Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-07-19 / 58. szám

Rakovszky már napok óta nem mutatkoz- ( nak a képviselőházban. A mostani vita alatt a néppárt részéről is többen fognak felszólalni. Izgató kérdés még a mostani helyzetben, hogy lesz-e házfeloszlás vagy nem. ^ Héderváry erre nézve már tett burkolt kijelentéseket, de határozottan nem nyilatkozott. A politikusok legnagyobb része azonban nem hisz a házfeloszlás meséjében. Annnál nagyobb feltűnést keltett a német P. Ll. egy vezércikke, melyben egyenesen felhivja a kormányt a ház feloszlására. Egy kiváló politikus, aki a miniszterelnök terveiről közvetlen tudomással bir, ugy nyilatkozott, hogy az országgyűlés feloszlatása megtörtént volna, ha a kilátások kedveztek volna, a siker utólag mindent abszolvált volna és bár a kormánypárt oszlopos tagjai szóltak ellene, kétségtelen, hogy befejezett tények előtt ők is meghajoltak volna. Igy azonban többé nem lehet beszélni erről. Ugyanezen forrás szerint Héderváry felajánlja lemondását nemsokára a királynak ós ezzel utat nyit azoknak, a kik azt hiszik, hogy valami nemzeti Ígérettel bókét köthetnek az ellenzékkel. A kormánypárt egy nagy része váltig azt hangoztatja, hogy a következő kormánynak ^ erre az álláspontra kell helyezkednie. És pedig most már nem az ellenzék, hanem az ország i kedvéért, a mely, ugy látszik, valósággal szomjúhozik valamiféle nemzeti vívmányért. Az a hir pedig, hogy a miniszterelnök hétfőn Ischlbe megy a királynak jelentést tenni, nem felel meg a valóságnak. Egy kis ideig még vár. Hagyja kiforrni a hangulatot, hogy aztán megállapodottabb formában ismerhesse meg. Nyolc vagy 14 napon belül azonban megteszi a döntő lépést. Ez a lépés a lemondás és a végleges visszavonulás lesz. E hírforrás még azt is újságolja hogy döntő körök véleménye abban a gondolatban kezd kialakulni, hogy egy rokonszenvesebb államférfi alkosson kabinetet és vegye fel már most a véderő reformjába mindazokat az ígéreteket, amelyeket Széli Kálmán és F ej ér v á r y ígértek lassanlassan megvalósítani. Tehát a zászló, a címer, a jelvény, a magyar ezredek állomási helye, a magyar tisztek itthon tartása, a magyar tanítási nyelv a katonai iskolákon, stb. Azt hiszik, hogy olyan kormány, amelyhez nagyobb bizalommal van az ellenzék, ezen az alapon megkötheti a bókét. Természetes dolog, hogy ily alapon sikerülne is a béke és a magyar parlamentben visszaállana a régi rend ós megkezdődhetne a munka, mely olyan régen félben j maradt. Hédervárynak a legnagyobb baja az, hogy óriási bizalmatlanság veszi körül és ez is lesz a megölője. Hogy a fennebb mondottak nem éppen csak szállongó hirek s hogy csakugyan közel van a lemondás, megemlítjük a bécsi N. F. Presse véleményét, mely lap minden magyar kormánynak támogatója volt. E lap irja: „Küzdelembe bocsátkozni, a Házat feloszlatni, olyan intézkedésekhez nyúlni, a melyeknek törvényszerűsége nem egészen világos, — ez igen merész ós kockázatos kísérlet lenne. Ezért meg kell vizsgálni, nem találhatók-e olyan férfiak, akik meglelnék egy mérsékeltebb, méltóbb ós kíméletesebb megoldás útját. Hiszen kétségtelen, hogy a személy kérdése a magyar parlamentben mindig igen fontos volt és most is döntő lehet a válság megoldásánál. Magyarországnak elvégre mindig voltak okos politikusai, — nem lehet föltenni, hogy éppen most hiányt szenvedne ilyenekben. Pedig talán néhány hót múlva, ha a szenvedélyek még jobban hevülnek ós a követelmények nagyobbodnak, el lesz zárva ez az ut is. Magyarország ma olyan miniszterelnököt akar, akinek hisz és akiben bizik. Minden fölállított követelések közül ez az, amelynek legkönnyebben lehet eleget tenni". A napokban hire szállt, hogy P 1 ó s z Sándor, Darányi Ignác ós W1 a s s i c s le fognak mondani. Mind a három miniszter lemondását megcáfolta a leghatározottabban a Bud. Tud. Annak is hire kelt, hogy Apponyi Albert gróf leszáll az elnöki i székből és kifejti nézetét a helyzetről. Bár azonban már közel íjvagyunk a hétfőhöz, de a hir határozottabb formában nem jelentkezett s igy Apponyi felszólalása nem is igen tog megtörténni. i Az orvosok és az államosítás. 1 A békésmegyei orvoaszövetség közgyűlése Bókésvármegye orvosi karának egy | része vasárnap délután Csabán ülésezett. Az országos orvosszövetség bókésmegyci fiókja tartotta a városhaza nagytermében rendes évi közgyűlését. A tagok nem mutattak túlságos érdeklődést a közgyűlés iránt, mindössze tizenhatan voltak jelen az egész vármegyéből. A közgyűlést megelőzőleg fegyelmi ügyben választmányi ülés volt. A közgyűlés tárgysorozatán mindössze négy pont szerepelt. Ezek között legfontosabb volt a közegészségügy államosításáról szóló K aPóter nem tudta, mihez fogjon. Erezte, hogy ha most beszólni tudna az asszonyával, talán jobbra fordulna minden. Lelke mélyén ott szántogatott az önvád ekéje ós felhasogatta az emlékezések barázdáit. Eszébe ötlött nyugodalmas, jó élete. Eszébe jutott az ő jóságos Esztije, aki mindig a kedvében járt, jó szóval bánt vele . . . Kidülledt a melle a sok szép emlékezéstől ós átbizsergett rajta annak a vágyakozása, hogy feleségével újra csöndes, békés életet éljen. Őszinte szívvel tört ki belüle a magára vetett vádaskodás : — Pótör . . . Pótör, nagy kutya lött belüled . . . Ezzel leült a ház előtt levő padra és belenézett a hold világába . . . Egyszere csak hallotta, hogy a kapu csikordul. Fölpattant. A felesége készült a kis kaput bezárni. Amint meglátta a bőrig ázott embert, ijedten, sikoltó szóval mondotta : — Pétör . . . Hajagos Péter lecsüggesztett fővel állott meg az asszony előtt. A vétkeit megbánt ember alázatosságával hallgatott. Az asszony pedig nekitámaszkodott a kapufólfanak, mert érezte, hogy a térdei reszketve roskadoznak Péternek is elszorult a melle, csak ugy öntudatlanul csúszott ki a mély érzés belőle: — Eszti . . . kém ! Nagy csend támadt. Egyik se tudott hamarjában szóhoz jutni. Végre is az ember fakadt beszédre. Rekedt, bus hangon kérdezte : — Eszti: igaz, hogy a fiskálisnál jártál ? Eszti mély bánattal, sóhajtva felelt: — Igaz . . . Hajagosnak elborult a szeme világa. Mintha hideg vifczel öntötték volna végig... Zúgott a feje . . . Alig tudta elnyomni feltörő indulatát. Hirtelen azonban egy mentő érve támadt. Komoly, rendithetetlen hittel szólott tehát: — Ha ott jártál, jól tötted ! Komisz embör voltam idáig ! Jól esett a lelkének, hogy szidalmaztona ós Kore k-fóle tervezet, melynek tárgyalása a közgyűlés legnagyobb részét lefoglalta. Zöldy János dr. vármegyei főorvos megnyitotta az ülést, üdvözölte a tagokat s beszédében megemlékezett az egyesület lefolyt évéről. Az egyesület működésének eredménye, mondta, nem nagy. De nem is lehet az, hiszen az egyesület oly óriási feladatokat tűzött maga elé, melyeket rövid idő alatt végrehajtani lehetetlen. Fokozatosan, lépésről-lépésre lehet haladni s még jó ideig csak a remények mezejón kell járni. Kötelességének tartja, hogy kiemelje a szövetség működésének két kiemelkedő pontját. Ezeknek egyike az orvosok erkölcsi és anyagi érdekeinek a védelme. A nyugdíj és segélyző intézet érdekeit a szövetség tőle telhetőleg támogatta. Mint ide tartozó dologról megemlékezik, hogy a pénzügyminiszter a nyugdíjintézet javára sorsjátékot engedélyezett, melynek sorsjegyeit már régebben kibocsátották. Sajnos azonban, hogy a nagyközönség, melynek érdekében az orvosok szüntelenül fáradoznak, nem érdeklődik méltányos módon a dolog iránt. A másik kiemelkedő pont a közegészségügy államosítása körül kifejtett akció Az országos orvosszövetsóg bizottságot küldött ki az államosítási tervezet javaslatának elkészítésére, mely a szövetség lapjában meg is jelent. E javaslat szerepel is a közgyűlés tárgysorozatán. Megemlékezett még hatta magát a megbántott asszony előtt, miért is mógegyszer megismételte: — Komisz embör voltam ... De ezöntul mán nem köll az ital . . . Itt aztán magasra emelkedett az önérzete ; nagyot ütött a mellére ós megerősitte kijelentésót: — Ezentúl nem köll az ital. Az asszony lelkében nagy tétovázás támadt. Fájt neki az a sok megszégyenítés, a melynek, embere révén, részese volt, de őszinte beszédét hallgatva, az uj élet jóleső reménye járta át a lelkét. Péter azonban már benne volt a beszódben. Szilárd hangon jelentette: — Eszti, holnap röggel ón is bemögyök a fiskálishoz, osztán — apellálok Ezen jogi kiválóságával aztán teljesen megelégedett a javuló korhely. Nagy erővel érezte, hogy ezentúl különben lesz . . . De még a szeretet melege is sarkalta beszéde értékének súlyosbítására, tehát kivágta a a legnagyobb kártyát is . . . — Ugy ám Eszti ! appellálok ... Ha nem lösz ölóg, akkó' onnét elmögyök a királyig is Az asszony erre teljesen elvesztette lelki egyensúlyát. Lágy, engesztelődő hangon válaszolt: — Iszön ... együtt mehetünk a fiskálishoz . . . Majd közelébb húzódott emberéhez. Szemében ott égett a megújhodott szerelem lángja és ugy rebegte : . . . Aztán ón is — appellálok, hogy nem akarom a válást . . . Péter megfogta Eszti kezét. Boldogan, büszkén szorongatta ós elégedetten mormolta : — Mégis embör vagyok . . . Az asszony pedig nem tudta mit mondjon még. L" ssan húzogatni kezdte a kapun befelé az emberét és szemérmes szerelemmel mondotta neki : — Gyere be hát.. . hogy . . . hogy . . . mögszáradjon a gúnyád . . . Zöldy János dr. méltó szavakkal B e n d e Albert dr. haláláról s bejelentette, hogy utólagos jóváhagyás reményében ravatalára koszorút küldött. Wagner Dániel dr. pénztáros terjesztette elő ezután jelentését, az egyesületnek van 61 tagja, ezek közül 15 fizette meg ez évi tagsági diját, 46 hátralókban van. Bevétel volt 813 korona, kiadás 131 korona, a pénztári maradvány 182 korona. A jelentést tudomásul vették és a felmentvényt megadták. A pénztári jelentós után tárgyalás alá került a közegészségügy államosítása a Katona dr. ós Koreck dr.-fóle javaslatok szerint. A javaslat részletesen tárgyalja az államosítást, az orvosok állását, fizetését, hatáskörét. Igy például a községi ós körorvosok ezentúl is közegészségügyi tisztviselők és gyógyító orvosok lennének, de a községi elöljáróságtól független hatáskörrel. Fizetésük kétezer koronánál kez dődne, melyhez lakáspénz, fuvarpénz s egyéb pótlékok járulnának. A szolgabíró val volna egyenrangú, a járási orvos már csupán közegészségügyi tisztviselő volna. A főszolgabíróval lenne egyenrangú, s a főszolgabírói hivatalból kezelése alá jönne minden egészségügyi s egészségügyi rendőri tenni való. A főorvos hasonlóan az alispántól venné át a vonatkozó ügyeket s intézné függetlenül. Nyugdíj szabályzatuk az állami tisztviselőkóvél volna egyenlő, | lakbér szabályzatuk a katonaságóval. Áthelyezhetők volnának 3aját kérelmükre, büntetésből, és magasabb rang a fizetési fokozatba való lépés alkalmával. Megemlékezik még a tervezet egészségügyi rendőrségről is, melyet feltótlenül szükségesnek mond. Ülés végén még Révész Fülöp dr. indítványára kimondották, hogy az országos orvos-szövetség határozatára, mely szerint házi orvosi, ós halál utáni bizonyítványt kiállítani nem szabad, mivel ez ellenkezik a köteles házi orvosi titoktartással, — újból figyelmeztetni fogják a tagokat. A közgyűlésen jelen voltak: Zöldy János dr., Kaczvinszky János dr., Reisz Miksa dr., Szondi Lajos dr., Jakus Benő dr , Kulpin Dániel, Wagner Dániel dr., Eisler Vilmos dr., Wallfiscli Ferenc dr., Weisz Lajos dr., Keleti Ignác dr., Bárdos Artúr dr., Révész Fülöp dr., Rapcsák Emil dr., Szamek Ignác dr., Frey Géza dr. Szegény emberek téli munkája. - A földmivelésügyi miniszter körlevele. A földmivelő munkásnópnek téli foglalkoztatása érdekében a földmivelésügyi minisztérium már ötödik éve buzgólkodik. Az elmúlt télen vagy 350 háziipari tanfolyamon 18,000 munkás tanult kenyeret keresni. A miniszter most meg akarja a módot adni arra is, hogy a földmivelósnép télen is kereshessen kenyeret s a végzett munkát értékesíthesse is. A dolog előkószitósóvel a miniszter K e 1 1 e r Gyulát, a magyar-óvári gazdasági iskola egyik tanárát bízta meg, akit e célból a földmivelósi minisztériumba Vendelt be szolgálattételre. A miniszter most arról értesiti a törvényhatóságokat, hogy megbízottjának az egész országra kiterjedő munkássága során gondja lesz a mezőgazdasági háziipar fejlesztésére s e célból jobb eszközök ós munkagépek kiosztására. Gondja lesz az államnak arra is, hogy a keresett háziipari cikkek a megkívánt formában ós kellő mennyiségben álljana a kereslet rendelkezésére. Az értékesítés első segedelme a termelők és vállalkozók között e célból való közvetítés, mintaraktárak létesítése, amelyek megrendeléseket közvetítenek, a termelés számontartása, fogyasztási piacok teremtése, a cikkek forgalombahozatalának megkönnyítése, termelő és értékesítő szövetkezetek létesítése. Ennek a mezőgazdasági háziiparnak a keretében tartoznak a fa-faragó ipar, a kosár-, sás-, gyékény- ós szalmafonás, kefe- ós seprű-kötés s élelmi cikkeknek a kereskedelmi forgalom részére házilag való készítése. Mindezek ügyében a miniszter vármegyénkint kiküldött szakértővel véteti fel az adatokat, melyek a vármegyében meghonosítható, vagy már meghonosodott háziiparra vonatkoznak. A kiküldöttnek kötelessége lesz még a szerzett adatokat a tekintetben is feldolgozni, hogy a munkásnép számára, ipari termékeinek részére a kereskedelemügyi minisztertől szállítási kedvezményt is lehessen kieszközölni. E nagy cél nagy munkát is kiván. Nem lesz elég az állam jóindulata ós törekvése a kellő eredmény elérésére : szükség van a törvényhatóság támogatására is. A miniszter felkérte Bókésvármegye törvényhatóságát is az ügy támogatására, mely támogatásnak a lehető legnagyobbnak kell lennie. Társadalmi élet. Modern urak. Beteg a mi társadalmunk, hiába kendőzzük, hiába leplezzük, kiüt az minden erőlködés ellenére. Minduntalan jelentkezik valami tünet, mely veszedelmes kórságokat árul el. A férfiak önzése és túlzott óívvágya, valamint a megélhetés nehézsége egyformán hozzájárulnak ahhoz, hogy hamis erkölcsi nézetek terjedjenek el. Manapság nagyon sok az olyan gavallér, aki azt hangoztatja : nem akarok szegény ember lenni s megragadok minden eszközt, hogy érvényesítsem magam. Nem is lehet kívánni egy mode n fiatal úrtól, ki szerepet akar játszani a társadalomban, kinek pozioióra, jövedelemre van szüksége, hogy nélkülözzön. Csak nem követ el olyan dőreséget, hogy megszokott élvezeteiről ós szórakozásairól lemondjon. Ámbár be kell ismerni, hogy életmódja semmikép sem áll arányban jövedelmi forrásaival, mert kedvtelései nagyon is költségesek s emiatt az adósság jócskán nyakára nőtt. Olykor elégedetlen is, de ez az érzés nem arra buzdítja, hogy komoly munkával igyekezzék megszerezni azt, a mit kiván ; sokkal helyesebbnek találja — látszatra dolgozni. Adja az előkelőt. Kellemes megjelenésű gavallér embert, ki mindenütt ott van : kaszinókban, kártyatermekben, színházban, fürdőkben, tennisz-pályán ; mert nézete szerint csak ugy veszik számba, ha folyton előtérben mozog. Hogy ez sokszor anyagi romlásának árán történik, az mellékes. A fődolog, hogy célját elérje: urnák mutassa magát! A váltók, a különböző kölcsönök lassanként felszaporodnak, ós rohamos növekedésük nem kis aggodalmat okoz, de hát ez nem is lehet máskép. Az uri, elegáns élet, a kártya, pezsgő, mulatságok sok pénzbe kerülnek, s nem ritkán kinos erőlködést kell kifejtenie, hogy abban a társaságban, melyben első klasszisu gavallérként szerepel, elleplezze kétségbeejtő helyzetét. Mikor az apró fogások nem elegendők, akkor hathatósabb eszközökhöz nyul. Mert arra képtelen, hogy lemondjon üres, csillogó formájáról ós megváltozzék. Neki előkelő állásra van szüksége, azt pedig tudja, hogy a maga emberségéből megszerezni nem képes. Fölületes, léha, könnyelmű jeliemónéi fogva összes igyekezete arra irányul, akármi módon is, de felszínen tartsa magát. Ha anyagi viszonyainak megfelelő életmódot élne, boldog ember lehetne s a maga körében hasznos szolgálatokat is tehetne. Eleinte szórja a magáét, amit megkeres ; azután szórja azt, amit kölcsön vesz ; s mikor ez sem elég drága mulatságaira, akkor szórja a másét — ha hozzájut Közben hajója sülyedni kezd. Ijedt rémülettel jön annak tudatára, hogy a nagyzolás, feszítés, urhatnámság örvénybe döntötték, melyből mindenáron, még a házasság árán is menekülni kell. Az ábránd szétfoszlik s kénytelen belátni, hogy az nem volt uraság, ahogyan eddig ólt, hanem esztelen életmód, melyből semmi egyéb sem marad meg, mint a nyomorúság, melyet nem tesz elviselhetővé a lélek erejs ós a kötelességteljesítés öntudata. Feltárul előtte életének borzasztó semmisége. A hitel kimerülésével vége az uri módnak s ha eddig az életnek csak kellemes oldalát látta s útjában csupa rózsákat szaggatva, habzsolta a gyönyöröket