták róla, hanem leánya is, az okos, szomorú szemű kis Pirkó. 0 nagyon sovány volt, vézna és fekete, de túlérett, szomorú kis agya már tisztában volt azzal, hogy az Úristen semmit sem ad ingyen, hogy a gyermeknek mindég nagy árt kell fizetni azért a kitüntetéséért, hogy az ő mamája a legszebb asszony Budapesten. Aztán keveset is látták egymást. Geleynó csak ebéd felé kelt föl, igaz, hogy az ebédnél mindég megsimogatta Pirkó kócos kemény haját és megkérdezte tőle, hogy aludt ? A válaszra azonban már sohasem figyelt, mire Pirkó felelhetett volna, a férjével kezdett társalgást. Este, mielőtt hangversenyre vagy vacsorára mentek volna, mindig bejött Pirkó szobájába búcsúzni, mólyen kivágott ruhában Csillogó ékszerei kápráztatták a kis leány szemét és a ruhájából, meg hajából kiáradó parfüm anynyira felizgatta a gyermeket, hogy fóléjszakánként nem tudott aludni miatta. De erről nem beszólt senkinek, mint ahogy igen hallgatag, igen zárkózott természetű, szomorú lel kü kisleány volt szegény. A nevelőnőt — amint mondám — bizalmatlansággal, de egy jólnevelt urigyer mek udvariasságával fogadta. Hitt a lelkében, örült is jövetelének. Mióta a bonnét elküldték, a mamán különös nyugtalanság vett erőt A zsurokat, estólyeket, hangversenyeket, a színházakat csak ugy robotolta, mint azelőtt, de saját bevallása sze rint igen nyugtalanul mulatott. Egyetlen leányára gondolt, akit cselódkezekre kellett otthonhagyni. Ez a gondolat néha móg délelőtti álmát is megzavarta. Pirkó mindig bűntudatosan sütötte le fejét, ha a
