Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-05-24 / 42. szám

moiiciviGi a ucrvoaniayjoi rvununy iouo. evi to, szamailUZ. körül a hatalmas márvány emléket, mely alatt szülőfalujok büszkesége nyugszik. Balog István\ kir. tanfelügyelő 18 57-1902 Végén majd « vándorúinak Ha a hantoh rám borúinak: Ahol egykor saülettem én, Ott aengjen a búcsúzó dal A kanyargó Köröt mentén .. . LLITOTTÁK A BOLDOOULTNAKN BARÁTAI ÉS TISZTELŐI. Gróf Wenckheim Dénes, a község kegyura is megjelent a gyász ünnepen példát adva népének, hogy miként ünnepelje meg nagy fia emlékét s fényes bizonyságát adva annak, hogy mindig együtt érez a község lakosságával. A kegyeletes ünnepet Domoszlay József nyitotta meg, ki a dicsőült költő tetemének hazaszállítása s az emlékkő felállítása történetét mondta el keresetlen, szívből fakadó, szívhez szóló szavakkal s adta azt át a község népének. Férfias szerénységgel hárított el magától e magasztos tény körül minden érdemet, holott köztudomásu, hogy ő volt az egésznek kezdeményezője, lelke. 0, az idegenből odaszakadt, aki törhetetlen akaraterővel, nemes lelkesedéssel küzdött az eszme, a költő utolsó óhajának megvalósítása mellett, s keresztülvitte azt, bár volt olyan dobozi egyén, a költő földije, nem egyszerű piraszt, kapatos ember, ki sok akadályt gördített a kegyeletes terv megvalósulása elé s az ünnnepélytől távol tartotta magát. Gyönyörű ellentét! A kegyúr, a dúsgazdag mágnás ott ünnepel a föld egyszerű népével együtt, s akad dobozi uri ember, aki szökik onnan, hol megjelenni földes ura nemes kötelességének tartja. Domoszlay beszéde után a dobozi ev. ref. elemi iskola énekkara énekelt egy zsoltárt, melybe a bánatos özvegy, az apa, testvérei fel-felbúgó zokogása vf^yült. A gyászimát Domby Lajos gyulai ev. ref. esperes mondotta. Magas szárnyalású, megható beszéde alatt egy szem sem maradt szárazon. Bukovszky János a békéscsabai ág. ev. Rudolf-főgimnázium igazgatója a tanárok, A i 1 e r Dániel VII. oszt növendék a tanuló itjuság nevében búcsúztak el a hajdani kartárstól, az egykori szeretett tanártól. Az ifjú gimnázista keresetlen, egyszerű szavakban tolmácsolta a tanuló ifjúság háláját, szeretetét s szónoki hévvel mondta el lendületes beszédét. „Élni fog neved, mig fű, fa, virág leszen ; mig daltól hangzik az alföldi sikság, mig forró szívben édes dal terem !

u E sza vakkal kezdte meg Lukács, dobozi ev. ref tanitó szóp beszédét s helyezte el jázmin koszorúját a virággal, koszorúval borított sírra a dobozi tanítók nevében. K a r a s z y Ödön, a költői euergiáyal telt, tartalmas, fiatal poéta szavalta el ezután nagy hatással „Balogh István temetésén" cimü ez alkalomra irott ódáját. Mély csendben, feszült figyelemmel hallgatta az ezernyi közönség a költő szavait s önkéntelen éljenzésbe tört ki az elragadtatás, amikor Karasz,y az emelvényről lelépett. C s a pó Péter tóglási ev. ref. lelkész a jóbarátok nevében búcsúzott el Balogtól, könyekre indítva a gyászoló közönséget. Majd a békéscsabai gimnázium énekkara zengett el kiváló precizitással egy megható gyászdalt s a program szerint megállapított ünnepély véget ért. S midőn elhangzott az utolsó akkord, a távolban felzokogott Bikády József gyulai zenész táiogatóján a költő legkedvesebb dala : „Szomorúan zúg búg a szól!..." A tárogatóval együtt zokogott a közönség. Ez a cigány zenész, ez az egyszerű ember szive szavára hallgatva átjött Gyuláról, hogy tehetsége szerint rójja le a kegyelet adóját a megye nagy fiának. Arany sziv dobog abban a szegény cigányban, arany szív és nemes lélek ! . . . a közönség móg egyszer megnézte a koszorúkkal borított sírt, melyre a következők helyezték virágaikat: mezei virágból: testvérek s rokonok ; elővirágot az özvegy ; élővirág fekete bársony szalaggal a Debre czeny család ily fölirattal: Virágok Gyomáról; piros rózsa lila szalag: a csabai gimnázium tanári kara; fehér szegfű fehér szalag : a csabai gimnáziumi itjuság ; rózsacsokor fehér fátyol: Bartóky Matild ; tölgykoszoru: a rendezők ; sárga rózsa fehér szalag : a csabai gimnáziumi bizottság; rózsacsokor lila szalag: fájó szívvel nótás barátod — Illéssy; akác és jázmin koszorú : a dobozi ev. ref. tanítók; babér koszorú fehér szalag: Balog István emlékének soproni barátai; marechalniel koszorú : Vidovszky család ; babérkoszorú fehér szalag : dobozi iparos kör; s ezeken kivül a dobozi szép lányok a keblükön lévő virágot helyezték a költő sírjára . A tárogató zokogása lassan elhalt s a gyászoló közönség megilletődve hagyta el a dobozi akácos temetőt, hol immár szülőföldje hamvai alatt álmodja az örök álmot nagy fia, koszorús költője, ódesszavu mesemondója : Balog István. Köny. A csabai muzeum egylet nagy hete. Készülődések a közgyűlésre. A békéscsabai muzeum-egyesület, mely ez alkalommal tölti be eredményes munkássággal gazdag működésének harmadik esztendejét, s melynek munkásságát csak az imént szemlélte meg S z a 1 a y Imre miniszteri tanácsos, a Magyar Nemzeti Muzeum igazgatója s a muzeumok ós könyvtárak országos főfelügyelő-helyettese s tudós munkatársa, Schönherr Gyula dr főfelügyelőségi titkár s bizonnyal a legjobb véleményt alkottak arról a céltudatos tevékenységről, melylyel e fiatal egylet hatalmas lépésekkel halad kitűzött célja felé, pünkösd másodnapján délután 3 órakor a Rudolffőgimnázium tornacsarnokában tartja közgyűlését. A közgyűlésen részt vesz az egyesület védnöke Zsilinszky Mihály államtitkár s Nagy Géza dr., az országos hirü őstörténész, Csaba, nevéről előadást fog tartani. A közgyűlést megelőzőleg az egyes szakosztályok ós igazgató-választmány lázas tevékenységet fejt ki, hogy az ügyeket kellőképpen előkészítse. Igy tegnap délután a zárszámadási bizottság tartotta tanácskozását, holnap pedig a gyűjteményt vizsgáló bizottság tartja gyűlését. Ma délután az aradi kereskedelmi ós iparkamara kiküldöttei a muzeum egylet elnökségének közös értekezletén azokat a szövészeti tárgyakat veszik vizsgálat alá a községháza közgyűlési termében, melyek közül a csabai muzeum a kereskedelemügyi miniszter által adományozott 500 kor. állami javadalomból fogja a szebb darabokat és jellegzetes csabai mintákat a néprajzi osztály számára megvásárolni. Szerdán délután 3 órakor az igazgató-választmány tartja gyűlését. A múzeumegylet, előadói : a főtitkár, igazgató, könyvtárnok, pénztárnok most készítik évi beszámolóikat. A közgyűlés meghívóit az elnökség e hót folyamán bocsájtja ki. Totkomlós. — Levél a szerkesztőhöz. — A t. olvasó bizonnyal csodálkozik, midőn e község nevét olvassa a cimben s móg inkább kíváncsi talán, hogy ugyan mit írhat valaki e községről, melynek életéről oly ritkán lehet hallani, vagy olvasni valamit, mintha az nem is Békésmegyében, hanem legalább is Ázsiában volna. Igaz, hogy nagyon is messze esünk a központtól s egész a megye szólón lakunk, hát ha nagyot is kiáltunk, ugy sem igen hallják meg idebent. Nekem nem szándékom nagyot kiáltani, csak szerény hangon, ha nem is a legörvendetesebb jelenségeket községem életében felsorolni, H* nem is sokat hallani községünkről, de annyi köztudomásu volt, ami ugyan ma már mese csupán, hogy jómódú földmives, szorgalmas, takarékos lakosság lakja. Annyiban jómódú volt, mert községi adót még eddig nem fizetett, miután a községi vagyon jövedelme elegendő volt a kiadások fedezésére. De a tempó változik s bizony a község e szóp napjai lassan eltünedeznek s a pótadókkal más mindenféle nyomorúság búvik elő. Sokat változtak itt is a viszonyok rövid néhány óv alatt. Az 1893-ban épített vasút igaz, hogy közelebb vitte községünket a világpiachoz, élénkségben nyert i* a község, de a régi jó társadalmi életet, a még máig is emlegetett jómódot is elvitte, s ma már a világpiacra nincsen sok szállítani valónk. A lakosság a rossz gazdasági évek, alacsony gabona árak s tulságig — a megszokott fényűzés, (selyemruha, kendő, lakcipő) lakodalmakra, igénybe vett hitel folytán elszegényedett, a birtok megoszlás folytán a nagy gazdák száma megtogyott, eltűnt, csak a tengődő kis birtokos s munkanélküli napszámos szaporodott. A községi s egyházi terhek meg mindig növekednek, csak legyen aki viselje azokat! A munkás, szorgalmas nép ezelőtt a körüllevő uradalmaknál kapott munkát, ma kénytelen harmadik, negyedik határba munkát keresni, sőt egész az ország határáig Pozsony megyébe is elzarándokolni szolgálatba, hogy családjának a betevő falatot megszerezze. Móg csak egyet lép s onnan Amerikába vezet az ut! Még napjainkban szerencse, hogy az uradalmaknál répa munka van, mert ha ez nem volna, tavasz nyílásától a kukorica kapálásig, alig akadna dolog. Sok a teher, a megélhetés nehéz s ehez még sajátos községi, egyházi bajaink s zilált társadalmi viszonyaink mellett ne csodálkozzunk tehát, ha a nép kavarog, mozdul, hogy ez elviselhetetlen állapotokon könnyítsen. Népünk szorgalmát, munkásságát csak vallásossága múlja felül. Azonban sajnos, hogy e példás vallásos érzületében is megrendült a nép, megingott bizalma egyházi vezetőiben azon sajnálatos szabálytalanságok miatt, melyek egyházunknál történtek. A vizsgálat másfél éve folyik a szabálytalan kölcsönfelvételek s a főgondnoki napló vezetésénél kiderített tulkiadások, külömbözetek miatt s még sem jutott befejezéshez. Nem csoda, ha megingatott hi tében türelmét vesztve megtagadja a tiszteletet, mert csalatkozott azokban, a kikben bizott s látja, hogy az egyházi felsőbb hatóság sincs segítségére e rendetlenségek tisztázásában. A folytonos gyülésezés semmi eredménnyel nem jár, az elnökség elveszti a talajt lábai alól, s nem akadályozza meg, hogy az egyházi közgyűléseken a nem nagykorú egyházi tagok ne rontsák a gyűlés komolyságát, sőt azok tolakodnak az elnöki asztalhoz kiabálva, s készek kimondani a halál Ítéletét az elnökségre. A nep verszemet kapva, tovább megy, néhány bujtogató saavára a tótnyelyü tanácskozást s a gyűlés jegyzőkönyvének tótnyelven való vezetését követeli, holott ez már 1903. óv óta az akkor volttanitójegyző javaslatára csak magyarul vezettetik. S midőn e tanítót az egyházközség Il-od felügyelőjének választja, ez hivatkozva országos törvényekre kimondja, hogy a jegyzökönyvek csak magyarul vezetendők, mint eddig, az elnökség mindannak dacára, bár a nép nagyrósze belenyugodott ebbe, megígérte, hogy tótul is fognak a jegyzőkönyvek vezettetni, most pedig már magyarul nem is akarják, csak tótul vezettessenek. Hiába épit, nevel hazafias szellemben a tanitó, ha a többi tényező száz karral szétdúlja azt a munkát, ha a szomszédból táplálják a tót nemzetiségi eszmét, melynek szele eljutott hozzánk is. De nem csak az egyháznál, a községnél is akad baj elég ! A község képviselete határozatából kőolaj-motort alkalmazott a mult évben leégett gőzmalmába, mely körülbelől 35,000 koronába került, de úgy látszik, nem igen válik be s miután ez összeg pótadóba vettetett ki, a lakosság elégedetlenségét, elkeseredését ez is táplálja. Keres tehát alkalmat, kit vonjon felelősségre a bajokért, hol adhasson kifejezést rosszalásának. Mindezek mellett társadalmi életünk is szánalmas. Bizalmatlanság,irigység, viszálykodás bolygatta meg a régi jó társadalmi bókét az értelmi osztály tagjai között, egymás becsülése helyett a kicsinylós, gyanakodás, lenézés uralkodik. A kaszinó haldoklik részvétlenség miatt, örülnek a tagok, ha nem látják egymást. Ha kezdeményez is valaki a társadalmi élet élénkítésére valami összejövetelt, nem sikerül s még megmosolyogják vergődését s részvétlenség mellett minden jóakarat dugába dől. Ezt látva, az iparos, földmivelő osztály nagy igyekezettel tömörül, mig mi elvonulunk hivatalunk négy fala közé; pedig bármily lelkiismeretességgel végezzük hivatalos munkánkat, csak tél munkát végeztünk, a másik fele társadalmi téren vár megoldást és ez az értelmi-osztály hazafias kötelessége. Sz. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A képviselőházból. Budapest, május 23. (Saj. tud. távirata.) A képviselőház elfogadta Szélinek a kvóta-bizottság működésére benyújtott határozati javaslatát Az idő előrehaladt s igy rátértek a kórvények tárgyalására. Az olasz borvám szerződés ellen Molnár Akos, B u z á t h ellene szóltak. Széli kijelentette, hogy az ujabb olasz szerződésnél a magyar érdekek megóvatnak. Zboray ellenző felszólalása után az interpellációk következtek. Hprvát zavargások. Budapest, május 23. (Saj. tud. távirata.) A horvát izgatók ellepték egész Dalmáciát. Lázítanak a magyarok ellen. A hatóságok végre erélyesebb intézkedéshez nyu'tak. Többet letartóztattak. Eskületétel. Budapest, május 23. (Saj. tud. távirata.) T o e p k e Alfréd, kit az Osztrák-magyar ! bank alkormányzójává neveztek ki, ma letette a pénzügyminiszter kezébe az esküt. Csabai munkások Ausztriában. A legújabb oseh kirohanás. Galícia után Csehország ! Ott a magyar vállalkozót hivatalos nyomással eltiltják attól, hogy magyar munkást alkalmazzon ; itt a magyar munkásközvetitőt leszemtelenezik, mert magyar munkás mer ajánlani. Szebbnél-szebb adalékok ahhoz a szeretettel teljes kapcsolathoz, melyben a monarkia osztrák fele áll Magyarországhoz. Bennünket eláraszt a Lajthánjtúli „testvér" iparának selejtes termékeivel, tönkre téve még a lehetőségét is annak, hogy a magyar iparos ekzisztenciához juthasson ; s amikor a magyar munkás, mely igen nagy kontingensét szolgáltatja az erőszakos módon reánk zúdított osztrák ipari termékek fogyasztóinak,'osztrák területen keres munkaalkalmat, hogy keresetéből száraz kenyeret biztosítson magának és családjának: az osztrák kapzsiság szemérmetlenül ajtót mutat a kopogtatónak s merészségében annyira megy, hogy — halvány fogalma nélkül a köteles udvariasságnak és általános tisztességnek, hallatlan szemtelenséggel piszkos tajtékot köpdös a magyar tisztviselő szemébe. Es bennüket neveznek sovinisztáknak ? Tessék csak elolvasni ezt az alábbi förmed vényt. Barkóvecz és Dvorák rakonitzi vállalkozók intézték a csabai munkásközvetítőhöz arra a hivatalos megkeresésre, melyben magyar munkásokat ajánlott a rami ós rakonitzi vasutépiséshez ! Tessék belőle tanulni magyar iparosok ós kereskedők, miként kell a hazai nyelvet még az üzleti összeköttetés során is szeretet tel ápolni. a. cseh szemtelenség nem elégszik meg a magyar malomipar jeles termékeinek száműzésével, pöffeszkedő ripőkségével hadat üzen mindennek, ami magyar. A csabai munkásközvetitő a „Vállalkozók Lapja" utján állandó tájékozódást szerez arról, hogy az osztrák-magyar monarkia területén hol, mikor ós minő vállalat létesül, ahová a csabai munkásokat elszegődtetni alkalom nyilik ; ez uton megtudta azt, hogy Csehországban Barkovecz és Dvorák vállalkozó cég elnyerte a rami ós rakonitzi vasút építésének munkáját, Hogy a csabai munkásoknak keresetet biztosítson, azonnal a következő hivatalos megkeresést intézte nevezett céghez : Tekintetes Barkovecz ós Dvorák vállalkozó uraknak Prága melletti Weinberge. A „Vállalkozók Lapja" utján tudomásunkra jutott, hogy a rami—rakonitzi vasút kiépítését megkapta. Miután községünkben jóravaló kubikosok kaphatók, szíveskedjék e hivatalt a feltételek közlésével értesíteni, hogy ilyen munkásokra van-e szüksége ? Békéscsaba, 1903. május 8. Chrisztián György, h. munkásközvetitő. Erre a célra a munkásközvetitő hivatalnak levelezőlapra nyomtatott blankettája van, melyen csak a cimet s a vállalat minőségét kell feljegyezni. A cseh vállalkozók e megkeresésre következőképpen válaszoltak : Herrn Chrisztián György, h. munkásközvetitő Békéscsaba, Mad'arie. Bester Herr ! Es ist gerade staunenswerth, wie Sie sich erfrechen könnec, diese „Ansichtskarte" uns zuzusenden. Glauben Sie etwa, dass Böhmen (Weinberge ist namlich in Böhmen) ein Theil von Slovakai ist, oder bei uns wegen magyarische und sOnstige Mundarten besondere Translatore gehalten werden ? Ami körülbelől ennyit jelent: Hallja az ur ! Valóban csodálkoznunk kell azon szemtelenség felett, melylyel ezen anziktkártyát hozzánk juttatta. Azt hiszi, hogy Csehország (mert itt weinbergek vannak) Tótországnak tartozéka, avagy, hogy mi a magyar vagy eféle nyelvűek részére torditókat tartunk ? Valóban csodálnunk kell azt a nemtörődömséget, melylyel magyar részről a galíciai és cseh „közös" testvérek rokoni szeretetét fogadják !