Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-05-24 / 42. szám

határozott, hogy a miniszteri leiratban ki­látásba helyezett munkálatokra bizonyos ideig türelemmel várakozik, de ha az Ígé­ret beváltása sokáig késik, újra felir a miniszterhez. A csaba—apácai tranzverzális műut­szakasz jövő évi kikövezése tárgyában a község kérelmére a törvényhatósági bi­zottság ugy határozott, hogy a mintegy 275 ezer korona utópitési költséget -előle­gezze a község, s ennek 4°/ 0-os kamatait majd a megyei útalap viseli. Az elöljáró­ság, a vármegyei alispán íelhivására elő­terjesztést tett a közgyűléshez a 275.000 korona kölcsön felvételének névszerinti megszavazása iránt. Szalay József ter­hesnek tartja a törvényhatóság határoza­tát ; nézete szerint még lehetne várni a csaba—apácai útvonal kikövezésével addig az ideig, amikor a III-dik tranzverzális utépitésének programja szerint ez az idő­pont bekövetkezik, ha a vármegye az ut­kaparók. létszámát 3—4 fővel felemelné, akik a vármegye rendeletére feltöltött ut­testet nagyobb erővel gondoznák s telje­sen jó karban tarthatnák. Az első jegyző felvilágosításai dacára a képviselőtestület, a 275 ezer korona kölcsön felvételét az ösz­szes szavazatokkal egyhangúlag elhatá­rozta, de kérelmet intéz a törvényhatóság hoz, hogy a kamatokat oly mértékben térítse meg, amily százalék mellett azt a községnek megszerezni sikerül s hogy a törvényhatóság az útszakasznak állami ke­zelésbe leendő átvételéig a ienntartás ösz­szes költségeit viselje. A lakositásról szóló szabályrendeletet a közigazgatási bizottság határozata folytán a képviselőtestület oly irányban módosítja, hogy azok, akik 4 évi ittlakás után, tehát késve kérik a községi kötelékbe való fel­vételt, a lakositási díjnak nem kétszeres, csak egyszeres összegét fizetik. A lakositási dijakat is megváltoztatta a közgyűlés oly­formán, hogy az eddigi 10, 20, 40 koronás kategóriákat 5, 10, 50 koronában állapí­totta meg. Tudomásul vették, hogy a törvény­hatósági bizottság a csabai kórház jövő évi költségvetését 3505 kor. bevétel, 43,173-50 kor. kiadás, 39,668-50 kor. hiánnyal jóvá­hagyta s a napi ápolási dijnak 1*82 koro­nában leendő megállapítása iránt a belügy­miniszterhez felterjesztést intézett; tudo­másul vették továbbá a törvényhatósági bizottság ama határozatát is, melylyel dr. F á y Samu felebbezése folytán Csabán a nyilvános-házak száma négyben állapítta­tott meg. H r a s k ó József csabai községi illetőségét elismerték. Hozzájárult a köz­gyűlés ahhoz, hogy Köröstarcsa község jószágfelhajtással és helypénzszedési joggal hetenként egyszer, keddi napon hetivásárt tarthasson. Jelentések, előterjesztések. A vámos utak átvétele tárgyában az alispán és községi ügyész megnyugtató s felvilágosító véleményének meghallgatása után, a kereskedelemügyi miniszter leirata folytán elhatározta a képviselőtestület, hogy a vármegye törvényhatóságától átveendő vámos utakra vonatkozó tulajdonjogra, amennyiben ez már eddig némely "vám­tárgyat képező közútra nézve nem illette volna, igényt nem tart. Általánosan ismert az a terv, melyet K o r o s y László főjegyző vetett fel s érlelt meg a megoldásra, hogy Csabán az úgynevezett csirkepiacon „Munkás otthon" létesíttessék, ahol a munkaalkalmat váró munkásnép egyrészt menedéket találjon az idő viszontagságai ellen, másrészt hasz­nos olvasmányokban szellemi táplálókhoz jusson s olcsó pénzen tápláló élelmet kap­hasson. Ez a nagyszabású s szociális jelen­tőségben igen fontos terv most már a megvalósulás stádiumába jutott. A képvi­selőtestület elfogadta a mérnöki hivatal terveit és költségvetését s a „Munkás-Ott­hon"-nak a főtéri bérház alsó udvarán 18 ezer korona költséggel leendő felépítését elhatározta, egyben felterjesztést intéz a földmivelésügyi miniszterhez az intézetnek évi 1200 koronával leendő javadalmazása iránt. A gróf Trauttm jnnsdorf-tóle föld vételi pénztár mult évi zárszámadását 414.69596 korona maradványnyal, a báró P r ó n a y­f éle alapítvány mult évi számadását 22.780'37 korona pénztári átlaggal tudomásul vették. Elhatározta a képviselőtestület, hogy a Gally-féle házat lebontatja s az igy szabaddá váló területet a csirkepiachoz csatolja. Elhatározták továbbá, hogy a Széchényi-utca két oldalát a motoros vasút építésével a Yasut- ós Pő-utca kövezetéből kikerülő agyaggal kiköveztetik. Többek fel­szólalása után kimondták, hogy Weisz Bernát ajánlatára a méntelep s a dohány­beváltó épület között a vasúthoz vezető uton próbakövezést kísérelnek meg. Isme­retlen helyre költözés, elhalálozás és elsze­gényedés folytán behajthatlanná vált köz­munka tartozásokat törölték. Az erzsóbet­helyi homoKbánya bérbeadására kötött szerződést jóváhagyták. A Simay-féle ház bérlőjének s egy földbórlőnek a bérösszeg egy részét a közgyűlés elengedte. Több rendbeli adásvételi ügynek tárgyalását 30 nap múlva egybehívandó gyűlésre kellett halasztani, mert a képviselők nem voltak együtt határozatképes számban. Tudomásul vették az épitő-ipari tanfolyam mult tan­évi beszámolóját; elhatározták, hogy ezen­túl jurzsébethelyen hivatalos közegek tel­jesítsék, ugy, mint a központban magyar ós tót nyelven a vasárnapi publikációt. Kimondta a közgyűlés, hogy a Petőfi­ligetben 2000 korona költséggel pavillont építtet. Megállapította a községi képvise­lőtestület az erzsébethelyi D-ölek kártala­nításának mérvét. Kérvények. B 1 e y e r Ernő jegyző-gyakornoknak segélydijat szavaztak meg, Fried Lipót haszonbéri szerződését további 3 évi idő­tartamra meghosszabbították, fiossi ós P e 1 1 e g r i n i cégnek, mely az öntözött réten betonmunkákat végzett, hátralévő munkadiját kiutalták. Zsilák Pál adó­törlés iránti kérelmét elutasították. K e s­' j á r Béla jegyzői tanfolyamon levő községi irnok szabadság-idejét meghosszabbították. | H a r a s z t i Sándort, Z v a r i n y i La­jost, Petrovics Józsefet, Vajda Dezsőt, E n g e 1 Fülöpöt a csabai lakosok sorába felvették. Itt emiitjük meg, hogy Haraszti Sándor a községi kötelékbe lett felvétele alkalmából a csabai szegény­alap javára 200 koronát juttatott az elöl­járósághoz. A közgyűlés ezzel 12 órakor véget ért. Megyegyűlés előtt. Békésvármegye törvényhatósági bizott­sága, amint már jelentettük, e hó 30-án, szombaton gyűlést tart. A 104 pontból álló tárgysorozatból kiemeljük : Az alispán jelentését a vármegye közügyeiről és a februári közgyűlés óta tett nevezetesebb intézkedésekről ; a vármegyei közigazgatási bizottság féléves jelentését; a Geiszt Gyula elhalálozásával a vármegyei köz­igazgatásibizottságban megüresedett tagsági helynek betöltését s ugyanez okon a bókós­csanádi helyiérdekű vasutak rószvé lytársa­sága igazgatóságában megüresedett tagsági hely betöltésére vonatkozó jelölést; a vár­megyei hadapródiskola alapítványi helynek betöltését; a vallás ós közoktatásügyi mi­niszter rendeletét a siketnémák államilag segélyezett aradi iskolájának segélyezése iránt s úgyszintén arad város s az iskola felügyelőbizottságának átiratait segélyezés s a felügyelőbizottságba 2 tag beválasztása iránt; Hevesvármegye átiratát az önálló magyar hadsereg felállítása iránt a kép­viselőházhoz intézett feliratának hason ­szellemű felirattal leendő támogatása vé­gett; Jásznagykunszolnokmegye megkere­sését Deák Ferenc születése száz éves óv­fordulójáuak megünneplése iránt; Pozsony­vármegye átirata magyar nyelvnek az üzleti élet körében leendő érvényesítése tárgyá­ban a képviselőházhoz intézett feliratának támogatása iránt; a vármegyei tisztviselők és alkalmazottak kongresszusának megke­resését a vármegyei tisztviselők stb. java­dalmazásának egyöntetű rendezése iránt stb. A vármegyei tisztviselők javadalma­zásának rendezése egyik igen fontos tár­gya a közgyűlésnek. A vármegyei alkal­mazottak április 26-án tartott országos kongresszusa keresi meg a törvónyhatósá gokat, hogy a kongresszus által megálla­pított fizetési tervezetet tegye magáévá, arra nézve alkosson szabályrendeletet ós feliratilag kérje az országgyűlést és a kor­mányt, hogy a vármegye által elfogadott szabályrendeletnek ^az állami tisztviselők , fizetésének ujabbi szabályozásával egyide­jűleg, vagy legkésőbb 1904. január 1 ón leendő hatályba léptetéséhez mint első iz ben igényelt és a jövőben a fokozatos elő­lépéssekkel igénylendő összegekkel a vár­megye állami javadalmát megfelelően emelje és feliratait egy a saját kebeléből kikűldendő küldöttség utján juttassa az országgyűléshez ós a kormányhoz. A fize tés rendezési tervezet az állami tisztviselők javadalmazására vonatkozó és az ország­gyűlés előtt fekvő javaslatot veszi alapul és attól csak a vármegyék különleges hely­zetére való tekintettel tér el egyes részei­ben, amennyiben a vármegyei tisztviselő­ket nem az állami fizetési osztályokba, hanem külön fizetési csoportokba osztja. Az egyes csoportok az állami alkalmazot­takra nézve megállapított fokozatok honfog­lalásával állapíttattak meg ugy, hogy a vár­megyei alkalmazottak fizetésének minimuma 1400 koronában és aztán fokozatosan 1600, 1800, 2000, 2200, 2400, 2600, 2900, 3200, 3600, 4000, 4400, 4800, 5400, 6000, 6400, 7200, 8300, korona s végül maximunként 1U,000 koronában lenne megállapítva. Ezen fokozatban az egyes vármegyei állások csoportjai a következőleg állapíttattak meg : alispán 6400—10,000., főjegyző és árvaszéki elnök 4800—8000, főügyész 4400—7200, főszolgabíró, főorvos, I-ső aljegyző, árva­széki elnök 3600—6000, többi aljegyző, alügyész, árvaszéki jegyző és szolgabíró 2600—4400, levéltárnok 2600 -3200,allevól­tárnok járási orvos, árvaszéki nyilvántartó, kezelőszemélyzet (iktató, kiadó, irattárnok) A régi betegek ravaszkodva panasz­kodtak is, hogy a fiatalabb „kedves testvér" elhanyagolja őket. Volt olyik köztük, aki már négy-öt év óta nyomta, a kórházi ágyat Ezek már meg is szokták a fájdal­makat és keserű humorral beszéltek róla. Ezek a régi betegek atyáskodtak a többiek felett. Ha uj beteg került, kiok­tatták, hogy mint tűrje a szenvedéseket. Annak a szürke szakálas, cvikkeres orvos­nak a keze alatt ne idegeskedjenek, mert az megharagszik. A másiknál ordítsanak, mert az azt szereti. A kórháznak ime hu­moristái is vannak. A legújabb beteg körül azonban elné­mult a keserű dévaj kodás. Ez már a végét járta szegény s a betegek reggelenként azzal a biztos tudattal néztek az ágya felé, hogy az már üres. De nem ugy történt. Valami véletlen csoda megmentette a be­teget. Hogy mi volt a csoda, senki se tudta, csak Soror Angéla. Az ő gondos ápolása, őrködése visszariasztotta a halált, amely már fagyos lehelletével megérintette a beteg ifjú lelkét. Már az orvosok is biztak a sebesült felgyógyulásában. Sőt két hót multán a beteg olyan erőre kapott, hogy a csütörtök délutáni rendes kórházlátogatási idő alatt megengedték, hogy az ismerősök fölkeressék a beteget. Elsőbb egy szegény ember lépett be. Az asszony félénken húzta le homlokáról a szines kartonkendőt ós aggodalmasan szorongatta a mellette tipegő kicsi lánya kezét. A férfi nagy csizmái csak ugy ko­pogtak a padlón. Munkásnép lehetett. A sebesültnek a rokonai volt. Az asz­szony a köténye alatt rejtegetett valamit. Tészta volt, amit a cukrásznál vásároltak és most titokban becsúsztatta a beteg ágy­szekrényének fiókjába. Nem sokáig ültek, mert az asszonynak is, a férfinek is sok dolga volt. Most egy feketeruhás, karcsú leány sietett be. Tétován nézett szót a homályos teremben ós megborzongott a karból szag­tól. Aztán odaesett félénk tekintete a se­besült ágyára ós ingadozva lépett hozzá. Ahogy odaért a beteghez, megragadta annak kiaszott, erőtlen kezét és leborult az ágy elé. r^ngela testvér megdöbbentve nézte a feketeruhás leányt. Mit akar ez itt ? Mért borul le a beteg ágya előtt ? Hát ki ő, hogy ime most sir, zokog, mig a betegnek rreszkető, kiaszott kezét megcsó­kolja? Es ime a beteg is mért húzza össze fájdalmasan a homlokát ós mórt derül kiis mót az arca ? Hát ez a csodás, üdvözült ragyogás rmi az ott a beteg, lázas szemekben? Es miért csókolják a vértelen, sápadt ajkak olyan sóváran azt a helyet a kezén, amelyet a leány kicsat­tanó, piros ajkai illettek ? Angéla testvér szivét valami különös, vad érzés járta át. Mintha valaki meg akarta volna rabolni, el akarta volna ra­gadni tőle azt, amit sajátjának gondolt. Kedve támadt, hogy neki rohanjon a fe­keteruhás leánynak. De nem, nem ! Meg­riadt, hogy ilyen pogány gondolatra vete­medett ós borzadva vetett keresztett ma­gára : — Apage satanas ! Angéla testvért e látogatás után na­pokon át nagy nyugtalanság gyötörte. Folytonosan az a kérdés merült fel a lel­kében, hogy a feketeruhás leány eljön-e még ? El, persze hogy el ? Soror Angélát végtelen harag fogta el. Mit keres ez a leány itt ? Mi köze ehhez a fiatal emberhez ? A következő csütörtökön a leány nem jött el. Már három óra volt s a beteg egyre nyugtalanabbul tekintett az ajtó felé, Angéla testvér ott ült az ágya mellett és megdöbbenve látta, hogy a sebesült mint törik meg az izgalom alatt. Egy óra alatt két napot esett vissza a betegségében. Angéla testvér kétségbeesett, kezdte sejteni az okot. A beteg a feketeruhás leányt várja. A gondolatra forró, égető könny fu­totta be a szemét. Hirtelen, váratlanul öntudatra ébredt s a szivéből vadul áradt ki a gyötrelmes kinos szerelem Otí hát ismét az a lány, az a gyüiöletes fekete jelenség ! De a lány nem jött. Angéla testvér lelkét már diadalmas gondolat hevítette. Talán sohase is fog jönni, talán sötét árnykép, éjféli káprázat volt csupán. A beteg kínosan nyöszörgött fel. Láz verte ki a homlokát s a szemei sóváran, makacs merevséggel függtek az ajtón. Angéla testvér jól látta, hogy a nagy izgalom, a gyötrő felindulás veszedelmes lehel a betegre A sebesült már is olyan volt, mint aki holódni indul. Az arca eltorzult, a szemei elhomályosodtak. Soror Angéla megrendült. Aztán hir­telen [gondolattól megkapva odahajolt a beteghez és rekedten megkérdezte : -- Hol lakik ? Szóval sem mondta, hogy ki, de a beteg rögtön megértette. És Angéla testvér sietve futott ki a kórházból, hogy reszketve, fázva mondja a feketeruhás leánynak : — Várják ! Siessen ! 2000-2400, irnok 1400—1800, hivatalszol­gák 600, 700, 800, 900, korona fizetéssel láttatnának el akként, hogy a megállapított csoportokon belül 3600 koronáig az előlépte­tés 4 évenként, azon felül 5 évenként történnék. A főszolgabíró fizetésén kivül még 600 korona működési pótlékban része­sülne. Fontos még a javaslatnak az a rendelkezése, mely azon állások betöltőit, akik 3200 koronán felül nem emelkedhet­nek az ugyanazon állásban eltöltött 12—16 ós 20 szolgálati év után, 200—200 korona korpótlókban részesíti. Kettős célja van tehát a javaslatnak, hogy t. i. a vármegyei alkalmazottak az állami alkalmazottaknál szükségként elismert ós a kópesitésnek, valamint a munkakörnek megfelelő javadal­mazásban részesüljenek ós hogy ugyanazon állásban és a szolgálati évek arányában bizonyos fokig a fizetés emelkedése bizto­sittassók részükre. A vármegyei tiszti nyugdijszabályrende­let módosítása ügyében a belügyminiszter a vármegye feliratával szemben ragaszko­dik azon kívánságához, hogy a járási tiszti hajdúk is felvétessenek a nyugdíjintézet kötelékébe, valamint, hogy a nyugdijak megállapítása ós folyósítása, úgyszintén a jelzálogos kölcsönök megszavazása kizáró­lag a törvényhatósági közgyűlés hatás­körébe utaltatik. Ezért a szabályrendelet megfelelően átdolgozandó. Az ügyet a vár­megyei tiszti nyugdíj választmány ké­szíti elő. A honvédtisztképző intézeteknél a vármegye által létesített alapítványi helyek közül a jövő tanév kezdetén egy nagyvá­radi honvédhadapródiskolai hely jön üre­sedésbe, amelynek elnyeréseór a kitűzött határidőn belül négy ifjú adta be pályá­zati kérvényét, névszerint: ;D u t k a y Lajos ós S a 1 Sándor gyulai, Varga Ferenc ós Oláh G-ábor békési illetőségű tanulók. Dr. E c s e r y Lajos szentesi ügyvéd, mint már közöltük, előmunkálati engedélyt nyert egy Tisza-Ughtól Kunszentmárton és Öcsödön át Mezőtúrig vezetendő helyi­érdekű vasútra. Erre a célra Öcsöd községe 120000 korona segélyt megszavazott, az engedélyes pedig a megyétől még 80000 koronát kór. Öcsöd község a tiszaföldvári községi közlekedési útnak a törvényhatósági út­hálózatba való felvételét kéri leginkább azon célból, hogy az ezen utbafekvő ál­lamilag létesített vashíd fenntartási költ­ségeit is a vármegye vegye át. Blazekovics Hugó békósszent­andrási I. jegyzőt a nyugdíj-választmány saját kérelmére 588 korona évi nyugdíjjal nyugdíjazta. Az illető a nyugdíj mérve ellen fellebbez, állítván, hogy földben nyújtott fizetésének egyenértéke nem szá­míttatott be a nyugdíj alapjául. Mezőberény község gazdasági ismétlő iskola, bérház ós ménistálló ópitósóre 67000 korona kölcsön felvételét határozta el, Szarvas község pedig egy modern gőzfürdő lótesitósót kimondó határozatának jóváhagyását kéri. Doboz ünnepe. Balog István temetése. Az elhunyt édes szavú költő emléké­hez méltóan ünnepelte meg Békósvármegye közönsége a kegyelet ünnepét. Utolsó óhaját teljesitettók a dicsöültnek, midőn tetemét szülőfaluja földjében helyezték immár örök pihenőre. Csütörtökön délután minden út, mely Dobozra vezet, szinte feketéllett a kocsik hosszú sorától, melye­ken a boldogalt ismerői, tisztelői ós ba­rátai vitték koszorúikat s szivük hálás szeretetét. Békéscsaba, Gyula, Békés, Gyoma s a többi falvak legelőkelőbb polgárai ós honoraciorjai siettek megadnia végső tisz­tességet Balog Istvánnak, az embernek, a költőnek. Ott voltak Békéscsabáról a főgimnázium felügyelő-bizottsága képvise­letében Korosy László ós Németh Lajos, a tanári kar tagjai közül Bukovszky János igazgató, Kabós Bálint, Babich Pál, Eisert József, Magyar József, Majoros József, Gally János tanárok, Csaba község tiszt­viselői s mintegy ötven diák a gimnáziumi énekkarból ; Áchim János ipartestületi jegyző a testület néhány tagjával, Gyulá­ról Kóhn Dávid a „Békés" szerkesztője, a törvényszéktől Ranik, Vekey, ítácz János törvényszéki aljegyző, Szabó József ós mások, Gyomáról a Debreczeny család tagjai. Kratochwill közjegyző, Varga tanitó és családja Békésről. A dobozi társaskörök : a függetlenségi és 48-as kör, a földmives egylet, iparos egyesület és polgári olvasó­kör gyászlobogók alatt testületileg vonult ki a temetőbe. Majd másfélezer ember állta körül a sírt. Délután y a3-kor indult elD omoszlay József uradalmi tiszttartó lakásáról a hosszú kocsisor, mely az ünnepély rende­zőinek kiválóbbjait vitte a temetőbe. Elől a költő mély gyászba öltözött özvegyét s a hölgyeket vitték az uradalmi fogatok. A vasrácscsal kerített sírdomb körül óriási tömeg hullámzott s némán vette

Next

/
Oldalképek
Tartalom