Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám
1903-02-01 / 10. szám
XXX. évfolyam. Békéscsaba, 1903. Vasárnap, február hó 1-én. 10. szám. BEKESM KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELOFIZETESI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő., Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Kereskedelem az iparban — január 30. Olyan tárgy ez, melyet addig kell felszínen tartani, mig maga az élet nem teszi tárgytalanná, mig megvalósítva az eszmét, feleslegessé nem teszi további tárgyalását is. Mert kétséget nem szenvedhet, hogy gazdasági küzdelmeink közepette elsőrangú fontosságú, sikerül e Magyarországon a földmivelés lehető magasfokra emelése mellett erős, életképes ipart teremteni ? Ha pillanatnyilag — az európai válságos viszonyok hatása alatt — kedvezőtlen is az ipar helyzete álta- j Iában; ha ügyeinek előbbre viteléberi nagy, igen nagy nehézségeket is kell leküzdenünk, melyek azonban nem'^ák nálunk képeznek akadályokat,j hanem éppen ugy nehezednek más országok gazdaságára is: aránylag rövid idő múlva elfog következni a kedvezőbb fordulat, iparunk ismét! előbbre fog menni, útja félreismerhe tetlenül ki van jelölve, azon csak, előre mehet, visszafelé soha A kormány éo társad tior tes, komoly akciójc- um a kitartó "T-• .liíá nem náradhat eredménytelenül. líd obi ' moggyffeSdésböt in'iuiunk !:i, aivkor fel kell merülnie egy Kérdésnek, melyet aa iparfejlesztésben egyetlen pillanatra sem szabad szem elől téveszteni: a termelés értékesítésének. Mert a termelés fokozása, ha megvannak az iparra az előföltételek — és Magyarországon a legtöbb iparág részére megvannak — és rendelkezésre állanak az eszközök, nem ütközik leküzdhetetlen akadályokba. Magfelelő mennyiségű és minőségű hazai ipari termelésünk tehát előbb utóbb lesz. Ds miképDenhozzukeztforgalomba? Miképpen hozzuk össz a termelést a fogyasztóval ? Ebbeln van az iparfejlesztés sarkpontja. Ez az eszköz nem lehet más, mint a kereskedelem. Az iparba be kell vonni a kereskedelmet. Ez az az igazság, melyről annyi szó esett már. De hogyan ? Fz a nehéz kérdés A kereskedő nehezen szánja reá magát, hogy egyúttal iparos is legyen Sem ideje, sem — a mi viszonyainkra mondom —anyagi ereje sincs legtöbb esetben. Ha padig szétforgácsolja erejét, gyengítette önmagát Arra tehát, hogy a magyar nagykereskedő osztályból ipari termelő legyen, a legtöbb esetben nem lehet számítani. De az is nehezen megy, hogy a kereskedő régi üzleti összeköttetéseit ujakkal cserélje fel. Nemcsak a szo' ás hatalma játszik itt nagy szerepet, hanem a bizalom kérdése is. A ki évtizedeken át beszerzéseiben való nagy óvatossággal ós eladá 'an. való reális voltával bizonyos üzletkö: tositotc magának, nem egy könnyein koczkáztatja azt beszerzési ,ujá nak felcserélésével. Pedig ha akarunk ipart, el kell határozniok magukat kereskedőinknek erre. Természetes, hogy ennek ára van az iparra nézve. Nem szabad az iparosnak kereskedőnek 'enni. Nem szabad a közvetítő kereskedelemben ellenséget vagy versenytársat látni, hanem keresni kell benne a barátot, i akinek őszinte rokonszenve biztosítja' a legnagyobb eredményt. Nem szabad ; ebben hazafias áldozitot kivánni a^ kereskedőtől — ily értelemben. Az egyedüli alap a feltétlen ver- J senyképesség lehet esik, minden más ! ideig óráig tartó. Ha van hazai, melyj versenyképes — és ma már igen sok cikkünkben van, a kereskedelem egyrésze fel is karolja már — és mégsem térne át a kereskedelem ennek használatára, hanem inkább a megszokottságot vonná előnybe a hazai érdekekkel szemben ezekben is, ott áll elő a hazafiság kérdése. Ott már súlyos csorba is esnék rajta, mert ez azt jelentené, hogy a kereskedelem nem akar részese lenni a nemzeti vagyonosodás^előmozditásának. Ámde a kereskedelemnek a mi viszonyaink között nemcsak ez irányban vannak feladatai. Fontos szerepe lehetne az ipar tényleges fejlesztésében is. Bármennyire fejlődjék is majd iparunk — ha az eddigi mértékben megy ez tovább, hosszú időbe fog telni, mig a kereskedelem szükségleteinek legalább nagyobb részét hazai termelésbü't fedezheti. megrövidíteni módjában van a leeres u-1-•, q?ue k. H;1 m e^ esz i a legnagyobb tenyeSo^^u^ irányban is a hazai iparfejTeihr A nagykereskedőket értjük ez alatt. Azokat, kik szükségleteiket kőzheti • beszerzés révén fedezik. Azokat, kik kiterjedt üzletkörükkel csaknem egymaguk foglalkoztatnak egy-egy középnagyságú gyárat. Birják reá ezek a nagykereskedők azokat a gyárosokat, kiknek áruihoz szokvák, kiknek áruit a hazai közönség kedveli és nagyban fogyasztja, hogy létesítsenek Magyarországon gyárakat. Olyanokat, melyekre az országban szükség van, melyekben nem elég a hazai termelés, amelyekre hazai tőke és hazai vállalkozás nincs. Ez az egyik mód. Azokban a cikkekben, melyekben csak nagyipari termelés lehetséges. Ha azok a gyárosok komoly akaratot látnak e magyar nagykereskedőknél, nem fognak elzárkózhatni kívánságaik elől. Jól fognak járni maguk is, a kereskedelem sem fog szenvedni, az ország pedig nyerni fog. De vannak cikkek, melyekben nemcsak nagyipari termelés lehetséges, hínek kis- és háziipari termelés is, sőt sokban csak éppen ez. EzeVre nézve még tágabb tér kínálkozik a magyar nagykereskedelem számára. Ezeket meghonosítja a kisiparosok között, ezekkel ezernyi háziiparost foglalkoztathat — minden kockázat nőikül. Ezzel nagy nemzeti feladatot teljesítene. Ez volna a másik mód. És a mily arányban ól vele a ke . :3kedelem. oly mértékben lesz tényezője az iparfejlesztésnek, gyobb '"ENNÉL DU- • teremthetni gyorffSS ^ ~ W tesebben ipart. Nagyipart uj£, r, r P'n kisipart. Ez esetben biztosítva volna ázértékesitésís, mert a nagykereskedést keBékésmegyei Közlöny tárcája. A jyula-varsándi leletIrta : Krammer Nándor dr. I. Alföldünkről, erről a hajdani vízmedencéről már régen leapadt a vis, oly régen, hogy annak nyomát az irott történelemben hiába kutatnók. Van azonban a Földön történteknek egy feljegyzése, mely maradandóbb betűkkel van írva ós bármikor újra megkeríthető, valahányszor egy későbbi kor a régi teljegyzéseket elvesztette. Ez a feljegyzés magába a Föld kérgébe van vésve és pedig oly mélyre, hogy nyomai pég akkor is felismerhetők ós megfejthetik, ha akár a természet maga, akár az ember rajta bármilyen változásokat idézett is elő. Hiába apadt le tehát az Alföldről a víz olyan időben, mikor ember annak szemtanúja talán nem lehetett, vagy ha volt is, arról feljegyzést nem írhatott; hiába egyenlíti ki századokon át a kultura az eke se gitségóvel a Föld színét: a talaj minőségót megváltoztatni, a bele zárt őskori maradványokat ós emlékeket eltörölni nem képes. Maga, az Alföld egész talaja, de kivált a rajta helyenkint kiemelkedő dombok oly emlékek, melyek érthetőbben beszélnek, mint bármilyen feljegyzés, mert mindig tárgyilagosan nyilatkoznak. Ha téves a róluk levont egyik-másik következtetés, az nem a feljegyzés, hanem a megfejtő hibája. Mert a Föld mindent, a mit saját kérgében feljegyzett, nem betűkben, hanem a maga természete ós módja szerint, tehát természeti törvények szerint conservált maradókokban tartott fenn, ezeket a kutatónak ismernie kell, ha a feljegyzéseket akár maga megérteni, akár másokkal megértetni kívánja. Ha Alföldünkről szólva, különösen a rajta itt-ott kimagasló dombokat emeltem ki, ezt azért tettem, mert tapasztalat szerint ezek mindazt fenntartották, amit a körülöttük fekvő síkság, melylyel képződésre és minőségre egyenlők, hanem sok olyasmit is, ami az emberre nézve érdekesebb, mert a saját fájára vonatkozik. Ha mindez más alakban lenne fenntartva, mint ahogy ezt a Föld szokta, akkor már régen átváltoztatta volna az ember őstörténetéről szóló hagyomány avult alakját, mely belénk oltva, lassankint felfogásunknak ós nézetünknek, sőt meggyőződésünknek lenni látszott. De mert a Föld feljegyzései, mint fönt emlitettem, másképpen vannak megírva, mint szokásos krónikáink ós megfejtésük természettudományi iskolázottságot kíván, azért régebbi történészeink ós philologasaink nem értvén meg őket, mellőzték is ós olykor-olykor még gúnyos megjegyzéssel ellátva, a természettudósokra hagyták. A természettudósok a gúnyolódással, mint sok más emberi gyarlósággal, nem sokat törődtek és a maguk írtján haladva, annyira vitték a dolgot, hogy a tudomány mai álláspontján már a történelem ós természettudomány testvériesen támogatják és kiegészítik egymást. Ami az ósdi divatból itt-ott talán még fenmaradt, az ma már nem számit, mert igazi tudósok között már nem fordul elő, a közös törekvés elmaradt emberei részéről pedig a mértékadó közvéleményt csak szánalomra indítja az elmaradottak iránt. Ha az ember a régi emlékek kutatásánál, tanulmányozásánál és értelmezésénél helyes uton akar haladni, jól teszi, hn először magukat a tárgyakat ós emlékeket természetüknek megfelelően beszélteti; tehát tárgyilagosan vizsgálván őkot, hiven leírja, a conelusiotól pedig mindaddig tartózkodik, mig a tárgyak maguk a tényről tiszta képet nem adnak. Ez általános elve a természettudományoknak, mely ugyan a személyes okoskodásra és a személynek elötérb' helyezésére kevesebb alkalmat nyújt, : •!' más eljárás, melylyel a szubjektív >' kulációnak kicsiny alapon is tág tere van De éppen a kevés alappal bn sok ípekulaiio az, ami a tudomány ialadását gátolja, mert mindig csak naiv eredményekkel szolgál, melyeket folytonosan csak helyre kell igazítani, ugy hogy Wirchow szerint „a helyes megértést nagyon megnehezítik," Hoernes*) szerint pedig az őstörtónelmet csak áltörténelemmel megterhelik. Rátérve most a gyula-rarsándi leletre, ki kell emelnem, hogy a lelőhely szintén egyike azon domboknak, melyek az Alföldön nem éppen ritkák ós másutt is többókevésbbó gazdag leletet szolgáltattak. Ezen dombokról tudjuk, hogy az embernek már nagyon régi időben lakóhelyül szolgáltak, mikor még a rónaság, mint a volt vízmedencének mélyebb része, hol állandóan, hol időszakonként rizzel volt borítva. Mert hogy a viz véglegesen nem vonult el egyszerre, mutatja a sok szabályozás, lecsa-1 polás stb., melyekre még a legújabb időben is szükség volt. A régi időkben természetesen nemcsak o dombok nyújtottak lakóhelyeket, hanem más magaslatok is, melyeken most is városok vagy falvak állanak, bizonyítják ezt mindama leletek, melyek a különböző muzeumokba városok vagy falvakból kerültek és melyek az archaeologusokat már régen meggyőzték arról, hogy amely helyet az ujabb időben lakóhelyül alkalmasnak találtak, azokat az emberek már a történelem előtti időben is lakóhelyül választották Csakhogy mindenütt, ahol város vagy talu áll, a régiségekhez hozzáférni már nagyon bajos, ott csak véletlenül bukkannak rájuk, amikor uj alapokat ásnak, vagy, mint ezt a szegedi lelet mutatja, ahol az óriási védgátok emelése roppant sok földet igényelt, e célból nagy területeket tártak fel. A városok és falvak talaja azonkívül már ki lett forgatva természetes fekvéséből, tehát aránylag kevesebb támogató momentumot is nyújt, mint a már többször emiitett dombok, melyeken az emberi munka még csak *) Dr. Moriz Hoernes. Die Urgeschicbte des • VIÍW-'-.. OT7 IO OTO -U-I sekélyebb mélységig hatott le. Ez az eset áll a gyulavarsándi „Lopos" halomról is, melynek csak az egyik felét ásták volt fel a mult évben körülbelül 60 cm-nyire, hogy földjét szőllő ültetés előtt forgassák. Ez alkalommal a munkások sok régiséget találtak, melyeknek egy része meg lett mentve, mert muz eumba került, a másik, alighanem nagyobb része, azonban —saj-| nos — a munkások közönye és tudatlansága következtében tönkre ment és elveszett. A felforgatott földdarab felszínén a verő számtalan és nagyon változatos c sorépdarab mutatta, hogy minő pusztítást vitt véghez az ásó és a kapa, habár csak a felső réteget túrta fel. Ez indította Marjai Szabó István gyulai szöllő telepi tőt, mint a régiségek iránt érdeklődő ós piétássai viseltető embert arra, hogy erről — természetesen első sorban — a gyulai muzeutü vezetőségét értesítse. Miután az ott kutatást nem végzett, M Szabó István, nehogy az ott esetleg még lappangó tárgyak veszendőbe menjenek, értesített engem is igy okt. 18-án kimentem, hogy helyi szem lét tartsak. Én is érdemesnek találván e helyet az ásatásra, rögtön intézkedtem, hogy az egyik részre nézve a község elöljáróságától, a másikra szintén tulajdonosától az ásatásra való engedélyt megszerezzem. Az engedély megszerzése semmi nehézséggel nem járt, mert mindkét helyen nagy előzékenységgel párosult készséggel iparkodtak közcélt szolgáló törekvésemet előmozdítani ós támogatni, miért is csak kellemes kötelességemnek tekintem, ha e helyen is köszönetet mondok a község érdemes elöljáróságának és P á s k a Nándornak, a másik tulajdonosnak, továbbá M. Szabó Istvánnak, hogy az akkor még csak sejtett leletről értesített, utóbbinak azonkívül még azon odaadó ós lelkiismeretes működéséért is, melylyel engem, ha hivatalos dolgaim személyes ottlétemet lehetetlenné tették, helyettesitett és, ha ott
