Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-05-24 / 42. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Csütörtök, május hó 24-án 43. szám. BEKESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fó-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Igény és mód. Az úgynevezett finom élet, vagyis az életszükségleteknek lakásban, ruhában, testi és szellemi táplálkozásban sokoldalúan, fejlettebb Ízléssel, a szépet, jót és egészségeset nyújtó módon való kielégítése legelőbb Angliában vált általánossá. Ami a kontinens népeinél csak a kiváltságos osztályoknak, a felső ezreknek volt módjában, az már a mult század derekán megszokottá, népies életmóddá vált a szigetországban. De csak azután természetesen, a miután a társadalom kereső munkával elfoglalt osztályai megteltek jövedelemmel és tőkével. Az angol életviszonyok hires komfortját nemsokára követte a francia vagyis inkább párisi fényűzés, amelyet az egész világból odatóduló milliók tettek lehetővé, majd a német polgári jólét, amelyhez két nagy győzelmes hadjárat nyomában fakadt gazdasági és kulturális föllendülés adta meg az eszközöket. Ennek a három nagy nemzetnek igen nagy a szükséglete a háztartás minden ágában. Ugy az iparcikkekben, mintáz élelmicikkekben. Az egy Angliát kivéve, ahol már nem igen akad elegendő ember a föld művelésére, mert más foglalkozás jobb és bővebb keresetet ad, a müveit és nagyobb igényű népeknek belső termelése egészséges arányban van belső fogyasztásával ugy a földmüvelés, mint az ipar terén. Sőt az angol mezőgazdaságteljes elhanyagolását azzal mentik az ottani vezető közgazdasági politikusok, hogy nem érdemes a földmüvelésre súlyt vetni, mikor az angol munkáskezek jobban érvényesülhetnek az ipari munka terén s az élelmiszereket az angol fogyasztó még mindég ugy kapja, hogy nyereségesebb dolog legnagyobb részöket külföldről beszerezni, mint otthon termelni. Egyszóval az angolnak, franciának és németnek bőven módjában van az igényesebb élet szükségleteit is fedezni. Ezzel szemben azt kell konstatálnunk, hogy a mi belső erőink nem képesek kielégíteni azokat az igényeket, amelyek az utolsó évtizedekben nálunk is áthatolták a műveltebb néprétegeket. Nem akarunk erkölcsi prédikációt tartani; annál kevésbé a magánház tartások doigában avatkozni. Sőt azt sem mondjuk, hogy nem volna meg a magyar hazában a szükséges belső erő. Állítjuk, hogy ez megvan, csak nem használjuk föl azon a téren sem kellőleg, ahol azt természetes akadályok nélkül tehetnők. Néhány praktikus és általánosan érzett körülményre utalunk. Például mindenki tudja, hogy az élet ugy a fővárosban, mint az ország vidéki városaiban nagyon drága. Mindenki tudja, hogy üdülő és fürdőhelyeinken drágábban kell megfizetni az élelmet és a lakást, mint a dúsgazdag német és francia embernek, sőt aránylag drágábban még, mint az angolnak is. Tehát nem csak azokat a dolgokat fizetjük meg túldrágán, amiket magunk nem tudunk megcsinálni, vagyis az ipari cikkeket, hanem azokat az életszükségleteket is, amelyeket bőven és kitűnő minőségben terem a magyar föld. Ha azt olvassuk, hogy vasutikocsi számra viszik ki tőlünk a főzeléket, a gyümölcsöt, hogy rengeteg tömegekben exportáljuk a tojást, baromfit, vajat, szarvasmarhát, sertést stb., önként fölmerül előttünk az a kérdés, hogy hát miért olyan drága a háztartás Budapesten, Aradon, Vásárhelyt, Kolozsvárt, de Csabán és Oyulán is, mikor olyan sok élelmicikket termelünk, hogy a külföldre is jut belőle. Miért vásárolja a magyar kis- meg nagyvárosi háziasszony sokkal drágább pénzen az élelmiszereket, mint amennyit az exportőr ad értük? Miért kell sok fürdőhelyen bécsi hust, olasz zöldséget, tiroli és olasz gyümölcsöt ennünk, mikor mindez nálunk bőven van ? Ilyenkor a nyár elején valóságos keserűséggel támadnak föl ezek a kérdések a magyar fogyasztóban, akinek azt a sajátságos sorsot jut tatta a végzet, hogy csak a maga tulerőltetésével képes megszerezni a szükségletét akkor is, amidőn a gazdák meg azért nyomorognak, mert termékeiknek nincsen ára. Most divatos dolog a kereskedelmet tenni felelőssé azért, hogy a termelő tulkeveset keres, a fogyasztó pedig túlsókat fizet. Azt hiszszük, ezen a téren a kereskedelem merőben ártatlan. Többek között azért, mert e téren kereskedelmünk egyáltalán alig van kifejlődve. Az export számos jó szakembert foglalkoztat, a belső fogyasztás okos kereskedelmi közvetítése teljesen parlagon hever, vagy pedig avatatlan és gyönge kezekben van. A fürdők és a nagyobb városok ellátása pedig ugyancsak talpraesett szakmunkálkodást követel; de ennek ellenében annál jobban fizetne. Bátran kimondjuk azt a meggyőződésünket, hogy a magyarországi belső fogyasztást sokszorosan olcsóbbá, sokkal nagyobbá és a termelőkre is nagyobb haszonnal járóvá lehetne tenni, ha a kereskedelmi áruközvetitésnek erre a terére nagyobb erővel vetné magát a magán, a szövetkezeti s a községi intézményekkel támogatott kereskedelmi tevékenység. Azzal le kell számolnunk, hogy az egyszer már kifejlődött igények nem szoríthatók vissza. Igyekeznünk kell tehát azokat a saját erőnkkel kielégíteni. Máskülönben mindig nagy ür fog tátongani igényeink és módunk között, amely sok jobb sorsot érdemlő keresetet, tőkét és munkaerőt fog minduntalan elnyelni. Amely nép roszszul és drágán él, még előbb vergődhetik gazdasági önállóságra, mint az, amelynek fejlett igényei vannak, de saját erőiből nem tud módot teremteni kielégitésökre. Közgyűlés Csabán. Békéscsaba község képviselőtestülete mult hétfőn tartotta május havi rendes közgyűlését. Ennek lefolyásáról tudositónk a következőkben számol be : Havi jelentések. Az adóbefizetés eredményéről, pénztárak véletlen vizsgálatáról, a kór-, ós szegényházról és nópmozgalomról szóló havi jelentéseket tudomásul vették. Községi adóból befolyt 7985-55 k., közmunkából 468-20 k.; előbbiből hátralék 94,543-73 k., utóbbiból 12,591-22 k. A pónztárvizsgálatrói szóló jelentós során Szalay József kórdóst intéz az előliárósághoz, hogy a vizsgálatban résztvettek-e a képviselőtestület kiküldöttei ? Korosy László főjegyző válaszát, hogy a képviselőtestületnek állandó pénztárakat vizsgáló kiküldöttei nincsenek, nem is lehetnek, mert a törvény ilyeneket nem ismer, a közgyűlés tudomásul vette. Rendeletek, átiratok. Korosy László főjegyző bemutatja a kereskedelemügyi miniszter ismeretes leiratát a csabai vasúti indóház kibővitése tárgyában. Az általános keretekben mozgó ós közelebbi, határozott Ígéretet nem tartalmazó miniszteri leirat a városatyákat fagyosan érintette s Szalay József meg is indítványozta, hogy a képviselőtestület újólag írjon fel az állomás haladéktalan kibővítéséért. A főjegyző felszólalása után azonban a képviselőtestület ugy Békésmegyei Közlöny tárcája. Balog István temetésén. I Doboz, 1903. május 21, Temetünk ... De dalunk nem halotti ének : Diadalmas lelked szárnya suhanása. E sír kezdete a megdicsőülésnek, Mélyén nem enyészet, de föltámadás van. Nem !... Nem temetés ez !... Győzedelmi ünnep, Szülőfölded legszebb virágvasárnapja, Istentisztelet, amelyre mindenünnet, Akik csak szeretnek, íme egybegyűltek Kegyelet oltárán tiszta áldozatra. Nem az a kegyelet, mely ércszobrot állít S márványnyal jelöli meg a szülőházat, Veszendő vagyonnak hiu pazarlása Szemérmes szegényt csak mélyebbre alázhat. Márványkő elporlad, ércszobor ledőlhet — Késő unokák tán nyomára se' lelnek Te, ki ugy imádtad édes szülőfölded, Nem szobrot érdemelsz ; többet, százszor többet: Szülőföld virágát, virágos szerelmet. Elsodort, mint ifjút, a szülői házból Elsodort az élet ezer baja, gondja ; Ugy jártad azt a nagy-nagy iskolát végig Szívben dúsgazdagon, testben nyomorogva. Éjek éjszakáján visszasírt a lelked - Önmagad árnyaként jártad a világot, S midőn elvonult is fölüled a felleg, Midőn annyi vágyad, reményed betellett Egyre haza húzott, mind csak haza vágyott. Nem tudtad feledni azt a nádas házat Künn a falu szélén, melyben bölcsőd ringott, Melyben édes anyád szivére ölelve Imádkozni, hinni, szeretni tanított. Nem tudtad feledni a violás kertet, Hol gyermekként szőttél fényes tündérálmot, Melytől megtelt dallal színültig a lelked S megéledt legelső s egyetlen szerelmed, Alkotván magának egy külön világot. Nem tudtad feledni a virágos rétet, Hol kolompja cseng-bong a fehér gulyának . . . — Oazda lány gulyája, ki érted epedve Hiába izenget esengve utánad. — Nem tudtad feledni az alföldi rónát, Amely egyenes, nyílt, mint a magyar lélek, Végtelen síkjának pajkos délibábját, Délibábos pusztán a becsali csárdát, Hol nótád dalolják szép lányok, legények. Messze idegenből egyre ide vágytál, Olyan voltál, mint a hazajáró lélek, Magad nem jöhettél, de ugy gondolatban Bejártad a kedves, ismerős vidéket. A vágy sorvasztott el . . . Ágynak estél tőle. Halálos betegség rakott fészket benned, Hazajönni vágytál, csak haza erővel, Azt hitted meggyógyít enyhe levegője, Vagy ha nem gyógyít is, jobb lesz itt pihenned. Amért életedben hasztalan epedtél, Betelt most, itthon vagy; hazajöttél végre! . . . Mint a harcból megtért győztes fejedelmet Fogad szülőfölded hálás magyar népe. Lelkes szeretettel sírod körülállják, Szivükben ápolják nem múló emléked ; S amig itt a hála a kegyelet adóját Egy szívvel-lélekkel hamvadnak lerójják, Nevednek keblükben oltárt emelének. Lobogjon magasra ezen az oltáron A legszentebb láng: a honszeretet lángja S ragyogjon örökkön tündökletes fénynyel Koszorús költője virágos sírjára. Szeressétek ezt a véren váltott földet, Melyet orcátoknak verejtéke áztat, Ezt a lombos erdőt, e kalászos völgyet Tartsátok meg munkáskézzel szent öröknek Bevehetlen várul késő unokáknak. S te - bánatos nóták porladó költője — Sződd tovább sírodban a megszakadt álmot, A dalok, melyeket szivedben levittél, Sírod halmán nyíló virágokká válnak, S beszövik, befonják szomorú fejfádat, Csak neved ragyog ki köztük aranytisztán, Legyeu mindörökkön csendes nyugovásod, Hová tested-lelked mindig visszavágyott Szülőfölded enyhe keblén Balog István . . . Karaszy Ödön. Örökkévaló hazugságok. Irta: Pakots József. A kórház ódon, nagyszárnyú kapuján bedübögött a mentőkocsi s egy halovány átlőtt mellű gyerekembert emeltek le róla. Szoror Angéla odasietett a vigyázva tipegő csoporthoz, mely a sebesültet hozta fel a lépcsőkön és kíváncsian bámult bele a viaszsárga arcba A beteget bevitték az egyik terembe. Ráfektették egy üres ágyra s a mentőorvos referált az inspekciósnak. — öngyilkosság . . . Valami díjnokféle ember. Szivet célzott, de tüdőt talált Ugy mondják, szerelmes volt a szerencsétlen . . . Az inspekciós orvos legyintett a kezével. Régi nóta ; már nem tartozik hozzá. Aztán feloldotta a beteg mellén a köteléket, amelylyel a vért állította el a mentőorvos és kimosta a sebet. A mentőorvos elköszönt, a kórházi szolga felirta az ágy fölötti táblára a beteg nevét. Angéla testvér sietve jeget hozott, mert a sebesültnek nagy láza támadt ós folyton vért köhögött. Aztán megkérdezte félénken az orvostól : — Megél-e? Az rábámult a kíváncsi apácára ós közömbösen felelte: — Nem. Angéla testvér megrendült. Még nagyon fiatal apáca volt, karinthiai derék jó leány, akinek szivét még nem fásithatta el a kórházi kegyetlen munka. Az orvos válasza folyton a fülébe csendült és borzalommal töltötte el az a tudat, hogy e fiatal ember ágya fölött ott setteng egy nehéz, sötét árny, a halál. Egész éjjel nem hunyta le a szemét. A sebesült mellett ült folytonosan ós egyre adta a hűsitő, lázcsökkentő jégdarabkákat. Csak egy olajos lámpa pislogott a sarokban és Angéla testvér leverten nézte a lángja vajúdását. íme, igy pislog az ember életének mécse is ós aztán sötétség támad a nyomán. A sebesült kínosan köhögött fel, Angéla testvér kétségbeesve nézte a vergődését. A délután, mikor az orvosok konzultáltak az uj beteg fölött, hallotta, hogy csak egy-két napot jósoltak a betegnek. Csupán az egyik fiatal orvos jegyezte meg, hogy nagyon gondos ápolás mellett talán még megmenthető volna. — Eh, — nevettek a többiek a szemébe, — kinek van ideje törődni ezzel a nyomorulttal? Aztán jó is lesz neki, ha meghal. Angéla testvér fejében zakatolva kavarogtak a fiatal orvos szavai. Tehát még van mentség a halál ellen ? Gondos, kettőzött ápolás még megállíthatja útjában a haldokló romból kiröppenni készülő lelket. Nagy melegség futotta be a szivét. A gondolat, hogy megmentője lehet egy halálraszánt f életnek, boldog remegéssel töltötte el. Éjjel-nappal ott járt-kelt a sebesült ágya körül s a többi betegekkel alig törődött.