Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-07-12 / 56. szám

gyámintézeti istentisztelet előzte meg, me­lyen a szegény egyházak részére adakozás folyt. Az istentiszteletet ifj. Zsilinszky Endre, m.-egyházi lelkész tartotta. Kilenc órakor nyitotta meg a közgyű­lést Zsilinszky Endre dr. egyházmegyei felügyelő. Az elnökség asztalánál ültek rajta kívül: Csepreghy György csa­bai lelkész esperes, Frint Lajos egyházi főjegyző, A b r a i Lajos ós St e 1 1 e r Árpád világi főjegyzők, L i f f a János egy­házi jegyző. Csepreghy György esperes ter­jesztette elő az egyházmegye évi jelenté­sót, melyet tudomásul vettek. Ezután felolvasták az egyházmegyei iskolaszók jegyzőkönyvét, melyet az előző nap tartott iskolaszóki ülésen vettek fel. Szeberényi Lajos csabai, G á 1 i k aradi ós ifj. Zsilinszky Endre gyoma­mezöberónyi körlelkószek referálása alapján megállapította az iskolaszék, hogy a tanév eredménye jó volt. Következtek az egyházmegyei számve­vőszéki jegyzőkönyvek, majd a pénztári vizsgálatról szóló jelentés, mely szerint mindent rendben találtak. Az egyházmegyei költségvetést helyben hagyta a közgyűlés, úgyszintén tudomásul vette a bányakerületi számadásokat. r . Hosszabban foglalkoztak a lelkészi és tanítói hiányokkal. Az a terv ugyanis, hogy a lelkészek ós tanítók természetbeni járandóságai ne a régi, hanem az uj mér­tékek alapján állapíttassanak meg, lehetőség szerint pedig készpénzben utaltassanak ki. Az egyházmegyei szabályrendelet is bővebb tárgyalás alapját képezte. Eddig az egyes egyházaknak külön szabályzatuk volt, mig az utóbbi közgyűléseken elhatároz­ták, hogy az egész egyházmegyére kiterjedő szabályrendeletet készítenek. Szeberényi Lajos csabai lelkész csinálta meg a szabály­rendeletet, melyet módositás céljából kiad­tak F r i n t Lajos aradi lelkésznek. Frint a módositás helyett uj szabályrendelet készí­tett. Egyben S o 1 y m o s s y Lajos báró is küldött be egy szabályrendeletet. Már elő­zőleg megküldték a Frint által készített szabályrendeletet az egyházközségnek vé­leményadás végett. Miután e vélemények nem érkeztek be, elhatározta a közgyűlés, hogy csak a jövőben foglalkozik ez ügygyei. Választás is volt kitűzve. Frint La­jos és A b r a i Lajos leköszöntek a fő­jegyzőségről, s helyüket be kellett volna tölteni. Hogy teljesen megfelelő egyéneket nyerhessenek meg, e kórdósben a döntést a jövő közgyűlésre halasztották. Az el­hunyt Dsx György mezőberónyi lelkész, gyámpénztári elnök helyébe Jeszenszky Károlyt választották meg ; Dax_ helyébe az iskolaszékbe pedig A b r a i Lajost. A mezőberónyi német egyház presbi­tériuma az üresedósben levő lelkészi állás hiványát olykép változtatta meg, hogy & termény és földilletmónyt kézpénzzé szá­mította át. Az egyházmegye azt a határo­zatot nem hagyta jóvá, hanem olykép való megváltoztatásba beleegyezik: a lelkész terményilletméeyót megváltják, a földjá­randóságot azonban nem. A jövő évi közgyűlés helyéül Mező­berényt jelölték ki. ii kerületi közgyűlésre kiküldettek: Szeberényi Lajos, ifj. Zsilinszky Endre egyházi, Institóris Kálmán, Solymossy Lajos báró, P u r g 1 y Emil világi tagok. A gyűlésen megjelentek délben köz­ebédre gyűltek össze a Kass-vendéglő ét­termében, hol az első felköszöntőt a királyra Zsilinszky Endre dr. mondotta. Ins ti­t ó r i s Kálmán az egyházmegye felügyelő­jót Zsilinszky Endre drt. köszöntötte föl, Csepreghy György pedig az aradi egyházat, Jeszenszky Károly, Csepreghy Györgyöt, K n e f f e 1 La­jos és T i s z t i Lajos a lelkészi kart éltette. Iparkiállitás és állatdijazás. A gyulai iparosok augusztus hó máso­dik felében, 15-ótől 26-éig iparkiállitást fognak rendezni, mint már emiitettük. A kiállítási végrehajtó-bizottság, ólén Lu k ác s György főispánnal, tevékenyen működik az iparkiállitás sikerének érdekében. E siker az iparosságra nézve nemcsak erkölcsi siker lesz, de anyagi eredményeket is fog magá­ban foglalni. Látható les/, az ipar verseny­képessége s a kiállított áruk fokozni fogják minden körülmények között a kedvet a vételre ós a megrendelésre. Az eddigi eredmények szerint a kiál­lítás fényesen fog sikerülni. Az iparosság érzi a cél fontosságát s tőlük telhetőleg igyekeznek az együttműködésben. A beje­lentések folytonosan szaporodnak s most nem szükséges más, csak az, hogy a buz­gósággal egyenlő színvonalú legyen a mun­kák kiválósága. A sikert még inkább fokozni fogja a gazdasági egyesület közreműködése, hogy a kiállítás alkalmával Szent István napján Jó-, szarvasmarha-, aprójószág-, méhészeti és tejelő versenyt, és gazdasági gépkiállí­tást, valamint állatdijázást rendez. Igy az egész vármegye gazdaközönsógónek érdek­lődése is fel lesz keltve s az érdeklődést az iparosok is meg fogják érezni. A gazdasági egyesület már ki is adta az állatkiállitás megállapított tervezetét. A kiállítás főrésze lesz a lovak és szarvas­marhák díjazása több osztályban csikóval, illetőleg borjúval vagy anélkül. Ezzel kap­csolatosan lesz baromfi és méhészeti kiállí­tás ós tejelő tehenek fejési versenye, vala­mint gazdasági gépkiállítás. A lovak díja­zásánál három osztályban 700 korona kerül kiosztásra, mely összegből kétszáz korona A 1 m á s y Dénes gróf adománya. — A szarvasmarhák négy osztályban dijaztatnak, összesen 1450 koronával, melyhez 220 kor. Wenckheim Frigyes gróf adott. A baromfi kiállításon libák, rucák, tyúkok ós pulykák állíthatók ki. Az összes dijakat 400 koronát: We n c k h e i m Géza gróf 100 és Wenckheim Dénes gróf 300 kor. adományozták. A dijak összes összege 2550 korona ; ily összeg még az egyesület egyet­len állatdijazásán sem szerepelt. Miután a kiállítás célja a békósmegyei állattenyésztés fejlesztése, csupán békós­megyei gazdák versenyezhetnek. A pénz­díjakat elsősorban csak kisbirtokos nyerheti. A nagybirtokosok állatai éremmel ós dicsérő oklevelekkel dijaztatnak. A szarvasmarha díjazás dijai helyett a nyerő gazdasági gé­peket választhat a díj összegóig. A szár­nyasokat pedig nem pénzzel, hanem a díj­nak megfelelő értékű géppel vagy nemes szárnyassal jutalmazzák. A kiállításra be­jelentéseket elfogad a gazdasági egyesület titkári hivatala, vagy a gyulai polgármesteri hivatal. Bejelentési iveket minden község elöljáróságánál lehet kapni, melyeken meg­jelölendő az állat kora, neme és szárma­zása. Kívánatos, hogy a kiállítandó állató­kat a gazdák már előtte való nap délután a kiállítás helyére szállítsák. A gazdasági egyesület gyűlésén fel­merült az a terv is, hogy lóverseny is ren­deztessék a kiállítással kapcsolatosan. A választmány azonban a tervet elejtette. Amint ujabban értesülünk, az iparkiállitás rendezősége újból összeköttetésbe lépett a lóverseny ügyében a gazdasági egyesülettel. Az egyesület elnöksége ki is jelentette, hogy az esetben, ha az állam ad dijakat s a hölgyek diját is biztosítja az iparkiállitás rendezősége, valamint ha a váradi ós aradi huszártisztikar részvétele nem marad el a nagygyakorlatok miatt. rendez lóversenvt. Igy tehát van remény arra, hogy a kiállítás lóversenynyel is kapcsolatos lesz. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A képviselőházból. Budapest, julius 11. (Saj. tud. távirata.) Csendes, nyomott a hangulat a kép­viselőházban Alig vannak határozat­képes számban jelen a képviselők. Ma Olaj Lajos és Veres József beszéltek a miniszterelnök programja ellen. A haldokló pápa. Budapest, julius 11. (Saját tud. táv.) Romából sürgönyzik, hogy Leó pápa állapota egyformán aggasztó ós re­ménytelen. Rendkívüli megyegyulés. Bókésvármegye törvényhatósága rövid idő alatt másodszor tartott rendkívüli köz­gyűlést tegnap délelőtt. Mint rendkívüli ülésen, ugy a tegnapin is csekély számban jelentek meg a képviselők s hamar letár­gyalták a tárgysorozat hét s a póttárgy­sorozat két pontját. A gyűlés összehívására, mint a főispán megnyitó szavaiban kifej­tette, a kömives ós ácsmunkával foglalko­zók munkarendjéről alkotott szabályren­delet tervezet adott okot. ts. nevezett munkások ugyanis sürgősen kérték a sza­bályrendelet megalkotását, hogy az a szeptemberben kezdődő téli munkaidőben már hatálylyal birjon. A póttárgysorozatba felvették még K h u e n-H éderváry Károly gróf mi­niszterelnök leiratát, melyben tudatja a kormány kinevezését. Az e "felett folyó kisebb vita tette élénkké a közgyűlés elejét. Lukács György 10 órakor megnyi­totta a közgyűlést s előadta, hogy miért volt szükséges egybehívni a bizottsági tagokat. Első pont kóppen a miniszterelnök leiratát vették elő, melyben Héderváry tudatja saját ós minisztertársainak kineve­zését s munkájához a törvényhatóság tá­mogatását kéri a törvény korlátain belől. Az állandó választmány javaslata ugy hangzott, hogy a minisztereket hivatalukba való lópésök alkalmával a törvényhatóság feliratilag üdvözli, azzal a kijelentéssel, hogy a közjó ós a haza érdekében való munkájokban mindenkor támogatni fogja őket. B e r é n y i Ármin dr. szerint nem helyes politikai kérdéseket feszegetni, most ilyen időben, mikor a bizottság számtalan tagja el van foglalva az aratással. A mi­niszteri leirat tartama is szokatlan, semmi sincs benne arról, hogy a nemzeti akarat érvényesülését vinné a kormányzásba, ami pedig feltétlenül szükséges. A leirat egy­szerű tudomásul vétele mellett foglal állást, miután szokatlan a mai politikai helyzet is. Oly férfiú kapott megbízást, ki semmi kö­zösségben sem volt a magyar vezető fér­fiakkal, s akit a szabadéivüpárt sem foga­dott bizalommal. Nem helyesli az állandó választmány javaslatát már esak azért sem, mert megeshetik, hogy a mire az üdvözlő felirat felér, a bán megbukik . . . Bodoky Zoltán dr. : Már nem bán. B e r ó n y i: Azonkívül semmiféle szellemi kapcsolatban nem volt a bán. Bodoky: Már nem ban az . . . B e r ó n y i: De az volt és ezt inkább én hozhatom a megyebizottsági tag ur tu­domására, mert én a kormány bemutatko­zásán ott voltam a karzaton. Azt akar­tam látni, 'hogy Gyula város képviselője milyen állást foglal el és mi a nézete, de sajnálattal nélkülöztem a jelenlétét. Pedig a feladatát teljesíthette volna, ott lehetett volna, — mert még eddig nem láttuk, hogy teljesítette volna hazáfias kötelességót. — A tárgyat illetőleg pedig, láthatjuk azt a lelkesedést is, amely a kor­mánynak ellenáll. Az ilyen lelkesedést két­féleképpen lehet lecsititani. Erőszakkal el­fojtani, vagy pedig engedményeket adni. Azt véli, hogy a kormány inkább az előbbire hajlik s ezért ajánlja javaslatát elfogadásra. D a i m e 1 Sándor dr. főjegyző, a mai gyűlés törvényszerűen van összehiva, tehát határozatképes. Politikát nem lát a tör­vényhatóság válaszában, egyszerű udva­riassági aktus az. Bodoky Zoltán dr. azzal kezdi be­szédjét, hogy nem bántja szereplési visz­ketegsóg s igy nem is akart felszólalni. De most már kénytelen beszólni, mert Giza eljegyzése. Irta: Török István. Te kedves Ella ! Színdarabban kellene feldolgozni az eseményeket, amelyek elutazásod óta történ­tek. Káprázatos, szép dolgok, remek ope­rette témák és mégis megtörtónt valóság. És pedig boldogító édes valóság, a sötét komor napok után, ragyogó, napsugaras idők. Oh leányi álmaim, Isten veletek! Búcsúzom tőled te pajkos istennő: kacér­kodás ! Középső négyes, Szent T más-nap varázslatos, boldogító illúziói, ime válnunk kell. Minden ábrándot, tündéri vágyakat szóttépesz te titokzatos jövevény — komoly menyasszonykodás ! Mitológiának fogod tartani, ha itt le­irom eljegyzésem történetét, pedig nem más, mint tüneményes siker. Élűiről kezdem, pedig a végén szeret­ném. Amikor egyik nap Ida önfeláldozó elhatározással kijelentette, hogy teljesen felgyógyultnak érzi magát, apa kijelölte az időt, amelyen elvisszük a zárdába, Láposvárra. A fölvétel előkészülései rendben vol­tak, az orsolyák túláradó szeretettel várták a kis jelöltet Hanem a búcsúzás, te édes Ella, szivettópő, égig feljutó fájdalmas volt. Előző este a legszűkebb családi kör­ben utolsó vacsorát ettünk. Ida kedvenc étele volt: rizskása felfujt. Evés után zongorához ültem s Beetho­ven gyászindulóját játszottam, de csak a közepéig értem, tovább nem tudtam foly­tatni, zokogásom összefolyt Ida kinos hüpögósóvel. Ott állt szegény a zongora mellett, haja már rövidre nyirva, két tenye­rét a homlokára szorította ós mint egy áldozati bárány nézett az ég felé. A főherczegnők renunciációja nem le­het ünnepélyesebb, mint Idánk lemondása a világi életről. Fájt neki itt hagyni ezt az anzikszkártyás világot, de azt hiszem, mégis ő lesz a legvallásosabb apáca vala­mennyi között. Másnap ismét előállott a gyászkocsi, a derék féton ós röpített hármunkat, en­gem, Idát ós apát a klastrom felé. Útközben elfogtak az ábrándok, félig behunyt szemmel tekintettem végig a ká­posztás földeken ós a káposztafejek ebben az édes, hunyorgató nézésben mind fiatal ember fejekké változtak. Felismertem ben­nük Szőke Gyuri himlőhelyes arcát, Ekker Laci kujon tekintetét ós a golyó nyakú Hazsintzky Páli örrökkó bicegő fejét. Ek­közben pedig sóhajtozva gondoltam: — Istenem, ki lesz az enyim ? Ekker Laci-e, akit kétségbeejtően szerettek, vagy a gazdag Hazsintzki Páli ? Vagy talán egyik sem ? ... Ez a szerencsétlen apáca­jelölt felépítette a család muzeumát, csak belé kell temetkezni. Vagy nem-e a „Yost" vagy a telefon lesz az ón mátkám utó­végre is ? A Prága hídján ékeskedő szent János — nemzetségünk vódszentje — valószínű­leg fülelt az én panaszomra, mert csak égi segítséggel történhetett az, ami bekö­v etkezett. Elfogulva, folytonos kereszthányások között lépkedtünk végig az orsolyák fél­homályos templomán keresztül a zárda fa­lai közé, a főnöknő eló. Ida fuldoklott a sírástól, én is 'szörnyen meghatott voltam, amikor szegény lány ajka egyik apáca szájáról a másikra szál­lott. Oh, ez az avató csók de gyászos, beh kinos ! Udvariasak voltak a nővérek, estére beszállásoltak egy cellába engem is. Apa künn aludt egyik vendéglőben. Esti tizenegy óra felé szorongó sej­telmek között szunyókáltam ágyamban, tekintetem a fal utolsó oldalán függő szent Veronika kendőjére volt irányozva, amikor lágy hangon, édes érzéssel hallik valami cigány zeneszó. — Csak egy kis leány van a vi­lágon . . . Hallgattam a szépen kicsalt hangokat, azon kezdtem töprengeni, ki le­het az a boldog leány a közelben, akinek olyan andalítón húzzák. De egyúttal illet­lennek is találtam az eljárást, itt a zárda közelében zenélni. A kis leány után nemsokára falhang­zott egy tüzes csárdás, amelyről eszembe jutott, hogy Ekkor Laci háromnegyed óra hosszat folyvást ezt húzatta kedvemórt tavaly Bogoson, búcsúkor. Ekkor már kí­váncsi kezdtem lenni, ki vindikálja magá nak ezt a pompás darabot. Fölkeltem, ki­nyitottam az ablakot s hiányos pongyo­lában lenéztem a nachtmusikos társaságra. Csakhamar felismertem Ekker Lacit, aki, mint egy középkori troubadour, esengő sze­mekkel nézett az ablakomra s eközben folyton dirigálta a cigányt. — Csak csendesen, csak pianissimo . . . Gyönyörűség volt nézni ezt a jelene­tet ós valóban megfeledkezve csekély ru­házatomról, egészen átengedtem magamat a zenének, mólyen kihajolva az ablakon, néztem Ekker Lacit. Epen a csárdás végén, amikor egy hallgató-darabot kezdtek el, valaki hátul­ról megérint ós szigorú hangon, elfojtott indulattal szól hozzám: — Leányom, öltözzék fel ós azonnal hagyja el a zárdát. Beszennyezte a szent falakat és ezt a nagy bűnét soha életében leimádkozni nem tudja. Gondolkodnom kell, hogy a zárdát nem-e kell újból felszentelni. Amint ezen hangokra megdöbbenve hátrafordulok, a főnöknő gyilkos tekinteté vei állok szemközt. Akkor egyszerre tuda­tára jöttem a helyzet drasztikus voltának ós szégyenemben esengve szóltam szent Veronikákoz : — Oh, te jóságos szent, add át kendő­det, azt az istenes ruhát, hadd takarjam be vele magamat ! Amidőn pedig kérésemre e könyörte­len szent nem felelt, tele torokkal kiáltot­tam le Ekkernek: — Laci, Laci, ne hagyjon el, jöjjön föl értem ! — Laci lovagiasabb volt s habár bejönni nem lehetett neki, a kapunál meg­várt. Egy cselódleány kisórt el a megfer­tőztetett helyről, ón pedig mélységes bűn­bánattal, de valami biztató sejtelem között távoztam. Amint az ajtónál szemközt álltam a hős ifjúval, prokátori kieszelóssel, félig mérges, félig könyörgő hangon sí.óltam : — Laci mit csinált, mi lesz ennek a következménye ? — Házasság, édes Gizanagysám. Ezen­nel megkérem a kezét. Sem igent, sem nemet nem válaszol­tam, de szivem nagyott dobbant e bájos nyilatkozat hallatára El is vártam töle. Karon fogva, a kiküldött garde de damest ós a berúgott cigányok kíséretében hajszoltuk fel apát lakásán és bennt a kávé­házi teremben Lacim újból előterjesztette kórósét ós ón igent rebegve, a zenekar tust húzva, tartottuk az ideiglenes el­jegyzést. A végleges csak két hét múlva lesz, amelyre őszinte melegséggel meghi: szerető Gizád.

Next

/
Oldalképek
Tartalom