Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-02-01 / 10. szám

rezében tartja fogyasztást, mely abba az irányba fog tereltem, melybe a nagy kereskedés akarja. Meg lenne oldva akkor az a nehéz kérdés is: miképen vonható be az ipar szolgálatába a keskedelem. Valami a politikáról. - Fővárosi munkatársunktól. Budapest, jan. 31. Az Apponyi-mesék elcsendesülte után ismét volt mit tárgyalni a hirkovácsoknak, midőn Zichy Jenő gróf bejelentette, hogy kilép a szabadelvű pártból. Megindult újra a végtelen kombináció s az egy ember kilépését, már egy egész pártcsoport tényének kezdték tekinteni. Zichy gróf már régóta a külön vámterület hive s igy már e pontban is ellentótben állott a szabadelvű párt elveivel. Ugy látszik régóta várta már az alkalmat, hogy otthagyhassa a kormánypártot s meg is ragadta az alkalmat a katonai javaslatoknál. Zichy kilépésével azonban nem elégedtek meg, a politikai szenzációkban utazók egész névsort hoztak, kik állítólag követni fogiák a nemes grófot, de akik mind ez ideig nem követték. A dologba már beleszóltak az egyetemi polgárok is. Amint hírlik elhatározták, hogy [Zichy Jenő mellett vasárnap délután tüntetni fognak. A Kálvin téren fognak gyülekezni s fáklyamenettel vonulnak Zichy üdvözlésére. A fáklyás menetet Lengyel Zoltán képviselő fogja rendezni. Az obstrukciós világ pedig elég szépen megindult. Szónok van mindig elég. Még csak a beszéd csupán az obstrukció eszköze, amely simán és — persze ami fő — hoszszan folyik. A szombati ülésre is hót képviselő jegyeztette elő magát szólásra, természetes azonban, hogy nem fognak mindnyájan beszólni. Az obstrukció ügye foglalkoztatja külömben legjobban a politiku sokat. A Kossuth-pártnak elhatározott szándóka, hogy a katonai javaslatokat megbuktatja s azzal együtt Széli Kálmánt is. És az is természetes, hogy a miniszterelnök többsége révén elakarja azokat fogadtatni. Emlegették már a párhuza mos üléseket, melyekről azonban ujabb^-^^ gattak. Amint némely, szoktá

b szerezni terv még teljesen nincsen elejtve. Még érdekesebb formája a megoldásnak Széli ismert nyilatkozata, hogy a lag nem nagy jövedelmének igen tekintélyes hányadát: 919-88 kort forditott könyvtárra és hirlapókra. A. könyvtár 80 kötelben 50 művel gyarapodott. Nevezetes a könyvtár forgalma is, mert a tagok 1127 művet vittek ki a könyvtárból. 1902. óv folyamán a bagók létszáma nem esett változás alá, mert 6 tagnak kilépését 6 uj tag felvétele paralizálta; van az egyesületnek 114 rendes, 2 pártoló, 12 vidéki, összesen 128 tagja. A gondosan megszerkesztett évi jelentést a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette, valamint jóváhagyta a mult évi számadást is s a szokásos felmentést a pénztárkezelőnek megadta. Egyhangúlag elfogadta továbbá a közgyűlés az igazgató választmánynak két fontos inditványát is. Van ugyanis az egyesületnek két alapítványa, mind a kettő a nemzeti nyelv szolgálatában áll; az egyik az „ \rany," másik a „Kazinczy" alapítvány. Az előbbinek kamatait az elemi iskolák növendékei élvezik ; mikor azonban a kaszinó ezen alapítványt létesítette, Csabán állami iskolák még nem voltak s i gy az alapító oklevél csak a felekezeti iskolákra terjesztette ki figyelmét. Az igazgató választmány ezek folytán azon javaslatát terjesztette elő, hogy a közgyűlés terjessze ki az „o.rany" alapítvány vonatkozásait az időközben keletkezett állami iskolák tanulóira is, — A. „Kazinczy" alapítvány keletkezésének idejében Csabán reálgimnázium volt, mely intézet az utóbbi időben Rudolf főgimnáziummá változott ; ez alapítvány tőkéjét, mint kamatozó kölcsönt, eddig az ág. ev. egyház kezelte. A változott viszonyokra tekintettel a választmány szükségesnek tartja, hogy az alapító levélben „reálgimnázium" helyébe „ág. ev. Rudolffőgimnázium" tétessék, az alapítvány kamataiban a főgimnázium növendékei részesittessenek, az alapítvány tőkéje az egyháztól visszaveendő s kezelés végett a főgimnáziumi bizottságnak lesz átadand"^ Az igazgató választmánynak mindkét javaslatát — miután a hazafias célú alapítványok lényegét nem érinti — a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Az 1903. évi költségvetés 3599 kor, oy ni. Deveteiiei, oori sor. 94 fli. kiadással, '24 kor. 75 fii. maradványnyal elfogadtatott s ennek során elhatározta a közgyűlés, hogy az egyesületi könyvtárt, mely 3C30 kötetben 2500 müvet tartalmaz, 400 korona költséggel rendeztetni fogja. A tárgysorozat ekként letárgyaltatván, az indítványokra került sor. Maros György a kaszinó tagjai nevében köszönetet mond az elnökségnek és választmánynak cóltunemzetre fog apellálni, ami egyszerűbben mondva, a képviselőház felosztását jelenti. Ez azonban csak a végső, eszköz lenne, midőn már az ellenzék is végső eszközökhöz nyúlna a szóáradat kiapadása után. Elég érdekesség rejlik a zsámbokréti választásban is. Egyhangúlag győzött Kaas Iver. Aki, nem mondhatni, hogy közönséges ember, miután rangjára nézve báró, — ós foglalkozására ujságiró ; azonkívül luteránus és néppárti elveket vall, melyek alapján meg is választották. Választásról levén szó, kapcsolatosan megemlékezhetünk a megüresedett mandátumokról. Kgy hely J a n i t s Imréé volt, akit a nyitrai kerület választott meg, most azonban kineveztek esztergomi közjegyzőnek. A másik ismerőse a békésmegy?ieknek, Ruffy Pál, újbányái képviselő, ki mint a gyermekmenhelyek kormánybiztosa tartott Csabán értekezletet a felállítandó gyermekmenhely ügyében. Képviselői állásáról éppen ezen megbízatása folytán mondott le. Soraim végén pedig meg kell még említenem a függetlenségi párt N e s s i — színjátékának végső felvonását is. A hivatalos lap közölte, hogy a honvédelmi miniszter N e s s i lemondását elfogadta... Finita la comedia ! Ami megindult sippal, dobbal, íme befejeződött rövid három sorban, amely még feltűnést sem keltett . . . Igy múlik az érdeklődés lángja, merülnek el, akik a felszínen izgatták a közvélemény figyelmét lassan, csendesen. A esabai kaszinó közgyűlése. Csabának ez a legidősebb társadalmi köie, — melyre éppen a tagoknak magas intelligenciája folytán a társas élet, vezetésében nagy hivatás vár s ebben valóban nem kicsinylendő azon kötelesség, hogy a Csabán utóbbi időben erősen lábat vert indokolatlan kasztrendszert megszüntesse s a társadalom külömböző rétegeinek érintkezésében egészségesebb alapokat leremtsen, — mult vasárnap tartotta évi közgyűlését. Á gyűlést Fejér Béla elnök vezette, a tárgyalás alá került ügyeket Láng Gusztáv háznagy ismertette. Az évi jelentés — mely felölelte am^'t évi egyesületi élet mindem nevezetesebb momentumát - részeiben következőket tartalmazta: bevétel 3282 kor. 90 fill., giaaas 3161 kor. 29 fill.. maradvány 221 kor. 61 fill. Örvendetes jelenség s magunk részéről is elismeréssel emeljük ki, hogy a kaszinó nagy súlyt helyezett a magyar szépirodalom ós hírlapirodalom támogatására, mert aránydatos munkáiéért, melylyel a kaszinó helyiségeit lakályosabbá s igy a tagok számára kellemesebbé tenni igyekezett; ha mégis merül fel itt-ott kívánnivaló, ez nem múlik a vezetőség igyekezetén. A helyzet az, hogy a mai helyiség — jobbnak hiján — kényszer-lakása az egyesületnek. Egypár éve már, hogy Csabának egy lelkes barátja ós jóakarója nagyszabású tervvel foglalkozik, melynek célja egy olyan intézményt létesíteni, ahol megfelelő helyet kapna Csabának minden kulturális intézete, ezek között a kaszinó is. Ezen nagyszabású tervnek kívánatos létesülóse esetén nem kicsinylendő azon eredmény sem, hogy a kaszinó modern fórőhelyisógekhez jut, melyeket szívesen keres fel minden egyes tagja az egyesületnek; — ennélsokkal fontosabb azonban, hogy kulturintézeteink egy kalap alá kerülvén : nemzeti hivatásukat vállvetett, együttes munkával sokkal eredményesebben teljesíthetik az eddiginél. A tetemes költség, mely a «kulturpalota» megteremtésével jár, kissé hátráltatja a terv kivitelének idejét ; sokkal nagyobb baj azonban a közöny, melyet a felmerült javaslatokkal szemben a társadalom különböző íótegei tanúsítanak. Remélni lehet, hogy a közel jövőben megnyílik azon anyagi forrás, amelyből a kulturpale* költségei biztosítva lesznek ; hogy tehá. kivitel minél kevesebb nehézségbe ütközzék, indítványozza felszólaló, hogy a kaszinó, mint a csabai társadalom legintelligensebb erőinek közülete, vegyen élénk részt e korszakalkotó intézmény előmunkálataiban s lelkes közreműködésével tegye lehetővé azt, hogy a magyar nemzeti közművelődés mihamarabb állandó otthonra találjon. Fejér Béla elnök rokonszenvvel fogadja az ind" ványt s bejelenti a közgyűlésnek, hogy az igazgató-választmány már foglalkozott e kérdéssel s jövőben is készséggel ragad meg minden alkalmat, melylyel a terv ki/ telében közremunkálhat. A közgyűlés '.agy lelkesedéssel egyhangúlag határozattá emeli az indítványt s felkéri a választmányt, hogy az ügy fejlődését figyelemmel kísérve, vegyen r&szt mindama munkásságban, mely a kultúrpalota létesítését elő' mozdítani van hivatva. Végre megejtetett a tisztújítás következő eredménnyel : elnök Fejér Béla, alelnök Beliczey Géza, háznagy Láng Gusztáv, könyvtárnok Donner Lajos, választmányi rendes tagok: Saller Vilmos dr., Haan Béla, Reisz Miksa dr., Korosy László, Haraszti Sándor, Kerényi Soma dr., Margócsy Miklós dr., Hiike Lajos, Ursziny János dr., Wallfisch Ferenc dr.; póttagok : Jéger József, Weisz Lajos dr., Pávik József: ügyész Pándy István dr. ; számvizsgálók : Fábry Géza, Simkó István, JSocló József. Tíz éves dalkör. A csabai iparos daloskör jubileuma. Ünnepet ülnek mai napon a csabai dalosok s velők együtt mindazok, akik a magyar nemzeti dalért ós dalban lelkesedni tudnak, akik előtt nem üres bombaszt az a szép jelmondat, mely a jubiláló dalkör zászlószalagjáról arany betűkkel fénylik felónk : „Dalolva is dicsőítsük a magyar hazát!" És amikor e derék egyesület, tíz éves működésének ezen jelentős határkövénél visszatekint a múltra, a jól teljesített munka megelégedésével lépheti át az uj decennium küszöbét; mert az a kitartó, vas szorgalom, akadályokat nem ismerő ügybuzgóság, melylyel iparos dalosaink a zengzetes magyar nótának s ezzel a magyar nemzeti érzésnek elveszthetlen területet hódítottak vármegyénkben, a megnyugvás érzetét keltik bennünk, hogy az általuk meghódított terület közönségünk szivében-lelkében ujabb ós ujabb kiterjedést nyer. Minden dicsérő szónál többet beszél az egyesület tíz éves tevékenységének vázlatos története, melyet a rendelkezésünkre bocsájtott adatok alapján következőkben közölhetünk : Csabán a mult század hatvanas éveiben ilakult az első dalkar „Békéscsabai Férfi Dalárda"' cimen B e n k a Pál vezetése nellett. Működésében gyakori szünetelés állott be, de ismót-ismót megalakult, mig 1889. évben bekövetkezett a végleges feloszlás. Maga az ásatás, melyet október 21-ón kezdtünk, november 22-ig szakadatlanul folyt és ezen idő alatt annyi régiségnek jutottunk birtokábá, hogy azok és a helyi támogató körülmények nyomán az ott lakott nép életének fázisait főbb vonásokban megismerhetjük. Leányoknak való mese. Irta: Kata. Békességet kérek; jól figyeljetek s hallgassátok meg az ón kis mesémet. Ismeritek az elvarázsolt királyfi meséjét ? annál is szebbet mondok, ügyeljetek tehát. Tudjátok-e, mi a szerelem? Hiába okoskodtok — nem tudjátok ; de kerekre nyitott kutató szemetekből látom, hogy szeretnétek tudni. Nos, megmagyarázom. Ismertek, tudtok-e valami édesebbet a barackos fánknál; ennél jobb, édesebb kerek e világon nincsen. Azaz, hogy van és éppen ez a szerolem. Mint a fánk szaga, orrunkat bizsergeti s ha bele nem haraptunk, hát megnő a fogunk, igy járnak az emberek a szerelmükkel is előbb-utóbb, mind, a hányan vannak. Édes kínlódás az bizony. Miért is érdekes mggtudni, hogy a szerelem honnan jön és hová lesz? erről kívánok tehát nektek mesélni. Nem hosszú mese ez, az operenciáig sem szükséges elmenni érte, sőt, ha jól vesszük, a városligetben is megtörténhetett. Hol volt, hol nem volt. Volt egy ifjú — Jóskának hivták, de hívhatták volna Andrásnak is. Ez az ifjú ismert egy szép leányt, a kinek az ablaka alatt szívesen megállt, hogy beszélgessen egyről-másról (ez a léha ifjúság mindig talál valami beszélni valót.) Osmert azonban a Jóska nevű fiatal egy másik leányt és ennek az ablaka alatt is szívesen megszokott állani, hogy köszöntse. Szeretni bizony nem szerette egyik 1«ov.tt nfttw AnítroDí r»o<jb- ít mirlön kölcsönösen megtudták, hogy mindkettőjöknek eljár az ablaka alá, akkor kezdtek versenyezni érte, mert jó barátnék voltak. Nem mondhatnám, hogy dédelgették, nem is cirógatták, de tudnak a lányok ennél jobbat : egy szép tekintet, egy kézszorítás megzavarja az ember fejét s a mi ifjúnk is nemsokára ott volt, hogy nem tudta, hányadán van. Maguk talán azt hiszik, hogy ezek őt megszerették egyszerre, egyforma lánggal ? Jaj ! sohase higyjék ! Nem szerették azok, de megmondom kit szerettek : önmagukat, meg a nagy hiuságukat. Róluk jut eszembe a nárcisz esete. Ez egyszer meglátta magát egy patak tükrében, megszerette önmagát s ezentúl mindig nézte, bámulta azt a szép képet, mig végre a szive megrepedt utána. De ez régen volt, réges-régen és manapság nincsenek már nárciszok, olyanok legalább, a kiknek a szivök meghasadna. A maiak inkább a más szivét repesztik meg. Jóska egyszerre lázas szívvel, égő fejjel lába elé vetette magát Böskének, az egyik leánynak, annak bizonyára, akinek szebb volt a tekintate, melegebb a kézszorítása s ott kérte, ugy kérte egy csókért, egy ölelésért s a leóny -- megadta neki. — Engem szeretsz ugy-e, egyedül engem, azt a másikat utálod ? — Téged egyedül ! — szólt a fiu ós a leány szive repesett a szerelemtől — nem, a diadaltól. Repesett igen a diadaltól, a mit azon a másikon aratott, legelőször annál dicsekedett, legelőször azt tiporta porba A szerelmesek boldogságáról, a mi azután következett, nem beszélek. Csak azt mondom el, hogy rövid volt nagyon, alig tartott egy-két hónapig ós ekkor, honnan, honnan nem, jött egy poczakos ur ós az ifjú, tüzesszemü leányt egyszerűen elvette. De hogy: stafirunggal ás háromszori kihirdetéssel, — de hát a leány hozzáment szívszakadás, felindulás nélkül: az ifjú szép volt, sugártermetű, bátor ós tetterős, a pocakos ur, pedig vén és rut, sőt rokkant is egy kissé s a leány mégis hozzáment, bár az itiu is e'vette volna, de csak idővel. ii másik rögtön elvette]s ez a mai lányoknál: rögtön teljes szabadságot jelent ; ez az, a mit az ifjú adni nem tudott s ennek kedvóért feláldozott a leány ifjúságot, szépségét — mindent. Három hétig siratta az ifjú hütelen kedvesót és akkor végre eszébe jutott a — másik leány. Az édes, és szeretetreméltó, a titkon epedő, a ki, mikor az ifjú őt elhagyta az egyikért, maga is forró könyeket ejtett ós egy utolsó találkozást kórt Szép nyári est volt akkor, holdvilágos, s a lombok közt enyhe szellők röpködtek. — Megbánja még ezt maga valamikor — szólt Rózsi — hogy Böskét választotta. Eszébe fog jutni, hogy valakit elhagyott érte, a ki magát nagyon boldoggá tudta volna tenni. Jóskának megdobbant a szive, mikor látta, hogy a leány szeme könyekkel telik meg. De már késő volt, nem csókolhatta le a könnyeket. J Most azonban röpülve sietett Rózsihoz. Uj óletvágyat|órzett szivében s az is eszébe jutott, hogy mily édes lesz a bosszú, ha Böske megtudja, hogy a vetólytársnő nyerte meg a szivét, oly kevéssel a csalódás után. — Ha szeretett valaha, meg fog bocsátani nekem — szavalt a szép Jóska és hangja kellemesen rebegett. — Mit akar ? — kórdó Rózsi csodálkozó hangon — Egykor könyezni láttam magát. Rózsika. E könynyek szivemet megégették. Tévelygő voltam eddig, most megtérek ói térdeimen kérem szerelmét . . . -- Maga tisztára megbolondult ! — kiáltott fel Rózsi oly hideg nyugalommal, tiogy a fiu megdermedt tőle. Jegyezze meg magának kedves barátom, hogy mi nők QÓha elhitetjük magunkkal, hogy szeretünk, 5Őt könyezni is tudunk, de sohasem olyan férfiért, a kinek másutt kiadták az utat. Mi azt szeretjük, a ki másnak is kel', a ki senkinek sem kell, — nekem sem kell. Ilyen i . zerelem, a lányok szerelme ! Megértette ?