Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-10-16 / 83. szám

igazgatóságához intézett levelében arról értesitette a kormányzó testületet, hogy a miniszteri leiratban foglalt rendelkezést nincs módjában megtartani, mert a konzisztórium, ahová utasításért fordult, a vallásnak továbbra is oláh nyelven leendő tanítását rendelte el. Ezek az előzmények. Teljesen érthető az a hazafias felháborodás, melylyel ez esetet a szombaton tartott kormányzó testületi gyűlés tárgyalta. Az elnökség a meglehetősen izgatott tárgyalás folyamán a kultuszminiszterhez ujabbi felirat felterjesztését javasolta, a legerélyesebb intézkedéseket kérvén a hallatlanul merész megtámadása ellen a magyar nemzeti nevelésnek. Korén Pál, a Kormányzó tanács tagja, nem tartja elegendőnek az elnökség javaslatát; az előterjesztett indítványt azzal óhajtja kiegészíteni, hogy miután a Rudolf-főgimnázium tannyelve, — az állammal kötött szerződés szerint — kizárólag magyar, a kormányzó testület Popovics Viktort tiltsa el a további tanítástól. Csalódnunk kellett volna az intézet vezetőségének kipróbált hazafiságában, ha Korén indítványát nem fogadta volna el; de örömmel jelenthetjük, hogy a tánács az elnökség javaslatát a Korén módosításával emelte határozattá, s az erőszakkal oláhositó Popovicsot egyszerűen kiakolbolitotta az intézet falai közül. A határozat nem egyhangúlag jött ugyan, nincs azonban okunk kételkedni abban, hogy a kisebbség, mely bizonyos tartózkodással viseltetett az erélyesebb intézkedés iránt, — megnyugszik a többség határozatában; egy olyan arcátlan merészséggel szemben, melylyel a g. kel konziszterium neki tör a legszentebb feladatnak, a magyar nemzeti nevelésnek, nincs semmi helye az opportunizmusnak * S mindezek után kérdjük, nem volt-e jogosult az az agtió, melyet pár héttel ezelőtáitá indítottunk Popovics Viktor ellen hazafiatlan üzelmeiórt ? nem volt-e jogosult az a tartózkodás, melylyel Popovicsnak, a fenyegető közvélemény hatása alatt tett, szinte áradazó nyilatkozatát őszintének nem tartottuk ? Igaz ugyan, hogy Popovics csak gyönge báb, aki ugy táncol, amint a konzisztorium a fonalat rángatja ; de ha tényleg olyan jó hazafi, amint nyilatkozatában állította, ha tényleg távol áll minden dákoromán mozgalmaktól : miért nem engedi diadalra juttatni hazafias érzelmeit, miért nem veti félre a konzisztorium szemtelenül magyarellenes rendeleteit, mint ahogy tette a Kossuth-ünnep idején, amikor nem törődve a következményekkel, nem csak ünnepi misét tartott, hanem mindenek lelki örömére magyar beszéddel áldozott a hazafias kegyelet oltárán ? Biztos tudomásunk van arról, hogy a békési főgimnáziumban a g. kel. vallású tanulókat a békési g. kel. lelkész magyar nyelven tanítja ; hát a békési g. kel. lelkészt a konzisztorium határozata nem kötelezi ? ha pedig kötelezi, hát miért van erkölcsi bátorsága sikraszállani a magyar nemzeti nevelés diadaláért ¥ Szánandó alak a csabai gyámoltalan g. kel. lelkész inkább, mint megvetendő. Valóban elkeserítő az a hallatlan botrány, hogy a magyar hazában élő g. kel. kouzisztoriumok büntetlenül hozhatnak olyan határozatokat, melyekkel — fumigálva magyar törvényt, magyar kormányrendeletet — arcátlan merészséggel támadnak mindenre, ami magyar! Quousque tandem . . . ! ? Száz esztendő. A szarvasi ev. főgimnázium jubileuma. - Tudósitónk telefon jelentése. — A szarvasi főgimnázium, mely száz éven át az ember, haza és vallás iránti szeretetnek volt igaz ápolója, a magyar műveltségnek szerény temploma, szerdán ünnepelte fennállásának százéves jubileumát, puritán egyszerűséggel, de éppen ez tette azt lélekemelővé. A százéves iskola iránt e napon oly impozánsan kifejezésre jutott szeretet biztositéka lehet annak, hogy minden tényező jövőre is szintén oly szeretettel és hálával fogja ez intézet fejlesztését ápolni, mint azon ősök, kiknek a főgimnázium fennállása köszönhető. * A város képen már kedden észre lehetett venni az ünnep közeledtét, j A középületeken, igen sok magán házon nemzeti lobogót lengetett az őszi szél. A vonatok pedig az ország minden részéből szállították részben a volt tanítványokat, részben az iskolát fenntartó testületek képviselőit. Nagy sajnálkozást keltett, hogy a bányakerület felügyelője, az iskola szeretett volt tanára :Zsilinszky Mihály államtitkár nem jöhetett el az ünnepélyre: egészségi állapota nem engedte ; úgyszintén nem jött el a költő-pap : Szabolcska Mihály, az iskola volt növendéke. Az ünnegélyen a vármegyét Fábry Sáudor dr. képviselte. A fentartó egyházak részéről megjelent Petrovics Soma csanád-csongrádi, Veres József békési, Csepregi György arad-békési esperesek, a világi felügyelők ; a mezőtúri, kisújszállási, budapesti ós csabai ev. gimnáziumok küldöttsége, az ev. egyházak lelkészei ós küldöttségei A vendégeket fogadta ós elszállásolta Ku 11 ikEndre, dr. Ne m es Béla, Papszá sz Gyula és S a s k ó Sámuelből álló bizottság. Szerdán reggel a volt növendékek már korán reggel gyülekeztek a főgimnázium épületében, hogy testületileg üdvözöljék az intézet országos nevü, nagytudásu, igazgatóját : Benka Gyulát. A templomban. A templom harangjának első hívására, nagy rajokban ontották az utcák a népek sokaságát és a gimnáziumból is átvonultak az ünneplők a nagy templomba, mely kicsinynek bizonyult. Pont kilenckor Benka Pál tanitó remek orgona-előjátékával kezdetét vette az istentisztelet, utána a „Veni sancte spiritus" éneket zengte el a gimnázium növendékeiből alakitott daloskör, L ó v i u s Ernő énektanár vezetése mellett. Majd nem bántanak, szemrehányások nem gyötörnek, mulasztások, hibák ós bűnök kísérteni járó szellemei nem zavarnak. Az ember azt mondja: ma van ma; a tegnapot elfelejtettem, a holnappal nem törődöm. A mult nem fáj, a jövő nem bánt. Nem emlékezem és nem reménylek, mert nem akarom sem az egyiket, sem a másikat. Az okos fiatal embernek volt egy gyönyörű, gyöngyházas, kirakott szekrénykéje, meg egy nagy, barna cserópkandallója. Ezek voltak az ö segitő eszközei. A mi levelet, emléket, léha csecsebecsét, édes ostoba percek megszentelt törmelékeit kapott az egész éven át, azt gondosan bezárta a gyöngyházas szekrénybe, szépen egymás mellé rakva őket gondosan átkötve kék selyem szalaggal. Igy sorakoztak a gyöngyházas szekrényke illatos homályában az okos fiatal ember okos szivének apró regényei, az elröppent álmok, a szótfoszlott reménységek, a tovaillant illúziók bús szobrocskái. Mikor azután eljött minden esztendőben Szilveszter napja, akkor pontban éjféli tizenkét órakor az okos fiatal ember felnyitotta a gyöngyházas szekrényke ajtaját, egymásután kiszedte belőle az apróságokat ós beledobálta őket a nagy barna cserépkandallóba, amelyben harsogva robogottga láng. Beledobálta a leveleket, fényképeket, a hervadt virágokat, a cserépdarabokat, a szivartárcákat, sőt a hímzett pamlagvánkoskákat is könyörtelenül A lángnyelvek diadalmasan búgtak, az illatos levelek korommá váltak, a fényképek siró zizegéssél görbültek össze és a himzéses vánkosok gyöngyei pattogva verődtek a kandalló oldalához, mint valami sortűz. Zúgott, búgott, harsogott a kandalló, a szoba levegője szinte forróvá füllött; az okos fiatal ember pedig-ült egy mély ölü zsöllyeszékben és mosolyogva nézte a lángokat. Olyan megkönnyebbülést érzett, mintha lassankint egészen újjászületnék ós mikor az utolsó parázs is elhamvadt nagysokára, boldogan- ugrott fel ültéből. ... És azután újra kezdette a szekrényke számára a gyűjtést. Igy folyt le sok esztendő ; a gyöngyházas szekrényke mindig megtelt, néha majdnem szűknek is bizonyult, mert az okos fiatalember értette a módját, hogyan kell élni. Megesett, hogy már szürkült a hajnal ós ő még mindig szórta — szórta a szegény kis ereklyéket a nagy barna kandallóba, a lángok pedig alig voltak képesek mind elhamvasztani a tömérdek emléket. Ez tartott mindaddig, mig az okos fiatal embernek dus, hullámos fürtéi voltak és forró vére. Az okos fiatal ember vigan élte a napjait. Nem törődött semmivel és valahányszor egy levelet vagy valami bájos jelentóktelensóget betett a gyöngyházas szekréuykóbe, mindig jóizüen elmosolyodott arra a gondolatra: milyen pompásan fogok én ennek a lángjánál Szilveszter éjjelén melegedni! — Több jelentőséget nem is tulajdonított neki, mert — mint sokszor mondottam —- ő nagyon okos fiatal ember volt és nagyon jól tudta, hogy a tűz kialszik, a szenvedély elhamvad és a boldogságnak csak percei vannak. A virág nem virít örökké: az ember tehát, az okos ember, a gomblyukába tűzi egy órára, azután túlad rajta

v És olyan sok-sok virág nyilik mindenfelé, a mint azt a szekrényke belseje is bizonyítja. Az ember akár két kézzel is tépdesheti, ha esze van hozzá. Bokrétába kötheti, vagy odadöl közéjük ós hagyja, hogy csókolja az illat, hulljanak rá a szirmok, a fülébe suhogjanak a levelek. Csepregi György esperes fohászt mondott és szent igéket olvasott. Ezután Veres József esperes, orsz. képviselő jelent meg a szószéken ós ismert tartalmas és ékesszólásával a feszült figyelmet mindvégig lekötötte. Az egyházi beszédet azzal vezette be, hogy régen azon a helyen, a hol most a templom és iskola áll: vár volt. Az ellenség elől ide vonult volt Szarvas lakossága, de a vár is, a lakosság is elpusztult. A csendesebb idők bekövetkeztével az ősök, a vár helyén templomot : menedéket az istenhez, iskolát a fejlődésre ós haladásra, építettek Ha a száz és száz ifjú közül, kik a 100 éves iskolában az élet küzdelmére oktatást nyert, csak egy is az életben becsületes elvet vall és tiszteségesen megállja helyét, akkor is hálával tartozik a mai nemzedék a tanároknak, az iskolát fantartó testületekuek, mert a puritán protestáns jellem ós a hazaszeretetnek nevelték ezrét ós ezrét a növendékeknek. Akik e napon összegyűltek ós nem jöttek el : egy fohászt küldjenek a Mindenhatóhoz, hogy oltalmazza ós tartsa fenn oly irányban a főiskolát, tanárait, egyházait, mint eddig volt. A beszéd után C h o v a n Zsigmond ez alkalomra írott háladalát énekelte el meghatóan, remek összhanggal a szarvasi női daloskör. Majd Petrovics Soma esperes mondott imát ós áldást. Az isteni tisztelet a 16-ik zsoltár éneklésével ért véget, melynek dallamát Benka Gyula szerezte, ezt a szarvasi daloskör énekelte szép precizitással. Ünnepély. A templomból átvonult a közönség a tornacsarnokba, melyet zsúfolásig megtöltött a hallgatóság. A műsor első pontjául az ez alkalomra műkedvelőkből szervezett vegyes kar Orbán Árpád „Hazám, hazám ..." cimü szerzeményét énekelte el. A vegyeskar szép énekét ós Levius Ernő tanárt, ki azt vezette, zajosan megtapsolták. H a v i á r Dániel a főgimnáziumi bizottság nevében magasszárnyalásu beszédben, az iskolák fenkölt hivatásáról beszélt, melynek a szó igaz értelmében a szarvasi iskola mindig megfelelt. Nemes Béla gymn. tanár, az intézet volt növendéke szép szavalata után Benka Gyula igazgató emlókbeszdéóben elmondotta az iskola alapítási, fejlődési történetét. A száz óv alatt 70 tanár működött az intézetnél, a növendékek száma pedig 25,500; majd az önképzőkör, a sególyző-egyesület, a közétkező alapításáról ós működéséről, a fenntartó egyházak segélyéről számolt be. Szabolcska Mihály szép költe• ményót, melyben az intézet falai között töltött reményteljes időre emlékezik vissza, Papszász Gyula tanár szavalta, zajos tapsot aratva Belencóresi Dezső, lapunk s. szerkesztője, az intézet volt növendéke szavalta „Émlékezés" költeményét, mig Székely Sándor, a neves poéta Ódáját szintén zajos éljennel honorálta a lelkesült hallgatóság. O h o v a n Zsigmond „Hunnia mórt mozog" c. énekével, melyet a vegyes dalos-j kör adott elő hatással, befejezést nyert a | szép ünnepély. n közönség szótoszlott, mig a volt növendékek Benka igazgatót lakásán keresték fel ós üdvözöltek a ritka nap alkalmából. A társasebéd. Egy óra körül alig lehetett mozogni az Árpád szálloda nagy termében. Négyszáz személyre volt terítve, de ez is kevésnek bizonyult. Az asztalfőn Haviár Dániel,Fábry alispán, az egyházak esperesei, felügyelői a gimn. igazgatók ültek. A pecsenyénél az első felköszöntőt Benka Gyula mondotta a királyra, visszaemlékezve arra, hogy a száz éves gimnáziumnak koronás fő látogatásához csak egy ízben, akkor is Berényben volt szerencséje. Első Ferenc volt az, mig József nádor Szarvason tüntette ki látogatásával az intézetet. Fábry Sándor dr. alispán Békésmegye közönsége nevében visszatekintett arra az időre, mikor még a megye ez egyetlen intézete oly páratlan mérvben terjesztető és nyújtott módot a művelődésre. A gimnáziumi bizottság elnökségét éltette. H a vi á r Dániel, elhárítja az elnökségtől az elismerést, mert az a három fentartó egyházmegyét illeti. L i s k a János tanár Fábry alispánt, Sarlay János egykori növendék, államvasuti raktári igazgató Benkát, Chovant ós Lányi tanárokat éltette. P 1 a c s k ó István lelkész a főgimn. bizottságot ós tanári kart, S c h o 1 t z Gyula lelkész a vendégeket, mig T u r g o n y i mezőtúri ev. ref. lelkész az ev. ref. főgimnáziumok ós egyházak nevében éltette a testvérfelekezet e kiváló intézetét. Krcsmarik János dr., orsz. képviselő, mint az intézet érdekeit mindenkor istápoló gróf Bolza családra ürítette poharát. Petrovics Soma esperes felemlítve azt, hogy Szentes város jelenlegi első tisztviselői mind a szarvasi gimnázium növendékei voltak, az intézet továbbvirulására ürítette poharát. Majd Liska János felolvasta az érkezett mintegy 150 üdvözlő sürgönyt, mig Benka Gyula az érkezett levelek közül Zsilinszky államtitkárét ós Sárkány püspökét olvasta fel, végül pedig köszönetet mondott a megielent vendégeknek. A szép napot táncvigalom fejezte be. Békésmegye központi villanyvilágítása kérdéséhez. Lapunk aug. 31-iki számában ismertettük azt a tervet s költségvetést, melyet a Sehuckert-cóg készített abból a célból, hogy egy Kondoroson létesítendő elektromos telepből ellássa Békéscsaba, Békés, Mezőberény, Szarvas és Orosházát villamos világítással. A terv megvalósítása azcnban oly óriási befektetést igényelne, hogy az érdekelt községek még csak tárgyalásokba sem bocsátkozhatnak annak megva^sitása érdekében. Vármegyénk alispánja is belátta, hogy a községek villamos világítással való ellátása a kérdéses terv alapján kivihetetlen dolog s ezért elejtvén a tervet, azt a kívánságát fejezte ki, hogy a községek különAz okos fiatal ember megcselekedte valamennyit és bizony nem fáradt belé. Sőt megszokta és egyre tehetetlenebbé lett. A ma pedig nem volt fukar az ő okos fia irányában és elhalmozta a perc minden üdvösségével . . . Megtörtént azonban, a mi a legtöbb emberrel meg szokott történni és a mi alól a legnagyobb okosság se menti fel az embert, — hogy az okos fiatal ember — kezdett korosodni. Nem vénült meg, csak az ifjúság maradozott el tőle. Megritkult a haja, ő maga valamivel termetesebb lett, a nélkül, hogy délcegebbé is lett volna egyúttal. Szeretett egy kicsikét korábban feküdni ós egy kicsikét későbben kelni. Azután fázékony is lett és egyre nagyobb szükségét érezte annak, hogy legyen mellette valaki, a ki az ölébe simuljon, puha kezével végigsimítson az arcán, a hol különben is kezdett keskeny barázdákat vetni az idő. Es különös dolog, de mennél nagyobb buzgalommal járt utánuk, az apró regónj'ek annál ritkábban szövődtek. A levélkék megritkultak, a fényképek nagy néha ha szállingóztak, szalag csak elvétve ha került ós az okos fiatal embar nagyon sok délutánt töltött otthon egj'edul, némán, a nagy barna kandalló izzó rácsozatánál melengetve lábát, amelybe belevette magát a csuz ós kegyetlenül hasgatta, metszette Künn őszi borulat feküdte meg a tájat, a napsugarak, a melyek előbb még csak áttörtek a ködön, lassan elhomályosodtak, eltűntek ós az okos fiatal embernek ugy tünt fel, mintha a szerelem istenkói hagynák el egyenkint a földet. A gyöngyházas szekrényke tartalma pedig mindig lassabban szaporodott Nem volt többé szűk, meg se telt igazán, sőt jókora üresóg tántangott még benne akárhányszor. A ma fösvény lett ós egyre fukarabbá vált. Egy-egy Szilveszter éjjelén alig telt ki belőle pár maréknyi hamu ós az okos fiatal embernek ugyancsak közel kellett ülnie a kandallóhoz, ha meg akart melegedni mellette. ü.z okos fiatal ember nem mosolygott többé, amikor egy-egy ereklyét elrakott a gyöngyházas szekrényébe. Sőt gyakran sóhajtott, sokáig a kezében tartotta azt a szegény kis valamit ós azután nagyjgonddal, óvatosan, szinte féltékenyen zárta rá az ajtót. Egyszer azután egy Szilveszter éjjelén — nagyon szomorú éjszaka volt az — az okos fiatal ember, mikor kinyitotta a gyöngyházas kis szekrény ajtaját, nem talált benne többet egyetlen egy levélnél. Hiába keresett, hiába kutatott, a szekrényke üres volt, vigasztalanul üres. Ez az egyetlenegy levélke se volt valami túlságosan érdemes. Valami könnyű hölgyike irtvalami festett kópü kis senki, a kivel ezelőtt tíz ^esztendővel az ón ukos fiatal emberem szóba se állt volna. A nagy barna kandalló éhesen nyújtogatta a láng nyelveit, az okos fiatal ember azonban mozdulatlanul állott a szoba közepén, reszkető kezében tartva az egyetlen levelet. Kimeredt szemmel nézett a nyitott szekrény üres homályába és megdöbbent tekintete szinte kótsógbeessetten keresett valamit. Hiába kutatott azonban, az egósz hoszszu ifjúságból nem maradt ime egyebe kis senki hitvány pár soránál. ... És a szegény okos fiatal ember nem égette el az egyetlen levelet. Visszatette a gyöngyházas szekrénykéjébe. Ki tudja, a jövő Szilveszter estóig kap-e még egy másik ilyet is ! ?