Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-10-08 / 81. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Csütörtök október hó 8-án 81. szám. fifl BEEESHEErTEI EOZLONT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé

r Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Segédszerkesztő: BELENCÉRESI DEZSŐ Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Uralkodók találkozása. Valósággal szokatlan jelenség nálunk ez a sürii királyjárás, amelynek mostanság tanúi vagyunk. Szeptember hónapjában Európa legkiválóbb és leghatalmasabb uralkodói keresték fel királyunkat és bár külön féle külsó' okokkal kapcsoljuk össze a látogatások jelentőségét s ha mindjárt a legártatlanabb fejedelmi szórakozások közepette megy végbe uralkodónknak találkozása hatalmas nemzetek fejedelmeivel, a látogatások szokatlan összetalálkozása és a balkáni események szokatlan jelentőséget kölcsönöznek valamennyinek együttvéve. A mult hónap elején Edvárd angol királyi, közvetlenül utána Vilmos német császár, majd pedig a minden oroszok hatalmas császárja, Miklós cár látta szükségét, hogy királyunkat személyesen fölkeresse. Aki ismeri a nemzetközi diplomácia eljárásának azt az elvét, hogy csak különösen fontos külpolitikai események tehetik szükségessé az uralkodók személyes találkozását, aki eleve tisztában van azzal, hogy az ilyen fejedelmi találkozások lőleg az érzelmi momentumok fel ébresztésére ós megszólaltatására alkalmasak, nem ismerheti félre ezeknek a most lefolyt összejöveteleknek jelentőségét. Főként, ha az sem kerüli kí a figyelmét, hogy a fejedelmi látogatások ós velük az érzelmek kifejezésre juttása a különben eleven hangsúly nélkül való diplomácia nyilatkozatokban arra is jók, hogy a nemzetek állásfoglalásának bizonyos irányban különösebb súlyt ós nyomatékot adjanak. A macedón forrongás ma csaknem oda helyezte a keleti kérdést, ahol huszonhét esztendővel ezelőtt volt. Csak az a külömbség, hogy a forrongás valamivel tovább terjedt délnek, de különben minden hang és minden jel csalhatatlanul elénk idézi a hírnevessé vált „bulgáriaiatrocitások" korszakát. Akárcsak az 1876-iki mozgalmas esztendőben, a rákövetkező orosztörök háború előtt, az európai sajtót most is éppen ugy bejárják a szultán macedón alattvalóin elkövetett kegyet'enkedések hirei. Jól szervezett fölkelés támad a szultán birodalmának macedón részeiben és az a körülmény, hosy Bulgária szemmelláthatóan támogatja a fajrokon fölkelőket, egészen közelhozza a háború eshetőségét Törökország és a bolgár fejedelemség között. Ezek az események különös szint és jelentőséget kölcsönöznek az uralkodók szokatlanul gyors egymásutánban történő találkozásának. Mint minden alkalommal, ha a Balkánon zavarossá vált a helyzet, a keleti kérdés a maga összes problémáival most is előkerült És nem is csoda, ha mindjárt akadtak olyanok is, akik azt a most fülmerült kérdést mindjárt az egész keleti kérdés végső konzekvenciái szempontjából nézik, a macedón mozgalommal kapcsolatban mindjárt Törökország fentartásának vagy föloszlásának kérdését is fölvetik. Nagy a különbség azonban a mostani ós a huszonhét év előtt fennállott helyzetben, hogy a berlini szerződés Ausztria-Magyarországra ós Oroszországra bizta határozatainak végrehajtását, ez a két állam pedig az 1897iki megegyezésben megállapodott abban, hogy a Balkánon a státuszkvót fentartja. Ez a megegyezés nagy akadály azoknak a szemében, kik a legújabb balkáni forradalmat is mindjárt a végső következések szempontjából hajlandók tekinteni. Csakhogy ennek a státusíkvó.nk nig.yoi nehéz a fenntartása az események és a fejlődés természetes láncolatával szemben. Az os;;trák-magyar és orosz részről készített reform tervezet, ugy látszik, nem nyírté meg egyik.fél tetszését sem. Törökország irtózik tőle, mint általában minden reformtól, a macedónok keveselik azt a langyos politikát, mely a tervezetben kifejezésre jutott. Közben pedig nőttön-nő az elkeseredés és a pusztítás a két fél között. Miklós orosz cárnak és Ferenc Jó zset királynak összejövetele ezáltal különös jelentőséget nyer a többi fejedelmi látogatással szemben. Az angol kormány ragaszkodik a berlini szerző dóshez, mely a Balkán kérdés rende zését Ausztria-Magyarországraés Oroszországra bizta. A német kormány viszont kijelentette, hogy mindenben csatlakozik ennek a két államnak eljárásához. A helyzet eldöntése tehát a két államra van bízva. A pohárköszöntőkben kifejezésre is jutott ennek az utolsó látogatásnak kétségtelen politikai jellege. A Balkánkérdésnek a pártatlanság és igazság alapján, a humanizmus szent nevében való megoldását hangsúlyozták ezek a pohárköszöntők. íme, a fejedelmi összejöveteleken magnyilvánult nagy összetartásnak és békés együttérzésnek mekkora ellentétek az alapjai. A nagyhatalmak két csoportja kerül majd szembe egymással és külön állanak majd ezekkel is, meg egymással is ellentétben Törökország, Macedónia ós Bulgária. Hol marad a fejedelmi entente cordialeban annyira hangoztatott státuszkvó fentartása, mikor éppen ellenkezően azok előtt, kik a szélső perifériákon szeretnek haladni, valóságos európai háborúra nyilik kilátás ? Az uralkodók találkozásán kivül csak egy nemzet közvéleménye kezd megnyilatkozni: Angliáé. Az angol nemzet volt az, mely a berlini tárgyalások alkalmával a macedón területrésznek török uralom alatt való hagyását követelte. Most az angol nemzet kötelességet vél teljesíteni, mikor az elnyomott macedomkat a főnökök közvetlen uralma alól felszabadítani igyekezik De törekvése ellenkezik a saját kormánya magatartásával és ellentétben van azzal a státuskvóval, melyet a legutolsó fejedelmi találkozáson tüntetően hangoztattak. A státuszkvó fentartásának kérdése, vagy pedig ennek az elvnek a feladása valósággal a keleti kérdésnek a maga egészében való föltámadását jelenti. k politikai helyzet. — Fővárosi munkatársunktól. Budapest, okt. 7. Általában véve azt mondhatni a politikai helyzetről, hogy még nincs semmi, de már ott vagyunk, hogy nagyon sok történhet. Ezt pedig egyetlen dolog idézheti Békésinegyei Közlöny tárcája. Vesztett esata. Irta : Lázár Béla. A kapitány odafordult az egyéves önkénteshez : — Hát maga ? Mit áll itt ? Hallom, nem tanul; kétszer huszonnégy óra kaszárnyaáristom. Mehet! Mikor betordult a legénységi szobába, végig vetette magát az ágyon ós keserves szitkozódásba kezdett. A legények nagyot kacagtak az önkéntes cifra mondásain. Alkonyodott, a legények mind készültek ki a városba Hogy éppen ma esett meg vele ! No de megjárta. A fiuk már mind otthon vannak, készítik az extrát, hogy kicsípjék magukat az esti bálra. Őt üldözi a sors Felugrott, nagyot ütött az asztalra, odaszólt az egyik legénynek, hogy hozzon egy liter bort a kantinból s adott neki egy csengő flórest. — Ami marad, tied. Kis vártatva jön a legény a borral Ekkor aztán melléje telepedett a káplár. Töltött neki is. — Fáj a szivem, káplár ur. — Adj isten egészségére ! S ittak. — Ne busuljon önkéntes ur, nem olyan nagy baj ez ! — Persze, hogy nem, máskor. — Vagy ugy. — De ma, mikor várnak. — Az más. — Ért-e már most káplár ur ? Szeretek egy leányt, de ugy szeretem, hogy az életemet adnám érte. Gyerekkorom óta. Együtt jártunk a koIonba . . . Tudja mi az ? Tánciskola a zöldfában. Aztán ma van az első bálja. Nekem igórte a négyest. Ozt lám, itt vagyok. Kocintottak ismét. — Az mán más. A káplár nagyot nyelt, odaszólott a legényeknek : — Hát ti még meddig kecmeregtek ? — Megyünk mán, káplár ur. — Hadd lám. Mikor magukra maradtak, a káplár töltött ós kocintottak ismét. — Mondok egyet, önkéntes ur . . . — Eh, szerencsétlen flótás vagyok én ! — Ne vegye a szivére . . . — Nem tudok belenyugodni! — Hát hiszen, tom ón azt, táj az, fáj ... — Mit fog rólam tartani, az édes ? Még izenni sem tudok neki. Várni fog, várni, aztán mit hisz majd rólam. Hogy éppen ma kellett abból a fránya taktikából felelnem ! . . . Hát kinek volt kedve tanulni ? Egész délután az extrámat pucoltam, a bálra. Persze, hogy bele se néztem, de nem hittem, hogy kérdeznek. — Persze, hogy persze. — Csak legalább izenhetnók. — Persze, persze. — Hej káplár ur, káplár ur, megvert engem a teremtő ! — No ne busuljon önkéntes ur — segítünk a baján. — Segítsen is, az Isten áldja meg. Ugy meghálálom, hogy holta napjáig se feledi el . . . — Ha a hátsó kapu nyitva vóna . . . aztán reggel jókor bejön . . . befekszik az agyába ... az éjjeli viziten majd csak eligazítjuk . . . — El? Brávó kedves, drága káplár ur, brávó! Nagyot ugrott örömében. Behívtak egy legényt, kocsit vétettek véle és elküldték az extráért Egy óra múlva már öltözködött, még el sem fújták acapistrángot, kész volt, csak ugy ragyogott rajta minden, aztán illa berek, hátsó kapun át, egyszerre csak a kaszárnya mögött volt, ott már várt rá a kocsi ós alig járt tiz telé az idő, ment fel a kivilágított lépcsőházba, föl a Zöldfába. Benyitott a terembe, tele volt már néppel. Szemben találta magát az egyik önkéntes társával, azon is csak ugy feszült a ruha, jó kedvük volt, mosolygott le róluk a fiatalságuk. — Te, itt a kapitány . . . — Nesze neked. Hol van ? — Hát . . .jaj te, jön felónk. Már itt bizony nem volt mit tenni. A kapitány bizony egyenesen feléjük tartott. A fiuk kihúzták magukat, ugy állottak ott, mint a cövek. A kapitány kedvtelve nézett végig rajtuk. Meg volt velük elégedve -— Szervusztok fiuk ! . . Nini, te is itt vagy . . . Eat már szeretem. A hu szárban legyen kurázsi . . . Szervusz ! Megveregette a vállát. — Látod, ez már valami. Velem is kimertél kezdeni. Gratulálok öcsém . . . No, ugy-e kellett . . . muszáj volt eljönni . . . Mili megharagudott volna, mi ? — Megigértem neki, hogy véle táncolom az első bálján a négyest. — A második négyest, mi ? — Azt kapitány ur, azt . . . S jókedvűen nevettek egyet! E közben folyt tovább a bál, ott keringőztek el előttük a párok, egyik-másik szemében már felvillant a tánc tüzes ördöge. Az önkéntesek mind oda siettek hozzá és faggatták egyre. — Hogy sikerült ? — Látott már ? — Beszéltem is véle, jó kedve van. — Képzeld, nem is haragszik. — Azt mondta, hogy szereti, ha kurázsi van a huszárban. — Te, még jól sül el . . . — Adja az Isten. — No én félek ... a. raporton másképp szokott beszólni. — Hallottad, mit mondott ? Mikor azt mondta : vélem is ki mertél kezdeni ? Baj lesz ? 1 — Mi baj ? Legfeljebb kapok huszonegy napos ájncelnit. — Igaz is. Mi az! Minden másodnap kurtavassal, hát mi az egy magyarnak ? Egyszer csak jött feléje Mili. Mikor meglátta, hát összecsapta a tenyerét, nagyot nézett s igy szólott: — Nini! Hát maga az, vagy a szelleme ? A fiún csakúgy feszült büszkeségében az atillája. Ezért a pillanatért mit bánta ő a huszonegy napos ájncelnit, akár kétszer naponkint huszonhat órás kurtavassal! — Hát kiszökött! Kár ... A fiuk elmondták, hogy kaszárnyaáristomot kapott, s hogy ne keljen ülnöm, már odaígértem a második négyest. Mintha a hetedik meny országból zuhant volna alá, ugy állott ott, vesztett illúziókkal. Hát csak ennyibe vette az ígéretet ? Annyira mindegy neki, hogy kivel táncolja a négyest, a második négyest ? Na jól vagyunk már 1 — Hát haragszik ? . . . Na, ne haragudjék, hát tehetek én róla ? Igaz is, tehet-e Ő róla ? Jöttek feléje a lányok. — Mili . . . Mili . . . jer csak . . . De Mili még egyszer odaszólott: — Haragszik ? Nem haragszik ugy-e, hiszen csak nem ülhetek egy négyes alatt. Aztán azt hittem, kaszárnya-áristoma van... De azt nem tudta, hogy megviaskodik ő ezer tüzes sárkánynyal is, csakhogy vele táncolhassa a négyest, az első bálján, a második négyest. No, de jól van már ! A kapitány ott állott mellette és mikor látta az arcán azt a végtelen elkeseredést, igy szólott hozzá : — Te, mondok egyet, szökjél vissza . . . Megértette. Ha visszaszökik, nem veszi tudomásul. Jó szive van a kapitányának. — Köszönöm a jóindulatát kapitány uram, de nem lehet. Itt ma még nagy muri lesz. Táncolok eszeveszetten. Aztán bús jókedvvel dúdolta : Ne lássa az a csalfa lány Hogy búsulok csalfaságán.