Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-07-12 / 56. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Vasárnap julius hó 12-én 56 szám. BEKESMEBYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-száiíi 7. Szerkesztőség: Fö-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Telepítés. Egy másik nevezetessége a törvény-tervezetnek, hogy útját akarja némileg állni annak a folyamatnak, hogy a magyar birtokok idegenek kezére jussanak. Tudniillik a javaslat szerint az esetben, ha az állam nem él az elővásárlás jogával és engedi eladni a birtokot, ugy az olyan vásárló, aki állampolgárságára való tekintet nélkül a megszerzés időpontját megelőzőleg legalább öt éven át állandóan a magyar korona országainak területén kivül lakott, a megszerzett ingatlan minden kataszteri holdja után a katasztnri tiszta jövedelem tízszeresének megfelelő összeget, de legalább is minden katasztrális hold után ötven koronát a telepépítési alap javára fizetni köteles Azonkívül a javaslat szerint attól a naptól számítandó tiz éven belül, a mely napon a javaslatból törvény lesz és a törvény életbe lép, nyolcvan millió korona telepítési alap bocsátandó a földmivelésügyi miniszter kezelése alá. A megfelelő évi részletekben rendelkezésrebocsátandó 80 millió, a javaslat szerint a koronajáradékkötvényekhez hasonló, legfeljebb évi 4%-ot kamatozó, adómentés címletek kibocsátása utján lesz beszerzendő. Ezek az uj javaslat főbb rendelkezései, melyeknek ismertetését a következő, bár lényeges, de inkább célszerűségi szempontoknak megfelelő intézkedések ismertetésével teszünk teljessé A javaslat szerint a telepítés állami feladat, de abból a magántelepités sincs kizárva és a mennyiben ez a telepítés közérdekű, arra is kiterjednek az állami kedvezmények. Ezek a kedvezmények a telepítési előmunkálatoknál állami szakerők díjtalan igénybevétele, a közcélú községi intézmények földterületének állami kártalanítása, adó- és illetékkedvezmény. Sőt a javaslat egyenesen számit a társadalom tevékenységére, főleg a telepítés organizálásánál. Végrehajtás tekintetében a javaslat felhatalmazást ad a földmivelésügyi miniszternek, hogy a törvényhatóságok területére telepítési tanácsot, ezenkívül országos telepítési tanácsot szervezzen, a melyben az érdekelt minisztériumok képviselőin kivül huszonnégy, a kormánytól teljesen független egyén foglal helyet, mely minden birtokvételi és értékesítési kérdésről tudomást szerez. A javaslat szigorúan biztosítja a telepítési hatóság ellenőrzési s felügyeleti jogát s azt, hogy a telepítési akciót szédelgésekkel ne kompromittálhassák. A tervezetet egyes vidékek szerint alkotandó telepítési biztosságok egészítik ki. Felemlítjük végül a javaslatnak a telepesek csoportosítására vonatkozó intézkedéseit is. Nem szabja meg, hogy egy-egy telepre hány telepes család kell, nem hitározza meg a telephelyek mennyiségét sem s a telepítésnek minden lehetőségét kihasználva, nagy gondot fordít a munkástelepek létesítésére is. Ez az uj tervezet, mely minden irányban pótolja a régi 1894ben szabályozott telepítési törvényt, birtokpolitikánk egészséges uj óráját fogja megnyitni. Vájjon megnyitja-e, lesz-e törvény ebből a valóban szükséges és komoly tervezetből ? D. M. A helyzet.. - Fővárosi munkatársunktól. Már nemsokára két hete lesz, hogy az uj miniszterelnök programját tárgyaliák és még mindig lehetetlen tisztán látni a helyzet képét. A szabadelvű párt mozdulatlan s a súlypontja a helyzetnek a függetlenségi oldalon van még mindig. De talán már nem sokáig lesz ott; vagy győz Kossuth Ferenc tekintélye, vagy elbukik. Talajdonképpen nem is ő rajta fordul meg a dolog, hanem Barabás Bélán, aki keddre a saját lakására hitt össze értekezletet. Barabás Béla nem akarván Kossuth Ferenc háta mögött cselekedni, be is jelentette neki, hogy a pártnak azokhoz a tagjaihoz, akik vagy feltétlenül vagy pedig bizonyos feltétellel a harcot az uj kormány ellen éles fegyverekkel is folytatni akarják, fel fogja szólitani, nyilatkozzanak, a harcot vagy a bókét akarják-e? Ezt a vállalkozást azzal okolta meg Barabás, hogy tudni akarja, hányan vannak vele. Óhajtja ezzel a helyzetet tisztázni és tudni akarja, vájjon lesznek-e annyian, hogy a 'küzdelmet sikerrel folytathassák. A Barabás-féle értekezlet után az országos függetlenségi ós 48-as párt is tart konferenciát, amelyen a Barabások értekezletén hozott határozat felett fog a párt dönteni. Ez az értekezlet aztán az utolsó értekezlete lesz az egységes függetlenségi pártnak, vagy pedig le fog szerelni most minden ellenállást s a harcot újra kezdik majd a véderővita tárgyalása alkalmával. Ha Barabásnak lesz vagy 30 hive, akkor egy nem biztos forrásból eredt hir szerint uj pártot fog alakítani, melynek Rákóczi párt lesz a neve. Ez lenne tehát már a második feltételes pártalakulás. Mert B á n f f y Dezső cikkének még most is akad viszhangia. — Legerősebben Nagyvárad mozgolódik B á n f f y mellett, itt egy felhívás is látott napvilágot az uj pártalakulás érdekében. Bánffy temesvári képviselősége azonban elesett. Temesvár újra minisztert akar, most éppen miniszterelnököt, magát Héderváryt léptetik fel. Az alakuló párt vezére azonban: Bánffy újból eddigelé nem nyilatkozott, bár hívei várják, hogy irányt adjon szándókának. — Az egyenes adók reformja. Nagyon figyelemre méltó határozatot hozott mult havi közgyűlésén Kolozsvár törvényhatósága, midőn kimondta, hogy az egyenes adók reformálása érdekében felir a pénzügyminiszterhez. A felirat szerint a mai közadó-törvényben alig érvényesül a modern állami élet első alapelve, a közteherviselés eszméje. Épp ezért a mai adórendszer sorvasztólag hatt közgazdasági, politikai ós erkölcsi állapotainkra és a legnagyobb mértékben megérétt a revízióra. Sorra veszi ezután a felirat az egyes adónemeket. A földadó és a házbéradó nagyon magas s a legelemibb életforrásokat támadja meg. Ezzel szemben a tőke-kamatadó nagyon alacsony. A kereseti adókban megint sok az aránytalanság s mivel a pótadó nem egyenlíti ki az egyes jövedelmi forrásokra vetett adók közti aránytalanságokat, égetően szükséges az egész adózási rendszert uj alapokra fektetni. A felirat támogatására Kolozsvár tanácsa megkereste Békésmegye törvényhatóságát is, amely hihetőleg nem fog elzárkózni a felirat támogatásától. Az arad-békési egyházmegyéből. Egyházmegyei közgyűlés. Az arad-békési egyházmegye szerdán tartotta évi közgyűlését Aradon. A gyűlés reggeltől délig s a déli szünet után estig tartott, mig a terjedelmes tárgysorozat minden pontjával végeztek. A közgyűlést reggel nyolc órakor Békésmegyei Közlöny tárcája. Debreceni nagy utcának . . . Debreceni nagy utcának Pirosköves háza . . . Oda szállok minden este Csöndes álmodásba. Ráborulok egy kis lánynak Dobogó szivére . . . Én Istenem minden este Majd meghalok érte! Szegény rongyos kalap mellé Nem illik a rózsa. Hogy én árva koldus vagyok Nem tehetek róla ! Verjen is meg a jó Isten Minden gazdagságot . . . Pirosköves nagy házatok Hej! de közénk állott! Gyökössy Endre. Vezeklés. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta: Verner Jenő. Szilveszter este volt. A templomban megkondult az estharang, az ö vigaszos hangjával. Ilyenkor, mikor a családok szivét melengeti valamelyes boldog ünnepies érzés, az agglegénynek fűtetlen szobájában kellemetlen gondolatai vannak. A szubjektivitások is megbocsájthatók ilyenkor. Elmesélem egyik szilveszteri estémet. Végigjártam az utcát, mintha nekem is menőkém lenne valami jókedvű famíliához, hogy lessem az uj évbe menő pillanatot. De az agglegényé ilyenkor is füstös kávéház, melynek mutatós, festett jószága konvencionális mosolylyal fogad, akinek ón is néhány banális bókkal tartozom, mely lehet sivárság, vagy gorombaság. Betértem az agglegények tanyájára. Egyik márvány asztalnál három fiatal ember ült s a kit Janinak hivtak, azt valami fásult búsongás kergette pityókás állapotba. Öklével csapkodta az asztalt, szeme oly tűzben égett, mint a kit egy kis gutaütéstől, vagy deliriumtól kell félteni. Összevissza beszólt, sőt néha szitkozódott. A pincért szólítottam. — Kik ezek ? — Ez a kettő pintér legény, a részeg: kovács. — És miért engednek ide efóle alakokat ? — Tűrnünk kell; a gazdám bora ment a fejükbe, le kell vonnunk a konzekvenciákat, mondotta pincéri hidegvérrel. — Hát valami gyöngéd utasítás a hazamenetelre, nem tenné meg a hatást? — Olaj a tűzre. Már a kovács felesége itt járt, de azóta duhajkodik csak igazán. Szegény asszony, szitkozódott, siránkozott, de mindez borsó volt a falra. Részvéttel gondoltam az asszonyra, a pincér meg folytatta: — Pedig ez a durva kovács igazán engedhetett volnaakönyeknek. A majszternó igazán szép fekete szemekkel, sápadt, szenvedő arcával olyan szánalomra méltó volt. És a kovács üti, tessék elhinni, üti. Most is viselte nyomát a durva öklöknek. Szerencsére nem merte bántalmazni, mert azt már pincér létemre el nem néztem volna. Közel voltam hozzá, hogy nehéz szókat vagdossak a durva kovács fejéhez, mikor az asszony a négy éhező gyermekét emlegette, akik elől elissza az ennivalót. Az üzletember erősen viaskodott bennem, a résztvevő kebellel. Hogy könyörgött, hogy megkuncorált az az asszony ós hogy nem hallgatott rá a tivornyás sehonnai! Még a kis fiát is magával hozta az asszony, akinek nyári ruha födte ványadt tagjait, ebből is meztelenül vigyorgott fagyszítta könyöke. A pincér oly szívesen beszélte el, mintha novella iró lenne s a Bródy Sándor müveit olvasta volna. — De nézze pincér, magának van szive, miért nem löki ki az ilyen embert a mig józan, miért áztatja el ? Végre is az ilyen emberek rontják a kávéház tekintélyét. — Való. De ha mi kilökjük, putikba megy. Nálunk legalább urasan veri el a pénzét; aztán uram, ilyenek után ól a kávés, de nem a délutáni fekete kávésok után. A kovács mesésen tud költeni Pedig az asszony megérdemelné, hogy féltve őrizzék. — Valószínű, hogy a kovács nem szereti a feleségét. — Az bizonyos. (A pincér szerette a határozott formájú kijelentéseket.) A kék tolt tanúsítja, a gyöngédtelensége bizonyítja. Micsoda gyilkos szemet vetett a feleségére, mikor az nem akarta megengedni, hogy a kis fiát (valami hat esztendős) leitassa. — Hogy hagyta itt, azt a rabiátus embert ? — Mig én az egyik vendéget kiszolgáltam, kirugdosta fiústól a hóra. Fölállottam. A megtaposott igazság ébredt-e fel bennem, vagy a gondviselés engem rendelt-e ki megtorló feladatra ? Elhatároztam, hogy az emberi bestiával végezni fogok. A részeg emberek balsorsa még segített... Az az ember,

; velem akart kötözködni. Összenéztünk. És minden retorikai szépítgetés nélkül kell kijelentenem hogy a maga tehetetlenségében kirúgtam a részeg kovácsot. * Nem tudom, de a társadalmi jogrend korcsmai kiegyenlítése nem hozott lelkemre enyhületet. Azóta egy emlék kínoz: egy megfagyott halottat látok folytonosan, a kinek megfagyott keze, mintha ökölbe szorulna. És én futok, mig agyam kimerül a rémes emlékekre . . . Hallani vélem az asszony jajveszékelését, midőn hirül vitték neki, hogy az ura a kávéház előtt megfagyott. Látom a didergő porontyokat, a midőn utánozzák anyjukat ós ők is kétségbeesetten mennek a koporsó után. És fölszólal bennem a vád, üldöz kegyetlenül. A halottra vetett szememet feledékenységgel akarom befedni, de nem lehet. Pedig talán oka sem vagyok, hogy megfagyott a hóban. Ö akarta az eletemet, kést rántott reám s ón csak jogos önvédelemből cselekedtem. Szivemet mardosó kinnal facsarja a megrugdalt asszony sírása, azé az asszonyé, a kit agyba-főbe vertek, kilöktek a hórakásra s a ki mégis, váltig igy siratja korhely urát: Édes, drága jó uram. . . . Asszony ! Mily talányos, különös lelked van neked. Minden keserved feledni tudod egy-két pillanatért, melyben kegyetlen zsarnokod részesített. A magam vád alá helyezése, védekezése, a királyi kegyelemig menő pör megkegyelmezósemórt nem foglaltéi oly benső lélek megindulással, mint látni egy bánatos, fekete ruhás asszonyt kisirt szemekkel, sápadt arcán a démoni bosszúállás vágyával, ha a törvényházban találkoztunk. Én a megtiprótt jogrend hívatlan őre, igyekeztem jóvátenni hibámat s a kenyérkereső nélkül maradt nőnek havi segélyre köteleztem magamat, a mire a sápadt aszszonynak egy kijelentése volt: — Vérdíj nem kell. Férjem gyilkosának aranya sem kellene, ha az üdvösségem váltanám is meg vei . Soha sem felejtem el, mikor a harmadbirósági ítélet kihirdetésekor összekulcsolt kezekkel elém borult s az őrület fájdalmával szorította össze szivemet: — Az uramat add elő nekem, az áldott emlékű uramat, kit felednem nem lehet. * Hugó Viktor, igazad van: „Az égnél is van nagyobb látomány, az emberi lélek".