Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-07-19 / 58. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Vasárnap, julius hó 19-én 58 szám. 60 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fó-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'etó közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Terméseredmények. Csaba, jul. 18. Amig fenn az ország dunaparti házában tárgyalnak a képviselő urak s amig a politikai viszonyok lefoglalják minden ember figyelmét : alig vesszük észre, hogy országszerte megkezdődött az áldásos munka és Békésmegyében már-már végett is fog érni. Mialatt az ország ügyei egyre bonyolódnak a nép, az áldott jó magyar nép künn dolgozik az izzzó napmelegben s asztagokba hordja az életet. Igen, az ország élete az, amit most vesz ki az anyaföldből száz meg százezer fáradhatatlan munkás kéz. Hiába csak az aratók kérges keze s a magyar földnek termékeny röge még eddig a mi legnagyobb javunk. Ha még oly érdekes, még oly izgató minden más napikérdés, háttérbe szorul a jelentősége az aratás mögé. Gazdát, nem gazdát egyaránt mi sem érdekelhet jobban, mint a magyar ró nának lengő kalásztengere. Hisz ezen múlik a népnek egy egész hosszú esztendő kedvező vagy sanyarú élete. Mindenki aggódva, remélve kérdi tehát ilyenkor, mindenki mihamarább és minél hitelesebben tudni óhajtja, hogy fog fizetni a termés, miként boldogul a gazda, akinek sorsától, boldogulásától függ első sorban az anyagi helyzet alakulása. Azért találjuk mostanság legérdekesebbnek azokat a hivatalos jelentéseket, amelyeket a földmivelésügyi miniszter rövid időközökben kiad. Ezekből a jelentésekből bontakoznak ki egy év gazdasági jövőjének körvonalai. A tavasz elején uralkodott szárazság után a mult hónapban túlságos volt az esőzés, ugy hogy a vetések részben megdőltek, sárgultak s rozsda foltosok lettek. Nem maradtak el a többi szokásos csapások sem : rozsda és üszög, férgek, köd és jégeső, ittott sáskajárás bántotta a vetéseket. És mégis csodálatosképen az utóbbi időszakban, ennyi csapás dacára, a növényzet átlagban inkább haladást, semmint visszaesést mutat. Nincs még előttünk a legújabb hivatalos jelentés, de tekintve, hogy junius végén s most julius közepén kedvezőre fordult az időjárás, aligha módosulhat jelentÓKenyen a legutóbb közzétett hivatalos becslés. Ug,\ hogy ha ezek után nagyobb elemi csapások nem lesznek: az idei termés eredmény — habár nem is lesz oly jó, mint a tavalyi — mindamellett általában véve közepesnek, sőt egyes vidékeken jó közepesnek Ígérkezik. Átlagszámokat véve a hivatalos becslések szerint körülbelül 39 millió mmázsa buza. 12 millió mmázsa rozs és kétszeres, 12 millió mmázsa árpa és 11 millió mmázsa zab várható. A búzánál a tavalyihoz képest körülbelül 10 százalék csökkenés mutatkozik, a többinól alig van eltérés. Már most; ha egyévi termésünk teljes jelentőségét mérlegelni akarjuk, vegyük tekintetbe annak pénzben kifejezet értékét. Támaszpontot nyújt nekünk e tekintetben a statisztikai hivatal kimutása a tavalyi termés pénzértékéről. Kerek összegeket veszünk fel. A búzatermés értéke volt 1902-ben 636 millió korona, a rozsé 148, kétszeresé 12, az árpáé 149, a zabé 129, a tengerié 278, a burgonyáé 110, a szénáé 325 millió korona. Hozzávéve a többi terményeket : köles, lóhere, lucerna az egész multévi termés értéke körülbelül 1800 millió koronát tett ki. Természetes, hogy az idei termés pénzértékére ma még következtetni nem lehet. Hisz az áraktői függ minden. Ezek pedig a világtermés- és világpiac-konstellációtól. De a fentemiitett összeg — amelyben a többi gazdasági növények terméseredménye nincs beleszámítva — elég világosan mutatja, hogy minő tényezője a termés egész gazdasági életünknek s ha az idén esetleg 3—4 millió métermázsával kevesebb buza terem is, mindig hatalmas summa az, amit a magyar föld nyújt élet gyanánt a magyar népnek. Külön Békésvármegyére vonatkozólag is körülbelől az eddig elmon dottakat jelenthetjük. Az eső természetesen Békésvármegyében is kárt tett a kalászokban. A még lábon állókban és a levágottakban is. Ez utóbbiakban azért, mert az ázott kalászt napfény érvén, abból könnyebben kipereg a szem. A lábon levőkben pedig a buza színét homályosította az eső, ami azonban csak néhány fillérrel veri le az árt. János békésmegyei gazda állítja azonban, hogy még nem lehet tudni, az esőzés a búzának ártott-e, vagy a kukoricának használt-e többet. Meglehet, hogyha rontotta is a buzaárt, — javította a kukoricatermést, melynek árában visszatérni a búzaárban való esetleges veszteség. A politikai helyzet. — Fővárosi munkatársunktól. — Budapest, jul. 18. A politikai helyzet jellege ugyanaz, ami régóta: se előre se hátra. Holt ponton áll politikai élet, a miniszterelnök még semmit sem csinált és igen valószínű, hogy semmit sem fog csinálni. Kossuth Ferenc lemondása sem képezett olyan nagy politikai szenzációt, mint amilyennek kellett volna lennie. Igaz, hogy a lemondás elfogadása sem végleges a párt részéről, miután az állást nem töltik be. Igy természetes, hogy Kossuth Fereno későbben újra elnöke lesz a pártnak. Érdekes azonban a nagy kurucnak : T h a 1 y Kálmánnak fellépte, aki Kossuth Ferenchez intézett táviratában szintén lemondott alelnöki állásáról. E dolog egy kissé feltűnést keltett a harci pártban, azonban hamar napirendre tértek felette. El van foglalva a függetlenségi harci párt most az obstrukcióval. r*. vitarendező-bizottság a legnagyobb agilitást fejti ki és már eddig tiz napra biztositotta a szónokokat, akiknek mindegyike részére meghatározták, hogy mely napon beszéljen ós mennyi ideig. Egyelőre tehát semmi szüksége sem merült fel annak, hogy úgynevezett technikai obstrukciót rendezzenek. Hatvan képviselő van, aki az obstrukcióhoz csatlakozott ós ezek közül még mintegy ötven szólalhat föl a miniszterelnök programmjának tárgyalása során. Feltűnést kelt, hogy a néppárt egy része ismét egész nyiltan foglal állást az obstrukció mellett. Igy tesznek K a a s Ivor, F ö r s t e r Ottó, C s e r n o h János, E r n s t Sándor. De a Zichyek és Békésmegyei Közlöny tárcája. Bús éjszakák. Sok sorvasztó, bús éjszakán keresztül, Mikor a csöndben lassú hang se rezdül, Az én szememre nem jő édes álom: A nyugalmat én sohasem találom. A bús homályban lelkem kínja éget, Hogy nem találtam soha üdvösséget. S miért küzdöttem lázzal: nappal-éjjel, Midőn elértem, akkor foszlott széjjel. A küzdelem a lelkem összetörte. A kínlódás a szívem elgyötörte. Most semmi vágyam, semmi szenvedélyem, De sorvasztó gyötrődés minden éjem. Minek örülnék: semmit sem találok, Gyötört szivemmel egymagamba állok. Ez a világ már nem az én világom, Egy jobb világra kell már rátalálnom . . . Keserű Tamás. Hajagosék apellálnak. Irta: Erdólyl Lajos. Hajagos is ember volt, egészen az utolsó szentmiklósi vásárig. Ember volt a javából. Dolgos keze alól csak ugy egy-kettőre röpült munka. Virtusból azt is megtette, hogy nem is igen kora reggeltől sötétlő alkonyatig olyan rámás csizmát teremtett Gubacsi Lajos lábára, hogy a fényességén még a nap sugara is hanyatvágódott. Hire futott természetesen ennek a remeklésnek az egész környéken és Hajagos Pétert majd felvetette a sok munka . . . Hanem már a szentmiklósi vásáron megbomlott a józansága. Igaz, hogy az Isten jóságos napja is hibás a derék multu csizmadia romlásába.n Ezt nem ón állitom, hanem maga Hajagos Péter védekezett véle, ha túlságosan szemére hánytorgatták korhelykedő természetét. Mert részeges bölcselkedéssel ilyképpen takargatta vétkeit Tuza sógor korcsmájában: — Hát nincs igazam? Minek égette a bőrömet olyan istentelenül a nap ? Ha nincs melegségöm: nem iszom; ha nem iszom: nem tudom milyen az ital; ha mög nem tudom: nem is kivánom . . . De ha sütött a nap . . . Itt nagyot csapott az asztalra ós rekedten, reszkető hangon dalra fakadt: Eb fél, kutya fél: Mig az ipam-napam él . . . Az asszonya egy darabig járogatott utána a korcsmába, de aztán elunta a szégyenteljes életet, hazament özvegy anyjához . . . Hajagos még meg is örült feleségnélküli állapotának és ennek hangosan is kifejezést adott: — Legalább nem pöröl velem, ha óccaka kerülök haza. Hanem reggel ... a legelső reggel, mikor elillant fejéből az italgőz, megszállotta a lelkiösmeret lidérce. Fogadkozott, hogy soha ezen világi életében nem iszik egyebet viznél ... jó, becsületet védő viznól. Részeg ember fogadkozása azonban olyan, mint a pehelyvirág . . . Vékony erejű, kámfor természetű. Igy aztán Hajagos is reggel józanságot esküdött, estére pedig csaprészegen dőlt az ágyába. Küldözgetett sok mindenkit íeleségeért, hogy menjen vissza hozzá, de bizony az nem igen hajtott a hívogató szóra. Most már nem a nap melegségét vádolta, hanem a feleségét . . . Miért is azzal meotegette magát, hogy bánatában iszik. De erre megmondta Vörös Anti a véleményét: — Nagy bánata lőhet kendnek, mer' a házát is elitta mán. B. Tóth Vince pedig megfenyegette : — Te, Pótör. Emböröld mög magadat, mer' tegnap már a szentmiklósi fiskálisnál keresködött az asszony. Hajagos egy darabig bambán nézett a beszélőre, zagyván kóválygó gondolkodása nem tudta átfogni a hallott rossz hirt. Csak visszhangképen, tompán mormogta : — Fiskálisnál keresködött ? — Az ... az! erősítette Császár Béni. Fiskálisnál ám ! A harmadik is toldotta a beszédet: — Szép mönyecske, kap az másik emhört, jobb embört. Hajagos fejében tisztulni kezdett a beszédek jelentősége. Az előtte álló pálinkás üveget egyre odébb tolta, mert valami nehezen eső fájás nyilallott át a mellén. Szemeit tágra nyitotta, majd kitörő indulatának jelzésére, zsiros kalapját az asztalra vágta . . . Hörgő szó futott ki a száján: — Másik embött ? Itt akkorát ütött az asztalra, hogy az üvegek összetáncoltak. Mikor tovább beszólt, már ordított: — Jobb embört kap nálam ? Hát ón mán möghaltam? B Tóth Vince felvilágosította a nagy indulatba jutott embert: — Pétör! Né csapkodd ugy az asztalt, mintha igazad vóna. Nem vagy halott, de a törvény e'választ az asszonytul . . . Vörös Anti, aki belső ember és igy a törvénytisztelet úgyszólván hivatalos kötelessége, még ráduplázott: — Az ám ! O felsége, Ferencz Józsep király parancsolja. Mer' mögiratta törvénybe, hogy a korhely embör, nem embör 1 . . Annak nem köll asszony. Hajagos, aki már fölállott a helyéről, ezen megbízható forrásból jött kijelentésre újra leült. Tétován, síró hangon kérdezte: — Hát akkó' ón nem vagyok embör ? Csapó Kiss G-erzsi, a jótrófáju zsöllér vigasztalta a busongót: — Vagy annyi embör, mint egy finánc. (Tudnivaló, hogy a fináncot mindenfelé csak félembernek tartják.) Erre aztán az egész társaság hangosan mosolygott, csak Hajagos Péter hajtotta zugó tejét dologtalan tenyerébe. Elérzékenyült. Nem hajlott a koccintásra sem. Érezte, hogy valami titkos erő szorongatja a gégéjét. Nem kellett néki az ital. Hanem ahogy noszogatták ivásra: fogta az üveget ós ugy csapta a földhöz, hogy ezer darabra tört, aztán fölpattant a helyéről, szeme vérben forgott ós nekirontott a cserepeknek, csizmája sarkával izre-porra tiporta. Melléje nagyokat kurjantott . . . Maga se tudta : miért . . . Végül megállt az ivó közepén, ugy kiáltotta : — Embör vagyok . . . Maj' möglátják kendtök . . . Ezzel az ajtó felé támolygott . . . Amint kiért az utcára, megcsapta a frissen szállongó szél, amelyik esőfelhőket gyűjtött az ég aljára. A vénhedő fák lombjait az erősbödő áramlat megsuhogtatta. Az indulatától hajtott ember mindinkább józanodott. Két nyárfa között átsütött még a holdvilág, de azt is hamarosan betakargatta egy szakadni készülő felhődarab. Egyszerre csak kövér csöppekben kezdett esni az eső. Zuhogott, paskolta a bús embert, akiből elszállott minden részegség, miért is igen világosan kialakult benne az a tudat, hogy a felesége válni akar tőle. Ez aztán sehogyan sem fórt a fejébe, pedig érezte, hogy igaza volt az asszonynak . . . Okosan tette, hogy faképnél hagyta őt . . . — A' hát ! — mormogta — a részög embör, nem embör. Annak nem köll aszszony . . . Es ment, . . . ment, egyenesen a felesége háza felé. Egy darab ideig ott ólálkodott a kerítésnél. Nem mert mozdulni sem. A pitvarban pislákolt a mécses. Egyszer látta is, amint a napa asszonya az ablak függönyét igazgatta. Az esőfelhők lassan elapadtak. A hold újra bevilágította az egész vidéket. Még a sárga — meg kék házakat is fehérre meszelte ezüstös fényével.