Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-08-30 / 70. szám

s még egy sereg kiválóság, bár tudták, hogy a felségnek úgyszólván egyetlen öröme hadgyakorlatokon résztvehetni, mégis odanyilatkoztak, hogy a kibontakozásnak nem áll érdekében a válság elnyujtása. E behatások következtében, de a saját meggyőződése alapján is, a miniszterelnök azt az előterjesztést tette az uralkodónak, hogy lemondva a hadgyakorlatokon való részvételről, az angol király fogadása után, egyenest térjen vissza magyar fővárosába s folytassa a válság megoldására irányuló törekvését. S a király igy is határozott. A király távolléte alatt a politika nem fog szünetelni. A király által meghallgatott államférfiak a válság megoldásának módozatai felől fognak tájékozódni. Már most arra nézve, hogy a válság megoldása illetve a kabinetalakitással való megbizás mikor történik meg, kétféle verzió kering a jól értesült körökben is. A király szeptember 4-én Budapestre való visszatértekor meghallgatja néhány államférfiú előterjesztését a megoldás tárgyi részére vonatkozólag. Nyomban azután megbízná az egyik újonnan meghallgatottat a kabinetalakitással. A kabinet megalakulását s ezzel együtt a válság teljes megoldását, Ő Felsége, a verzió szerint Budapesten várná meg. A másik föltevés az, hogy a király szeptember 4 én, miután megtörtént a kabinetalakitással való megbizás, mégis leutazik az aradmegyei hadgyakorlatokra és a dezignált miniszterelnök jelentését csak a gyakorlatokról való visszatérte után hallgatná meg. Beavatottak beszélik, hogy a nemzeti engedményeknek a korona előtt apponyi, Károlyi Sándor, H ó d o s s y Imre és Wekerle voltak legerősebb szószólói. Tudni vélik azt is, hogy Ő Felsége visszatértekor csupán Gsákyt, Apponyités W e k e r 1 é t fogja kihalgatásra hivni. Mint ismeretes Sándor Pál, a szabadelvű pártban értekezlet összehívásának kérdését vetette fel. Azonban az értekezlet megtartását a párt túlnyomó része helyteleníti. Andrássy Gyula például azt mondotta, hogy az értekezletnek azért nincs értelme, mert vagy többet, vagy kevesebbet követel a párt, mint amennyit most megvalósítani lehet. Ha kevesebbet követel, mint amennyit a korona megad, bün volna az ország ellen; ha többet, bün a koronával szemben, amely ezáltal kényszerhelyzetbe hozatnék. A párt végrehajtó-bizottsága ülést is tartott, hogy ezt a tervet megbeszélje, de a kivitele elől azzal tért ki, hogy nem hivja ülésre össze a szabadelvüpárti képviselőket, mert ez — szerinte — egyenesen a pártvezetőség dolga. Igy tehát a szabadelvűpárt a nemzeti követelmények dolgában nem nyilatkozik. Űlós a megyén. Rendkívüli törvényhatóság:! gyűlés. Amint jeleztük, a csütörtökre összehívott rendkívüli megyegyülóst Endrőd község egy sürgős kölcsönügye miatt hívták össze. Hogy azonban legyen egy kis dolga mégis a bizottsági tagoknak, a tárgysorozatra agattak még több egyéb ügyet is, melyekről nem mondhatjuk, hogy érdekesek voltak. Nagyon sok volt a jóváhagyás, különösen a tárgysorozat vége felé. Felszólalás alig volt néhány szó s igy hamarosan folyt a tárgyalás s a fél tiz órakor megnyitott s tizenegy óra felé befejezett ülésben 67 ügygyei végeztek. Lukács György főispán megnyitotta a közgyűlést ós megkezdődött a tárgyalás. A magyar iskolahajóra a törvényhatóság 500 koronát szavazott meg a katonabeszállásolási pótadóból. A belügyminiszter leirt, hogy az összeg ily módon való fedezését nem engedi meg. A törvényhatóság, miután egyéb alapja még ez idő szerint nincsen, eltekint régi határozatától. Nyitravármegye az adókezelésnek a községektől való elvétele tárgyában irt át, feliratának támogatása végett. A közgyűlés is, az elfogadott javaslat szerint, tudatában annak, hogy a községeknek a saját érdekükben való munkálkodását bénítja az állami adók kezelése, fel fog irni a kormányhoz. Hasonlóképpen támogatják Kolozsvár köriratát az egyenes adók revíziója és Borsodmegy éj ót a bünügyi nyomozásnak az igazságügyihatóságok hatáskörébe leendő visszautalása tárgyában, mig Pozsony város köriratát, a tüdővész terjedésének meggátlása tárgyában tudomásul vették, miután a megye e téren már megtette kötelességeit. Az országos szőllószeti ós borászati kongresszus átiratát a boritaladó leszállítása ügyében a közgyűlés elfogadta. Az állandó választmány határozati javaslata kifejtette, hogy a boritaladó mostani rendszere nagy hátránynyal van a bortermelés fejlődésére, a kezelési rendszer sem megfelelő. Készséggel csatlakozik a közgyűlés az átirathoz ós fel fog irni, hogy a boritaladót legalább 5O

0/

o-kal szállítsák le ós emeljék fel a pá linkaivás korlátozására a szeszadót. Az adót bérbe ne lehessen adni, kezelje mindenütt maga a község; ahol a község nem vállalkozik rá, ott állami emberek. A határozati javaslatot egyhangúlag elfogadták. Felhatalmazták ezután az alispánt, hogy a vármegye nyomtatványszükségletének beszerzésére három évre kössön szerződóst. Jóváhagyták a csabai kanálisi szőllők kisajátítási térképét, valamint az alispán által a békési Kettős-Körözshid többmunkálatainak elvégzésére 0 e 11 Antallal kötött szerződést. A vármegyei gazdasági egyesület átírt, hogy lótenyósz-bizottmányát megalakította s kéri a törvényhatóságot, hogy e bizottmányt lótenyésztési ügyekben szakközegéül elismerje. A törvényhatóság a kórelem szerint határozott. Doboz község határozatát, melylyel Wenckheim Dénes grófnak a szegények javára tett 12,000 koronás adományát elfogadja, — jóváhagyták s elhatározta a törvényhatóság, hogy az alapítványt tevő grófnak köszönetét ós elismerését jegyzőkönyvileg kifejezi. W os i n s z k y István dr., a sopronmegyei Balf fürdő tulaidonosa arra kérte a törvényhatóságot, hogy az ott létesítendő gyermekgyógyintézet javára tegyen alapítványt. Miután fedezet nincs, a kóróst nem teljesítették. Endrőd község Wa c h 11 e r Lothár lovagtól és Wachtler Eleonorától megvett 345 ezer koronáért 687 hold ingatlant, melyet közlegelőnek, kisebb részében szántóföldnek fog felhasználni, a vételárat a Pesti hazai takarékpénztártól határozta a község felvenni. Ugy a vételt, mint a kölcsönvótelt jóváhagyta a törvényhatóság. Békés község a munkásházak létesítése céljából engedélyezett 20 ezer korona segély felhasználásáról szabályrendeletet alkotott. A törvényhatóság a szabályrendeletet nem fogadta el, hanem az állandó választmány által készített tervezetet küldi le a községnek elfogadás végett. Gyoma község elhatározta, hogy a vásári és piaci helypénzszedési kiváltságos jogot a báró Wodianerörökösöktől megveszi 30,000 koronáért. A vételt jóváhagyták. Szintúgy Csaba község ós az alföldi gazda.sági vasút között állomáshely átengedése tárgyában kötött szerződóst és Tótkomlós módosított fizetési szabályrendeletét. Megtagadták a jóváhagyást azonban Tótkomlós község azon határozatától, hogy a hegyőrök serótes fegyverrel láttassanak el. Békés község határozatát a gazdasági ismétlő iskola és a rosszerdei építkezésnek vállalatba adása ügyében megsemmisítették, miután a község árlejtést hirdetett ós egy, az árlejtés eredményének közhírré válása után beadott ajánlatot fogadtak el. Pusztaföldvár határozatát, hogy Kossuth szoborra 600 koronát ad, — Békés, Gyoma, Szeghalom ós Csaba települési szabályrendeletét, a szarvasi és szentandrási közvágóhidi szabályrendeletet, Kondoros község határozatát a községi pénztárnok fizetésének felemelése tárgyában, Gyulavári község határozatát a halászati jog bérbeadása tárgyában jóváhagyták. Kétegyháza község módosított szabályrendeletét is, valamint Szentandrás község határozatát 1800 koronás ideiglenes kölcsön felvétele tárgyában. Ferenczy Zoltán volt csabai fővógrehajtó fellebbezését a község azon határozata ellen, hogy felfüggesztése idején visszatartott fizetését nem adják ki, elutasították. Szintúgy a tótkomlósi írnokoknak felebbezósót, a fizetés emelését megtagadó képviselőtestületi határozat ellen. Szentetornya község képviselőtestülete elhatározta, hogy a kataszteri munkálatok teljesítéséért K u c z k a y Zoltán jegyző— Nem megyek. — Melanie. A beteg forgolódik ágyában s ordítja: — Oltsátok már el a tüzet! a fejünkre óg a ház . . . — Hallja ezt ? — Nem megyek ! . . Rövid kis szünet után kicsike kerülővel tovább folyt az ostrom. — Szegény betegünk ! Ma még erős a láza, de ez nem aggasztó. Épen ma beszéltem a doktorral. Tudja, hozzám egészen őszinte. Azt mondta, nincs semmi baj. Tul vagyunk a veszedelmen. Még néhány napig eltart ez a lázas állapot, azután mintha álomból ébredne fel, egyszerre elmúlik. Még gyönge lesz persze, de hamar összeszedi magát. Három hót múlva már kirándulhatunk Visegrádra. — Jaj, ha igaz volna! — Igaz. Becsületemre mondom. ígérje meg, hogy délután elmegy sétálni. — Elmegyek, Ígérem. Megint a beteg szava hangzott közbe. Még mindig a tűzről fantáziált, — Ni a bolond rókája. Beleszaladt a tűzbe. Oltsátok már el a tüzet, mert még beleóg szegény bolond rókája. Az ablakfülkében tovább folyt az ostrom. — Nem hiszek magának, Melanie ; ha ha hallja ezt a zűrzavaros beszédet, meginog az elhatározása. — Nem inog meg. Elmegyek, sétálok. — Jól van, akkor elhiszen, ha megigéri, hogy útba ejt, hogy eljön hozzám. — Az istenért, hova gondol? . . . S Melanie elejtette a könyvet. A könyvet, melyben olyan pikáns históriák vannak rossz emberekről, romlott erkölcsökről. Most már nem okulhat belőle... — Ha valaha szeretett, Melanie tegye meg. — Nem teszem. — Meghalok, megőrülök, megölöm magamat, ha nem jön el. — Nem megyek. — Akarom, kövelelem, parancsolom, h°gy jöjjön e

lnek, mint ügyvezetőnek 3500 koronát fizet. E határozatot Hajdú István megfellebezte, azonban elutasították. Doboz község Puskás Sándorral kötött szerződést ártézi kut létesítésére. A vállalkozó azonban megszökött, anélkül, hogy munkásainak 320 korona munkadijat kifizetett volna. A munkások perelték Puskást, de nem tudtak rajta semmit venni; majd a községhez fordultak, hogy térítse meg munkadijukat. A község ezt el is határozta s határozatát jóváhagyták. Elintéztek azután móg több apróbb, különösebb jelentőséggel nem biró községi ügyet. Egyéniségeket naveljünk, A nyári, uborka szezon idején, amikor a politikai élet is csöndes és kihalt s nincs se színházi, se politikai kulisszatitok, vagy szenzáció: a lapok hasábjain megjelennek évről-évre a pályaválasztásról szóló nagyképű, komolykodó cikkek. Egy nótát hegedül mindannyi. Hogy nagyon is jogász nemzet vagyunk, hogy kevés reális érzék nyilvánul meg a pályaválasztásnál s hogyha igy haladunk, a magyar kultura csődje fog bekövetkezni. Pedig hát ott vannak a jól dotált többi pályák, az orvosi, tanári ós mérnöki pálya. Hogy igy s hogy ugy ! Hiszen ismerjük jól az effajta cikkeket

) egy nótát hegedülő, sablonos írásokat — s mivel tudjuk ezt jól, el se igen olvassuk már őket. Pedig kétségtelen dolog, hogy azokban a sablonos sopánkodásokban sok, igen sok igazság is van. Mert ami beteges felfogás csak van — pedig mennyi sok van ! — a magyar társadalom gondolkozásában, az mind-mind megnyilatkozik ós érvényre jut — igy a tanév elején — az ifjúság pályaválasztásnál. Kevés észszel, kevés fáradsággal ugyan — de mindenki ur akar lenni nálunk Uri pálya pedig — közfelfogásunk szerint — csak egy van: a jogi pálya. Nos, igen érthető hát, hogy ahány letört zsentri, ahány beteges ambíciójú ifjú ember van, az mind-mind ezt a pályát rohanja meg. Ha aztán igazi tehetséggel, igazi hivatással lép valaki erre a pályára, csoda-e, ha az is kedvét veszti, mikor látja, hogy kevés agyvelejű, de nagy családi CrszeköttetósekkeJ biró társaitól boldogulni nem tud. E lap hasábjain is érintették már ezt a kórdóst, de' meg annyira is tudomással bir mindenki a pályaválasztás különféle félszegsógeiröl, bajairól, hogy szószaporítás volna arról hosszasabban beszélni. Nem is arról szólnak most e sorok, hanem magának a bajnak orvoslásáról. Mert azok az — Nem megyek. — Nem iön, igazán nem jön . . . Melanie, feleljen, az istenért, hát szóljon már. — Nem megyek. Hosszú, kinos pauza. Azután tiszteletteljesen lehajol az udvarló ő nagysága apró kis keze fölé s megcsókolja. — Isten önnel asszonyom. — Már megy ? — Igen; van egy kis elintézni való dolgom. Látogatásokat is kell móg tennem. — Maradjon móg. — Nem lehet, asszonyom. Igazán sürgős dolgaim vannak. Máris baj, hogy ilyen sokáig tartózkodtam. — Ugy, hát isten vele. Es kikísérte az ajtóig. — Mikor jön ismét ? — A jó ég tudja. Talán ugy fordulnak a dolgaim, hogy el kell utaznom, hosszabb, időre. — Ertem uram, értem. Megunt engem, itt hágy. Jól teszi. — Melanie ! Most fog eldőlni, hogy szeret-e, hogy szeretett e valaha. Ea most elmegyek haza s otthon maradok. Várom önt. Ha nem jön, nem látjuk egymást többé az életben. — Eljövök. — Becsületszóra ! — Becsületszóra. — A beteg hánykolódik az ágyában s kiabálja rekedten : — Az isten verje meg a tűzoltóit ! Hát nem tudjátok eloltani a nyomorult tüzet ? . . . Egy hónap, négy hót, harminc nap pergett le az idők folyásán. A nagy beteg felépült, megerősödött. Most már kijár. Az udvarló pedig, az erős, délceg ember betegségbe esett, tífuszos lett, ágyba dőlt, meghalt. Ma lesz a temetése. Tífusz abdominalis gravis ölte meg. Szép volt a temetése. Nagy rokonság, sok jó barát kisérte ki a temetőbe. Koszorú is volt a koporsóján nagyon sok. nyugalommal élvezi végig Kolozsváry földmivelósügyi miniszteri tanácsos, fürdőbiztos. Bezzeg mást tenne az oláh Romániában, ha az Ardelean-ját a magyarok kigúnyolnák. Igaza van a temesvári polgármesternek az ö városuk végvára a magyarságnak. Temesváron tul le a Dunáig magyar ugyan a föld, de az ur azon: az oláh. Mig a hóboritotta nagy Muntyán csúcsot csodálluk 24 fokos melegben, azon gondolkoztunk : mikor jön el az idő, hogy csak magyar szó hangozzék e szép hazán ? Atyus II. A jó barát Irta: Kálncki Izor. Az asszony megcsalta az urát. az a szép asszony, azt a szép embert, akihez ugy „hozzáillett", mikor esküdtek. Hogyan esett, hogyan történt, ki tudja, ki kutatja ? A férj nagyon becsületes volt, az udvarló nagyon ravasz, az asszony nagyon hiu. Egy gyenge pillanat, egy erős ostrom s az asszony megcsalta az urát. Igy szokott ez történni az életben. * Szegény férj ! ott feküdt az ágyban, delíriumban. Rekedten kiabált: — Látod, látod. Ég a harmadik emelet. Már kicsaptak a lángok. Oltsátok, oltsátok!.. . S a beteg hadonászott a két kezével, megpróbálta, hogy kiugorjon az ágyból, oltani a tüzet, amely csak benne égett, de erőtlenül visszahanyatlott. A felesége, a szép, fiatal, márványarcu asszony felvette a szemét a könyvről. — Guy de Maupassant novelláit 'olvasta — s mikor látta a vergődő, izzó, tífuszos beteget, lassan felkelt s megnyomta a villamos csengetyü gombját. Bejött a szobalány. — Mari, kérem, az ur megint rosszul van, félrebeszél. Tegyen csak jeges borogatást a fejére s maradjon itt benn. Ugy félek magamban ! . . . S a Mari rakta a borogatást a tífuszos férj forró homlokára, elsimította sárgás arcáról a csapzott fürtöket, kémlő gonddal nézte a nagy beteg vergődését, ijedten hallgatta rekedt, zűrzavaros, értelmetlen beszédét. A szép, fiatal asszony, a márványarcu feleség pedig lapozott, lapozott a könyvben, olvasta a pikáns történeteket, amikben olyan kacagtatóan rosszak az emberek, romlottak az erkölcsök. S közben sóhajtott nagyokat: — Istenem, istenem ! Mi lesz ón belőlem, ha ez sokáig igy tart? Fájt a szivének, hogy a nagy beteg annyi bajt okoz — neki. Csöngettek, vendég érkezett. Nem a doktor volt, az csak egy óra tájt jön; az udvarló érkezett. Szépen kezet csókolt ő nagyságának, azután leültek az ablakfülkébe, csevegni. Az asszony nem tette le a könyvet, azokat a pikáns novellákat, mikben oly rosszak az emberek, romlottak az erkölcsök. Ott tartotta a kezében tovább is és lapozott benne. Csakhogy már nem olvasta a pikáns történetkéket, — csinálta. Halkan suttogott az udvarló : — Milyen halovány maga, Melanie. Megöli magát ebben a fülledt levegőben. — Bizony, bizony ugy van. — Önnek ki kell mennie a szabadba, még ma délután. Legalább egy órára. — Nem mehetek. — Kell, hogy menjen, Megöli magát, elpusztul. S ha még segítene vele szegény betegünkön ! De oktalanul, céltalanul pusztítja, rontja, öli magát. ígérje meg, hogy elmegy hazulról. — Nem megyek. — Az óg szerelmére, ne legyen ilyen mak cs, ilyen gyerekes.