Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-10-16 / 83. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Csütörtök, október hó 16 án. 83. szám BEIESMEGYEI KÖZLÖNY Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. I Kiadóhivatal: Telefon-szám Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Égy közéleti betegség. Ha valaha a történetírók napjainknak viselt dolgait boncolgatni fogják s azon elmélkednek, hogy ugyan milyen magasztos eszmék, nagy igazságok lelkesítettek bennünket, egyhangúlag meg fogják állapítani, hogy a mi időnk a protekció és eszmétlenség korszaka volt. A mely tudós pedig nem ezt a szellemet fogja uralkodónak találni korunkban, arra sírunkból is rá fogjuk kiáltani, hogy félreértett bennünket, meghamisítva akarja megirni történetünket s minket holmi ideális embereknek akar feltüntetni az utókor előtt Ha pedig tiszta képet akarnak majd festeni korunk gondolkodásáról, nagyon sötét színeket kell összevegyiteniök, ha csak már most előre meg nem szerezzük az utókori történetírók jóindulatát valahogy protekció utján. A protekció annyira idegen s ellenkezik az egyenes magyar észjárással, hogy amióta nálunk dühöng, magyar nevet sem tudtunk neki adni; nem is akartunk, hogy valahogy itt ne marasztaljuk s mindig gyűlöletes külföldi szokás és fogalom maradjon nekünk. Ne kapjon helyet szótárunkban és fogalmaink között, bármilyen népszerű különben közéletünkben. Felülről kaptuk, tehát könnyen terjedt lefelé, mint minden sallangot, ferdeséget hamar átveszünk s meghonosítunk, ha felülről jön; hátha még olyan jól esik s olyan hasznos egyeseknek, nem törődve, hogy káros a köznek. A kártya, lóverseny lehet passziója egyeseknek, de a protekció mindnyájunknak egyformán kedvelt gyöngesége. Van-e valaki, a ki mint mentő eszközhöz hozzá ne nyúlt volna? Tegye szivére kezét s ugy feleljen e kérdésre az, aki ártatlannak érzi ma gát. Olyan általános betegség, hogy szinte természetesnek találjuk s ha egyszer megízleltük, nem hogy megutálnók mint bűnt, de jobban kívánjuk. Először talán erkölcsi megalázkodással s habozva nyultunk hozzá, de később összeegyeztetjük a lelkiismerettel; pedig a protekció, ha érdemtelenség támogatásáról van szó, az igazság érzésének meglazulása ugy annH aki elfogadja, mint aki nyújtja. Mert valóban igazságtalanság, midőn mások igazsága és jogai ellen a mi érdekeinket akarjuk érvényre juttatni a hatalmasabbak befolyásának fölhasználásával, kiknek pedig erkölcsi s becsületbeli kötelessége a köz javát tekinteni. Hiába irtjuk e betegséget, nem szűnik, de mind szélesebben terjed. Elméletben gyülöljük, 'de a gyakorlatban követjük s nem is tudunk élni nélküle. Belenyugszunk, hogy nem is lehet máskép, mintha a hatalmasokba kapaszkodunk. Virágzik a minisztériumokban épugy, mint a legutolsó hivatalban. Pár év előtt ugyan valamelyik miniszter, talán a kereskedelmi, mint amelyik legjobban érezi még a protekció-teremtmények káros ha,tását — erélyes rendeletet adott ki a protekció ellen. Először megijedtünk kissé, azután mosolyogtunk, hogy egy ember vállalkozik egyszeriben a protekció eltemetésére, de örömünkre annál többen ostromolták érte azután, csakhogy udvariasabb módon. Ha magunkba szállunk s vizsgáljuk lelkünk ártatlanságát a protekció keresése és nyújtása dolgában, bizonyos megnyugvó szégyenérzet száll meg: szégyeljük és bánt, hogy az igazság megsértésével az érdemetlen tolakodik előre s kiszorítja az érdemeseket megillető helyükről. Másrészt belenyugszunk, hogy ez máskép nem is lehet, tehete

! lenek vagyunk a jogos érdem érvényesítésében a hatalmasabbak akaratának útjába állani. Felülről jött ez az áram, a kiegyezés utáni években, midőn állami hatalmunkat visszanyerve az osztráktól, azt egyeseknek kellett kiosztani hivatalok alakjában s ekkor kezdődött a tolongás a hatalom-gyakorlók ajtajánál s jóakaratuk keresése a hízelgés, a megalázkodás alakjában. Annyi bizonyos, hogy az erkölcsi betegség rövidebb idő alatt nem terjedt el még társadalmi életünkben, mint a protekció s még bizonyosabb, hogy csak egészséges közszellem fogja megszüntetni, mint a szél a romlott levegőt. Addig pedig virágozni fog, hiába írunk, beszélünk ellene, legfeljebb róváson tarthatjuk, hogy valaha szebb időkben, mint társadalmi rákfenével végezzünk vele. Bánkúti B. Zoltán. Popovies redivivus. Az oláh nyelv becsempészése a Rudolffőgimnáziumba. Minden magyar hazafit mélyen megbotránkoztató az az ujabb eset, mely Popovics Viktor csabai g. kel. lelkész működésével kapcsolatasan a csabai Rudolf-főgimnázium ifjúságát magyar nemzeti szempontból a legnagyobb veszedelemmel fenyegette. A gimnáziumot kormányzó tanács bölcs, hazafias gondosságának, s első sorban Bukovszky János igazgató körültekintő figyelmének legyen hála, hogy a veszedelem fenyegető jellege már elmúlt; a szombati határozat nem csak arról tesz tanúságot, hogy a Rudolffőgimnáziumot, a hazafias nevelésnek ezen mindnyájunk által lelkes szeretettel körülvett templomot olyan testület kormányozza, s a nevelés oly tanférfiak kezébe van letéve," akik féltékeny gonddal teljesitik hivatásukat, s már csirájában megölnek minden olyan kísérletet, mely e nevelőintézet jó hírnevét csorbitani alkalmas. Nem zengedezünk ezért dicsérő éneket, mert tanáraink ós a kormányzó testület tagjai tiltakoznának első sorban az ellen, hogy fellengző szavakkal dicsóriádá vessünk a papírra akkor, amikor egyszerűen hazafias kötelesség hiv teljesítéséről adunk számot. De megnyugtató a tudat mindenekre, szülőkre s érdeklődő közönségre egyaránt, hogy a csabai Rudolf-főgimnázium valóban a hazafias, nemzeti magyar nevelésnek szentelt hajléka. * Bukovszky János igazgató, ellenőrző tisztéből kifolyólag még a mult tanév végén tudomást szerzett arról, hogy P o p o v i c s Viktor csabai görögkeleti lelkész, mint az intézet g. kel. növendékeinek vallás tanítója, a z előirt tananyagot oláh nyelven adja elő, sőt, miután a g. kel. növendékek túlnyomó része az előadó lelkésztől hallott életében először oláh szót, s igy az oláhnyelvü vallásórán a lelkésztől hallottakat meg sem érthette: az ifjúságnak vallástanítás örve alatt a hittanórák alatt leckéket adott magából az oláh nyelvből. Az igazgató, amint e botrányos esetről tudomást szerzett, azonnal jelentést tett a kormányzótestület elé ; a kormányzó tanács az ág. ev. bányakerületi püspök utján kikérte a vallás ós közoktatásügyi miniszter sürgős intézkedését. A kultuszminiszter a g. kel. vallástanitásnál az oláhnyelv használatát betiltotta, s ismétlődós esetén a g. kel. lelkész vallástanitói tiszteletdijának megvonását helyezte kilátásba. Sárkány Sámuel, bányakerületi ág. ev. püspök a miniszter rendeletét azzal közölte a főgimnáziumot kormányzó tanácscsal, hogy az igazgató által szigorúan ellenőriztesse a rendelet végrehajtását. A kormányzó testület'miheztartás végett a rendeletet Popovics g. kel. lelkész tudomására hozta, aki a gimnázium Békésmegyei Közlöny tárcája. Zola és a nők.Irta: Lux Terka. Meghalt a nagy naturista iró, akit a nők csak titokban olvasnak ós csak nagyon kevésnek van bátorsága bevallani férfi előtt, hogy: Zolától is olvas. De valljuk be őszintén, hogy túlságos titkolódzásra nincs is okuk a nőknek, mert Nanát ós az Almot leszámítva, nem igen olvasnak Zolától egyebet. Nanát azért: mert tulon tul tilos s az Almot azért: mert el lehet olvasni. A kis selyem himző-leány története romantikus ós finom, annyira finom, hogy még a nagy Zolát is megtévesztette s ezzel a müvével próbálkozott tisztára mosakodni az akadémikus előtt. Hanem ezzel a rózsavizes mozdással sem érte el a kivánt eredményt. Az akadémikusok nem ittak : Lóthe vizéből. És Zolát nem olvassák a nők, két okból ; azért, mert nem illik s azért, mert a történeteit olyan miliőkbe helyezte el, mely túlságosan maszsziv, nehezen érhető el, csuda diótörósi munka az olvasásuk, amig a belét ki lehet hámozni s az ilyen fáradságoktól az uj, divatos, pikáns francia belletristák elszoktatták a nőket. Minek kínlódni a Zola két-három kötetes, szociáds alapú, társadalmi, politikai ós természettudományi bogarak közé rejtett kispikantó tóriájáért, mikor ott vannak a Bourget, Próvost elegáns, vékony kötésű regényei, a Maupassant novellái, a ki épp ugy elvégre az igazságra törekedett, mint Zola. És mégis — Maupassant nem annyira kompromittáló, mint Zola. Maupassant csipkés ingbe göngyöli az asszonyai meztelen ségót. Zola pánczólingbe bujtatja őket. Maupassant csak érinti vagy sejteti az igazságnak forrását, Zola kiönti az ember elé az egész kutat. Nézd : ezért vagy telhetetlen a szerelemben, ezért buksz el, ezért mégy tönkre, ezért halsz meg s igy sorjába ós a maguk elijesztő igazságában történik meg előttünk az ember degenerácziójának sok féle ós megdöbbentő demonstrációja. S ez a degeneráció az, a melyről a nőnek nem szabad tudni. Tiltja a nevelés, az álmorál s mind az a megrozsdásodott, konservativ felfogás, a mely helyén lehetett a lovagok idejében, a német vaskastólyok gretchen táskás kisasszonyainál, csakhogy ezeket az elveket régen szögre akasztotta a minden kornak legalaposabb felforgatója : maga az élet. Ma már nem a rokka ós gitár mellett ül a nő, hanem ott mozog, a hol a férfi, az ő oldalán, vagy az ő nyomában. — Nem járnak már a nők lesütött szemekkel a kert rózsákkal mólyi tett utain, hanem felvetett fejjel, nyitott szemmel néznek farkasszemet az élettel. Soha lázasabb, magasabb idő még nem létezett, mint a mai koré. Dulakodnak, öklelődnek, dolgoznak, egyik kenyérért, másik élvezetért s a nő majdnem abban a sorompóban harcol, ahol a férfi. Soha olyan falánksza a dolgozó nőknek még nem volt, mint most van. Függve, vagy függetlenül, de dolgoznak. S az életnek eme — világért sem poétikus, de erős harcában épp ugy tel kell hogy, fegyverkezve legyen a nő, mint a férfi. Épp ugy : tiszta látást, józan fejet, leszürödött erkölcsi érzéket kell magával vinnie a harcban és tudnia kell : ki, mi az ellensége ós mitől kell félnie? A halott Zola éppen ezt tanította. Boncolt, mint Michelangelo, hogy minél tökéletesebb formában mutathassa be müvét az embernek : ime, ilyen vagy ! íme a te bűnöd, az ő bűne, a mi bűnünk. Ezt kerüld, ettől félj, ezt ne tedd. És a nők szégyenük bevallani, ha Zolát olvassák. Nem tudom megérteni, hogy miért ? Epp ugy kellene, hogy szégyeljók azt is kimondani : ez itt a gyermekem. Egy szép, nagyranőtt gyerekre mutat az asszony s eszébe se jut szégyenkezni azon, hogy milyen uton adta a természet neki a szerelem közbejárásával, mennyi salak és tisztátlanság járt azzal a habtestü gyerekek születésével. Nos hát, azon nincs mit szégyenkezni, hogy ismerjük az emberre vonatkozó természettudományi titkokat, ismerjük a maguno érzéseit, tudjuk, hogy mi elől kell kitérni, mit kell elkerülni. Mert a katasztrófáktól még megmenthet a végtelen, a bűntől csak saját magunk menthetjük meg magunkat. Természetesen ha épp ugy tudjuk mi a bün, mint ahogy tudjuk : mi az erény. A Zola müvei nem erkölcstelen pervezitások, hanem leckék az életből, az embernek. A nő pegig, akinek tiszta testéből fakad a legnagyobb titok ós legnagyobb igazság, predesztinálva van arra, hogy belenézzen az életbe. Mikor fogják már tőlük el nem sikkasztani ezt az életet ? Az igazi hamisítatlan, illat nélküli igazságokat s nem a konveneiók cukorral behintett kesernyés piruláit, amelynek kisebb dózisait az anya s a nagyobbakat a térj adja be. Milyen nevetséges egy rendszer ez, amelyben mind a három ember megcsalja egymást. Az anya saját magát és leányát, a leány az anyját, a férj ismét saját magát s feleség a fórjet. Mert a leány tudta az anya hig lére oldott misztériumait ós többet akar tudni a férje tanításánál Bizonyos felőle, hogy még mindig rejtegetnek előle valamit. Rejtegetik az igazságot s ugy bánnak vele, mint a beteges gyerekkel, akit csak teljesen tiszta, napfényes időben visznek levegőre. S itt van a bibi. Amig a nők ilyen beteges nök lesznek, addig tényleg megárt nekik a tisztátalan vagy ködös levegő, a sáros utcza, de bezzeg nem árt meg az egészséges szervezetű gyereknek a csákányos eső sem. Ugy kell nevelni a leányt, hogy lásson, tudjon, olvasson mindent. Nem igaz az, hogy ez a tudás árt a nőnek. Hogy elveszti a nőiesség hímporát, és stb . . . Dehogy veszti. Ellenkezőleg! Ha ismeri a saját becsét, jobban is őrzi azt. Ha eltéved, biztosabban talál rá a helyes útra. Ha problémák előtt áll, nem inog, nem habozik, nem hivja segítségül a szenteket, hanem éles szemmel, nyugodt kézzel vágja el a csomókat. Ha nem jól üt be, akkor sem esik kétségbe. — Nem jajgat, nem bal meg, nem züllik el, hanem keresi a szabadulás útját. Tudja, hogy szabadulás mindenből van. Még a lepecsételt üvegből is. S az ilyen jellemű nő bátran mondhatja el véleményét a nők kitagadott Írójáról: Zola nem a nők, de épp ugy nem a férfiak írója volt, hauem az élet igazságáé. Nem ö teremtette a csúnya, vagy kinos helyzeteket, hanem az élet. Az élet produkálta s ő csak utána reprodukálta nagy bátorsággal. Egy okos ifjú története. Irta : Szöllősi Zsigmond. Volt nekem egy nagyon okos fiatal ember ismerősöm, a ki elhatározta magában, hogy ő nagyon boldog ember lesz. Az én okos ismerősöm nagyon jól tudta azt, hogy az a legboldogabb ember, a kinek — nincsen múltja. A üit emlékek