Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-04-09 / 29. szám

XXX. évfolyam. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fó-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 tillé Előfizetni bármikor lehet, evnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A cukorkérdés uj problémája, Budapest, ápril. 7. A mezőgazdaság egyik legfontosabb kérdése: a cukorrépatermelés. Ismételten tárgyalták ennek nagy horderejót, úgyszintén azt is, hogy a cukorrépatermelés jövedelmezősége csak ugy biztositható a mezőgazdaság részére, ha szövetkezeti vagy részvénytársa sági alapon magok a termelők létesítenek cukorgyárat. Az önök tevékeny főispánja és gazdasági egylete behatóan foglalkozott e kérdéssel s midőn ez a valósulás első stádiumába jutott — ad akta kellett tenni, bár a cukorkérdés Európában a cukorgyártás sajátságos helyzeténél fogva az állán dóan aktualis gazdasági kérdések közé tartozik. ' E sajátságos helyzetet azok a különféle nyilt és titkos kedvezmények hozták létre, melyben egyik vagy másik európai állam saját cukoriparát, illetve annak kivitelét részesítette. A prémiumos rendszer ez, mely nagyon sok visszás helyzetet teremtett, miért is az európai répacukortermelő államok Anglia felhívására mult évben egy Brüsszelben tartott nemzetközi értekezleten elhatározták, hogy az általánossá vált prémiumokat, melyeket a cukorgyárosok a kivitel révén élveztek, eltörlik. A közös megállapodások egy másik pontja szerint a cukorvámot az egyezményre lépett államok hat frankban állapítják meg, melyen kivül semmiféle más védelemben nem részesülhet a cukorgyártás. Ezen megállapo dásokat bármi módon megszegő állam ellen az egyezményre lépett államok háborús vámokat tartoznak kivetni annak az államnak cukorkivitelére A megállapodások betartására a nemzetközi cukorbiróság felügyel, melybe az egyezségre lépett államok mindegyike külön egy-egy képviselőt küld. Az egyezmény megkötése után mindegyik állam sietett saját törvényhozásának keretén belül az uj egye?n énynek 1903. szeptember l én életbe való lépésének határidejéig az átmeneti intézkedéseket életbeléptetni, majd pedig az egyezmény értelmében saját cukortörvényeit módosítani. Nálunk azonban — tekintettel arra a körülményre, hogy Ausztriával közös vámterületet képezünk — előbb közösen meg kellett állapodnunk a cukortermelés és fogyasztást illetőleg egyformán, hogy az osztrák terület számára az osztrák termelés és a magyar terület számára a magyarországi termelés biztosittassók. Ezt a megállapodást mint a cukorkontingentálási törvényt ugy a magyar országgyűlés, mint az osztrák parlament elfogadta. A cukorkontingentálási törvényre valóban igen nagy szükségünk is volt, mert megszünteti azt a visszás helyzetet, mely Magyországot élénk kivitele mellett éveken át arra kényszeritette, hogy a belföldön osztrák cukrot fogyasszon. Azonban alig jutott az osztrák magyar cukortermelés kontiugentálása törvényerőre, Anglia, Franciaország ós Belgium ebben a nagy ügygyei bajjal és sok tanácskozás és vita után létesített kontingenstörvényben a nemzetközi cukoregyezmény megsértését látják, mert azt mondják, hogy ily módon Magyarország és Ausztria egy államilag biztosított kartellt létesített, mely a nemzetközi szabad cukorforgalmat megtámadja. E miatt összehívják a nemzetközi cukorbiróságot, mgly követelni fogja, hogy az elfogadott kontingentálási törvények hatáí lyon kivül helyeztessenek. Módfelett csodálkozni lehet azon, hogy midőn a brüsszeli egyezmény szerint Magyarorszíg és Ausztria megegyezi kegy más között olyformán, hogy a magyarországi termelés biztosittas sék a magyar fogyasztás számára és az osztrák termelés az osztrák terület fogyasztása számára, a többi államok rögtön előállanak azzal," hogy e megállapodással a nemzetközi egyezmény meg van sértve. Sajátságos helyzetünkkel kellene nekik számot vetni ós nem szabadna azt figyelmen kivül hagyni, hogy Magyarország és Ausztria a cukortermelés tekintetében ugyan különálló állami egyéniséget alkotnak, de fogyasztási területük a vámszövetség erejénél fogva közös. Ha az összehívott cukorbiróság követelni fogja az elfogadott kontingentálási törvénynek megsemmisité' sét és e felhívásnak ugy Magyarország, mint Ausztria eleget tenne, ugy nagyon kellemetlen helyzetbe jönne a magyar cukoripar. Nem tudná felvenni a versenyt az osztrák cukorgyá akkal és az a húsz magyar cukorgyár egymásután kénytelen oolna üzemét beszüntetni. Azonban remélni lehet, hogy ez az eshetőség nera fog bekövetkezni. Ha a Brüsszelbe összehívott nemzetközi cukorbiróság összeül, a helyzet kellő megvizsgálása ós vámviszonyaink kellő méltatása után magának a bíróságnak is rá kell jönni arra, hogy a cukor-kontingentálás nem ellenkezik a nemzetközi cukoregyezménynyel. Ellenkező esetben más eszközökhöz kell Magyarországnak nyúlnia, hogy a belföldi fogyasztást a belföldi termelés részére biztosithassuk. Mikor Magyarország a brüsszeli konferencián hozott határozathoz hozzájárult, ezl azon az alapon fogadta el, hogy ezáltal nekünk lehetővé válik, hogy a Magyarországi cukortermelés a belföldön nem fog elnyomatni az osztrák konkurrencia által. A belföldi termelésnek védelmét egyelőre a kontingentálás által véltük biztosítottnak, nincs azonban kizárva, hogy ha a kontingentálás elvétől el kell térnünk, még más módot ne tudjunk találni arra nézve, hogy a magyar cukortermelést az osztrák konkurrencia ellen más elfogadható egyezmény alapján meg ne tudnók védelmezni Egy ilyen módja volna a kérdés rendezésének, ha a f. é. szeptember haváig érvényben levő cukorkartell a konvenció életbeléptetése után is oly változíssil maradna érvényben, mint a minő meghatározásokat a kontingentálási törvény tartalmaz. Egy másik módja volna a magyar termelés megvédelmezésének, ha a cukorkivitelt egyik országból a a másikba egyszerűen betilt)nák Ez volna a legegyszerűbb és legradikálisabb módja a megoldásnak, melylyel nem jutunk ellenkezésbe sem a brüszszeli nemzetközi cukoregyezmény határozataival, sem pedig fenálló vámtörvényeinkkel, Uj szinház Csabán. — Főispáni felterjesztés a belügyminiszterhez ; belügyminiszteri leirat. — Nem üres cím immár: uj szinház Csabán! Lelkes emberek buzgó tevékenysége Békésmegyei Közlöny tárcája, Tűz ellen. Irta : Eugóne Fourrier. William Archibald, gazdag brazíliai, Párisba jött lakni egy időre. A boulevard des Capucinelsben csinos lakást bérelt, amelyet kényelmesen berendezett. Havannából háromezer szivart hozott magával s azokat szerette volna tüz ellen biztosítani. Miután tudakozódott, elment egy bizto sitó társasághoz. — Lehet itt tüz ellen is biztosítani ? — kérdezte az egyik alkalmazottat. — Igen, uram, a Dompagnie, melynek teljesen befizetett ötvenmillió frank az alaptőkéje, megtérít minden tűzvész, elemi csapások, szerencsétlenségek, lopás stb. által [ elveszett ingó és ingatlan tárgyat, a lakás ban épen ugy, mint másutt; biztosit lőpor, gáz, petróleum s minden egyébb robbjná-! sok ellen; garanciát vállal, megtérít, kifizet, stb. stb. Föltételeink a prospektusban foglaltatnak, amelyet postán díjmentesen küldünk bárkinek. — Helyes. Akkor jó helyen járok. — Társulatunk minden más társulat közül a legkomolyabb s ügyfeleink száma napról-napra növekszik. — Biztosit mindent, ami éghető ? — Nemcsak tüz ellen biztosit, hanem minden néven nevezendő kár ellen. A társulat alapítása óta hatvan milliót fizetett ki ügyfeleinek. Ön, uram ,bizonyosan a bútorait akarja biztosítani ? — Nem. Azokat Amerikában biztosítottam. Braziliában lakom. — Ertem uram. Ön állatsereglettel bir és biztosítani akarja vadállatait. — A vadállataim Ausztráliában vannak biztosítva : sokat utazom. — Ertem már, uram : vasúti szerencsétlenség, hajókatasztrófa ellen kíván biztosítást. — Angliában már biztosítva vagyok. — Tehát az életét, hogy halála után nagy összeget örököljön az özvegye s biztosítva legyen a gondok ellen. — Nőtlen vagyok. — Akkor esetleg a saját javára. Bizonyos korban kifizetünk önnek egy öszszeget, hogy az aggkora nyugodt legyen. — Nem : nagy vagyonom van. — Biztosithatjuk lopás ellen. — Fölösleges. — Akkor hát mondja meg uram, mit kíván ? ! — Megmondom, ha szóhoz juttat. Hiszen mindig ön beszól. — Uram, biztosítom önt teljes készségemről. — Köszönöm. Tehát biztosítani akarok tüz ellen háromezer darab havannai szivart. — Szivart ? — kiáltott fel meglepetten a hivatalnok. — Szivarokat nem szokás tüz ellen biztosítani. — Ha önnek nem tetszik, majd elmegyek máshoz. — Ezt ne tegye, uram. Biztosítjuk a szivarjait. A társulat mindent biztosit. Milyen összegre kívánja ? — A szállítás ós vám költségével 400 frankomba kerültek. — Jól van uram ; azonnal elkészítem a szerződóst s holnap elviszik önhöz. Másnap egy hivatalnok elment a brazíliaihoz, magával hozta a kész kötlevelet, amelyet William ur nyomban alá is irt. Tiz évre szólt" a biztosítás. Ettől fogva valóságos szivareső boldogított mindenkit, aki a braziliai közelébe jutott. A szolgája, házmestere, barátai duskálkodtak a pompás havannákban, amikkel őket a braziliai megkínálta. — Csak gyújtson, rá, biztosítva van ! Néhány hónap múlva nem maradt hírmondónak több egyetlen szivarnál. William Archibald nyomban jelentkezett a társulatnál. — Uram, — mondta a hivatalnoknak — ön emlékezni fog arra, hogy nyolc hónap előtt háromezer szivart biztosítottam tűz ellen az intézetnél. — Nagyon helyesen tette, uram. — Annál is inkább, mert a szivarjaim elégtek s azért jövök, fizessék ki nekem a biztosítási összeget. — Helyes. Azonnal fölveszem a jelentést. Mikor égtek el a szivarok ? — Az utolsó ma reggel. — Tehát nem együtt égtek el ? — Nem. Egyik a másik után. — Ez egyszerű. Nem volt tudomásunk a tűzvészről. Ez azonban nem tesz semmit. Megbízottunk még ma meg fog jelenni a helyszínen. — Köszönöm, — mondta a braziliai ós eltávozott. Néhány órával később megjelent a lakásán a társulat embere. — Teljesen elégtek a szivarok ? — kérdó. — Teljesen. — Szabad a hamut látnom? — Már eltakarítottam. — Meg kellett volna őriznie, amíg el— Be tudom bizonyítani tanukkal, hogy a szivarok elégtek. Itt a házmester, a szolgám, néhány barátom; ez elegendő, azt hiszem. — Es hogyan tört ki a tűz ? Kályha mellett álltak a szivarok ? — Dehogy. Elszívtam őket. — Elszívta ? ós azt hiszi, a társulat kifizeti a tűzkárt ? Ön tréfál ? — Egyáltalán nem tréfálok. Biztosítottam a szivarjaimat tűz ellen, a szivarokat tűz emésztette meg, követelem tehát a 4000 franknyi biztosítási összeget. — Arra ugyan várhat! — Akkor bepörölöm a társulatot ! — Pörölje be ! — Jól van. A braziliai nyomban fölkereste a legjelesebb ügyvédet, aki beadta a keresetet a társulat ellen a kereskedelmi bíróság előtt. Az ügyvéd felhasználta minden ékesszólását, hogy bebizonyítsa az ügyfele igazságát. Hivatkozott a szerződós szószerinti szövegére : „a tüz által való megsemmisülés" esete napnál is világosabb. — Bíró urak — szónokolt az ügyvéd — számítunk az önök általánosan ismert éleslátására ós igazságosságára. Ügyfelem külföldi, aki eljött Párisba, az imádott, a nagy, a híres Párisba, ahol nagy összegeket költ, hogy lelkesedését, rajongását szép fővárosunk iránt bebizonyítsa. Egy kétszínű biztositó társaság azonban megingatta ügyfelem jó véleményét a francia nemzet iránt, s ha a tisztelt bíróság nem szolgáltat neki igazságot, elviszi rossz hírünket messzi hazájába s közzétesz valamennyi külföldi lapban. .. . Tisztelt bíróság, bátorkodom figyelmeztetni, hogy ez nem pusztán kereskedelmi per, amely fölött önök bíráskodnak, hanem a megsértett vendégjog megtorlása. Hazafias kötelességet kell önöknek teljesiteniök, mert ez előtt a külföldi ur előtt Francziaország reputációját kell megmentenünk . . . A bíróság megszivelte a dolgot s igazságot szolgáltatott; kártérítésre ós a költségek megfizetésére ítélte a társulatot. A bíróságtól távozóban az ellenfél ügyvédje megszólította a győzelmes kollegáját. .. — Ön az első instancián diadalt szerzett; de a másodikon mi fogunk győzni. — Mit mond ? kérdezte Archibald. — Azt, hogy a társulat megfőlebbezi az ítéletet.