Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-02-19 / 15. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Csütörtök, február hó 19-én. 15. szám. BEKESME&YEI KÖZLÖNY Telefür-szám 7. Szerkesztőség: Fó-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza POLITIKAI L AP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, evnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A készfizetések felvétele. - febr. 18. Pénzügyi konszolidációnknak legnagyobb erőpróbája volt a valutarendezés művelete melyet immár egy évtized óta törvényerőre emeltünk. Az akkor elfogadott törvényjavaslat törvényerőre való jutása óta lassú egymásutaban haladtunk át mindazon müveleteken, melyek a készfizetések felvételét kellett, hogy megelőzzék. A valutaszabályozás utolsó művelete a készfizetések felvétele, melylyel a pénzügyi konszolidáció munkája végre tető alá fog jutni, teljes befejezést fog nyerni. Hanem e befejezéshez jutó műveletről joggal elmondhatjuk, hogy a valutaszabályozás ideje alatt sokféle gazdasági változáson mentünk keresz tűi, melyek, részben hátráltatták, rész ben elősegítették a müvelet befejezé sét. A régi osztrák érték már három év óta eltűnt s vele együtt egymásután vonulnak ki a forgalomból a régi forint értékű állam és bankjegyek. Egyedül az osztrák értékű ezüst fo rintos maradt meg az uj valutában s mint két korona, eléggé kedvelt ezüst váltópénz a nagyközönség előtt A valutaszabalyozás utolsó müve latéhez, a készfizetések megkezdéséhez legnagyobb szükségünk volt az ércfedezetre, melyet az Osztrák-magyar bank éveken át szorgalommal és kitartással gyűjtött össze a bank pin céjében. A kellő aranymennyiség beszerzése volt tulajdonképen a legfontosabb tényező ahhoz hogy a kész fizetést megkezdjék Próbaképpen ugyan már a mult év folyamán adtak át a közforgalomnak egy bizonyos menynyiségü tiz és husz koronás aranyérmet és azóta figyelemmel is kisérik a pénzforgalmat, hogy a nagyközönség mennyiben alkalmazkodik az aranypénz használatához. Igaz ugyan, hogy az bizonyos számú aranypénz melyet az Osztrák-magyar bank át adjtt a közforgalomnak, nem játszik nagy szerepet sem a vásárlásoknál, sem a fizetéseknél, mivel a nagy közönség szivesebben használja a már régen megszokott, kényelmesebben hordozható papírpénzt. E dolog azonban nagyon is kevés j befolyást gyakorol a készfizetések sikerrel való fentartására, mivel a készpénzfizetések felvétele leginkább a külföldet érdekli, m nthogy ezáltal tudjuk p inzügyi teljes konszolidációnknak legfényesebb bizonyítékát adni És mivel a készfizetések megkezdésének a határideje — mint az a kiegyezési tárgyalások megállapodásaiból ismeretes — a közel jövőben várható, a két állam pénzügyi kormánya feladatul tűzte ki magának, hogy egyöntetű törvényjavaslatot fognak benyújtani a törvényhozásnak március havában a készfizetések megkezdésére vonatkozólag. Ezeken a törvényjavaslatokon dolgoznak mostanában a szakreferensek. A törvényjavaslatok ugyan a dolog természetéből kifolyólag nem fognak határozott határidőt kijelölni a készfizetések megkezdésére, hanem reméljük, hogy a két kormány közösen meg fog állapodni egy rövidebb határidőben Itt ismét szemben fog találkozni a magyar álláspont az osztrák hagyományos felfogással, mely a készfizetések felvételének idejét még csak 6V6 v múlva fogja elérkezettnek látni, épp ugy, mint annak idején a valutaszabályozást is elhamarkodott műveletnek tartotta A valutaszabályozással kapcsolatban sikerrel végrehajtott pénzügyi műveleteink pedigaz ellenkezőről győznek meg bennünket, halomra döntvén az osztrákok részéről felállított nézeteket. Maga a törvényjavaslat, ha törvényerőre fog emelkedni ri ég ugyan nem fogja jelenteni a készfizetések megkezdését, hanem csak egy oly felhatalmazás lesz, melyben az egyes kormányoknak adott meghatalmazások és utasítások fognak kifejezésre jutni. E fel hatalmazások alapján fogja majd a két kormány megállapítani, hogy mikor kezdhetők el a készfizetések. E törvényjavaslatokban különösen kifejezésre fog jutni egy, a pénznemek forgalmára vonatkozó intézkedés. — Ugyanis az előbb már megemlékeztünk arról, kogy a mi közönségünk, mely nincsen hozzászokva az aranypénzek használatához, már kényelmi sze mpontból is szívesen ad előnyt a papírpénznek az aranypénzzel szemben. Ezért az uj törvényjavaslatba felvétetik a kisebb bankjegyeknek a forgalomban való visszatartására vonatkozó intézkedés, mivel az érvényben levő bankszabályokban abankjegyforgalom oly formán van körül irva, hogy a készfizetések felvétele után a forgalomban, mint legkisebb bankjegy csak az ötveukoronás bankjegy fog maradni. Ez a meghatározás változást fog szenvedni, amennyiben a jelenlegi 20 koronás bankjegyek a készfizetések felvétele után is forgalomban fognak maradni. A bank továbbá fel van hatalmazva tízkoronás bankjegyeknek a kibocsátására. Ez a felhatalmazás azonban nem jár le :i kézfizetések megkezdésével, sőt határozottan körül van irva, hogy a bankot ebbeli köte'ezettsége alól egészben, vagy részben fel lehet menteni, llyformán a tízkoronás bankjegyek a fenálló intenciók értelmében továbbra is forgalomban fognak maradni. E bankjegyek további forgalma azáltal log lehetőve tétetni, hogy a szóban forgó felhatalmazást nem fogják egyelőre visszavonni. Igy tehát a bankjegyforgalom a készfizetések felvétele után semmi változást nem fog szenvedni, mivel a jelen legi koronaértékü bankjegyek továbbra is forgalomban maradnak. A fizetésrendezés. - február 16. Nagy örömmel adtunk hirt egy táviratunkban arról, hogy Lukács László pénzügyminiszter beterjesztette a Ház elé az állami tisztviselők, altisztek ós szolgád illetményeinek ujabb szabályozásáról szóló törvényjavaslatot. ü. beküldött törvényjavaslat azok után, amik időnként a tervezett fizetósrendezés mikéntjéről ós mérvéről nyilvánosságra kerültek, nem hoz meglepő, uj dolgokat. Azt a célt akarja elérni, amelyet az IS33ban történt fizetésrendezésnél nem lehetett egészben megvalósítani, t. i. az illetmények Békésinegyeí Közlöny tárcaja. A tenger alatt. Irta: Ervin Carle. Jim Murray szük, kissé rosszhírű csap széke ott lenn a Potomac torkolatánál, mindenesetre kissé különös tartózkodóhely volt a „Newyork Diurnal" politikai munkatársa számára s nevetnem kellett, ha arra gondoltam, hogy minő szemeket meresztenének a szenátorok és kongresszmanek, akikkel a hivatásom mindennap összehozott, ha itt látnának. De egy tanulmányúton járó hirlapiró számára, ki kissé kedvessé tudta tenni magát Jim, a vendéglős előtt s megtetszett a vendégeinek is, ez a kis piszkos csapszók valóságos kincsesbánya volt. Hosszú asztal előtt ott álldogáltak ós támaszkodtak a szennyes munkásruhába öltözködött matrózok s dokk-munkások, itt-ott közibük volt keveredve egy-egy kopott elogánciáju ember, akinek a jelenlétét még gyanúsabbá tette ez a környezet A szoba a tulladásig be volt fűtve s a szivarfüst sürüti gomolygott benne. Mikor beléptem, Jim rámliunyoritotts a hüvelykujjával a válla tölött hátra bökött: — Ott a hátsó szobában, sir, régi ismerősre talál. Tom Burns van ott néhány barátjával Whiskyt parancsol ? Örvendezve mentem be a mellékszobába, Tom Burns örvendve üdvözölt s miután megrendeltem egy üveg whiskyt, csakhamar élénk beszélgetésbe merültünk. — Jó sziverősitő ez a mai éjszakai útra, — mondta Tom, letéve az üres poharát. — Éjjeli szolgálata van ma, Tom ? — Yes, — volt a kurta felelet. — S hova mennek ? — Hivatalos titok. Itt valami különös dolog készülhetett, mert ilyen szűkszavúnak még sohasem láttam az öreg Burnst. Móg néhány üveget fel kellett vezényelnem, hogy az ostromom sikeres legyen. Csakugyan, néhány üveg megoldotta a jólelkű irlandi matróz nyelvét s végre megfelelt a kérdésemre, hogy mi lesz az éjjel. — Kipróbáljuk az uj Holland-rendszerü tenger alatt járó hajót. Meglepve ugrottam fel a székemről. Ez több volt, mint amennyit vártam. S a következő pillanatban megérett bennem az elhatározás, hogy ezen a próbán ón is ott leszek. A „Newyork Diurnal" hasábjain meg kell jelenni a Holland rendszerű tenI geralatti hajó leírásának, amelyet annyira I titokban tartottak ! — Tom, — szóltam, még néhány üveg erejéig magtiyitva az erszényemet — nekem is magukkal kell mennem ! Burns úgy bámult rám, mintha a mennykő előtte csapott volna le. — Hogyan akarja ezt megcsinálni ? —- kérdezte. — Nagyon egyszerűen. Ön magával visz ! — Elment az esze? — s Tom energikusan rázta a fejét. Teljes lehetetlenség. E pillanatban ingadozó lábbal jelent meg a szobában egy matróz, valamit súgott Burns fülébe s vele együtt kiment. Mikor Burns csakhamar visszajött, mosolyogva szólt hozzám : — Az ur magával az ördöggel lehet szövetségben,— mondta s leült. — Miért ? — kérdeztem ón kíváncsian, s kezdett bennem éledni a remény. — Hát tudja, kezdte Tom — én már i az előbb is szívesen magammal vittem volna az urat, de nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá. Most már tudom. Az a matróz, aki az előbb itt benn volt, azt mondja, hogy beteg — valószínűleg a Jim whiskyjétől. Az ur elfoglalhatja a helyét a hajón, majd ón gondoskodom róla, hogy mindig mellettem maradjon Dicknek ugy sem lett volna egyóbb dolga, mint hogy az akkumulátorokra ügyeljen, s 6zt majd elvégzem dolgom mellett magam is. Most pedig hozasson bérkocsit, s menjünk először is az ón lakásomra, Csakhamar ott voltunk az öreg Tómnál, aki kikereste a számomra egyik régi egyenruháját. Felvettem, s aztán mentünk a kikötőbe. Minden jól ment. Az őrszem áteresztett bennünket, s mi akadálytalanul érkeztünk arra a kis uszó dockra, amelyen a tenger alatt járó hajó feküdt. A hajó, Holland mérnök találmánya, valami óriási nagy szivarhoz hasonlított. A közepén toronyalaku építmény állt, annak a felső részére fényszóró volt alkalmazva. Beléptünk a nyíláson, amely félig a toronyba, félig a fedélzetbe volt belevágva, s én óvatosan, nehogy eláruljon laikus voltomat, lépkedtem el az előtt az aranyos egyenruhás tengerésztiszt előtt, aki a toronyban ült. Az utunk két hatalmas elektromos mótor közt vezetett el a hajó fara felé, a fejünk felett vékony acólrámákban ott voltak kitűnő helykihasználással elhelyezve az akkumulátorok, amelyek a mozgatóerőt adták. — Igy ni, — mondta Tom Burns mosolyogva — itt az én helyem ; azt hiszem, eléggé biztonságban vagyunk. Ha valaki jönne, az ur csak másszók be oda a battériák alá s tegyen ugy, mintha az összekötő drótokkal volna dolga. S az Isten szerelmére kérem, csak jegyzőkönyvet ne tartson kezében! Óvatosan néztem körül. Burns kitűnő helyet választott a számunkra. Az egyik ablakon át végig tekinthetem az egész fedélzeten s azok után a magyarázatok után, amiket Tom halkan a fülembe suttogott könnyű volt tájékozni magamat. S ahol mi álltunk, ott sötét volt, -egyetlenegy izzóláng terjesztett csak halvány fényt. Fenn, az Ívlámpák által ragyogóan megvilágított toronyban zöld plüssel bevont díványon két nagyrangn tengerésztiszt ült, egy kommodere és egy kapitány, a próbaút vezetői. Az érdeklődésemet különösen felkeltette a torony közepén levő, fényes sárgarézből készült szekrény, amelyen egész sereg fehér billentyű ós gomb volt látható, hasonlatos az elektromos csengetyü nyomójához. Tom susogva magyarázta meg, hogy a kapitány e billentyű ós gombok segítségével adott jelt a legénységnek, azonkívül ezekkel lőhetett ki villamosság segítségével torpedókat s ezekkel eszközölhette a hajó sülyedósót, vagy emelkedését. ! 5000 méter szines selyem érkezett teljes ruhákra és blúzokra. Ameddig a készlet tart, mi éteren kint és i írt ÖÖ krért lesz eladva. Tisztelettel ftO^MTHlL JT JEST VÉ StE M lIlOllAI.