Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-08-24 / 68. szám

valami nagy önbizalomra s egy irtózatos ujságnáborunak volna az inditója. Eddig még mindig a vámtarifát tárgyalja a kót kormány, A legbeavatottabb politikusok szerint Széli nem engedett semmit a bankparitásból és a fogyasztási adó átutalásából. A vámtarifánál még olyan nagyok az eltérések, hogy kétséges az is, vájjon egyáltalán létre jön-® a megegyezés. Széli, Lukács, Darányi ós Láng különben éppen ma utaztak Bécsbe, hogy a vámtarifa függőben maradt tételeit tárgyalják. Velüü utaztak a szakelőadók is. A magyar politikában Apponyi Albert gróf, képviselőházi elnök meghivója a K o s s u t h-ünnepélyre lehetne szenzáció, ha nem ismernénk Apponyi jellemét és érzületét. De aki ismerte, sohasem hitte el azt, hogy Apponyi visszavonuljon a K osuth-ünnepély elől. Éppen ezért egyszerű, hazafias következetesség tőle, hogy összehivta a képviselőket s hogy vezetni fogja őket, mint maga megirta „ház elnöki hivatalos minőségében." Mondhatatlan államférfiúi botlás és pályának szomorú vége lett volna a visszavonulás. De igy a haza nagy fiának emlékünnepélyén ott lesz a képviselőház, mert nem lehet hinni, hogy tisztán pártpolitikai szempontból kivonják magukat a képviselők. A néppárti fekete seregről ugyan fellehet tenni, hogy visszavonulnak, hiszen Kossuth a világosság embere és protestáns volt, — de hát nem is való ez sötétlő csoport hazafias ünnepélyre. Politikai körökben a szabadelvű pártból való kiválásról is beszélnek, aminek van egy kis alapja. Az agráriusok mozgolódását nem lehet eltagadni s igy nem volna éppen feltűnő, ha az agráriusok tényleg kiválnának. Mint hirlik, nincsenek megelégedve Széli gazdasági politikájával s különösen a mezőgazdasági érdekeket féltik. Az elégedetlenek állítólag tizenketten vannak s vezérük a fő-főagrár: gróf Károlyi Sándor. Közöttük volna gróf Zselónszky Róbert ós Ivánka Oszkár is. A hir e hót elején támadt ismeretlen forrásból, eddig azonban egy kilépési bejelentés sem történt báró P o d m an i c z k y Frigyesnél a szabadelvüpárt elnökénél. Már egy párszor szállt a hir az agrárius kiválásról, de sohasem bizonyult valónak. Most azonban sokkal erőteljesebben lépett fel s igy megeshetik, hogy a közeljövőben megszaporodik a parlamenti pártok száma a 67-es agrárius párttal. S ekkor lesz csak igazi háború a merkantilistákkkal. Mert hogy békében élni nem fognak, az bizonyos. Hasonlóan érdekes hir az, mely a nagy rabonbán visszatérését regéli. A nagy Székelyt, Ugrón Gábort megtörték ugyan ból Jeruzsálembe hozatta. Vajha lelki sántáinkat is Isten közelébe telepítené a Szentlélek. Jézus elfogadta Péter és András meghivását. E halászok kunyhója bizonyosan nagyon szerény kis hajlók volt, Jézust pedig gazdag emberek is szivesen látták volna vendégül. De ez esetben a szegény emberek házába tért be Mi tűrés-tagadás, most is többször található Jézus ós a vallásosság a köznép hajlékában, mint a fényes palotákban. — Különben, amint Jézus e kuyyhóba lépett, a szegényes hajlók királyi palotává lőn. A mennyei király fensége azzá varázsolta. ü. zsinagógából magánházba, a gyülekezetből a család körébe ment Jézus. Csakis ugy alakul át a társadalom, -ha a családot is áthatja a Jézus szelleme. Péter anyósa is az emiitett halász kunyhóban lakott. E szerint Péter nős ember volt. Krisztus tehát nős embert választott apostolául s a pápák mégis azt mondják, hogy a házas ember papnak nem való. Pedig bizonyára inkább, mint a nőtlen. Péter anyósa igen jó ós kegyes nő volt. Az anyósoknak rossz hirót költi a világ. n. Péteré ugyan ilyesmire nem szolgáltatott okot. Már a szövegben mondottakból is kitűnik, hogy jó ós kegyes asszony volt ; mert amint felgyógyult, azonnal munkához látott, sietett vendégeit ellátni, Jézust szolgálni. Ha házsártos nő lett volna, Péter bizonyára nem tartotta volna a házában ós betegségében nem igen járt volna orvos után. Ez a kegyes nő nagy forró lázban szenvedett. A vidék mocsaras volt, az okozhatta a váltólázat. Hasztalan ! a kegyesség által az egésssógtelen helyek nem válnak egészségesekké ; a betegséget nem kerülik el az igazak sem. Az istenfélőknek sok megpróbáltatást kell elszenvedniük. Gyakran éppen az a ház van tele betega vagyoni spekulációk, de ugy látszik er kölcsi erejét nem. A zabügyből győztesen került ki, mind annak dacára már több egy événél, hogy a nevét sem lehet hallani a politikai életben. Erdélyből jön a hir, hogy a most októberben megnyiló parlamenti ülésszakban Ugrón Gábor meg fog jelenni a képviselőházban s részt vesz a politikai tanácskozásokban. A nagyerejünek visszatértével csak nyerni fog a képviselőház, mert a függetlenségi párt nélkülözte a heves temperatumu képviselőt. Mint egy ujságirónak emiitette visszajön, de nem lép be egyik párt kötelékébe sem. Tehát egy párton lesz B ö t h y Ákossal: pártonkívüli. A külpolitikában minden csendes, csak Oroszországból jött feltűnő hir. A francia kulturharc hevessége kicsikét alább hagyott, még hosszú időn át fog tartani a klerikálisok küzdelme a felvilágosodottság embereivel. A nópbutitás egyik főeszkőzót a „Crox" cimü klerikális lapot a kormány beszüntette már régebben, mert kiderült, hogy még most is egy szerzetesrend tulajdona, ami törvényellenes. Egy francia báró kastélyát pedig, D'Estournelles de Constanc-ót, aki ismerőse a magyaroknak, miután a mult évben felolvasást tartott Bndapesten a békéről, — megostromolták. Ez volt a héten az egyetlen nevesebb esemény. Az oroszországi hir nyomán pedig a legnyomorultabb halandó is szánakozással tekinthet az orosz cár felé. A legutolsó embernek is biztonságban van az élete ós a portája. Nem igy minden oroszok cárjának, ki évenként tiz millió rubelt költ csak a titkos rendőrség fenntartására. A cári udvar ugy tekint hatalmas urára, mint aki halálra van Ítélve. Miklós cár saját belső lakosztályába is elért a nihilisták keze. íróasztalán lepecsételt levelet talált ; a pecséten e körirattal: az egyesült forradalmi pártok központi bizottsága. A fenyegető levélben az állott, hogy a bizottság nem itólte még halálra a cárt, de az eddigi merényletekszolgáljanak figyelmeztetésül,hogy a népnek ssabadság k :11. Szegény orosz cár, ki a saját palotájában sincsen mentve a gyilkolásra készen álló kéztől. Ez az esemény rámutat a nihilizmus óriási hatalmára s talán csakugyau intés lesz arra, hogy Európában nem lehet tiranus uralkodó s hogy utóvégre az orosz muzsik is ember . . . Valami az egészségügyről. A tisztaság érzéke a művelődéssel, a finomodott életmóddal együtt nmndhatni magától fejlődik ki az emberben. Es mégis sokszor mily közönyösen veszi a társadalom a titztaságnak elhanyagolását éppen ott, ahol azt leginkább megkellene óvni. Nézzünk csak egy kicsit körül a legmindennapibb téren az élelmi cikkek közforgalma ós elárusitása körében, meggyőződünk arról, hogy mennyit vétünk ós engedünk véteni az egészségügy legelső követelménye, a tisztaság ellen. Nézzünk be a sörmérósekbe, a korcsmákba, a kávéházakba. A sört a pincér hozza elénk, — nem ritkán, pláne vigalmak alkalmával, amikor sok a vendég ós a dolog — oly pohárban, melynek a szélén még ott van az idegen ajak melege és nedvessége. A söntésben a sörös csapok alatt nagy kádban van a víz, a pincérek ezekbe a kádakba mártogatják a poharakat; az ilyen vízből pedig néhány poháröblítós után moslék lesz, de a pincérek, kiknek érzéke már megkérgesedett ebben a látványban, tiszta víznek nézik ezt a csúnya moslékot, — és tisztitásnak veszik a poharaknak ilyetén mártogatását. Az étkezőben ótelfoltos abroszokat, használt, piszkos asztalkendőket adnak a vendégnek; a tányérokat, poharakat, piszkos kendővel törülgeti a pincér. A só, a paprika, a fogpiszkálók, a zselymók egésznap befödetlenül állanak az asztalon és a többi és a többi! Ilyesmiket lát pedig az ember folyton még a jobb vendéglőkben is, hát még a kis korcsmákban, pálinkamórsókben! A konyha és éléskamra titkairól még csak nem is szólok. A kávéházban meg akár tiz zsemlyét is ropogtat a vendég, izzadságtól nedves, egyébként sem mindég kifogástalan tisztaságú újjai között és e süteményt azután a rátapadt verítékkel ós egyebekkel együtt a másik vendég élvezheti a kávéjával. A kiszolgáló pincér akárhányszor belenyúl egyzzerre 4—5 vizes pohárba, fóligmeddig benn is hagyja, az uraságtól el nem fogyasztott vizet és valahogy felfrissíti egy kis uj töltéssel. Hát még ezeknek a helyiségeknek a padlója! Hermán Ottó, jeles tudósunk gyönyörűen és meghatóan irjale egy cikkében, hogy milyen vószthozók ezen beszáradt kőpedókekkel telt, tökéletlenül tisztított padlók az üzleti személyzetnek nem kevésbé mint a vendégeknek egészségére ós életére. De menjünk tovább. A péknél, a cukrásznál a süteményekkel, a boltokban, a hentesnél a husnemüekkel ós más hasonló cikkekkel bizony csak úgy bánnak el a vevők — férfiak úgy mint asszonyok — amint azt a kávéházakban láttuk a zsömlékkel; a tejfölt, a túrót, a vajat, a mézet és az ezekhez hasonló élelmi cikkeket, hogyan kóstolják a jósága iránt, azt leírnom sem kell: eléggé ismeretes. A boltokban a legkényesebb ételfólók nagyrészt befödetlenül vannak és maradnak éjjel, nappal, pornak, legyeknek ós egyéb ártalmaknak folyton kitéve. Hogy pedig már az a „por" sem olyan ártatlan dolog, mert nem egyéb, mint a mindennemű emberi, állati és növényi hulladékoknak, szénnek, mésznek, rongyoknak ós egyéb ilyeneknek összeszáradt ós elmállás útján igen apróra oszlott részecskéi ós hogy a legyek a betegségeknek igen jó terjesztői, azt ma már minden csak fóligmeddig is művelt embar tudja. Azután az elárusító ! Milyen piszkos sokszor ő maga, a ruházata, az a törülközőkendő, amelybe a kiszolgálásnál bepiszkult, vagy megnedvesedett kezeit ós eszközeit törüli. Az az asztal, amelyre rakja, az a papir, amelybe begönyölgeti az árut! Mily kép tárul elénk egyik-másik fűszeres, vagy szatócsbolt, gyümölcs-vagy kenyórárusítási helyiségben ? Láthatnak ott évek óta nem meszelt falakat, emberemlékezet óta alaposan ki sem söpört helyiséget, piszkos lakószobák közvetethn szomszédságában. Nyirkos padlót, amelyen az áruk hevernek, kibejáró vevők érintésének, de kutyák, macskák ós patkányok kényelmes hozzáférhetőségének kitéve. Nem is folytatjuk tovább ezen látványok részletezését, eleget láthat belőle mindenki s mindig csak azon csudálkozhat az ember, hogy miért tűrik, miért viselik el az emberek ezeket a szörnyű tisztátlanságokat ? Ne mondja senki se mentségül, hogy ezeket a befödetlenül, vagy a földön elszórva tartott árukat, mint pl. a burgonya, a bab, a lencse, a húsfélék stb. úgy is előbb meg szokták mosni, majd főzni, mintsem hogy azt megeszi az ember. Igen ám! De hát mi történik a saláttal, a cukorral, a vajjal, a szalonnával stb. stb? Ez egészségtelen állapotok megszüntetésére feltétlenül szükcóges az, hogy a város lakossága a közfogyasztásra kerülő táp- és élvezeti cikkek készítése és eltartása, kezelése, árulása ós kiszolgáltatására, sőt az ellenőrzés kivitelének módjaira is kiterjeszkedő szabalyzatot bocsásson ki, mely azután az elárusítónak, a vevő, vagy fogyasztó közönségnek ós a rendőrközegeknek irányadó zsinórmértékül szolgálhatna. De a hatóság legjobb gondoskodása ós legfontosabb működése mellett is első sorban mégis a társadalom, a nagy közönség maga lehet az igazi mozgató erő, az a hatalom, mely a mostani ferde ós szégyenletes állapotokat, ha akarja, egy csapásra átalakítani képes. A rendőri intézkedés szüksége háttérbe szorulna azon nagy hatalom mögött, melyet a társadalom fejhet ki ha annak minden értelmes tagja, — készségesen hozzájárul a közreműködéshez a tisztaság kierőszakolásában. Ha azzal a kereskedővel vagy korcsmárossal megéreztetjük, sőt egyenesen tudatjuk vele, hogy üzletébe nem megyünk, tőle többé nem vásárlunk, mert a helyisége, az áruja, vagy kiszolgálása nem tiszta, ós hogy nekünk fogyasztóknak nincs kedvünk életünket, egészségünket veszélyeztetni, — keresetvágya ós érdeke csakhamar rákényszerítik majd, hogy eddigi szokásaival szakítson és kereskedését, üzletét a mostani igényekhez képest rendezze be ós vezesse. Vegye üldözőbe mindenki a tisztátalanságot, a hol azzal akár a köz-, akár a magánéletben találkozik: ezzel csak önmaga ós embertársai iránti kötelességet teljesít ós ily tevékenységgel a hatóságra is némileg ráerőszakoljuk a köztisztaság élesebb ápolását és őrzését. A tisztátalansággal vívandó ezen küzdelemben azonban a legfőbb szerep és egyben a főkötelesség is az asszonyoknak jut. A nő a ház és a család tisztaságának, erkölcsének és egészségének hivatott őre és ápolója ; az élelmi, élvezeti ós egyéb szükségleteket ők szerzik be; ló könnyebben kezelhető ugyan, mint a tüzes vórü, de azért mégis többet ér ez amannál. Jézus diadalszekerébe is ilyenek kellenek. S a gyógyításért nemcsak az anyós, hanem a vő is hálával ós odaadással viseltetett Jézus iránt. Ezt azzal tanusitotta leginkább, hogy azontúl mindenüvé hiven követé az Urat. Simon Krisztusnak első megszólítására Jézus hivóvé, a gazdag halászat következtében apostolává, az anyós pedig meggyógyulása után követőjévé lett. így lett Simon háza, mely az imént még kórház volt, templommá, igy nevelte Jézus szeretet által Simont apostolává." A legjobb lélekkel lehet ajánlani a 16 ives munkát a protestáns közönségnek. Hiszen nagy részét magában foglalja az uj testámentumnak, — mi pedig a szentírást nem szoktuk olvasni. E műben pedig benne van az irás minden eszméje. Fel van dolgozva nagy tudománynyal, megragadó bölcsesóggel és protestáns szellemmel, törhetetlen hithüséggel. Többre lehet tartani e könyvet az imádságos könyvnél. Mert abból rendesen csak a száj imádkozik a mai világban, a sziv nem. Mikor pedig ezt olvassuk, minden gondolat, mely a »yomán terem, őszinte szivueli, lelki ima. S néha egy gondolat, egy sóhaj nagyobb fohász, mintha elmondjuk az imakönyv ezernyi sorát. Korén Pálnak kiváló uj munkájáért hálát mondhat a hithű protestáns közönség. B. D. Fehér álom — fekete valóság - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta: Zalay Maaa. A kékselyem tapétás, álomszép kis budoárban egy bájos, fiatal leány levelet irt. E levél, melynek minden betűje reszkető toll nyomán született, a férfinek szólt, aki seggel, amely tele van erénnyel ; gyakran lakik az egészséges lélek beteg testben. — Igen helytelen ós gonosz eljárás tehát arra, a ki sokat szenved, mindjárt vaktában ráfogni, hogy nagy bűnös is. Isten gyakran azokat sújtja, akiket kedvel. A mit Jézusnak Lázárról : „Uram, a kit te szeretsz, nagyon szenved", az sok esetben mondható. — A mi vidékünkön a mocsárláz nem igen fordul elő. De van egy másnemű láz, mely igen elterjedt: a bűn által okozott láz. E láznak tünetei nagyon hasonlítanak a forró láz tüneteihez. A mint a lázbeteg az egészségi állapotának megfelelő ételeket ki nem állhatja, ugy nem kívánja a bűn rabja sem az Isten igéjét; amint a lázban ' szenvedőt folyton gyötri a szomjúság, ugy gyötrik a testi vágyak a bűnöst, pedig az élvek ép ugy nem hozzák meg az óhajtott boldogságot, mini sós viz nem oltja a szomjot; egyedül a Krisztus által nyújtott élővíz olyan, hogy ha abból iszik az ember, nem szomjazik többé — bűnt. A lázbetegnek nincsen nyugalma s gyakran félrebeszél. A bűnös lelkiismeret még nyugtalanabb s a gonosz '.által félrevezetett ember beszéde — kivált midőn a szent dolgokról szól — csupa esztelenség. A láz felemészti a szervezetet; a bűn a lelket ós annak minden tehetségeit. Ha van ilyen betegünk, egészségének helyreállítása végett t«gyük ugyanazt, a mit Péter és neje betegjük érdekében tet tek: „Ok Jézusnak szólának azonnal a beteg felől." Mi is oly esetben, midőn családunk valamely tagja, például a férj, vagy a nő viseletével keserűséget okoz a többieknek, ha e beteg gyógyulása szivünkön fekszik, az elkövetett hibákat ne a szomszó nak, ne ismerőseinknek beszéljük, mert ezzel a legtöbb esetben semmit sem javítunk, inkább rontunk. Hanem mondjuk el bajunkat Jézusnak, vagyis imádkozzunk lelki betegeinkórt. S bevezették Jézust a betegszobába Mi is vezessük be őt szobánkba, családunkba. A betegség nyomában jött az orvos, Jézussal jött a segély. Ha tudnók, hogy a betegséggel Jézus is eljön hozzánk, szinte óhajtanunk kellene a szenvedést. Amint belépett Jézus a szobába, meglátá a beteget. Látja most is minden bajunkat s ezért állapotunk sohasem reménytelen. A hova Jézus tekint, ott, mint a nap sugaraitól, minden éled ós gyógyul. S Jézus odaállván a beteg mellé, megdorgálá a forrólázat, nagy móltósággal ós hatalommal távozást parancsolt neki, ugy beszélt vele, mintha szemólylyel volna dolga s szavával űzte ki a betegséget, azután kezével érintette a beteget. Néha szóval, néha érintéssel gyógyított Krisztus. Egyaránt könnyű volt neki mindakettő. Ezen érintés következtében tüstént meggyógyult a beteg. Sőt ha csak szelleme érinti szivünket, ugy is meggyógyul lelkünk, mert belőle ugy árad az élet ós az egészség, mint a napból a világosság ós a melegség Az által pedig, hogy olykép érintkezett az emberekkel, hogy maga is emberré lőn, az egész világ szelleme meggyógyult. S amint felkelt a beteg, bizonyosan mindenek előtt köszönetet mondott jóltevőjének. Ezt azonban nem emliti az evangelista, hanem ennél dicséretesebb dolgot mond róla, azl, hogy tüstént szolgála néki. A meggyújtott világosság rögtön világit, a megnyílt forrás buzog, az erő munkára vágyik. Ha testi betegségből felgyógyultunk, első utunk a templom, első munkánk az isten szolgálata legyen Az első virág a legszebb, az első gyümölcs a legkedvesebb az embernek ós az Istennek is. Első gondolatunk, lelkünk első áldozata legyen tehát Jézusé. Buzgón szolgált Jézusnak. S ezt azt bizonyítja, hogy meggyógyult lelkileg is. Állapota^ talán önkimóletre, óvatosságra intette. O azonban ezzel nem törődött. Az ilyen buzgó lélek kedves az Úrnak. A lassú