Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-05-14 / 39. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Csütörtök, május hó 14-én 39 szám. BÉEÉSHEfiTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fó-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. A kötelező munkásbiztositás. A magyar birói kar büszke lehet arra a két hatalmas kötetre, amelyet, a kereskedelemügyi minisztérium a munkásbalesetbiztositási törvénytervezet nyilvánosságra hozásával kapcsolatosan közrebocsátott. Ezt a tervezetet és ha majdan kicsiszolva, kijavítva törvényerőre válik, ezt a törvényt a magyar bíróságok ásták ki a szociális jogélet őstalajából ; a birák és az ügyvédek, akik semmi pozitiv jogszabályra nem támaszkodva, tisztán csak az igazság erejével harcoltak évtizedeken keresztül a kártérítési perek háládatlan küzdőterén, amíg végre sikerült diadalra juttatniok azt a fölfogást, amelyet a Kúria ugy formulázott, hogy a munkaközben saját hibáján kivül ért baleset esetén kártérítés illeti a munkaadóval szemben, kinek ebbeli kötelezettsége egyszerűen a vállatban fektetett tőke kockázatának tekintetik. E felfogás egyszer talajt nyervén maga alá : gyorsan meggyökeresedett és a legrövidebb idő alatt nélkülözhetetlenné tette a munkaadók szempontjából a munkásbalesetbiztositás rendezését. Nem sokkal többel, mint egy évtizeddel ezelőtt még lehetetetlenség volt e törvény megalkotása, oly heves ellenzésre talált a munkaadók körében. Ma már ők azok, akik nagy örömmel üdvözlik a törvény közreadott tervezetét, ellenben a munkások lesznek abban a táborban, amelyben ha nem is ellenzik ridegen e tervezet törvényerőre emelkedését, de mindenesetre lényeges módosításokat fognak követelni. Vessünk számot a helyzettel komoHegjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fi!lé

r Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. lyan. A polgári törvénykönyv tervezetében — igaz — nincsen benne a birói gyakorlatnak az a jogelve, amelyet fönnebb idéztünk. A tervezet csak az esetre kötelezi kártérítésre a munkaadót, ha a baleset keletkezésében őt hiba vagy mulasztás terheli. Ám a polgári törvénykönyv tervezete még nem törvény, sőt nem is javaslat. Amire az tárgyalásra kerülend, talán más szellő lengedez majd a törvényhozás mezején és radikálisabb intézmények magvait hozza majd magával. Ma tényleg ugy áll a dolog, hogy a balesetbiztositási| törvénytervezet jogokat vesz el a munkásoktól, amelyek a birói gyakorlat szerint őt megilletik és amelyekre minden körülmények között számithat. Legalább ezidőszerint igen. A munkaadókat ellenben roppant felelősség terhétől szabadítja meg, olyik-másik üzemet pedig valósággal megváltja, mert vannak vállalatok, amelyeknél az uj birói gyakorlat évről-évre kettesével-harmasával, sőt még többesével is szaporította azoknak a sérülteknek a számát, akiknek munkára való használhatás nélkül járt ki az évi jaradék. Tíz-husz év múlva e vállalatok tőkéjének tekintélyes részét kötötte volna le e meddő kötelezettség. No, de hiszen azért tervezet a tervezet, hogy hozzá lehessen tenni, ami hozzáteendő és elvenni belőle, ami'elvenni való. Mindenekelőtt helyteleníteni kell azt az intézkedését, hogy az intézet igazgatásából a munkások teljesen ki vannak zárva. Ezt a ridegséget nem lehet megindokolni avval, hogy a terheket kizárólag a munkaadók viselik. A nemzetgazdasági élet ismerőjének Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. tudnia kell, hogy e terhek végső eredményében mégis csak a munkás vállait fogják nyomni. Másrészt pedig semmi veszedelme nem mutatkozik annak, ha a munkások az igazgatásba is befolynak és az őket megillető részben magukéna tekintik az intézményt, amely velük foglalkozik. A kevés próba, ahol a munkásjóléti intézményekbe a munkásoknak is engedtek beleavatkozást az igazgatási teendőket illetőleg : fényesen beigazolta, hogy e lojalitás az intézménynek nem kárára, de javára szolgál. Rosszabitja a munkásoknak mai helyzetét a kártérítésnek az a mértéke is, amelyet a tervezet kontemplál. Tel' jes munkaképtelenség esetére 60 százaléka az utolsó keresetnek. A mai birói gyakorlat teljes kártérítést állapit meg a végleges munkaképtelenség esetében és még az se találja el mindenkor az igazságot, mert kétszeres véletlenség szeszélyének szolgáltatja ki a munkást. Először a baleset-bekövetkezés véletlenségének, másodszor pedig a baleset időpontjában rejlő véletlenségnek. Akit ugyanis akkor ér baleset, mikor munkaerejének és ügyességének teljességénél fogva, avagy szerencsés körülmények folytán nagyobb keresetnek örvendett, az aránylag jól jár a balesettel, mert magasabb a kártérítési összeg kiszámítási alapja. Aki ellenben akkor vált baleset folytán munkaképtelenné, amikor kora fiatalsága vagy a sors kedvezőtlensége miatt silány kereseti viszonyok között élt, az duplán meg van verve: keresetképtelenné is vált és elesett attól a reménytől, amelyet az élet rendes viszonyai között jogosan A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. táplálhatott, hogy tudniillik a saját szakmájában elérhető makszimális jövedelemhez fog jutni, vagy azt megközelíti idővel. Ezt az anomáliát a kereskedelemügyi minisztérium tervezete sem szünteti meg, ellenben megtoldja egy harmadik hátránynyal, amely abban áll, hogy a teljes jövedelem semmi körülmények között sincs biztositva a sérültnek, hanem teljes munkaképtelenség esetén is csak az utolsó kereset 60 százaléka. Hiányos a részleges munkaképtelenség kártérítése is. Részletes munkaképtelenség esetében a 60 százaléknak azt a részét kapja a sérült, amelyben megcsökkent munkaképessége a teljes munkaképességhez aránylik. Részletes és szabados intézkedések nélkül ez az elv a legnagyobb igazságtalanságot foglalja magában. Tudni kellene mindenekelőtt, hogy a munkaképtelenség a saját szakmára vonatkozik-e, vagy általános jelentőségű. Mert ha valaki mint lakatos ötven percentnyire munkaképes : ez éppen annyit jelent, hogy mint lakatos teljesen keresetképtelen és annyit is fog jelenteni mindaddig, amig száz százalékos lakatosok is fölös számban lesznek munka nélkül, vagy amig nem lesz munkaadó, aki ötven százalékos lakatost ötven százalékos munkabérrel fog alkalmazni. Ilyen pedig aligha fog akadni. A munkaképesség bizonyos százalékban való csökkenésnek egész általánosságban való meghatározása pedig teljes lehetetlenség, mert aki lakatosnak jórészt munkaképtelen, az teljesen munkaképes lehet felügyeleti teendők ellatásában. Csakhogy ilynemű alkalmaztatást a Békésniegyei Közlöny tárcája. Az udvari bolond. Irta: Zöldi Márton. A régi spanyol mór időkben Kasztiliában Pedro király uralkodott. Hogy hanyadik, az nem jut eszembe. Nincs érzékem a római számok iránt. De azt tudom, hogy bölcs, íenkölt lelkű fejedelem volt, ki szerette a zenét és a zenészeket, a művészetet ós a művészeket. Első minisztere a vén sarlatán volt, ki a király mindegyik születésnapjára uj adónemet léptetett életbe Kasztilia népeinek loiálisan vacogott a foga, valahányszor a király születésnapjára gondolt. Történt, hogy a király udvari bolondja elkövette a legnagyobb bolondságot és meghalt. Az állásra sokan pályáztak. Bölcsek és bolondok halomszámra nyújtották be jól felszerelt folyamodványukat. A pályázók között volt egy temetkezési egyesület igazgatója is hófehér melletverő szakállal. Ennek volt legtöbb chance-a, mert a kincstárnok felesége protezsálta. De az állást mégsem az antreprizes nyerte el, hanem az első miniszter fia, egy fiatal, sápadtképü tudós, ki a földi bolhák természetrajzának tanulmányozásával töltötte el ifjúságának rózsás napjait. Az apja igy szólt hozzá : — Pályázni fogsz a megüresedett udvari bolond állásra. — De papa, — ellenkezett, az ifjú, — én okosnak és nem bolondnak készültem. A. vén diplomata ravaszul mosolygott. — Fiam, — mondotta, — akinek az Isten hivatalt ad, annak észt is ad hozzá. Ha ezen a logikai csapáson tovább haladtsz, rá fogsz jönni, hogy kitűnő bolond lesz belőled. Az ifjú móg több ellenvetést tett, felhozta, hogy neki annyi humora sincs, mint egy földi bolhának, amely rovarka az ö tudós megfigyelései szerint, komor, hallgatag és magábavonult. De az ellenvetések mitsem használtak, egy héttel reá a hivatalos lap közölte kíneveztetésót. A tudós, mólázó szemű ifjú elfoglalta állását. Az udvarnál első tekintetre konstatálták, hogy kitűnően fest a csörgő sipkával. Mintha csak azzal született volna. Lesték a szót ajkáról. De ő dacosan, mogorván elhatározta, hogy csak azért sem lesz bolond s kerüljön bár állásába, csupa okos dolgokat fog mondani. — Nos, koma, szólította meg a király kegyesen, hogy ízlik az uj hivatal ? — Mint a bolhának az eső. — Brávó, koma, látom, hogy érted a mesterségedet. Mindenki igen talpraesett válasznak tekintette ós mosolylyal honorálta. — Ez a gyerek, nagy karriert fog csinálni, suttogták az udvari dámák. Ugy is törtónt. Mentül komolyabb, mentül okosabb dolgot mondott, annál nagyobb derűt keltett. Egy alkalommal például azt kérdezte a királytól, hogy minek tart hadsereget, mikor nincsen háború ? Ezen a kérdésen még az öreg generálisok is kacagtak. Egy más alkalommal azt a kérdést vetette fel, hogy olyan országban hogy szedhetnek fejadót, ahol csupa fejetlenség uralkodik ? Falrengető kacaj kisérte e szavakat, noha a királyi parkban hangzottak el. Ez volt sorsa minden okos, bölcs szavának. Kitűnő elmésségnek tekintették s ő maga majd megpukkadt mérgében. Egy izben a király, mikor udvari bolondját sápadt arccal látta fel- s alájarni, azt kérdezte tőle jóságos arccal: — Komám, talán valami bajod van ? Az ifjú megilletődve, bánatosan válaszolt : — Oh király, rettenetes az én helyzetem. — Talán adósságaid vannak ? — Dehogy, más az ón bajom. Csupa sült bolond között kell élnem Itt egy könnyet törölt a szeméből s zokogva panaszolta. — Miért is születtem ón okosnak ! A király a hasát fogta, majd eldőlt a kacagástól. — Soha sem volt ilyen bolondom. Nem adnám egy országért! Másnap a bolondnak születésnapja volt. A király nagyszerű ajándékkal lepte meg, egy nehéz, zománcos arany burnótszelencóvel. Azonkívül neki adományozta díjmentesen a legfelsőbb válveregetós középkeresztjót. Ez a magas kitüntetés nagy forradalmat idézett elő az ifjú lelkében. Valósággal kiforgatta. — Ugy látszik — mondogatta magában — csakugyan talentum vagyok. Ez a feltevés egészen behálózta a lelkét. Mégis csak szép dolog, ha az embernek tehetsége van. Akármilyen ... És nézegette a burnótszelencót, melynek fényes lapján a következő felírás ékeskedett: „A legnagyobb bolondnak." — Helyes ! — kiáltotta kedves mámorral — inkább akarok nagy bolond, mint kis okos lenni. Elhatározta, hogy ezentúl csupa jó vicceket és kitűnő tréfákat fog csinálni. Noblesse obiige. Másnap már hozzá is látott. Megleste valahogy, hogy az öreg király hetvenéves szive szerelemre gyuladt az elhunyt csillagjós szépséges leánya iránt, ki Esztrella néven kegydijat kapott az udvartól. A király a kegydij fejében a szép leány kegyeit óhajtotta. Esztrella habozott, vonakodott, mert szerelmes volt egy testes zsandárkapitányba. A habozásnak, vonakodásnak az lett a vége, hogy másnap légyottot adott a királynak a leander-liget kéj lakában. ti.7, udvari bolond, mint már mondottam, nagyszabású tréfán törte a fejét. Ehhez képest beállított a királynéhoz és igy szólt: — Felséges asszonyom, gondolnád-e, hogy én most szerelmi posta, postillon d'amour vagyok. A királyné kíváncsian tekintett az udvari bolondra. — Nem tréfálsz ? — Soha komolyabban nem szólottam Felséges urunk, a mi jóságos uralkodónk küldött. Azt kívánja, hogy jelenj meg ma este kilenc és tiz óra között a leanderligetben, abban a mór-stilusu kójlakban, hol a mózesheteket töltöttetek. Veled akar vacsorázni . . . A királyné szemei felcsillogtak, az udvari bolond pedig jókedvűen sietett a pocakos, zsandárkapitányhoz. — Értesítsd Esztrellát, hogy a király ma nem fogad. Vigasztald meg a kis ártatlant. Azzal nyugodtan lefeküdt és jóízűen aludt reggelig. Örült a sikerült tréfának s egy népdalt fütyürészve kelt fel. Mikor kilépett a szobából, a zsandár kapitány fanyar arccal nyakon csípte — Pajtás, sajnállak, de a király eló kell, hogy vezesselek. A király arcán baljóslatú indulatok rángatództak. Látszott, hogy bosszús. — Komám, te tegnap a királynét nevemben a leander parkba hivtad. — Ugy van komám. — Köszönöm. De ón nyolc órára kórettem s te kilencre mondtad. — Kilencre ? — kérdezte a bolond nagy szemeket meresztve. — Ugy van, komám, azért ?. hanyagságért huszonötöt kapsz. Ott nyomban lehúzták ós két markos alguazil rámérte a huszonötöt. Se többet, se kevesebbet. — Nos, — kérdezte a király, mikor vége volt az egzekuciónak — mit szólasz hozzá ? — Azt — mondotta a bolond szilárd meggyőződéssel — hogy nem érdemes jó vicceket csinálni. Erre a megjegyzésre az egész Kasztilia hasgörcsöket kapott a nevetéstől. A zsandár kapitány gratulált is neki: — Ilyen szép sikered rég nem volt . ..