Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-08-23 / 68. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Vasárnap, augusztus hó 23-án 68. szám. BEKESME6TEI KÖZLÖNY Telefon-szám 7. Szerkesztőség: F6-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A politikai jövendő. Bókésoaaba aug 22. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a politika folyása vajmi ritkán követi a direkt egyenes irányt, kigyódzik, tekergodzik jobbra is, balra is. Az ilyen zegzugos pályát pedig meghatározni vajmi nehéz. Éppen ezért a találgatás nem is ígérkezik hálás feladatnak. De tegyük fel, hogy a képviselőház rövid idő' alatt visszanyeri munkaképességét. És ezen az alapon vizsgáljuk meg, hogyan fog alakulni a legközelebbi politikai jövendő. Itt már bizonyos határozottsággal lehet kombinálni, mert pozitívumokkal számolhatunk. Indemnity, ujoncmegajánlás, költségvetés. íme a legelső elintézendője a képviselőháznak. Sok időt e tárgyakra vesztegetni alig fognak. A magyar budget-jog történetében pedig lesz egy emlékezetes esztendő, melynek csak legvégén volt az országnak megszavazott költségvetése. De hát erre más országokban is akad példa. Franciaországban kormányoztak már egy költségvetési esztendőben tizenegy havi indemnityvel. A budget tárgyalását a viszonyok parancsoló szüksége folytán alaposan meg kell majd rövidíteni. De hát közös buzgalommal ennek is találják majd módját. Ezeknek az első fontosságú állami szükségleteknek elintézése után haladéktalánul rá kell térnie a parlamentnek egy másik nem kevésbbé fontos elintézendő tárgyra: a cukorKérdésre A cukorkérdést szeptember elsejéig rendeznünk kell, mert szeptember elsején a brüsszeli konvenció hatálya megkezdődik. E közös egyetértéssel rendezendő kérdés még a monarchai két állama között sincs tisztában. A végleges vóderő-reform valószínű hogy Őszre még a parlament elé nem kerül. A hadügyi kormányzat előreláthatólag csak jövő esztendőre fogja hagyni az organikus törvény megalkotását, amikorra azután a katonai büntető eljárás reformja is a népképviseletek elé lesz hozható Annál vehemensebb erővel kopogtat azonban az országgyűlések előtt a gazdasági kiegyezés egész komplexuma. Ugy a szorosan vett gazdasági kiegyezés, mint az autonom vámtarifa, olyan sürgősen elintézendő tárgyak, melyek elodázása megmérhetetlen veszedelembe döntené Magyarországot. A világszerződések már a mult esztendőben lo jártak. Csakis a a viszonyok véletlen alakulása idézte elő, hogy azok pótlására eddigelé a tárgyalások az egész világon meg nem indultak. Ez a mai átmeneti állapotazonban soká már nem tarthat. A gazdasági élet legalaposabb ismerői a jövő évre várják a szerződések általános felmondását, mely Németországból fog kiindulni. És ebben a gazdasági harcban kiegyezés ós tarifa nélkül, mi valósággal megbénítva állanánk, gyámoltalanul, fegyvertelenül. A sokat emlegetett Széli-formula a 99 : XXX. t.-c. értelmében ugyanis uj tarifa hijján még csak tárgyalá sokba sem bocsájtkozhatnák uj szerződések kötése irányaban. Kiegyezés nélkül pedig tárgyalhatnánk ugyan, de a kötendő szerződések csak 1907-ig, a jelenlegi vámterületi közösség időpontjáig bírnánk érvénynyel. Ilyen szerződóst kötni pedig teljes képtelenség volna. Magyar oldalról ebben a szituációban nagyobb veszedelem nem igen van. Elvégre is, ha a magyar parlament a munkaképesség alapjára viszszakerült, valószínű, hogy ugy a gazdasági kiegyezést, mint a vámtarifát elintéznék. Ilyen körülmények közt azt hiszszük, hogy az a férfiú, aki most az ügyek vezetésére vállalkozik, bárki legyen is, az ezen a ponton fog első sorban fennakadni. Ezen a ponton még nagy ütközések lesznek, ez már ma megjósolható. Dehát a tarifa ós a kiegyezés reciprók törvény. Mindkettőnek törvénynyé kell válnia Ausztriában is. És erre egyáltalában nincs alapos reménység. A csehek obstrukciója elé csak a reichsrath hirtelen elnapolása vetett gátat Nem valószínű azonban, hogy a cseh harci tüz lelohadt volna a parlamenti szünet pihenőjében. Sőt minden jel arra mutat, hogy a nemzeti ós nyelvi koncesziók iránti vágyakozás raég nőtt és erősbödött. Különben is az Ausztriával való vámközösségnek ujabb ostromlója akadt osztrák részről, a magyar ostromlók mellé. Eddig csak mi küzdtünk a megszüntetése mellett, most már Ausztriában is ugyanazt hangoztatják. Az ausztriai mezőgazdasági szövetkezetek általános szövetsége ugyanis határozatot hozott, mely szerint tekintettel arra, hogy Ausztria ós Magyarország egymástól különböző mezőgazdasági termelő ország ós Ausztria nem képes Magyarország túltermelésével eredményesen versenyezni; tekintettel továbbá arra, hogy valamenynyi nyugoteurópai állam agrjrdámokkal iparkodik védekezni, amelyek különösen Magyarország ellen irányulnak, azonban a vámközösség következtében Ausztriát is sújtják s a hatalmas védvámos mozgalom Ausztriának nemcsak még^megmaradt mezőgazdasági kivitelét Nyugat felé veszélyezteti, hanem még a belföldi piacon is tönkretevéssel fenyegeti; tekintettel arra is, hogy a gazdasági közösség Ausztriára mérhetetlen terheket ró, amelyek egyoldalú gazdasági rendszabályok következtében évről-évre szaporodnak, ugy hogy az osztrák mezőgazdák végre is belátták, hogy az osztrák mezőgazdaság még védvámokkal sem küzdheti le a külföldi agrár versenyt, amig Magyarországnak sokkal nagyobb mezőgazdasági behozatalát közbülső vámokkal nem teszi lehetetlenné s tekintettel végre, hogy az osztrák ipar is arra a meggyőződésre jutott, hogy a gazdasági különválás nélkül nem boldogulhat ós hogy Magyarország maga is a fogyasztási cikkek egy némelyikére nézve már létesítette az Ausztriától való vámönállóságot; az osztrák mezőgazdasági szövetkezetek országos szövetsége sürgősen szükségesnek tartja a külön osztrák vámterület létesítését ós a Magyarországtól való teljes gazdasági különválást: felhívja tehát az illetékes testületeket az önálló osztrák vámtarifa kidologoBékésmegyel Közlöny tárcája, Búcsú. Öreg akácfák isten veletek, Úgyse leszek már soká köztetek. Szürke testetek sebzett derekát Utoljára hadd öleljem át. Mennek a fehér vándor fellegek, Öreg akácfák én is elmegyek. Búcsúszavamhoz panasz is vegyül Nem megyek mégse köszönetlenűl. Az a szerelmes, titkos suttogás Az a lemondó levél hullatás Hogy milyen híven példázott engem Soha, soha el nem felejtem. Hogyha szivembe vágyak égtek Tudom, hogy mindent elmondtam néktek, Ti tudjátok, hogy nem az én hibám, Hogy nem lehettem boldog igazán. Öreg akácfák isten veletek, Úgyse leszek már soká köztetek, Szürke testetek sebbzett derekát Utoljára hadd öleljem át. Kató József. Csabai dalosok Temesvárott. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Harminc esztendő óta áll fönn az ország dalosainak szövetsége és tizenötödizben rendeztek országos dalversenyt. Van veterán dalos nem is egy, a ki valamennyi versenyen részt vett és kénytelen bevallani, hogy a lelkesedésnek olyan minden rétegre kiterjedő hatását, a vendégszeretetnek oly impozáns megnyilatkozását seholsem tapasztalta, mint a magyarság végvárában, Temesvárott, ahova ezerkétszáz dalos érkezett. Minden vidék, minden megye képviselve van; az acélos magyar búzát termő Békésmegyét a csabai iparos daloskör képviseli, a tehérkalapos, rajta kalászokkal ékes derék dalosaink mindenfelé rendkívüli érdeklődéssel találkoztak. De kezdjük el az elején. Budapest, Debrecen felől külön vonatok hozták a dalosok százait, valamennyi zászlójával, árvalányhajas hajdúnánási kalappal a nánásiak, piros tollal a kecskemétiek, a kiknek egyenruháju Szikorája oly fényesen volt kiöltözve, mint valami ellentengernagy. Közbámulatot keltett, mikor Temesvár utcáján sétált s hire ment, hogy Fejérváry küldötte szeretett Temesvárja — képe viselőjének. „Hirös város" nótásai dagadoztak a boldogságtól. Hat órakor érkeztek a fővárosiak s a temesvári zenekedvelők dalegylete rázendítette gyönyörű jeligéjét „Dal ha szól, a a mi az élet, sors ha kedvez, munka dúl, a mi szét és összhangra éled, s ezt daloljuk : jelszavunk," melyet Korosy László és S a i 1 e r Gyulával valami tizszer hallgattuk végig, mert ezzel a jeligével köszöntöttek a temesvári daltestvérek minden vendégdalárdát, de nem tudtuk megtanulni. De valamennyien el voltunk ragadtatva, mert ezek a temesváriak gyönyörűen énekeltek. A csabaiakat harmadikul fogadták és a Gally zenésítette jeligével köszöntötték az istenhozottra : a dalra-dallal. Aztán L é v i u s z Mihály zászlótartó meghajtotta a dalárda *szép zászlaját és Masalics Veronka Temesvár kedves hölgye babérkoszorúval ékesítette a zászlót. Erre szép látnivaló következett. Bár az egek csatornái kíméletlenül ontották az őszi időre emlékeztető hideg esőty be a várig mindenfelé két felöl egész Temesvár nézte a bevonulást. Elől a 29-ik gyalogezred zenekara zendített rá a Himnuszra s folytatta indulóra szerkesztett magyar népdalokkal, mely a hottentották legszebb zenei gyöngyére emlékeztetett ezen átdolgozás folytán, —jöttek a temesváriak ós sorban a dalárdák, köztük a Ganz, győri dalárda 139 résztvevővel. A Jenő herceg téren a menet elhelyezkedett, az erkélyen összegyűltek a koszorús leányok, középen a Wekerléhez hasonlatos Telbisz Károlylyal, Temesvár polgármesterével, aki valóban nagy koncepciójú ember és Temesvár mostani nagyarányú fejlődése elválaszthatatlanul nevéhez van fűzve. A polgármester költői képekben gazdag szárnyaló beszédet mondott, nagy melegséggel üdvözölve a dalosokat, akiknek nevében Lekly Gyula, az országos daláregylet alelnöke felelt. Feledhetetlen jelenet következett ezután A katonazenekar a himnuszt intonálta s ezerkétszáz dalárdista rázendette a himnuszt ; énekelt a közönség is, megfogva, fölemelve a sziveket. Pénteken reggel a szövetségnek köz gyűlése volt, melyen Dessewfy Sándor Csanád püspöke mondott fényes megnyitót s a versenyző dalárdák sorsolás után két csoportban kezdették meg a versenyt. Szerencse-e, vagy szerencsétlenség, de a c s a b a i dalárda elsőül került a zsűri elé. Mindannyian szerencsének tartottuk. A csabaiak dalát a legnagyobb figyelemmel és megérdemelt tetszéssel kisérték a Losoncy-téren emelt faépület koloszusban, mely igazán nagyarányú; 200 méter hosszú, ötven méter széles, szépen dekorálva, valamennyi versenyző városból jött dalárdákra biztatóan mosolyog városok látképe. Áchim János elfogódva nézte a nagytemplom tornyát, de azt a megjegyzést jtette, hogy a piktornak kifogyott a festékje, mert hej ! a csabai nagytemplom sokkal nagyobb, sokkal impozánsabb, mint a hogy a képből kitűnik. Különben a negyven óv előtt még temesvári lakos, ipartestületünk jegyzője, csak itt-ott tudta gyermek emlékei folyamán összeállítani, hogy Temesvárott van: egész más város ez már. Ki gondolta ezt, — mondotta. Negyven óv előtt, hogy szidták itt a magyart ós negyven év multán joformán magyar. Mégis csak sok törtónt a negyven év alatt. De hogy Áchimról beszélek, nem felejtem el, hogy az újságírók kompániájában önérzetesen mutatkozott be a kollegáknak. Oh ón „érdemes" ujságiró vagyok, ha nem hiszik el, — olvassák el a Bókésmegyei Közlöny legutóbbi számában a sajtópörről szóló tudósítást. Pénteken reggel tizenegy órakor állottak föl éljenzés mellett a csabaiak és elénekelték először Kőnignek „Mi szép a dal

u-át, szépen árnyaira, szabatosan, tetszés mellett. A dalversenyeken mutatkozó és elfogódásból eredt hangtremolázásnak semmi nyoma. Lelkes tetszés és ismét megujuló taps jutalmazta őket s már az első kötött versenykar után meg volt állapitható, hogy a csabaiak versenydijat visznek haza. Ma azonban még azt, hogy első lesz a dij, tudni nem lehet. Dalosaink nagy tetszéssel nézték a versenydijakat s Kován Endre már ki is választotta a Hunyadi ezüst vitézét, Temesvár ajándékát; de hát persze Kován választásába még a zsűrinek is lesz beleszólása A csabaiak este kilenc órakor szerenádot adtak a kis Mazalics Veronkának, aki zászlójukat babérkoszorúval díszítette. Ezt az ének előadást is nagy közönség hallgatta végig. Summa-summárum : a csabaiaknak van okuk most a lávában lelkesen mulatozni. Annyi dalos között derókül megállották helyüket a magyar dalnak ezek a lelkes művelői. A temesvári napok adjanak lelkesedést, erőt a többi sikerekhez. Atyus. Leánynézóben. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — - Egy vigéc naplójából. — — Hársfa egy perc ! kiáltotta harsány hangon a kalauz, amikor a vonat a csendes kis állomáson megállott. Az indulóház előtt keresztbefont karokkal várakozott egy férfiú, aki mikor a kocsiból kiugrani látott, sietve hozzám közeledett, megragadta podgyászomat és izzadva vonszolta egy terebélyes fa kellemes árnyába. Hordárnak gondoltam e szolgálatrakósz férfiút, azonban nagyon csalódtam. Ugy bámultam rá, mintha ui