Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-06-18 / 49. szám

XXX. évfolyam. 49. szám fii BEKESMEGYEI KOZLOSY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, evnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Széli Kálmán lemondása. Az uj minisztérium. A magyar politikai helyzet a tegnapi napon megváltozott. A kormányválság véget ért s az uj minisztérium megalakításával Tisza István gróf van megbízva. Széli Kálmán, a jog, törvény ós igazság embere odahagyta a bársonyszéket, feladta a harcot s véget ért a passzív rezisztencia. A keddi ülésen játszódott le a nagy jelenet, melyet előre a legfokozottabb érdeklődéssel várt a képviselőház minden pártja. Sejtették, tudták előre, de senki sem volt benne bizonyos, senki sem várta a lemondásnak teljes beadását és elfogadását. Az ellenzék a katonai javaslatok ellen ment bele a harcba s nem személy ellen. Széli Kálmán egyéniségét mindig tiszteletreméltónak, kormányzatát mindig igazságosnak jellemezték az ellenzéki pártok: s mégis menn'e kell Általánosan sajnálják távozását, de ebben a sajnálkozásban van egy kevés tartózkodás is az uj 'miniszter elnök irányában. Van valami tragikus Széli Kálmán bukásában. A győzedelmes ellenség üdvrivalgása között hágott fel a ha talmi polcra az ex lex káoszából. És most a bukását szintén az ex lex okozza, amelylyel nem tudott megbirkózni a passzív rezisztencia fegyverével. Bár a helyzet, a két ex-lex különböző forrásból eredt: az eredmény egyforma. Akkor távozott Bánffy Dezső báró, most távozik Széli Kálmán. Az ellenzék akkor tényleg kormányt akart buktatni az ex lex alapján. Most azonban nem s a fegyver mégis a régi módon sült el. Maga a tüzes ellenzéki vezér férfiú, Ugrón Gábor mondta, hogy nem követ, de virágot dob a távozó miniszterelnök után Ez a mondás- főjellemvonása az ellenzéki hangulatnak. Nincs diadal, nincs győze'em még. Ők elvek ellen harcoltak az obstrukcióval. Most pedig csak ember állott félre. A helyzet megoldását mindenki várta, Széli bukásáról is egyre-másra jöttek a hírek s most hogy valóság a dolog, szinte érthetetlennek látszik Széli távozása s a helyzet olyannak tűnik fel, hogy a politikai válság egyáltalán nem szűnt meg. Széli lemondását csendben, nyugalommal hallgatták meg midőn kijelentette, hogy elvi iránya és módszere között teljes egyetértésnek és öszhangnak kell lennie. Ingadozást nem tűr s miután a módszer nem vált be, nem maradhat meg a helyén. Ami pedig az ő beszéde után következett, legfőképpen az bizonyította, hogy a parlament minden oldalán érzik, hogy fontos, jelentőségteljes idők előtt állunk. Ugrón Gábor beszédébe, melyben a a távozó miniszterelnökről szóllott, még a korona -cselekvésének és elhatározásának momentumait is jónak látta belevegyiteni SzéIIKé\m&n utolsó beszédében arra is válaszolt. Kijelentette, hogy mást, mint a leszigorubb, legtisztább, legfennköltebb alkotmányosságot nem tapasztalt a korona részéről. Harminchat éves politikai mu'tját és férfiúi becsületszavát dobta a mérlegbe e kijelentése mellett S ezzel a kellemes akkorddal végződött Széli Kálmán miniszterelnöksége A képviselőház elnöke pedig elnapolta a házat az uj kormány megalukultáig. Most pedig az érdeklődés az uj miniszterelnök személye felé fordul a legteljesebben. A kombinációba vett miniszterelnökök listájában szerepelt a neve, de Andrássy Gyula grófnak mindig nagyobb előnye látszott a miniszterelnöki szék elnyérósóre, mint néki, de nem igy történt. Kedden a király két óráig tartó kihallgatáson fogadta Tiszát, ki a kihallgatás után rögtön tanácskozásra ült össze Fejérváry báró honvédelmi miniszterrel és Széchenyi gróf, a király személye körüli miniszterrel. Ezen a tanácskozáson Tisza gróf elmondta, hogy ő felsége őt bizta meg az uj kabinet megalakításával és hogy ő ezt a megbízatást el is fogadta. Elmondta, hogy a felség előtt kifejtette azt a programmot, amelynek alapján ő a kormányzati teendőket vezetné, és erre a programmra megkapta a felség hozzájárulását, amire ő felsége formálisan is megbízta, hogy a kabinet megalakitasát kezdje meg. Haladéktalanul meg is kezdi a tárgyalásokat a szabadelvüpárt vezérpolitikusaival, különösen pedig azokkal, akiknek i resszorttárcákat akar adni. Tisza Ist ván gróf az értekezleten azon szándékának is kifejezést adott, hogy ezeket a tárgyalásokat a lehető legrövidebb idő alatt be akarja fejezni, mert — ug,mond — a krízist mentől előbb megoldottnak akarja látni s csak parlamentárisan akar kormányozni és semmit sem akar tenni a parlament ellen. Inparlamentáris eszközök alkalmazása az ő részéről ki van zárva. Természetes, hogy minden párt másképpen itéli meg a Tisza István miniszterelnökségét. A függetlenségi párton két frakció van. Az egyik frakció — a kisebbség — a liberalizmusnak a klerikálizmus fölötti diada'át látja Tiszában, ki protestáns és szabadelvű ember. Közjogi tekintetben azért ezek is aggodalmaskodnak. A függetlenségi pártnak másik frakciója, a többség, végzetes szerencsétlenségnek tekinti Tisza miniszterelnökségét. ligy fogja föl a dolgot ez a rész, hegy a korona Tisza által veszi föl a harcot a nemzettel, általa és benne helyezkedik szembe a nemzeti akarattal. Éppen azért bizonyos, hogy e frakció emberei a legkönyörtelenebb küzdelmet veszik föl Tisza István kormányzata ellen, melyet agy tekint, mint a régi rendszer feltámadását. Latolgatták sokan azt az eshetőséget, hogy a volt nemzeti párt kilép a szabadelvű pártból s ellenzékbe megy. Ez azt jelentené, hogy az ellenzék 90 fővel megszaporodnék, ugy, hogy az ellenzék volna többségben s Tisza István a legelső alkalomnál megbuknék. Ezt az eshetőséget azonban kizártnák tartják azok, akik tudni vélik, hogy a volt nemzeti párt nem vonulna ki teljes számmal, ha kivonulásra kerülne a sor. Most még azonban, mikor e sorokat irjuk, nem lehet biztosat tudni, hogy miképpen állitja össze Tisza a minisztériumát. A kombinációk igen Békésmegyei Közlöny tárcája. Könyet ne ejts. Könyet ne ejts, anyám, a sorsomon Mikor sejtőn lelkembe nézel. Az igazak keresztjét hordozom, Fölér az tenger szenvedéssel. Hogy gyermekhittel csüggtem rajtad, S nem tudta: pergő könyed mit sirat, S nem tudta : miért? — csak sírt kicsiny fiad . . Ó ringasd még álmokba lelkemet! Ne lásd ott azt a bús keresztet! . . . Ne lásd, hogy többé nem repül veled, Hogy lelkem fáradt, lombjavesztett. Mesélj! Hallgatlak szomjan égve S mesét látok csak bús szemedbe, Ha az igaznak győzni nem lehet . . . Ó sírjuk el a régi könyeket! Bárdos Artúr. F. B. E. hangversenye. Édes Agathám! Benigna nővér, a ki nekünk a történelmet előadta, egy órán sem mulasztotta el megjegyezni, hogy minden ember, a kiben egy paránya van is az ambíciónak, érvényesülni akar. S az egyedek közül is vannak kiválóbbak, kik a többséget saját akaratuk szerint irányítva, akaratukat mintegy a tömegre átviszik s igy alakul a történelem. Benigna nővér fentemiitett szavai ma épp oly érthetetlenek előttem, mint akkor voltak,de annyit elismerek, hogy mindenki többé-kevésbbó érvényesülni óhajt Eddig ezen mindnyájunkban rejtező tulajdon abban jutott kifejezésre nálam, hogy a mama Ízlésével éppen ellenkező alakú kalapokat hordtam, s a bosztont saját külön eredeti felfogásom szerint táncoltam. És érvényesültem. Kalapja ugyan nincs olyan senkinek, de a bosztont ma már mindenki az ón újításom szerint lejti. Mióta vőlegényem (tudod az a bizonyos „tehetséges fiatal költőnk") eljegyzett, nem elégszem meg ily csekélységgel, hanem magasabb regiókba vágyom. Soká tűnődtem rajta, hogy mi lesz megfelelőbb ? Léghajósport ? A régió magas, de léghajóm nincs; ettől elálltam. Automobilt vegyek ? — fájdalom nincs automiből. Megkérdeztem Dudust. Kis uram (te ! nem képzeled milyen édes megszólítás ez : „kis uram —," nem értem, hogy jöttem rá, de egy idő óta igy hívom, s nem tudom eleget mondani) megfogta a kezemet s rettenetes komoly arccal azt kérdezte, hogy mire érzek hajlandóságot. — Szeretnék árvaszéki ülnökné lenni. — Szép; de előbb nekem kell ülnökké lennem édes; mást. Elcitáltam Benigna nővér igéit, s kereken kijelentettem, hogy mivel vőlegényem író, s már is érvényesül, szeretnék méltó párja lenni s megosztani vele a dicsőséget ós halhatatlanságot. Kis uram arca még komolyabbá vált. — Édes, maga nagyravágyó. Maga halhatatlan akar lenni; maga azt akarja, hogy a neve naponta legalább annyiszor legyen említve, mint az Eszterbázy rostélyos, vagy Stefánia sült. Találjon fel valami olcsó ételt a kishivatalnokok számára s neve halhatatlan lesz. Elszomorodtam. Én találjak fel uj ételt a kishivatalnokok számára ? Én, akinek a konyhai vegyészet gyenge oldalam volt a zárdában. Kis uram látta arcomon á felhőt s egy kózsimitással el is oszlatta. — Megvan ! tudja mit, legyen kritikus. Ez a legkönnyebb eszköz az érvényesülésre. A fő, leszólni mindent, mert vagy nem érti s akkor a többség sem ért hozzá; vagy érti, de ugy tesz, mintha igényeit nem elégíthette volna ki. Igy lettem kritikus. És most ügyelj, mindjárt jön a kritika, de előbb lemosom az ujjaimat, mert már tintás lett . . . Nos, figyelj ! A felekezetnólküli betegsegélyző egyesület pénztára felsególyezésóre vasárnap hangversenyt rendezett az egylet titkára. Ebben nincs semmi. A hangversenyt a ligeti pavillonban rendezték ; ez ís megállja a kritikát. A concertre meghívtak három fővárosi fiatalembert szerepelni, kik között egy testő, egy hírlapíró ós poéta s egy színész volt. Megjegyzem, hogy csak mellékfoglalkozás ez náluk, különben mindhárom jogász. A terem majdnem zsúfolva volt a legjobb családok tagjaival s felcsigázott képzelettel, észrevehető izgatottsággal néztünk a hangverseny elé. T e v á n Gizike lépett I r s a Ferenc karján az emelvényre. Bájos gyermek s minden lámpaláz nélkül pompás precisitással játszotta el Reisiger „die Felsenmühle" — s ráadásul még egy rövidebb, de nem kevésbbó nehéz darabot, a „Das hausliche Fest" címűt. A közönség párszor kitapsolta, s látható lelkesedéssel fogadta a piruló leánykát, ki a tüntető tapsokra bájos zavarral jelent meg előtti;, művész tanárja karján. Aztán csönd lett; a csabai publikum között szokatlan csönd. Jött az egyik fővárosi szereplő Beregi Sándor, a pozsonyi színház tagja. Jóképű fiatal ember, a ki a színpadon hősszerelmes, de az életben csak az egyik szerepót tartja meg; saját bevallása szerint, a — kellemesebbet. Várady Antal remek költeményét „A tanuk", majd a szavalatot követő íalrengető tapsokra Petőfi „Falu végén kurta korcsma" c. költeményét adta elő. Hatalmas organuma, mely azonban minden ércessóge mellett lágy ós simulékony s a szöveg adta helyzethez szinte hozzáforr, olyan lelkesedésre ragadta a közönséget, milyent Csabán nem igen tapasztaltam. Későbbi szavalatai is művészi magaslaton állanak, ugy a szökevény, mint a palóc dialektusban előadott „Hogy az a jó Isten verje meg nagysádt" refrainü humoros vers, mely utóbbival nem csak sokoldalúságát, hanem önmagát is bemutatta : az örökké vig, bohém fiút, aki minden búnak-bajnak fitytyet (ós mogen dovedet hány, ez a B. J. vicce!) s legföljebb annyit mond jó palócos accentussal fortuna asszonynak : hogy az a jó Isten verje meg nassádat. Kis uramtól elkértem a cvikkerót. Tudod Drágám, jól meg akartam nézni a másik pestit, László Bertit, aki hege dün ós utána gordonkán játszott. Hallod, szőkébe még olyan csinos szőkét nem igen láttam. Te, huszonegy éves, de már oly csinos, hogy partiképesnek tartom, milyen lesz az áz ember, ha más is annak tartja, s hozzá megy. Szóval igen csinos fiu; ügyes társalgó, jó táncos, hanem . . . hanem rettenetesen trémába jött az idegen arcok láttára. Isten tudja mi volt vele! Kis uram az mondja, hogy maguk közt olyan pompásan játszik, minden tréma, minden Zsém nélkül, s itt bizony a hegedűnél észre lehetett venni, hogy lámpaláza van. Rettenetes helyzet az, mikor a közönség is, a szereplő is megvannak győződve, hogy tud, s egy tapintatlan lámpaláz miatt nem képes oly művészettel játszani, mint ahogy közönségesen. Gordonkajátókánál már elmúlt a művészbetegség s ott aztán megmutatta, hogy mit tud, a hegedüjátékbani hibácskáórt is bőven káipótolt. A közönség annál is szivesebben nézte el az első debut zavarát, mert mint mondám : csinos, szinte szerénytelenül csinos fiú. (Ezt a kifejezést a kis uramtól lestem el, nek' jól áll; talán nekem is ? !) Bárdos Artúr két költeményt olvasott fel „Két ösvény" cimü kötetéből. Borongó versek, tele fájdalommal, lemondással. írójuk egész lelki világa elénk tárul ebből a pár költeményből. Első kötete, melyből szemelvényeket olvasott fel, de olyan tartalommal, mire nem sablonos vállvonogatással, de meggyőződéssel mondhatjuk el, hogy nagyon szép jövőt igór. Kedves arcú fiatalember, úgyszólván gyermek, de a lelke erős, temperamentumos, tartalmas férfi lélek. A mellett olyan finom, szellemes társalgó, akivel akkor is érdemes volna táncolni, ha nem lenne táncba is a legjobbak egyike, csak azért, hogy az ember a csevegését hallgassa.