Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-12-28 / 104. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Vasárnap, december hó 28 án. 104. szám BEEESHEGrT • a KOZLONT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fó-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 tillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám Fő-tér, 876. számú ház, ho.va a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Ev vége a politikában. - dec. 26. Évek óta vesződik már a magyar kormáuy a vára- és a kereskedelmi szerzó'Jés megkötése, helyesebben mondva: ujabb 10 évre leendő meg­hosszabitása ügyében az oszi rák kor­mánynyal. A kísérlet minden évben sikertelenségbe fult. Az eredmény egyedül a még egy évi ideiglenesség megállapítása lőn. S ez az ideiglenesség megbénította, egyes ágazatában meg is ölte a ma­gyar közgasági életet. Pang az ipar, pang a kereskedés s nehéz harcot vív a tönkrejutás ellen a földmivelés. Nincs vállalkozási kedv, a külföldi tőke nem csak visszahúzódik a ma­gyar talajtól, de a már itt elhelye­zett is részben kivonni igyekszik magát innen. És ezen éppen nem lehet csodál kőznünk. Ki vállalkozik nálunk siker tekintetében hosszabb időt igénylő befektetésekre, midőn senki nem biz­tos arról, hogy mit hoz a holnap ? Tulajdonképpen Ausztriában is ugyanaz a helyzet. Csakhogy Ausztriá­ban kifejlett gyáripar van, Ausztria tőkegazdag állam. Magyarországban ellenben a gyáriipar még csak a kez­det kezdetén van. Magyarország tő­keszegény állam. Jól tudja ezt Ausztria s erre ala­pítja minden számítását. Még mindég arról álmodik, hogy kiéheztetheti és ezáltal arra kényszeritheti Magyaror­szágot, hogy gazdasági tekintetben megint ugy kizsákmányolja azt, mint a miként tevé az elnyomatás korsza­kában S e tekintetben csodálatosan egyet­ért ottan a Reichsrathbao minden nemzetiség, német, cseh, morva, len­gyel, ruthén, szlovén. Belügyi kér dásekben a késhegyig menő harc­ban állnak egymással, de ha nrról van szó, hogy Magyarország ellenében támogatni kell a különben gyűlölt kormányt: akkor mintegy erős vár­bástya állanak amögött. Mert afelől ma már tisztában van mindenki, hogy a mit az osztrák kor­mány müvei az alkudozások egész folyama alatt, az nem a becsületes szövetségestárs loyalis eljárása, hanem a gyengébbnek az erősebb általi be­csapatási szándéklat. Magyarország semmi egyebet nem akar az uj vám é kereskedelmi szer­ződés megkötésénél, csupán azt, hogy abban meg legyenek védve a magyar kereskedelem, ipar és földmiveléséletbe vágó érdekei. Mi nem akarjuk távol­ról sem megkárositáni Ausztriát, de nem engedjük általa migunkat sem megkárosítani. S ez nem a kör négy­szögesítéséhez hasonló nehéz feladat Ha tudnak egymással ugy szerződni egészen önnálló id 'gen államok, hogy az a szerződés mindegyikőjüknek hasz­nára és boldogulására vezet: hogy ne lehetne nekünk igy szerződnünk Ausztriává'. De az osztrákok nem be­csületes megalkuvást, nem az érde­kek kölcsönös kielégítését, hanem egyszerűen a mi kizsákmányoltatásun­kat akarjuk. Most azonban minden előjel arra vall, hogy a kormány jelentős döntés­nek áll küszöbén. Az esztendő végén vagyunk Teljes tizenkét hó napja im­már, hogy a miniszterelnök a palotá­jában újévi üdvözletére egybegyűlt szabadelvű párt előtt azt a kijelen­tést tette, hogy a kiegyezés financizá­lásának tizenkettedik órája ütött. Való igaz, hogy nehéz és előre nem látott események késleltették a tárgya­lások befejezését; • való igaz, hogy a miniszterelnök munkálkodott, hogy a helyzet tisztázva legyen, mindazonál­tal a kormányelnök semmi mentséget a maga részére igénybe venni nem óhajt arra nézve, hogy egy közeli uj évi beszédben be kelljen vallania, mi­| szerint a tizenkettedik óra ütött ugyan, de az intő jelt figyelembe nem vették. Az esztendő végén teljesen tiszta helyzetet kell teremteni a kiegyezés összes kérdéseiben ós lehet, hogy ez a tisztázás már a legközelebbi órák­ban, mindenesetre azonban a legkö­zelebbi napokban be fog következni. A kiegyezési helyzet e pillanatban a következő: A vámbarifára nézve a megegyezés létrejött, a kiegyezés egyes pontjai közt hónapok óta át nem hi­dalható ellentét forog fenn. Mindkét kormányelnök tartja a junktimot a vámtarifa ós a szorosabb értelmében vett kiegyezés között, ügy hogy a tel­jes megegyezés előtt a vámtarifát sem lehet késznek mondani, még kevésbbé a kérdések komplexszumából kiszo­rítva beterjeszteni és tárgyalni. Kie­gyezési tárgyalás többá 'nem lesz ; a tárgyalások le vannak zárva. A magyar kormány elment az en­gedékenységnek legszélső határáig. amelynél tovább elmenni nem haj­landó. A döntés most már az osztrák kormányon áll, mely vagy elfogadja a kiegyezést, ugy a hogyan azt a ma­gyar kormány próbálj ' s ezzel eláll további engedmények követelésétől, vagy pedig a tagadás álláspontjára he lyezkedik. Az első esetben a kiegye­zési okiratok ratifikálásának mi aka­dálya sincs, a második esetben pe­dik nem marad egyéb hátra, mint a megegyezés lehetetlenségét, a tárgya­lások meghiúsultát konstatálni. A felekezetieskedés s szeretet Közéletünk mezejét a jelen korban három kérdés küzdelmei töltik be : a val­lási, nemzetiségi kérdés s belekiált ezek harcába a közgazdasági haladás is mind­nyájunk részéről vallás- és fajkülömség nélkül. Gondolkodásunk minden erejét ez a három dolog nyeli magába, ugy, hogy mindenki szivét egyaránt fogva tartja. Vallási kérdés ? s ezt most a keresz­tyénség békeünnepén hozom fal, midőn a szenvedélyeknek nyugodniok kell » szük­séges, hogy minden lelket a testvéri sze­retet eszméje töltsön be ? Igen. most van idején szóvá tenni, midőn legjobban érez­zük, hogy nincs ugy a valóságban ez s kérdés, amint lennie kellene. Nálunk leg­alább nem ugy van. Ha magunkba szállunk s elfogulatlanul szemléljük a tényeket, iga­zat kell adni 6zen állitásnak. Minek szítani egymást gyűlöletre amiatt, mert felebará­tunk, kivel együtt élünk, más módon, más formalitásokkal imádja ugyanazt az Istent r Kivált most, a XX. század elején ? Nem-e minden vallásnak ugyanazon egy célja van : követőit jobbakká tenni megtanítani az erkölcsös életre s abbar megtartani ? S ifivel ilyen magasztos min­den vallás, nem-'e bün azoktól, akik val­láskülönbség miatt gyűlölséget szitánál egy haza gyermekeiben ? Akik ezt teszik Békésmegyeí Közlöny tárcája. Szanatóriu m-hang verseny. A csabai színházban pénteken este telt ház volt, olyan telt, amilyet még Csabán színtársulat aligha tudott felmutatni. Pedig nem a hivatásos színművészet kiválóságai szerepeltek a deszkákon, hanem műkedve­lők, kiknek felléptét mindig az elnézés kegyes mosolya szokta követni. De hát a pénteki estén ne mosolyogjunk azon, hogy műkedvelők tették kellemessé több negyedóránkat. Mert nem a mosolygás kell ide, hanem az elragadtatás szava, amely szóljon a gárdáról, mely annyi szeretettel, annyi lelkesedéssel és — valljuk be ezt is — annyi hivatással mozgott a lámpák előtt. A műkedvelőktől a hivatást szokták meg­tagadni mindig. Pedig óh istenem hány ós hány hivatásnólküli színész vau, kiknek játéka alkalmával elő kell venni azt a bi­zonyos emlegetett mosolyt. A péntek esti műkedvelők mint hiva­tásos műkedvelők ; ezt pedig nem a mű­kedvelői előadások átlagkritikája, hanem a meggyőződés mondja. Mikor először lebbent fel a függöny, megkapó szépségével ós művészies elren­dezésével hódított meg mindenkit a Zichy illusztráoiója. Az Arany-balladának, a Te­temrehivásnak drámai jelenete pompás kép­ben tárult a néiők szemei elé. Egyetlen hibája volt az élőképnek: rövid volt. A benne szereplő hölgyek ós urak mindnyájan — a szó szoros értelmében — megállták helyöket S köszönni lehet nekik azt a sok fáradtságot, a sok próbázást, mely estéken át tartott, hogy a közönségnek néhány pillanatnyi gyönyörűsége legyen. Az élőkép után a mi felelősünk bájos felesége tűnt elő a fellebbenő függöny mögül. Egy gyönyörű költeményt szavalt, egy gyönyörű fehér-fekete selyem költe­mény volt rajta és a közönség gyönyör­ködött kifejező, művészies, elragadó játé­kában: mert megjátszotta az egész hosszú költeményt. Kénytelen vagyok azonban ki­jelenteni, — mert akadhatnak a világon rossz nyelvek — hogy ón nem a fe­lelősöm feleségéről beszélek, — kinek különben a felelős is felelős, hanem írok egy kedves asszony igazi tehetségéről, ame­lyet a csabaiak régen ismernek: s igy necn felfedező vagyok, csak az elismerés babérját nyújtom át — sorokban. Karaszy Ödön költői nyelvezettel, elragadó természeti ké­pekkel megirt munkáját egy drámai mű­vésznő minden készségével adta elő Maros Györgynó s játékában — mert a köl­teményben az indulatok egész raja vihar­zik végig — minden benne volt, amivel az emberi szivet a gyönyörűség lázába lehet hozni. ü szavalat után Paganinitől játszott, a csabai Paganini Reisz József, aki ma­holnap már azt sem tudja a sok közül, hogy hol hangversenyzett tegnapelőtt s hova fog menni holnapután. Igy van az; a művésze­tet szeretik mindenütt s a művészt min­denütt fogadja a tapsvihar, melyet Reisz méltán meg is érdemel. Nem akarom azt irni, hogy felülemelkedett azon az ismert „színvonalon", — mikor röpült felette, szárnyalt a magasban. Tarján Ernővel együtt akár hangversenykörutra indulhat­nának, — s ha akarnának: lecsapnám a tollat S f'«ln«a.nnótr imT>VAS«rárir»na.t Mewálrift mind a kettő a művészetéből ós ott lehetne hagyniok a jogot és a kultúrmérnöki hiva­talt. Reisznál a csodálatos tiszta fogásokat bámults mindenki, mig Tarján a viharzó Rákóczi indulóval, amely csupa tűz volt, szinte felrázott mindenkit. Reisz Jó­zsefet Badios Ilona kísérte zongorán a tökéletes tudás biztosságával és pontos­ságával . A sokat dicsért ós korán meghalt poéta M a k a i Emil monológját, a Szere­nádot adta elő ezután egy kedves fiatal leány, aki megjelenésével és első szavával meghódí­tott mindenkit. Kerényi Erzsike — a»t hiszem — először forgott most a deszkán, de bizonyos, hogy nem utoljára. Mert itt kijelenthetem, hogy még látni akarja a csabai közönség másszor is kedves megje­lenését, megkapó, közvetlen játékát, amely­ben nem volt póz és éppen ezért az őszin­teségével hódított a mi lapunknak egykori bájos szomszédja. De arról is bizonyos va­gyok, hogy az Apponyi-utcában fog csen­dülni még számtalan szerenád s a kis Margit kisasszony csalhatatlanul boldog lehet, mert se kávéház, se mulató nincsen a polgári leányok utcájában. Karcag Vilmos vígjátéka szokott könnyedséggel ment; hivatásos műkedvelők­nek is nehéz a vígjátéki gördülókenységet a deszkára vinni. .£». pompás kis vígjáték gyorsan, szépen folyt és mikor Halász Béláné kedves, meleg játékát dicsérem, ismét ki kell jelentenem, hogy nem a fe­lelősöm — sógornéjáról irok, hanem özv. Kocsárdi Gabrielláról. Aki pedig teljesen ismeretlen úrhölgy, de az első látásra meg­tudta szerezni a közönség rokonszenvét. A kis mama szeretetét, majd az ébredő asz­BKnnvi crjrprAlimat nltrar. kedvesen játszotta meg, hogy szinésznőtő sem várhatott volna a közönség több mű vészetet. Kormos Emil egy fiatal embert játszott és látszott, hogy nem esett nehe­zére a sima, szellemes társalgót, a gavallói világfit adnia ; ügyes biztonsággal mozgott a durva deszkán, mintha osak a szalor sima parkettján lett volna. S z a m e 1 Gizella Annuska szobaleányt játszotta t kis vígjátékban kedvesen, ügyesen. Mikor pedig a függöny lelebbent tapsban tört ki a nézőtér ós a hangversen} ez utolsó pontjának szereplőit kihívta. A rokonszenv és elragadtatás jeléből külön­ben minden szereplőnek kijutott. Karaszj Ödönt, a prológ szerzőjót szintén kihívta a közönség Majd megmozdult a nézők sokasága és hullámzó raj vonult fel a Vigadó termébe A zöld teremben Maros György — ki az egész hangverseny minden sikerét a főren­dező büszkeségével nevezhet a magáénak — ós üdvözölte a bál diszelnökét,ki szives szavakkal köszönte meg a műkedvelők fá­radosását. Ennek utána felzendült a zene, meg­kezdődött a tánc, ós állt a bál vig jó kedvvel reggelig. Barangó. Leszámolás. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta: Jantsovita Janó. A táncteremből andalító, majd őrülten lázas zene verődött be, mintha csak kisérni akarná a kályha szeszélyes forgását. Dobi Balog Gáspár nyugodtan keveri kártyáit s büszke mosol.ylyal foe ,adi&

Next

/
Oldalképek
Tartalom