Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-10-15 / 83. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Csütörtök október hó 15-én 83. szám. BEKESMEGYE KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fö-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Segédszerkesztő: BELENCÉRESI DEZSŐ Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Megyegyűlés után. Legszebb joga a törvényhatóságoknak, hogy nemcsak a szűkebbkörii megyei közügyek ellátása tartozik joghatósági körükbe, de országos dolgokkal is foglalkozhatnak, az országos politikába is beszólhatnak. Törvényhatóságaink magas nivóju szellemi érettségét igazolja azon körülmény, hogy ezzel a törvény által biztosított szép joggal igen ritkán, csak a legvégső' esetben, tulnyomólag olyan alkalmakkor élnek, amikor a politikai megnyilatkozást, a nyílt állásfoglalást a megtámadott alkotmány védelme hazafias kötelességükké teszi. Valóban nem üres jelző, amikor a törvényhatóságokat az alkotmány védő bástyájának nevezik. Békés vármegye hazafias törvényhatóságáról is elmondhatjuk, hogy amilyon féltő gonddal ápolja a megye általános és parciális közérdekét, épp oly lelkesedéssel, törhetetlen hazafisággal, tántorithatlau erélylyel ál' sorompóba mindazon esetekben, amikor a magyar nemzet érdekeinek, törvényben biztosított alkotmányos jogainak megvédéséről van szó. Lélekemelő példáját szolgáltatta ennek a hétfői közgyűlésen, amikor egyhangú lelkesedéssel utasította vissza a kormányhatalomnak alkotmányt sértő rendeletét, amikor hazafias érzületének teljes melegével foglalt állást azon kérdésekben, amelyek a magyar nemzetnek a kiegyezési törvényekben biztosított alkotmányos jogait kívánják érvényesíteni. Csalódtunk volna, ha a dolog másképpen történik s nem esünk abba a hibába, hogy dicsőítő himnuszt zengjünk azért, mert törvényhatóságunk kötelességét teljesítette. A haza minden előtt! Elkoptatott frázisnak látszik ez a jelszó, de erről soha megfeledkezni nem szabad. Nincs is e nemes vármegyének egyetlen olyan polgára sem, akinek valóját e jelszó teljesen át neu hatná. És talán soha sem volt nagyobb szüksége a magyarnak arra, hogy e jelszó égisze alatt egyetértsen, mint a mai válságos időkben. Nincs is külömbség hazafi és hazafi között arra nézve, hogy azokat a nemzeti követeléseket, melyeknek érvényesülését az osztrák hatalmi túlkapás törvénytelen eszközökkel, alkotmányunkba való jogtalan beavatkozással meggátolni igyekszik, — mindaddig hangoztassa lelkesült egyértelemmel, mig az ellenkező hatálom meg nem törik. A mi igazságunk, a mi védelmünk. a mi reményeink kútforrása: a törvény. Nincs szükség rendkívüli eszközökre;üssük fel törvénykönyvünk lapjait, utaljunk törvényeink alkotmányos rendelkezéseire s ezek mellett a rendelkezések mellett tartsunk ki rendületlenül! Ha a törvény velünk, ki ellenünk ? S mert azt tartjuk, hogy ezen az uton célt togunk, célt kell érnünk: veszedelmesnek tartjuk azt, hogy a vármegye közönsége az ellenállás utolsó eszközéhez, az adó megtagadásához folyamodott Igaz, parlamentünk az adójövedelmet nem bocsájtotta a kormány rendelkezésére, igy természetes és törvényes is, hogy meg nem ajánlott adót behajtani nem lehet, nem szabad, De mig a szabad nemzet szabad polgárai önként szállítják a kir. pénztárakba azt az összeget, melyet a kormány tőlük joggal nem követelhet ugyan, de amelyről az ország éppen mai válságos helyzetében nem mondhat le: mindaddig nem tartjuk elérkezettnek az időt arra, hogy a polgárok szabad elhatározására békót verjünk. Tudjuk jól, hogy ebben a kérdésben a vélemények megoszlanak; de éppen azért, mert a mai válság egész kérdéseiben a nemzet nagy része egy táborban tömörül, az adómegtagadás kérdésében pedig külön csoportokra oszlik: az a meggyőződésünk, hvgy mindaddig, mig a különböző felfogások össze nem találkoznak, a nemzeti ellenállás ez utolsó eszközét mellőzni kellett volna. Egyforma hazafias érzés hatása alatt állunk valamennyien; egyek legyünk minden időben, midőn megtámadott alkotmányunk védelemre szőrül! De a bölcs körültekintés, az óvatos előrelátás, a viszonyokat és következményeket latba vető megfontolás is hazafias erény. A politikai helyzet — Fővárosi munkatársunktól. — Budapest, okt. 14. Tisza István gróf tehát visszatért Becsből ós nem hozott magával semmit, még egy miniszteri megbizatást sem. Pedig párthívei holtbizonyosra vették, hogy ülni fog a piros bársonyszékben. Azonban nem igy törtónt. Jött utána Lukács László audienciára való hivásának hire, majd pedig maga a meghívás. Ennek alapján a szabadelvű párt egyrósze biztosra veszi, hogy Lukács most elfogadja a megbízást. Hir szerint Lukács Lászlót sikerült az éjjel rábirni arra, hogy a miniszterelnökséget elfogadja. Lukács szerdán felment Bécsbe ós minden valószínűség szerint, mint miniszterelnök tér vissza. Ez a fordulat kizárólag Tisza István grófnak köszönhető, a ki rábeszélte ő felségét, hogy tegyen még egy kísérletet a békés kibontakozásra. Lukács László mint miniszterelnök a lehető legnagyobb koncezsziókkal jön. A beavatott politikusok azt hangoztatják, hogy ez a legutolsó kísérlet a békére. Lukács esetleges megbízatása nagy megnyugvást keltett a szabadelvű pártban. Lukácsot az ó-liberálisok mindig a magukénak tartották, érthető tehát a megnyugvás, melyet kijelölésének hire reájuk gyakorolt; A volt nemzetipártiak is megnyugodnának ily megoldásban, noha Lukács ellen első dezignálása alkalmával épen ők csinálták a legerősebb frontot. Az utóbbi hetekben azonban köztük ós Lukács László közt lényeges közeledés történt. Éppen igy az ellenzéknél is a hangulat igen nagy változása tapasztalható. Lukács Lászlót este a szabadelvű klubban figyelmeztették is, hogy mily barátságosan fogadja a jelöltetésót az ellenzék. Erre mosolyogva igy felelt: — Timeo Danaos et dona ferentes... Egyben óva intette a szabadelvű pártot, hogy valami túlságos reményeket ne tápláljon, mert könnyen megcsalódhatik. Lukács délelőttre kapta a meghívást, ő azonban távirati uton délutánra kérte azt. Éppigy Bécsből eredő hir mondja, hogy szombaton, amikor Lipót belga király tiszteletére az udvarnál nagy ünnepélyek lesznek, az uj magyar kabinet már együtt Békésmegyei Közlöny tárcaja. A t. (megye) házból. - Karcolat. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Aki ismerője a vármegyei mozgalmas — és sokszor csendes — életnek, a csabai pályaudvaron reggel gyülekező alakokról megtudhatja mindig, hogy mikor van megyegyülés. Elsősorban a csabaiak vonulnak fel, majd jön Orosháza és vidéke, azután meg Mezöberény, Körözstarcsa, Gyoma, Szarvas stb. Sőt még a gyakorlott szem azt is megtudhatja, lesz-e a közgyűlésen választás vagy nem. Tudniillik régi jó szokása a bizottsági tagok nagy részének, hogy hivatásukból csak a szavazást szerttik, — még azok is, akik negyvennyolcasok. E mamelukszokás nagyon ragadós és igy biz tosra vehető, mikor nagymérvű a bevonulás, hogy legalább egy kis apró választás lészen. Igy látszott hétfőn is, ámde fejét csóválhatta a megyei élet ismerője. Nincs választás és mégis ennyi nép ? Jön Szarvas, egész kis regiment, a generális a temperamentumos Haviár Gyula. Majd jön Orosháza, ahol már nem szednék az adót, ha a régi peleskei vágású főjegyző: Vangyel Szilárd, aki a kezével is beszól diskurálás közben, meg nem fellebbezi a határozatot. Majd jön Tarcsa, a gömbölyű jegyző-elnök Petneházyval. Valószínűleg azért választották meg, hogy rajta van legtöbb „forma", ami leolvadhat a jegyzői egyletbe való taggyüjtós fáradalmai közepette. Berónyből is ketten : Kollár János, meg hát ki más vele — de külön — mint Horváth János. El nem hagyják ők egymást, csakhogy ellenkezhessenek. Horváth, az törhetetlen mintamameluk ; Kollár az tüzes negyvennyolcas. De ha Kollár átevezne a szabadelvű pártba, Horváth János, az ösmameluk, azonnal Bokányi Dezső mellé állna, hogy a lehető legnagyobb legyen köztük az ellentét. S ha Kollár a menyországba jut, Horváth, ha oda jussa volna is, biztosan a pokolba kéredzkedne az Úristentől. A hangulatból aztán ki is derül, hogy lesz is szavazás, de hát nem választásra. És megindul már a vasúti kocsikban is a politizálás ós kapacitálás és tart addig, amig a gyulai lóvonatu motoros le nem teszi a Komló sarkán a bizottsági tagokat. A vármgyeházán pedig lobog a nemzeti zászló, mint rendesen, de az ülést jelző fekete tábláról lekerült Berthóty István irása. Pingálva van már a tábla azzal a dátummal, hogy „ma" : ez pedig mindennapra jó. Mire a Rositát és Deliciast — nem spanyol hölgyek ezek, hanem nikotinmentes szivarok — vásárló urak visszaérkeznek, kocsin hajtat a megyeháza eló a csabai Robespierre: a tüzes, lángoló, kemény beszédű Pándy István dr. Kisebbszerű üdvrivalgás fogadja, majd mennek fel a terembe. A rendes kép. De nem a rendes kép, mikor Deimel Sándor dr. olvassa a Khuen rendeletére vonatkozó állandó választmányi javaslatot. Egyre hangzik Pándy István és Haviár Gyula maliciózus közbekiáltása, mig a végén a felszabadult lelkes hangulat kiáltozása dörgi: — Nem fogadjuk el . . . Nem kell ! Berényi Ármin beszédét pedig a helyeslések zaja kisérte, mig meggyőzően fejtegette a nemzet jogait. A rossz nyelvek azt mondják erről az erős fejű fiskálisról, hogyha éppen nem is Gyulán, hát másutt képviselő lesz. Annyi bizonyos, hogy ez az erős fejű fiskális világos elméjével jobban betöltenó a helyét, mint teszem azt, a Pálok ós Zoltánok. Utána beszólt Pándy. Feltűnő nyugalommal ós elegáns higgadtsággal „szerencsétlen"-ezte és „bárgyu"-zta le a rendelet szerzőjét. — Csak nem lő bakot a vármegye, hogy ilyen javaslatot elfogadjon, —mondta beszéde közben. — Hát sutát ? kérdezte egy szűkebb körben elhangzott kiáltás a csabai főjegyző, Korosy ajkáról. Kijött azonban Pándy a sodrából, midőn 12 felé haladt az óramutató ós a messze lakó bizottsági tagok cihelődtek az indulásra. Altalános forrongás, zúg a kiáltás : — Szavazzunk, szavazzunk ! De még Kóhn Dávid beszél ós kijelenti, hogy beszélni fog. Pándy is kiabál: — Nem kell hazamenni, kiakarnak éheztetni bennünket ! De Kohn — Gyula esze, ahogy gúnyosan rebegi a fáma — még mindig beszól. Hirtelen lárma keletkezik ós Kohn Dávid nem juthat szóhoz, de csak áll ós mozog a szája, miközben a bizottsági tagok sorakoznak ki az ajtón. Meglátja ezt Pándy István, felugrik s levegőbe emelt kézzel rohan végig a termen, a szóksorok között s elkeseredetten, dühös hazafisággal kiáltja a távozók fele : — Maradjanak itt! Nem. magvar, aki hazamegy ! — Nem magyar, aki hazamegy, zúgták többen most Haviár Gyulával s hirteleniben még az is visszajött, aki már a lépcsőn lengett lefelé. Meg is volt a hatása Pándy rövid, de velős felszólalásának ; a függetlenségi érzelem nagy diadalt aratott: nagy többséggel fogadták el Berényi indítványát. A szavazásnál sem csillapodott a hangulat, ; midőn az állandó választmány javaslatának pártolói felállottak : — A hivatalnokok, a jegyzők, konstatálta gúnyosan Kollár János ós utána a többi ellenzéki. — Nem baj, nem lehet mindenki fiskális, mit csinálnának akkor maguk, kiáltotta Vangyel Szilárd, rázva hevülése közben még az esernyőjót is a levegőben. Akadt azonban a közgyűlésen „pénzügyminiszter" ós „kormánybiztos" is. Nem nagy csoda, hiszen minden községben akadna egy kabinetre való okos ember, sőt olyan minisztériumot is lehetne összeállítani, hogy agyonütnék érte, aki kiirná. Hogyne akadna hát kormánybiztos is, pénzügyminiszter is a bizottsági tagok közül. Kóhn Dávid a beszédében közvetíteni akart. Ő a „békés megoldás" embere, éppúgy mint Andrássy Gyula gróf. Azt indítványozta, hogy csak szedjék be az adót a községek, de ne szállítsák be. — Elhiszem, hegy a községeknél maradna a pénz, fordult felé szellemesen Berényi Ármin, ha Kóhn Dávid ur volna a pénzügyminiszter 1 Kitört a kacagás e megjegyzésre ós a vidám hangulat, amelyet csak Ladics László rontQtt el a beszédével. Ultra-szabadelvü szellemben szónokolt, majd pedig mikor a közbeszólások, a zaj, a lárma megbosszantották, még keményebb lett a hangja : — ... Ne vigyük annyira a dol-