Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-12-20 / 102. szám

megtartására. Ez alkalommal részletezni fogja azokat az okokat, melyek a szaba­delvű-pártból való kilépésre késztették és ki fogja fejteni a jövőben elfoglalandó álláspontját. A diszidensek valamennyien elkisérik vezérüket a beszámolóra. Rétöntözés társulati uton. Az alispán indítványa. A vármegye alispánja igen életrevaló és fontos indítvány nyal lép a törvényható­ság elé a decemberi közgyűlésen, amely ha megvalósul, a gazdák jövedelmi forrása szaporodna s megelhetésűk válna köny­nyebbé. A vármegyében már eléggé ismerte­tett öntözés felkarolásáról szól az indít­vány, melyet F á b r y Sándor dr. társulati alapon vél leginkább megoldhatónak. A közgyűlés elé terjesztendő alispáni jelentésnek az indítványt tartalmazó ré­szét az alábbiakban ismertetjük : Leszámítva az uradalmakat, gazdáink, különösen kisgazdáink legnagyobb része nagy gonddal küzd az állatok kiteleltetése körül, mert a takarmánynövények termesz­tését még mindig nem karolják fel olyan mértékben, mint ahogy azt az állattenyész­tés jövedelmezőbbé tótele megkívánná. Leg­inkább csak a tengeri kóró étetósre szorít­koznak, az pedig az idén nem igen sike­rült, ebből magyarázható ki, hogy állatvá­sárjainkon a felhajtott kevés jobb kon­dícióban levő tenyósz- vagy vágómarha igen magas árakon volt értékesíthető. A törvényhatósági bizottságnak min­denkor egyik főtőreővóse volt a vármegye területén az intenzivebb mezőgazdálkodást lehetővé tenni s ez uton a földbirtokos érdekeinek előbbre vitele mellett, a jelen­leginél több munkáskéznek is foglalatossá­got nyújtani. E tekintetben alkalmasnak bizonyult a mezőgazdasági öntözések meghonosítása, mely amellett, hogy nagyobb hasznot hozó intensiv gazdálkodásnak s az ezzel a több munkáskéz alkalmazásának egyik alkalmas előfeltétele, egyszersmind mondhatni egyet­len lehetősége nagy terjedelemben levő szikes földterületeink kihasználásának. E célzat lehető megvalósítása szem­pontjából irt fel, indítványomra a törvény­hatósági közgyűlés már ezelőtt 8 évvel a földmivelósügyi miniszterhez, kérve alkal­mas öntözési törvény meghozatalát, minta öntözőtelep létesítését s az alföldön öntö­zésre alkalmas területek kijelölését. Azóta az öntözési törvény meghozatott, a csabai mintaöntöző telep tanúságét tesz az öntö­zések rendkívüli hasznosságáról, az alkalmas területek kijelöltettek. Létesül is egyes öntözőtelep, társulati alapon azonban az öntözés — sajnos — még mindig nem terjeszkedik. A tapasztalat szerint gazdáink jórészt azért tartózkodnak a mezőgazdasági öntö­zéseknek társulati uton való fejlesztésétől, mert a belső berendezkedésnek költségei — mely költségek társulati szervezkedés esetén is az egyes gazda terhét képezik — a tc -vény értelmében és a rét kifej lődó­séL szükséges első kót év meddő kiadásai okodnak nagy nehézséget az öntözés tág körben való meghonosítására, illetve a társulásra. Ily körülmönyek között csak akkor remélhető, hogy egy öntöző társulatba közép és kis birtokosaink is belépjenek, ha 1. utat és módot találunk arra, hogy a belső berendezési munkálatok jelentékeny befektetési költségeit minden öntöző bir­tokos a mainál könnyebb módon megsze­rezhesse ós 2. ha kivihető lenne, hogy társulattá való alakulás esetén a társulati évi j áruló ­kok fizetése csak harmadik évben venné kezdetét. Ez utóbbi kívánság teljesítése a köl­csönt adó pénzintézet utján is elérhető, akár az első kót év járulékainak a kölcsön­összegbe való betudása, akár az évi járu­lék csekély felemelése, vagy a törlesztési idő kitolása segélyével ós igy csak a belső berendezési költségek tekintetében mutat­kozik szüksége további intézkedésnek. E részben nagyon üdvösnek és az öntözés nagy arányokban való fejlesztésére előnyösnek mutatkoznék, ha az állam egy oly öntöző alapot létesítene, melyből az öntöző birtokos a belső berendezési költsége­ket három évre kamat nélkül elnyerhetné azon kötelezettséggel, hogy ezen három éven felül tartó ik a kiutalt összeget talaj­javítási kölcsön utján megszerezni és az alapnak visszatéríteni. Azon meggyőződósben, hogy egy ily segítő alap létesítése által az öntözések társulati alapon való létesítésének és azzal az intenzív gazdálkodásnak ügye az alföl­dön hathatósan elősegittetik s illetve biz­tosíttatik : indítványozom, hogy a törvény­hatósági bizottság írjon fel a földmivelós­ügyi miniszterhez, miszerint a mezőgazda­sági öntözéseknek társulati uton való meg­honosítása okából oly állami öntöző alapot létesíteni kegyeskedjék, melyből az öntöző birtokos a belső berendezési költségeket három évre kamat nélkül elnyerhetné azon kötelezettséggel, hogy ezen három éven belül tartozik a kiutalt összeget talaj javí­tási kölcsön utján megszerezni és az alap­nak visszatéríteni. Az öntözési akcióra vonatkozólag je­lentem még itt, hogy a gyulavárii zsellér birtokosok szikes legelőjének öntözésre való berendezésére vonatkozó tervek jelenleg vannak munkálat alatt s hogy legújabban Gyula városát szólítottam Póllel határos szikes földjének öntözés alá való beren­dezésére A szegény ember könnyítése. A miniszterelnök a képviselőház ülésén Kossuth Ferenc kérdésére kijelentette, hogy a szegény ember terheinek köny­nyitóse céljából az ellenzék és a kor­mány között elvi eltérés nincs s e téren a leghamarabb létesíthető a megegyezés. A kormány programmjának ezt a részét iparkodik megvalósítani az igazságügymi­Pirkó elgondolkozott, majd lassú, ko­moly hangon felelt: — Az ember mindenütt megszokik. Olyan szánandó volt ez a bölcs gyer­mek, hogy Juli kisasszony egy percre meg­feledkezett saját bajáról. — Valami bánata van kedves gyer­mekem ? Mondja el nekem, hátha segíthe­tek a baján ? Pirkó ugy dörzsölte vértelen kis kezét, mint egy vén bölcs, a ki a világ gyarló­ságaival már régen tisztában van. Mosolya is olyan fölényes volt, mikor ahhoz a husz éves, nagy babánoz fordult, a ki az ott­honát, meg az édesanyját siratja. — Köszönöm kisasszony, maga igen jó, de nekem nincs semmi bajom. Egy időben, amikor még följárt hozzám Böske, a házmesterné leánya és azt beszélte, hogy neki nincs bonneja, külön szobája s a mamája viszi vasárnap sétálni, azt hittem, hogy Böske nagyon boldog lehet. De azóta sokat gondolkoztam a dolgon és nem irigy­lem Böskét sem. Most kopertagyárban dol­gozik és láttam, hogy a múltkor megverte az apja. E»gem nem bánt senki . . . En azt hiszem, hogy minden uj helyzetben újfajta bajok várják az embert. Minek az, ha már a régibe beletörődtünk ? Juli kis­asszony tágra nyilt szemmel hallgatta a gyermeket s aztán maga sem tudta miért, két karja közé szőritotta Pirkó barna fejét és csókolta forrón, könnyezve, mennyei szánalommal. — Hajtsa idjö a fejét a.párnára gyer­mekem s maradjon itt mellettem. — Szívesen ! — mondta Pirkó — ugy sem tudnók most elaludni, én nehezen alszom el. Nem vagyok terhére, kisasz ­szony ? — A világért sem, gyermekem. Jöj­jön csak közelebb. De hiszen reszket, di­dereg, csak nincs valami baja? — 0 dehogy, én mindig fázom igy elalvás előtt. Azt mondják, vérszegény niszter a végrehajtási törvény reformjáról kidolgozott iavaslattal. Ez a javaslat valóban humánus. A végrehajtások és árverések utján való kizsákmányolás ellen akarja megvédeni az adósokat, hogy sem ez ingó, sem az ingat­lan árverés ne fajulhasson el kótyavetyó­léssó. A földbirtokos és mezőgazda exiszten­ciájának védelmére szolgál, hogy a mező­gazdasági felszerelés letoglalhatósága kor­látozva lesz. AZ év bizonyos hónapjaiban (nyári félévben) meződazdasági ingatlan­ságot elárverezni nem szabad. Ekként mintegy módot akarnak nyújtani a föld­birtokosnak, hogy adósságát a várható termés árából kifizethesse és ne tétessék földönfutóvá. Az ingóságok lefoglalhatósága szem­pontjából emeltetik a létminimum. A szük­séges bútorzat fogalma, a mely többé már foglalás alá nem vehető, tüzetesen meg lesz határozva. Ebből kifolyólag az igény­perek száma is jelentékenyen apad. Ez szintén könnyítés a végrehajtást szenve­dőre nézve. Mert a mostani gyakorlat sze rint az igénylő, még ha pernyertes lett is, a saját ügyvédjét tartozott fizetni. A végre­hajtási költségeknek szintén igen jelenté­keny korlátozását és megszüntetését cé­lozza az uj törvény. Bizonyos összegen alul az ügyvéd részére közbenjárási dijat meg nem állapítanak, valamint ily ügyek­ben a végrehajtást községi közegek iugyen tartoznak foganatosítani. Ez magasabb összegnél is előfordulhat, ha a kir. bírósági végrehajtó helyben nem lakik. Megszűnik a végrehajtás-kórvónyezósi költség, mert a végrehajtás ingóságokra rendszerint egy­szerű jelentkezésre, az Ítéletre vezetett zá radók alapján is elrendeltetik. Az ingóságokra elrendelt árverést költ­ségkímélés szempontjából csak nagyobb összegeken felül ós kivételesen kell hir­detni a hivatalos lapban. Ez által egy szersmind az adós megkíméltetik attól a kellemetlenségtől, hogy néhány korona miatt nevét mindenki olvassa az árverési rovatban. Hisz a hirdetett árveréseknek alig ötödrészét szokták tényleg megtar­tani. A humánizmus szempontjából nagy haladást jelent, hogy olyan helyiségben, a hol súlyos beteg van, végrehajtást fogana­tosítani nem lehet. Ezen szakasz kijátszása ellen természetesen szigorú megtorló in­tézkedéseket vettek fel. Egyáltalában az adós védelmével szemben a hitelező érde­keiről sem feledksznek meg a kodifikátorok. Mihelyt a parlamenti viszonyok meg­engedik, ezt a javaslatot a kormány az országgyűlés elé viszi. Az uj törvény az uj perr ndtartási törvénynyel együtt lép életbe. A gazdasági egyesületből Ajk Igazgató-válaiiztmány iíléae. A bókésmegyei gazdasági egyesület igazgató-választmánya a csabai kaszinóban ülést tartott, melyen a választmányi tagok szép számban vettek részt. Zsilinszky Endre dr. igazgató­elnők jelentésében megemlékezett arról, hogy az egyesület titkárát kiküldte Dombó­várra a gőz<?séplőgépek átalakításának ta­nulmányozása végett. A jelentós tudomásul vétele után elhatározták, hogy a közgyűlést decembcr hó 27-ón tartják meg. Majd Darányi miniszter búcsúleve­lét vették sajnálattal tudomásul. A föld­mivelósi miniszter leirata pedig, melyben 3500 koronát ígér téli előadások és házi­ipari tanfolyamok rendezésére való segély­képpen, örömteljes tudomásul szolgált. Él is határozták nyomban a téli előadások és tanfolyamok mielőbb való rendezését. A vármegye alispánja átirt az egye­sülethez, hogy az arankairtásra vonatko­kozólag készitsen szabályrendelettervezetet Az egyesület titkára, Pfeiffer István a gyűlésen már nagy szorgalommal össze­állított kész tervezetet terjesztett elő. Az ügyben ugy határozott a választmány, hogy a tervezetet kinyomtatják, minden tagnak megküldik s azután veszik részletes tárgyalás alá. A fásítás keresztülvitelére vonatkozólag is kórt hasonló tervezetet az alispán ; Pfeiffer titkár ez ügyben is kész tervezetet mutatott be, amit szintén ki­nyomtatnak. A magyaróvári gazdasági akadémia hallgatóinak segélyegylete anyagi támoga­tást kórt az egyesülettől. A választmány elhatározta, hogy tagjai körében ivet bo­csát ki, melyre az egyesület 20 koronát jegyez. Ásványi József egyleti kertész földforgatás és egy kertészbojtár fizetésének költségeit kérte megszavazni. A választmány nem határozott érdemileg, miután a köz­gyűlésnek a kert eladását fogja javasolni. Végül Szabó János terjesztett elő indítványt a gazdasági munkástörvóny meg­változtatásának kérelme tárgyában. Bizott­ságot küldtek ki, mely a jövő gyűlésen terjeszti elő javaslatait. vagyok, azért kell annyi hust ennem. Aztán még igy este sok minden eszembe jut. Ostobaság, de olyan furcsa, Elmondjam kisasszony ? — Persze, hogy el. Mindent mondjon el Pirkó. — Az jut eszembe, hogy ez a palota a mienk, Ezen az emeleten van tiz szoba, mindegyikben van bútor, disz, csecse-becso, ez a szoba ós benne minden az enyém, ott vannak a könyveim, a bábuim, a játékaim, ott balra a folyosón tul alusznak a cselédek... Ebben a pillanatban léptek hallatszot­tak a szomszéd teremben Halk suttogás, majd lassan becsapódott egy ajtó és Pirkó folytatta : — Most jött haza a papa, meg a mama. Itt vannak a negyedik szobában. Csak ezt a gombot keíl megnyomnom ós bejönnek, erre a csengőre meg a cselédség rohan be hozzám ... És látja, én tudom, érzem, látom, hogy egyedül állok a világon, hogy nincs senkim ós semmim ... ós erre a gondolatra fázni kezdek, hogy a lelkem is reszket belé . . . — Pirkó, szokott maga imádkozni ? — Néha, ha el nem felejtem. — Hát imádkozzunk most együtt. A szegény gazdag gyermek összetette kezét ós udvariasan utána mondta a kisasz­szonynak az ima szavait. Megint csak jó­nevelésü urileány volt, aki a világért sem sértene meg senkit. De az ájtatos ima sza­vai közt is folyton arra gondolt, senkim sincs, semmim nincs, egyedül vagyok. Egy félóra múlva felkönyökölt a pár­nára és hallgatta Juli kisasszony nyugodt, egyenletes lólekzetót. Alszik ! Még mindig fázott, még mindig borzongott, de mozdulni nem mert, nehogy felköltse a kisasszonyt, azt a husz éves gyermeket, aki sir az édes anyja után, imádkozik az Istenhez és ál­modik boldogan, nyugodtan, mert álmai fölött ott virraszt a távolból is valakinek az áldása, valakinek a szeretete. Tisza István es jegyzők. Tisza István gróf kormányelnöksógó nek rövid ideje alatt számos tanújelét adta annak, hogy számithat minden hasznos munka ós minden becsületes közszolgálat az ő elismerésére. Ebből az elismerésből bőven jutott Magyarország jegyzői kará­nak, ennek a derék, munkás ós hatalmas tábornak, amely a magyar államnak és a magyarságnak erős, lelkes és megbízható hadserege, haladásunknak ós európai mi­voltunknak zászlóhordozója, amelynek mun­kája a legnagyobb becsülést érdemli meg. Tisza István gróf méltányossága termé­szetessé teszi, hogy a jegyzők működésé­ről elismeréssel beszélt, nem feledkezvén meg arról sem, hogy a közel jövőnek egyik feladata a jagyzők fizetósrendezóse. A községi és körjegyzők országos egyesülete tisztelgett Tiszánál, akit az egyesület nevóbeu K u n c z e Imre elnök lendületes szavakban üdvözölt. Tisza István gróf válaszában azt mondta, hogy tudja, minő fontos ténye­zője a magyar közéletnek a jegyzői kar és minő magasztos feladatot teljesít az a jegyző, aki igazán hivatásának magaslatán áll. Talán nincs oly állás, amelyiknél a közigazgatási szolgálat sokoldalúsága ós az a számos szál, amely a közigazgatási szolgálatot a közügygyei, a társadalommal ós a közérdekkel összefűzi, jobban kidom­borodnék, mint a jegyző állása. Nézete szerint a közigazgatás ujjáal­kotása alkalmával a jegyzői kar állását ugy kell megalkotnunk, hogy az megfelelő felelősséggel, hatáskörrel vaióban vezetője legyen annak az ügykörnek, amelyét tényleg intéz ma is, de amelyre nézve most sem felelőssége, sem hatásköre kel­lőleg kidomborítva nincs. Addig is, ameny­nyit tehet, megteszi, hogy ez hosszú időbe ne kerüljön; addig is törekvése lesz segí­teni- a bajokon, amelyeken segíteni szük­séges. — Nekem kötelességem és vágyam gondoskodni arról, — mondta, — hogy az a munka, amelyet az egyszerűsítési eljá­rásban megindítottunk, ne szüneteljen. Örömmel tapasztaltam, hogy már is bel­terjes munkát végez ez irányban a minisz­térium. Ebben a munkában magam is egész ügyszeretettel kivánok rósztvenni. A másik fontos kérdés — folytatta Tisza — a jegyzői kar anyagi helyzetének a javítása. Amint tudják, mihelyt átvettem a belügyminisztérium vezetését, folyamatba tettem ez ügy előmunkálatait ós rajta le­szek, hogy ez az ügy olyan gyorsan men jen előre, amint csak lehet. Csak ezeket mondhattam el; különbeni ismételten arra kérem az urakat, legyenek meggyőződve, hogy a legnagyobb rokon­szenvvel kisórem figyelemmel a jegyzői kar működésót. Egész életemben megmutattam azt, hogy feltétlen méltánylással, tisztelet­tel viseltetem minden jegyző iránt, aki igazán betölti hivatását. Tisza István beszédét lelkes óljenzós­sel fegadták a hallgatók és egész Magyar­ország jegyzői karának büszkeség ós meg­nyugvás lehet az a mód, amelylyel Ma­gyarország miniszterelnöke a jegyzői kar munkájáról, érdemeiről és érdekeiről be­szólt. ÚJDONSÁGOK. Tolvaj-szövetkezet Szarvason. Négy tolvaj letartóztatása. Szarvas községében körülbelől egy óv óta számtalan lopás történt s nem lehetett nyomára jönni a tolvajoknak. A rendőrség a legéberebb figyelmet tanúsította, a tette­sek mind ennek dacára sohasem kerültek a törvény büntető kezébe. Á mult héten azonban siker koronázta a rendőrség munkálkodását. Elcsíptek egy pár tolvajt s ezek vallomása után egész bűnszövetkezetnek jöttek nyomára. A mult héten Szarvason a Petőfi-ut­cában Jelen Pál ós Kiszely Mihály községi rendőrök szolgálatuk teljesítése közben két alakot vettek észre, kiknek lépése elárulta, hogy valami nehéz tárgyat visznek. A rendőrök észrevétlenül utánuk indultak, majd pedig igazolásra hivták fel őket. A gyanús alakok K i t u 1 j á k János és Gergely György, habár kelletlen is, de megállottak, észrevevón azonban, hogy rendőrökkel van dolguk: a vállaikon levő 4 oldal szalonnát ledobták a földre és fu­tásnak eredtek. A rendőrök azonban el­csípték mind a kettőt. Kihallgatásuk során beösmertók, hogy 5 i n k o v i c z János és S z v á k Hipszki János társaikkal Szloszjár Mihálynak kamráját törték fel, s onnét 8 oldal sza­lonnát emeltek el, ezekből másik kót tár­suk 4 oldal szalonnát már el is vitt orgaz­dájuk Szvák Hipszki János Tessedik-utcai házához. E vallomás után a rendörök Szávk házához mentek, s ott meg is találták a kót tettes társat s a magukkal vitt 4 oldal szalonnát is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom