Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-08-30 / 70. szám

msnemei a öOKesmagyöi ivoziuny evi iu. szamanoz. előbb emiitett nyári cikkelyek azzal akarják vala a pályaválasztás bajait orvosolni, hogy más pályákon elérhető anyagi jólétről beszélnek. Anyagi érvekkel állanak elő s azzal csábítgatják a jogi pályáról máshová az ifjúságot. Az orvosság itt rosszabb mint maga a betegség. Hiszen igaz s tagadni lehetetlen, hogy mindenki a megélhetésért választ valamely pályát, — de hogy még jobban bele neveljük az ifjúságba a kenyérkereseti szempontot, — ez nagy meggondolatlanság és balgaság. Hát nincs már elég lelkiismeretlen, hivatás nélküli pap, tanár, orvos és hivatalnok, aki állását, foglalkozását minden elhivatottság nélkül pusztán a megélhetésért végzi ? Nem elég siralmas a mostani állapot, — hanem azt akarják — azok a nyári cikkírók, hogy az a fiatal ember, akinek ha soha máskor, de 18 éves korában az érettségi letevése után idealistának kell lennie, — ugy válasszon magának egy hosszú életre munkakört, életpályát, hogy megnézze előbb hol, mennyi lesz a fizetése ? Nem, tisztelt cikkező urak, így nem segítünk a bajon. így csak rosszabbá teszszük, mint amilyen volt. Ne is tessék azzal előhozakodni, hogy a kornak anyagiassága menti ós érthetővé teszi az ilyen „okos" pályaválasztást. Mert vájjon szívesen bizná-e gyermekeinek nevelését valaki olyan professzorra, ki azért választotta magának a tanári pályát, mert ott a kezdő fizetés 2400 korona ? Ugy-e nem ? Jaj annak a nemzedéknek, amelyik ilyen tanár keze alá kerül s jaj annak az egyházközségnek, amelyiknek congruáért lett pappá a lelkipásztora ! Hogy hát hol van a segítség és hogyan javítsunk a pályaválasztás esztelenségein ? — arra is igen könnyen lehet felelni. Tessék a szülőknek és tanároknak belenevelni már a gyermekbe azt a tudatot, hogy mindenki csak azon a pályán lehet boldog, amelyre hivatottsága, — mondjuk hajlama van. Érlelődjék meg az a tudat a gyermekben s ifjúban, hogy ő nem viasz, melyből a sors és emberek ha akarnak papot, ha akarnak katonát formálnak, hanem egy bizonyos célgondolattal, isteni elhivatással, rendeltetéssel teremtődött egyéniség, ki csakis akkor boldogulhat, ha hivatását, rendeltetését belölti. Természetes, hogy ehez megfelelőleg változtatnunk kell a mai iskolák jó nagy részének szervezetén is, hogy a növendékekben ne uniformizálandó ós kalkulizálandó anyagot lássou, hanem külön egyéniséggel, külön értékkel biró személyiségeket. Nehéz lesz keresztülvinni, de ha megtörténik, s ha az ifjú ember nem jövendő fizetését nézi, hanem belső célgondolatának megvalósítására gondol, mikor pályát választ: — nem lesznek sorsukkal elégedetlen s folyton fizetósjavitásról, munkakevesbitésről álmodozó hivatás nélküli emberek. Dal a hétről. Már üt az óra s nemsokára A szünidőnek vége van. Egy-két nap még az arany élet Mit töltenek még boldogan, A nagy diákok, kis diákok S a neveidei lánysereg . . . A szivük — multán már a jónak A szünidőért kesereg. A könyvesboltok egyre telve: Látunk mamát, fiút, leányt, Amint bekötve, vagy kötetlen Vásárolják a tudományt És mennyi irka, mennyi tinta, Radirgummi, tus és füzet Amely a még homályos agyban Oyujt lángoló tudás-tüzet. Elő vagyon már annyi irva Hogy tán megvenni sem lehet. S kinek kettő a csemetéje Az bélelt tárcával mehet A könyvvásárló rémes útra. S ha egypár lánya is vagyon : A könyvekre, a tanszerekre Biz' isten rá megy egy vagyon. És íme fogytán már a nyárnak Zengeni kéne méla dalt: Hogy jön az ősz és suhogó szél Ül felette már diadalt. Bár nem hullnak a levelek még S érezzük még a nyári port. A ligetben mégis borúval Ihatjuk meg a sört, a bort. Egy kis borúval, mert a nyárra Rendesen ősz következik, És őszszel csupa sár az utca Pláne, ahol nem kövezik, Azonban mégis benne jó az, Hogy lesz szüret és lesz gyümölcs. ? a mustnak, melyből forr a jó bor Örülhet mindaz, aki bölcs. Azután meg az uj kenyérre Mennyi lesz majd az esküvő ? És hány leánynak, hány legénynek Tárul fel rózsaszín jövő. A zene szól majd egyre vigan, Mindenfelé lakodalom . . . Az enyém nem lesz még ez évben - S ezzel bevégzem a dalom 1 Baraugó. A nászajándék Lakodalom után összeül a násznép és kezdi elősorolni, hogy ki milyen ajándékot vett az ifjú párnak. I - Én két igazi majolika virágvázával leptem I meg őket, - mondja az egyik. — Én hat személyre való ezüsttel, — toldja a másik. — Mi az hozzám képest? riad fel a harmadik. — Mit adtál te? — Tizenkét személyre való asztalneműt. A számok fokozódásával fokozódik a bámulat is. Vannak azonban még mindig, akik nem engedik letorkoltatni magukat. — Ez mind semmi. Mi az a hat, ineg a 12 személyre való ajándék ? Én adtam nekik egy teaszürőt 80 személyre. Rendőr! Rendőr t . . . Vidám társaság mulatott a minap, egy unalmas augusztusi éjszakán. Jó magasan járt már az égen a göncöl-szekere, lent pedig a városban éjféli, nyári csönd honolt. Ilyetén előre haladottsága mellett azután az időnek és az utólérhetetlen hangulatnak, indult útnak a vidám társaság. Egyszer — ugy a Fő-utca közepe táján — minden ok nélkül, aféle segélyt váró hangon kiabálni kezd a vig társaság egyik tagja : — Rendőr ! rendőr! . . A társaság még rá sem ért arra, hogy megkérdje, mi a baja, mikor odatoppan nagy lélekszakadva a sarki rendór. — Mi baj, kérem alássan ? A vldáin ur egyet-kettőt köhécsel, aztán mosolyogva a zsebébe nyul s a megrökönyödött rendőr és a kíváncsiságtól gyötörte társaság vidám kacaja között oda nyújt két jóféle szivart a rend buzgó őrének, mondván : — Semmi baj, csak egy szivarral akartam megkínálni, azért kiabáltam. Biró előtt. A járásbiró elé egy szurtos atyafi került vádlott képen. A biró az előéletéről tudakozódott : — Volt-e már büntetve? — Voltam instátom, de régen. — Miért? — Miért? — Az uszodában Hiczótól ezelőtt négy éve kezem ügyébe került egy uszó nadrág és lepedő, hát elemeltem. Egy hónapot ültem érte. — És azóta? — Azóta nem fürödtem, tekintetes királyi járásbíróság. ÚJDONSÁGOK. — Hazafias presbyterium. A mezőberónyi I-ső kerületi ev. egyház mult csütörtökön presbiteri ülést tartott P i 1 c z Mihály egyházi felügyelő elnöklete alatt. Ezen elhatározták, hogy az üresedósben levő lelkészi állomásra, addig is, mig rendes lelkészt választhatnának, Sárkány Sámuel püspöktől oly helyettes lelkészt fognak kérni, aki a vasárnapi templomi szónoklatokat magyar nyelven tartaná, s csak a liturgiát végezné németül. Indokolták ezt azzal, hogy az egyházban alig van tizenöt ember, aki a magyar nyelvet jobban ne értené, mint a németet. A presbytóriumnak ezen határozata annyival értékesebb bizonysága a mezőberónyi I-ső kerületbeli nivek magyar jüazafias érzületének és józan felfogásának, mert az minden rábeszélés ós külső befolyás nélkül, önkéntes ós szabad elhatározásból fakadt. Ezen egyházban egyébiránt ugy a presbyteri, mint az egyházi közgyűlések tanácskozási nyelve is már régibb idő óta kizárólag magyar. — Valóban Mezőberény I-ső kerületének derék luteránusairól pólr dát vehetnének mind azok, akik a magyarosodástól ugy félnek, mint az ördög az imádságtól! — Hivatalvizsgálat. Lukács György dr. főispán Horthy Béla számvevő kíséretében megvizsgálta a szarvasi főszolgabíró hivatalt s mindent renben talált. — Egyháztanácsi és iskolaszóki ülés. A csabai róm. kat. egyháztanács és iskolaszék csütörtökön Nemeskey Andor plébános ós P á n d y István dr. elnöklete alatt ülést tartott. Az egyháztanács a városáltal utcaszabályozás céljából 1029 kor. megvett területre nézve kötött egyezséget elfogadta s megbízta az elnökséget a szerződós aláírásával. Hosszabb eszmecserét keltettek az egyháztanács uj szervezési alapszabályai ; Nemeskey Andor, Pándy István dr., Beliczey Rezső, Szaiay József, Laurinyecz István, Kovácsics Pál, Oszlács János gondnok ós Jankó Károly jegyzőből álló bizottság kéretett fel azok megszerkesztésére. Végül a temetői külön sírhelyek árát állapították meg. Az iskolaszók elhatározta, hogy a beiratások szeptember 1-én kezdődnek, mig az oktatás 7-én; a nagyréti ós U1 r i c h Győző iskolája részére szükséges tanszerek beszerzésére, a női kézimunka tanításnak a. tantervbe való mikénti beosztására Nemeskey Andor, Pándy érintkezés közben a magyar nemzetnek tartozik. S mert igy gondolkozunk a községi jegyzőkről: azért nézünk várakozással a bókésmegyei községi jegyzők egyletének működése elé. Igaz, hogy az egylet már régen fenáll; működéséről s ennek a működésnek eredményéről közönségünk azonban csak akkor vett tudomást, amikor az évi közgyűlések alkalmával a megyebeli lapok adtak közléseket. Sajnos, az egylet eddigi tevékenysége nem áll azon a fokon, amelyen a jól betöltött hivatás érzetével, megelégedéssel tekinthetne vissza múltjára. Nem vádoljuk az egylet ólén álló férfiakat, akik lelkesedéssel, tettrekészséggel vették kezökbe a kormány gyeplőjét. Hanem, amit nem hagyhatunk szó nélkül, az a mórhetlen közöny, melylyel községi jegyzőink az egyesület dolgai iránt viseltetnek. Ezzel a közönynyel az elnökség legjobb igyekezete sem bírt eredményesen megküzdeni. Országszerint ismerik Bókósmegye közigazgatásának erős fejlettségét s ebben nem kis szerepet játszik a községi jegyzői kar szakbeli tudásának magas intelligenciája. S ha ez igy van : nem értjük mi az oka annak, hogy jegyzőink az egyesületi tevékenységtől távol tartják magukat? Igaz, hogy ez eddigi alapszabályok nem igen nyújtottak módot arra, hogy az egye sülét a kari érdekek istápolásán kivül az általános közigazgatás körében jelentősebb munkásságot fejtsen ki; igaz, hogy a választmány eleddig nem gondoskodott olyan tanácskozási vitatételekről, amelyek a községi jegyzők szakbeli tudását nagyobb mértékben hivták volna fel cselekvésre; mindez azonban nem elegendő ok arra: hogy a községi jegyzők távol tartsák magukat az egyesületi tevékenységtől. A kedvezőtlen viszonyoknak ilyen alakulata kétségtelenül zsibbasztólag hat az egyéni tennivágyás kifejlődésére s ezekből az elnökség levonhatja a tanúságot. Más vármegyékben a jegyzői egylet a törvényhatósági bizottságnak igen lényeges szerve, amelynek tanácsát minden nagyobb szabású közigazgatási akciónál, tervezés alatt álló szabályrendeletnél kikérik. Kérdjük : volt-e eset arra, hogy Bókósvármegye törvényhatósaga a jegyzői egylettől valaha tanácsot kórt volna ? Megesett legutóbb, hogy a közigazgatás egyszerűsítésére vonatkozó rendeletek kibocsájtása alkalmából az eljárás egyöntetűségének megállapítása végett tanácskozásra hivták össze az egyesület tagjait, ezen a tanácskozáson a megye 70—80 jegyzője közül megjelent 5—6. Nahát az érdeklődésnek ezen nagy fokú hiánya mellett nem lehet csodálkoznunk a községi jegyzők egyletét mólyen lealázó azon magatartása felett a törvényhatóságnak, hogy létezéséről nem vesz tudomást, hogy tanácsaira nem reflektál. Szükségesnek tartottuk mindezeket nyíltan elmondani, hogy — az egylet újjáalakulása alkalmából — községi jegyzőink iz elmondottakat fontolóra vegyék. Tisztelettel hajtjuk meg szakbeli tudásuk, szorgalmuk, eredményes tevékenységük előtt iz elismerés zászlaját; de mind ezen jeles ;ulajdonaikat ne rejtsék véka alá, hanem ÍÖZÖS, vállvetett munkával gyümölcsözhessék az egyesület javára. S akkor elnondhatjuk, hogy a bókésmegyei községi egyzők egyesülete a vármegye legfontosabb társadalmi tömörülése. A részvét hangján mondták az emberek: — Milyen kár érte. Szép ember volt, derék ember, okos ember. Még miniszter is lehetetett volna belőle, olyan előkelő a családja. S találgatták, vájjon honnan ragadt rá ez a veszedelmes ragadós bbtegség. Ha tudták volna hogy az a ragyogó szép, márványarcu asszony vitte el hozzá a halálos betegség csiráit ? Hogy megindul akkor a pletyka. A szép asszony férje karján kíséri ki a temetőbe. Szomorúan mennek a jó barát koporsója mögött mind a ketten Kimennek a temetőig, addig a fekete gödörig, ahol már türelmetlenül várja a koporsót a sirásó, ásóval, kapával a kezében, A pap imádkozik. Circum dederunt. Azután leeresztik a koporsót kötélen. Recjuiescat in pace. Ök ketten is megragadnak egy-egy maroknyi földet és utána hajítják. Tompán megkong a koporsó. Majd hant, hant után borul rája s egyszerre csak szép kerek domb emelkedik fölötte. A sirásó még szépen körülpaskolja a dombot az ásóval, hogy a viz el ne mossa; fölébe szúrja a keresztet, amig elkészül a szép aranyos irásu sirkő; körülrakja a dombot selyem- j szalagos koszorúkkal, azután rendben van minden. A gyászoló közönség mehet haza; vége a szép temetésnek S mennek haza, a férj is, a feleség is, karonfogva, egymáshoz simulva. S megszólal a férj halk, gyenge hangon. Súgja inkább, mint mondja ; — Látod édes; egy barátunk volt kettőnknek. En meggyógyultam, ő meghalt. Igen, mert felette nem virrasztott a szerető . hitves aggódó gonddal; nem volt, aki ugy | ápolja, mint te engemet ; te édes, te drága angyalom. S körülnézett s látta, hogy senki sincs közel, odahajlott a felesége fölé s megcsókolta lázasan, forrón. Békósmegyei községi-jegyzők egylete. Mult számunk napihírek rovatában jelentettük, hogy a békósmegyei községi jegyzők egylete rekonstruált alapszabályait a belügyminisztériumtól megkapta s most újjáalakulás előtt áll. Az egyesület elnöksége ez alkalomból felhívást intézett a vármegye összes községi-jegyzőihez, az egyesület kötelékébe leendő belépésre lelkesítve őket. Hisszük, hogy e lelkes felhívás nem marad kedvező eredmény nélkül. Á társadalmi tömörülés minden téren ujabb ós ujabb közületeket idéz elő. Mind azon csoportosulások között, melyek e szép vármegye területén nevelési, közegészségi, jótékonysági, közmivelődési, iparpártolási, közgazdasági célok előmozdítására gyűjtik össze az erőket, legfontosabbnak tartjuk a községi jegyzők egyesülését; legfontosabbnak azért: mert a községi jegyző, határvonalak által szinte megállapithatlan, tágkörü, a közélet minden terén tevékenységre kötelezett hivatásánál fogva nem csak munkásául kell hogy szegődjék az egyes társadalmi törekvéseknek, de nem egy helyütt, egymagának fejleszteni, irányítani, tudatlanságból, vagy rossz akaratból származó ellenáramlattal, boldog nemtörődömséggel szemben életre ébresztenie kell a gondjaira bizott társadalomnak tevékenységét. Nem az a jegyző tölti be hivatalát a mi nézetünk szerint lelkiismeretesen, aki a törvény, szabályrendeletek, s felsőbb hatósági rendeletek betűje szerint hivatalos teendőit minuciózus rendben tartja s ezzel csupán bürokratikus molylyá válik ; hanem az, aki hivatalos teendőinek tömkelegében az iroda asztalához kötött teendői közben nem feledkezik meg azokról a nem kevésbé fontos kötelességekről, melyeket) mint a közigazgatás végső szerve, a külünböző néprétegekkel való mindennapi INNEN-ONNAN Mit kivan ? Jóképű vidéki atyafi ácsorog a törvényszék folyósóján. Nyolc órára idézték, már hét órakor ott somfordált: immár tiz óra is elmúlt, még sem került rá a sor. A fiskálisok jönnek-mennek, innen-onnan már a leves nótát is húzzák, még sem kiáltják az atyafi nevét. Tizenkettőt veri, mikor elkiáltják : - Sótörő Nagy István ! Beballag. Kihallgatják, tanúságot tétetnek vele, megesketik. - Van-e valami kivánni valója ? - Köszönöm kérdésit, nincs nekem semmi — tétovázik az öreg. - Jó, jó, de ebből a tanuzásból kifolyólag — magyarázza a biro. - Hát ebből csak az vóna, hogy ha nyolc órára idézik az embert, ne tizenkettőkor hallgassák ki. Isten áldja ! Ezzel aztán kiballagott a szobából.