Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-02-22 / 16. szám

abba a fizetési fokozatba, melyben jelenleg van. Ettől a jogfosztástól eltekintve, a bi rákra nézve nem valami előnyös a fizetés rendezés, miután javadalmuk alig 1'2%-al emelkedik, szemben a többi államhivitalnokéval, nol egyes csoportnál az uj fizetés minimum a regihez viszonyitva 20—40%-al emelkedik Agyul 'i törvényszék bírái ez okból kérvénynyelfordulnaka képviselőházhoz, melyben sérelmeiket kifejtik és azt fogják kérni, hoyy a képviselőház változtassa meg a törvényj.tv illatnak a/,t, a rendelkezését, mellyel az 1893 évi IV t. c. 3 §-ának a) pontjában foglalt kivételes intézkedést hatályon kívül helyezi, s a bírákat a többi államhivnt, tinókkal egyforma elbánásban részesíti S e helyett mondj* ki, hogy a VlII-ik fizető osotálybi sorozott birák az eddigi rendszernek megfelelően, csak is a 2-ik fizetési fokozatba nevezhetők ki, és szerzett jogaiktól semmi körülmények között sem foszthatok meg. A kérvény benyújtására dr. Bodoky Zoltán országgyűlési képviselőt kérik fel. Közgyűlés CsabánCsaba képviselőtestülete csütörtökön délelőtt tartotta rendes havi közgyűlését. A tárgysorozatba 24 pont volt felvéve, de bátran nem lehet elmondani, hogy ennyi városatya jelen lett volna a teremben. Mind ennek dacára letárgyaltatott az ügyek sorozata szépen és rendben s a közgyűlésnek féltizenkettőkor elérkezett a vége. A közgyűlés megnyitása után Korosy László első jegyző előterjesztette a rendes havi jelentéseket az adóbehajtásról, a pénztárak vizsgálatáról, kórházról, szegényházról és a népmozgalomról. E jelentéseket a közgyűlés tudomásul vette. r^ kereskedelmi miniszter leiratát, a csaba—békés—vésztői vasút közigazgatási bejárása tárgyában, tudomásul vették. A. miniszter, egyes pontokra vonatkozólag módosításokat tett, melyek Csabát is érintik s melyekről lapunk más helyén emlékezünk meg. Ezután tárgyalás alá kerül; a csabai harisnyagyáros Schwartz Ábrahám ügye. A képviselőtestület 6 éven át évi 600 koronát szavazott meg neki, oly feltétellel, hogy az első évben legalább negyven, a második évben legalább hetven munkást fog alkalmazni. E határozatot S a i 1 e r Gvula felebbezésére a vármegye megsemmisítette; a község a miniszterhez felebbezett, aki érvényre emelte a képviselőtestület határozatát s leiratának végén még meg is dicsérte a képviselőtestületnek a magyar ipar iránti jóindulatát s annak fejlesztésére való törekvését. „Öröltömre szolgál, — írja a miniszter — hogj' atom a község áldozatkészségét az iparügy terén." A községi képviselők .névjegyzékének megállapítására vonatkozó alispáni határozatot a közgyűlés tudomásul vette. Utána tárgyalás alá került ezúttal harmadszor P o 1 i t z e r Lenke illetősége, A belügyminiszter leirata a születéshely után való illetőség megállapítására figyelmeztette ez alkalommal az elöljáróságot, a. képviselőtestület azonban harmadszorra sem fogadta el a Csabán született Politzer Lenkét csabai illetőségűnek. Még pedig azon indokból, hogyha születési helyet kell figyelembe venni, akkor az apa születési helye jön számításba első sorban. Midőn Csaba a polgári leányiskolát az államnak átadta, kötelezte magát évi 3600 korona fizetésére, a dologi kiadások fedezésére és a később bekövetkezendő szükség esetén kót tanterem építésére. A kót tanterem fölépítésének szüksége a gondnokság jelentése szerint már bekövetkezett A leányiskola állami gondnoksága ugyanis átirt ez ügyben s tett egy ajánlatot. Nem követeli a községtől a két tanterem felépítését, ha e helyett épít egy tornatermet, mely annyiban is előnyősebb volna, hogy a polgári fiúiskola is használatba vehetné. A gondnokság bemutatott egy költségvetést is, — melyet W a g n e r József építész és a községi mérnök készítettek — mely szerint a kót tanterem 14 ezer koronába, a tornaterem pedig 15 ezer koronába kerülne. Az elsőjegyzői javaslat szerint a gondnokság ajánlata elfogadandó. Tekintsen el a képviselőtestület az 1000 kor. többlettől s építsen tornatermet, melyet a fiúiskola is használhat. Szeberónyi Lajos a 14 ós 15 ezer koronát igen magas költségvetésnek tartja. Akár a kót tantermet, akár a tornatermet olcsóbban meg lehetne csinálni. V a r s á g h Béla tudomására hozza a közgyűlésnek, hogy a tervezet elkészítésekor felkérték a tervezőket, hogy lehetőleg olcsón állítsák össze a költségvetést. Akár a tantermet, akár a tornacsarnok építését határozza is el a közgyűlés : a kérdés akár igy, akár ugy, de mindenesetre megoldást fog nyerni. Szólónak véleménye az, hogy az eddigi fejlődést s az ujabbi olcsó tandijakat tekintve, a leányiskola nem marad meg a mostani kereteiben, hanem hatalmasan kifejlődik. Nézete az, hogy erre az évről-évre nagyobbodó fejlődésre fal kellene hivni a miniszter figyelmét, hogy nem volna-e célszerű, ha az állam venné kezébe az ügyet s intézet kívánatos fejlesztésére céljából esetleg megvásárolná a szomszédos telkeket. Hogy az elérhető legyen, a község felajánlaná az építésre szánt 14—15 ezer koronát az államnak : itt a pénz ; várjuk az iskola fejlődésének megfelelő további intézkedéseket. Altalános helyeslés követte V a r s á g h Béla indítványát, melyet egyhangúlag el is fogadtak. A tűrt helyek számának megállapításánál az sddigi szám mellett foglalt állást a közgyűlés. Ezután terjesztette elő Korosy László a munkás-otthonra vonatkozó indítványt, melyet egyszer már bővebben is -! mertettünk. A munkások részére volna ez felépítendő, hogy ne kelljen nekik az utcán | ácsorogni, csavarogni, hanem fedett helyea tartózkodhatnának egészséges, tiszta levegőjű teremben. E helyen értekezhetnének azután a munkaadókkal ávcz.is időtecsórlés, esetleg hiába való mászkálás nélkül történne. A munkásotthon, melynek jól kellene szellőznie s gyorsan és tisztán felmosható beton vagy cement padozattal birnia, először egy nagy teremből állana. Ez volna a munkások tulajdonkópeni tar tózkodási helye. Ezenkívül volna még egy népkönyvtári helyiség s itt nyerne elhelyezést a munkásközvetitő is, ki egyszersmind felügyelője lenne az intézetnek. A dolog szociálpolitikai fontossága az első pillanatra is már annyira kitűnik, hogy arról bővebben beszélni felesleges. Ajánlja az indítványozó: mondja ki a közgyűlés a munkásotthon létesítését s kérjen a kormánytól évi 1200 kor. segélyt. Szeberónyi Lajos örömmel üdvfzli az indítványt s csak azzal szeretné megtoldani, hogy a munkás-otthont kössék össze népkonyhával. Legalább teiet, kávét, levest, szalonnát lehessen ott kapni pár krajcárért.. B e 1 í c z e y Rezső szintén elfogadja az indítványt, de ő nem határozná meg a kormánytól kérendő összeget. Sőt ugy irna fel, hogy a kormány segítsége esetén, de csak esetén épitteta község Munkás-Otthont. Igy a miniszter erkölcsi kényszerbe jutna s többet is adna. Kocziszky Mihály hasonló értelmű hozzászólása után, a közgyűlés elhatározta a Munkás-Otthon építését és azt, hogy segélyt kérnek a minisztertől, de nem meghatározott összegbeD. I Ezután a birtokkezelő-tanács tagjaiul a szabályrendelet értelmében hat képviselőt megválasztottak : Zsilinszky Endre drt, S a i 1 e r G-yulát, Rosenthai Ignácot, Kocziszky Mihályt, Seiler Vilmos drt, Szeberónyi Lajost. A j vagyonleltár megállapításának elfogadása után a róm. kat. egyház és Saj b en Pál ! kisajátítási ügyében nem határozhatott a közgyűlés, mert nem voit a szükséges kétharmad többség jelen. A vályogverés szabályozásaként elfogadtak egy szabályrendeletet, mely szerint vályogverési engedély ezer vályog után egy korona lefizetéséhez van kötve. Vállalkozóknak csak saját vál| lalataikhoz szabad vályogot verni, akit 1 üzérkedésen érnek, attól a vályogot elko;bozzák. Zeisler Lipót kérelmét a közraktár mellett faraktár létesítésének engedélyezése I tárgyában nem fogadták el. n.chi m Pál j községi adókönyvelő lemondott s 1200 ko rona végkielégítést szavaztak meg részére, ! tekintettel 12 évi hűséges munkálkodására. Uhrin György segélyezési kérvényét elutasították. Tóth Károly tűzoltónak 200 koronát szavaztak meg végkielégítésül. L e o p o 1 d Józsefnek megengedték a települést. Csaba-békés-vésztői motoros Yasut. Miniszteri leirat a közigazgatási bejárásról. Békéscsaba község képviselőtestülete mult osütörtöki gyűlésében tárgyalta ós tudomásul vette a kereskedelemügyi miniszter leiratát, melyben a Csaba—békés—vésztői motoros vasút vonalának közigazgatási bejárása alkalmával, 1901. évi november hó 19-én és következő napjain s 1902. évi szeptember hó 10-én megtartott közigazgatási pótbejárás alkalmával létrejött.megállapodásokat jóváhagyta s az érdekeltek részéről kifejezett kívánalmak tárgyában határoz. A leirat szerint a miniszter a közigazgatási bejárás alkalmávál jegyzőkönyvbe vett megállapodásokat tudomásul veszi ; e jegyzőkönyveknek a Békés község határát tárgyaló részében a fővonalra, valamint a Szóchény térről Békés állomáshoz vezető szárnyvonalra vonatkozó megállapodások hatályba ne lépnek, ehez képest a békési vonalvezetés azon feltétele, hogy a vonal a Békést körülövező töltésen, a Szt.Pál soron, Nagy utcán és Széchény téren vezetendő, tárgytalanná vált. A KettősKőrös folyamán lévő 208 m. össznyilásu hid 170 m. össznyilással biró teljes vasszerkezetű hiddá lesz átalakítandó. Békésvármegye közönségének, a vármegye közigazgatási bizottságának, a vármegyei államépitészeti hivatalnak Békéscsaba, Békés ós Vésztő község képviselőinek egyes részletkivánságai s az ezen kívánalmakra vonatkozó megállapodások az engedélyokirati függelékben s az építési és üzletberendezósi feltótelek között nyernek kormányhatósági elintézést. A miniszter utasította a vasút tervezőjét, hogy Békéscsaba község határában a megállapított átjárókon kivül minden már meglévő kapunál külön kapubejárót, Békés község határában pedig a 67—68 szelvények között minden bányához a kapuval szemben és minden parcellához, a parcellák érintő m ;sgyéjén, a két szomszédos parcella tulajdonosának használatára rendelt egy-egy három méter széles bejárót létesítsen ; a jövőben épülő házak kapubejáróinak előállitása, amenynyiben azok a vasút létesi ;e folytán válnak szükségessé, tervező tá saság kötelességét képezi. A békési Kettős-Körös folyó hidján a vasút vonala k it vágánnyal vezetendő át. A vasút építő társaság a közterületeken, illetőleg Csaba, Békés és Vésztő községek utcáin és terein léte"' tendő vonalrészek kitűzését az államépit szeti hivatal és az érdekelt községek szakigényelt. A termés fémeket, mint a rezet és aranyat ennélfogva kezdetben ugy használták, mint a köveket, eszközökké tehát nem olvasztással, hanem faragással ós különösen kalapálással, kovácsolással alakították. Az első fémeszközök mind kovácsolás által készültek, de még jóval későbben is, mikor már az olvasztásra rájöttek, általa csak anyagot nyertek, de nem alakot. Mert a fémből készült első eszközök igen egyszerűek, díszítés nélkütiek és a kőeszközökhöz jobban hasonlitván mint a későbbi bronz-eszközökhöz uj typusokat nem létesítettek, a mellet aránylag igen ritkák, azért az archaeologusok egy része a termés fémek

1) korát csak a neolithkor utolsó szakának tekinti. A szokászos hármas felosztása a történelem előtti időnek kő-, bronz- és vaskorra, melyet először Thomsen az 1836-ban dán nyelven ós a következő évben német nyelven megjelent munkájában az akkori ismeretek alapján felállított, nem csak ÉszakEurópában, de másutt is követőkre talált, ugy hogy rövid idő alatt uralkodává vált. Uralmának hatása alatt a dán Worsaae, a svéd Hildebrand és utánok mások is annyira mentek, hogy a későbbi rózleletek száma ós a tudomány haladásának következtében fölmerült ujabb nézetet, hogy a kő- és a bronzkor között rézkor és létezett, minden rendelkezésükre álló eszközzel megtámadtak. Mások legalább Amerikára is Magyarországra nézve, a hol aránylag több réztárgy került napfényre, a rézkor létezését elismerik. Azok, kik a réze-zközöket behatóan tanulmányozták, mint Pulszky Perencz és M. Much (ki a rézkort egész Európára kiterjeszti) azt tartják, hogy a kő- és a bronz kor között egy rézuor létezett. Much szavai li A termés fémek korra a rézről mint az eszközökre legalkalmasabb és leginkább használt fémről nyerte nevét, mert más termés fémből pl. aranyból találtak ugyan eszközöket, de nagyon keveset. A czófalvi nagy aranylelet tárgyai között van négy aranyfejsze is. szerint „ezt nem szabad azonban ugy megérteni, mintha olyan időszakot jelezne, melyben a rezet minden egyébb anyag kizárásával használták volna, hanem inkább a réznek oly felhasználását, mely kezdetben a kő-, később a bronzeszközökkel együtt járt." Eldönteni a kérdést, hogy a kő- és a bronzkor között egy rézkor tényleg létezett-e vagy nem, nem ami dolgunk, hiszen ez még a kiváló szakembereknek sem sikerült, de az érveket, melyeket mindkét részről nézetük támogatására felhoznak, figyelembe venni, kötelessége mindenkinek, a ki a tudomány főcéljára, az igazságra törekszik. Hogy a bronzkor a bronz sokféle felhasználásával a kőkorszakban használt esz közöket lassankint majdnem egészen kiszorította, helyettük egészen uj typusouat teremtett és évvel a? emberiséget a mivelődós terén egy hatalmas lépéssel előbbre vitte, tény., ezt a bronzleletek gazdagsága ós topografiáj ának terjeszkedése napról napra fényesebben bizonyítják. Eltekintve a bronzleletekben igen gazdag országoktól, mint Anglia, és Skandinávia, a Nyugati-Svajc és Magyarországtól, minden eddig megvizsgált területen annyi bronztárgyat találtak, hogy egész Európára

2) nézve a bronzkor hosszú tartama kétséget nem szenvedhet. Az előbbi körülmény és a rézeszközök szórványos előfordulása még olyan helyeken is, mint Magyarországon, a hol aránylag többet találnak, mint másutt, azoknak kezdetleges kivitele és ama tény, hogy az eddig tiszta rézből állóknak vélt eszközök egy részét a pontos vegyelemzés ónban szegény bronzeszközöknek találta, mind alkalmas tényezők arra, hogy az archaeologusok egy része a rézkor jogosultságát tagadja. Sőt néhányan még a tiszta rézből álló eszközöket és a bronzkorba teszik át avval *) Itt különösen Európát tekintjük, mert más földrészeken a viszonyok mások, Afrika pl. a kökorból egyeuesen a vaskorba ment át, Amerikára nézve pedig még a rézkor leghevesebb ellenségei sem tagadhatják annak létezését. az indokolással, hogy csak azért készültek tiszta rézből, mert az embereknek akkor véletlenül az ón elfogyott, azt beszerezni bizonyos okokból, pl. háborúk miatt nem tudták vagy pedig, hogy többszöri beolvasztás

3) által végre tiszta rézzé lettek. Szerintük az sincs kizárva, hogy a bronzkor emberei a rezet egyik másik tárgy előállítására alkalmasabbnak vélték vagy találták, mint a bronzot Ezekkel szemben mind azok, kik a talált rézeszközök alapján egy rézkor ló tezósót állítják, felhozzák, hogy a termés réz az embernek már kezdettől fogva kínálkozott, mig a bronz előállitása nem csak olyan fémet igányelt, melyet a régi időkben Európának csak egyetlen egy helyéből, t. i. Angliából ismertek, hanem oly ismereteket is kivánt, melyeket sok idő alatt csak hosszú tapasztalat utján sajátíthattak el. A bronznak úgynevezett classikus összetételét (90°/

o réz ós 10% ón ; ennél nagyobb óntartalom a bronzot törékenynyé, kisebb óntartalom ellenben nagyon szívóssá, de nem elég keménynyó teszi,) mint legalkalmasabbat rövid idő alatt nem találhatták ki. Ennél talán még nyomatékosabb órv abból a tapasztalatból indul ki

; hogy a bronzkor emberei a bronzot nagyra becsülvén, gondosan- őrizték, sőt — mint a bronztárgyak karcsúbb, könnyed alakja mutatja — majdnem fukarul használták fel. Ha pedig magának a bronznak nagy becse volt, alkotó részeit is nagyra becsülték, mert ezeket is csak nehezen szerezhették meg ós igy valószínűvé válik, hogy a rézkor eszközeinek nagy részét már a bronzkor emberei használták fel bronztárgyaiknak előállítására, miáltal a rézkor emlékeinek 3) Az eltörött vagy más okból használhatatlanná vált bronzeszközöket be szokták olvasztani, hogy uj eszközöket csináljanak belőlük. A bronz olvasztás által pedig óntarcalmából mindig vészit, mert az ón egy része elpárolog. Az újra olvasztott bronzeszközök tehát keevesbb százalék ónt tartalmaznak, mint az eredeti ötvény. száma már a bronzkorban is tetemesen csökkent. Miután a bronz- és kőkor emlékei között a kellő átmenet hiányát a talált kevés réztárgy megszüntetni alig képes, egy hirtelen átcsapást a kőkorból a bronzkorba pedig még képzelni sem lehet, az őstörtónelem egy kisegítő eszközhöz is fordult, t. i. felteszi, hogy egy idegen néptörzs ismertette meg Európát a bronzzá ós annak felhasználásával. E feltevés a bronzleletek rokonságára támaszkodván, a bronz elterjedésének útját is megjelöli oly formán, hogy az Európa délkeleti részén kezdődik és körülbelől a I>una mentén felfelé haladván, egész Közép Európán észak-nyugati irányban vonult át. Ettől az úttól félreeső és földraj /A fekvésüknél fogva elszigeltebb területek, mint Magyarország, a Nyugati Svájc, Angolország ós Skandinávia, későbben és lassabban ismerkedvén meg a bronzzal, ugyanazon okokból önálló bronzkulturával biró, külön területekké váltak. Csakhogy egy idegen néptörzs beván; dorlása oly vidékről, a hol a bronzot már ismerték, nem igen változtat a tényálláson, mert az esetleg a bronzzal való megismerkedésre ós magára a bronzkorra befolyással volt, a mi valószínű is, de a rézkor létezése ellen mit sem bizonyít. Magára a bronzkor kezdetére nézve az idegen elem beavatkozására okvetetlenül szükség is van, ha meggondoljuk, hogy a bronz egyik alkotó része, az ón az egész continensen ismeretlen volt De akkor fel kell tennünk, hogy az idegen elem békés indulattal jött, igy hatott oktatólag közvetlen környezetére, a honnan aztán a bronz ismerete lassankint törzsről-törzsre átszármazott. Mert ellenkező esetben, ha mint győztes ellenség vonult volna át akár egész Európán, akár annak csak egy részén is, beállott volna az, a mi ilyenkor beállani szokot', t. i. a meglevőnek elpusztulása, u na pedig visszaesés ós a haladás bónr Ezeket ^bocsátva, rátérek a gyula-