Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-09-25 / 77. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Csütörtök, szeptember hó 25 én. 77. szám BEEESHEKIEI Ü OZLONT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 iillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Készülődések. Békéscsaba, szept. 24. Szemmel látható, hogy az idei ősszel Magyarország politikai élete nagyon eleven lesz. Az országgyűlés megnyitásának napja bár még nincs éppen közel s még nem tárultak föl az uj országháznak fényes kapui, mégis észre lehet venni, mint telnek friss vérrel a magyar nemzeti társadalom véredényei Nem baj, sőt igy van ez igazán jól. Az eszmék hadd érlelődjenek előre. Az izmok hadd feszüljenek meg hasznos cselekvésre. A gondolatok hadd alakuljanak egészséges nézetekké, a nézetek hadd erősödjenek meg jól megfontolt meggyőződésekké, amelyekért a szabadság tiszta fegyvereivel lovagias módon küzdeni érdemes. Idő, alkalom van rá bőven. Nem baj, hanem kész haszon az, ha a korlátok közé nem szorított nemzeti élet maga érleli meg előbb azokat mielőtt a parlamentben az érvényesülés po rondján lándzsát törnének; hogy a jobb, a haza javára többetérő tö rekvós vigye el a győzelem babérágát. Valósággal sok örvendetes és biztató jelenség lépett föl az utóbbi hetekben a magyar társadalmi élet területén. Már az is, hogy régen nem tapasztaltunk olyan eleven cselekvési kedvet. Lehet, sőt bizonyos, hogy ebben első sorban Magyarország kedvező gabonatermésének hatása van kifejezve. A gazdasági erők szaporodása mindenkor* legjobb és legegészségesebb élénkitője a közéletnek. A szegénység, a szük jövedelem bágyaszt, lehangol, elégedetlenné tesz és szabályozhatlan politikai indulatokat forrása szokott lenni. A jómód, a vagyoni rend, reális kívánságokat, alkotási ösztönt és meggondolt cselekvési terveket hord magával. Olyan szegény országban pedig, amilyen a ' mienk, a politika minden terén meg1 látszik azonnal a gazdasági élet emelkedése, vagy apadása. Bárha ott tartanánk már, hogy ez a hatalmas mozgató erő az iparosságból fakadó állandó keresettel karöltve, állandóvá tjnné- azokat a kedvező impulzusokat, amelyek a mostani nagy politikai évadot megindítják. Mert hogy kedvezőleg indul, abban kétség nem lehet. A gazdasági mozgalmak nyomulnak benne előtérbe. A temesvári és a székely kongresszus, a verseci ós pozsonyi kiállítás és a velük kapcsolatos gazdasági eszmecserék mélyen behatoltak a nemzeti gondolkozásba A nagy folyamok medrét azonban az apró, ellenkező áramlatok meg nem változtatják. Itt ott egy kis partsza kadás, itt ott egy kis iszapolás : az semmi. Mindenfelé győzni látjuk a nemze' gizdasági szervezkedésének fő radatát s egyre halványabb az a különbség ami ezelőt, az agrár-polifika és agrikultur-politika vagy éppen agrár politika és merkantil-politika közt volt, u • akkor is csak a küzdő pártok önkénye szerint. A társadalmi rétegek a maguk jogos érdekeiért küzdve, bizonyosan nem kezdik ott, ahol végezni kell. A törvényhozástól és az államtól többst követelnek mint aimnyit remélhetnek. De nem baj. A vezető állampolitika föladata egybefoglalni az égyfoglalhatókat ós félretenni azt, amit összeegyezteni a nemzet egyetemének érdekében nem lehet. Da a társadalom eleven akciója mindig nagyon örvendetes dolog. Bárha e részben az ipari mozgalmak is annyi és oly becses anyagot hoznának a közélet tanácskozó aszta'ára, mint ahogy azt az utóbbi időben a földművelési mozgalmak tették. A második nagy és örvendetes jelenség a nemzeti érzület határozott emelkedése. A magyar hazafias érzés rég nem lépett föl annyi erélylyel és határozottsággal, mint most. Ez sokat igér A bomlasztó nemzetiségi törekvések ellen szinte nem is szükséges már kivételes* állami eszközökkel föllépni. A hazifias ellenőrzés nagy föladatát millió éber szemmel végzi el a hazafias társadalom maga. Ez pedig a legtermészetesebb ós legharásosab. A nemzet lelkére emelőleg hatottak az utolsó népszámlálás adatai is Az a tudat, hogy a magyarság 51.4 század rószszel abszolút többségben uralkodik a nemzetiségi különféleségek fölött, a nemzeti öntudatot örvendetes módon fokozta. A nemzeti társadalom tisztán fölfogta felsőbbségét ós tud cselekedni magától is. Az állami erőt most már a nagy föladatokra lehet fordítani, — amilyen például a kivándorlás ügye is — a mindennapiakat pedig elvégzi a maga körében a társadalom. És jól végzi el. Láttuk, hogy a déli vármegyékben a behurcolt alldeutsch mozgalom ellen milyen szépen feltudott lépni maga a hazafias svábság a magyar élet kitűnőségeinek vezetése alatt a legra jongóbb hazaszeretettel, midőn a magyarságot akarták bántani. Mindez időben és térben messzelátszó példája a magyar nemzeti társadalom együttérzésének ós erősítője a nemzeti államban való egység nagy eszményének, amelyhez, bár külömböző uton, vagy külömböző tempóban, de folyton folyvást közeledünk. Kossuth Lajos napja. Az utolsó lezajlott ünnepélyekről adjuk itt a tudósításokat, melyekkel egész Békésvármegye ünnepélyeiről beszámoltunk. Adja Isten, h«gy ez ünnepélyeken fellobogott hazaszeretet ós hazafias rajongás mindörökre megmaradjon mindenki szivében, Kossuth Lajos nagy, szent emlékével egyetemben. Mezöberény. Mezőberóny községe nagy lelkesedéssel készült a Kossuth-ünnepólyre, melynek megtartása iránt a város összes lakossága élénken érdeklődött. Széleskörű készülődések folytak a községben s az ünnepély majdnem óriási — felsüléssel végződött. A község képviselője, Hentaller Lajos még ez óv tavaszán személyesen jött le Mezőberónybe a Kossuth-ünnepóly rendezése végett s ígérte, hogy az ünnepélyre okvetlenül lejön, ha azt nem xzept. 19 ikón tartják. Ezt megcselekedte a rendező-bizottság és a képviselőért kétfelé szakították az ünnepélyt: 19-ikón volt a községi képviselőtestület ülése, mult vasárnap az ünnepély. Hentaller a gyomai ünnepélyen a rendező-bizottság elnökének, K o 1 o z s i Endre első jegyzőnek újra megígérte, hogy minden körülményed között elmegy Berónybe Pap Zoltán képviselővel együtt. Egész Beróny lázasan készült hát a képviselő fogadására. Toborozták a lovas banderistákat, kiknek száma pénteken már negyvenre rúgott. Csináltatták a piros mellényeket, fogyott az árvalányhaj s a pirosfehér-zöld pántlika. Fogattulajdonosok is 70 fogatot jelentettek be. Röviden mondva, a leglázasabban folyt a készülődés ós rendkívül fényes, pompás fogadtatása lett volna a képviselőnek. Es ekkor pénteken kót távirat érkezik : Hentaller Lajostól és P a p Zoltántól. Mindkettő tudatja, hogy nem jönnek Beróny be. Pap móg okát adja elmaradásának, de amit az idegen képviselő, akit sohasem láttak, kötelességszerűen megtett, — nem cselekedte meg a kerület képviselője. Távirata ridegen ennyi volt; „Ünnepélyre lehetetlen lemennem." Hentaller eljárása nagy visszatetszést szült még párthívei körében is s elképzelBékésmegyei Közlöny tárcaja. A kórház. Irta: Nádai Pál. I. Győrök Ida, a mi derék főfizikusunk leánya voltaképen csak akkor vergődött jelentékenyebb szerepre, mikor egy májusi estén elzavarta hazulról az ódssapja. A jelentékenyebb szerep abból állott, hogy ekkor egy álló hétig tisztán csak ő róla folyt a szó Sebesen ós az úgynevezett előkelőbb társadalomban bizonyos jóleső bensőséggel szapulták a kis Győrök Ida dolgait. A kis Idát tudniillik abból az esetből kifolyólag zavarta el tizenhatéves korában hazulról az édesapja, hogy a kis Ida szerelemre gyulladt. Ez ugyan magában véve nem a legnagyobb bün, de a kis Ida, sajnos, igen komoly bizonyítékokkal fűszerezte a szerelmét. Hogy egyebet ne is említsek, azon a májusi estén is vétkezett Győrök Ida az erény követelményei ellen, amikor valahoi a lugas mögött egy öreg diófa fekete árnyékában rátalált az édesapja A sárga violák és a nagy illatú török szekfüvek pompázva nyíltak ekkor a kertben. Különben pedig csend volt, valami szerelmes szivek dobogását méltányoló csend, amelynek levegőjébe lassú, halk hullámokat kevert a házak teteje felett lebegő szellő. A kis Ida pedig ekkor; mind mondám, ugyancsak vétkezett a szűzi tisztesség rovására egy bizonyos Sándor kebelén. Ennek a bizonyos Sándornak erősen fekete volt a bajusza ós megvesztegetően hamisak voltak a szemei. Különben Pergő Sándornak hívták és nappal azzal foglalkozott, hogy duhaj legények, meg forradalmi hajlamú mindenes lányok kihágási ügyében vezette a jegyzőkönyveket, rendőrfogalmazói címmel ós tiszteletbeli jelleggel. Pergő Sándor azonbau a maga polgári mivoltában is mély ós maradandó hatást gyakorolt a kis Ida szivvilágára, a mi különben olykor veszedelmes következmények kútfeje a tizenhat esztendős leányokra nézve. Amint azt a jelen eset is bizonyítja, amelyből kifolyólag Pergő Sándornak épen csak a kabátja szakadt ki könyökben ós hónaljban egy hirtelen foganatba vett kiugrási eljárás következtében, holott a kis Ida egy szempillantás alatt mindent elvesztett, amit ebből a világból magáénak vallhat egy süldő szőke leány. Győrök Idának tehát először is az a gondolat villant meg a fejóbeu, hogy beleugrik a Békás-tóba, amely máskülönben kánikula idején szabad uszodát pótolt a sebesi ifjúság és az eltikkadt lovak számára. Másodszorra azonban határozottan okosabb irányba terelődtek a leány gondolatai. Eszébe jutott ugyanis, hogy ilyen körülmények közt Pergő" Sándor nem teheti meg azt, amit hasonló telyzetben Montepin ur ós Benickynó őmólsósága valamennyi korrektül gondolkozó szerelmes hőse hanyatt-homlok siet megtenni. Es ahogy másnap könyben ázott szemekkel ott ült az öreg Malvin tanti zöld kis ajtója előtt a padon ós volami asongó érzéssel szívta magába a bólogató hársfavirág illatát, egy percre fölmelegedett a lelke, hogy rágondolt, mint fog holnap beállítani Pergő Sándor. Hogy csókkal tapassza be a szepegő ajkait ós puha selyemkendővel törülje le a szeme harmatát. Hogy odaálljon elébe és igy kérje meg a kezét szép, gyöngéd szavakkal: — Felejtse el, Ida kisasszony, ami tegnap történt ós bocsásson meg, ha szomorúságot okoztam. Dehát megtörtónt ós ha már megtörtónt, egy tiszteletbeli rendőrfogalmazó tudja, mi a kötelessége, ezennel van szerencsém megkérni a kezét. Pergő Sándor azonban nem a Montepin ós Benickyné hőseinek keblén nevelkedett és ennélfogva nem igen tudta, hogy hasonló helyzetekben hogyan cselekszenek a jellemes márkik. Aminek következtében a kis Ida móg harmadnap is busán ült ott a Malvin tanti padkáján, a ház előtt, ahol a fehér hársfavirágok bólongattak belé az éjszakába. Valamelyiken butasággal billegett- lebegett egy nagy fekete boszorkánypille. Csúf, ijesztő külsejű, maga a repülő babona, testeit öltött átok. Ebben a sötét, félelmetes éjszakában megborzongott tőle a leány. Hideg járta meg a testét, lelkét. Es félve, nyögve, sírva ölelte körül kót puha karjával az elképzelt valaki, akit az izzó szerelme hozott elébe az éjszakába. n. A hársfavirágos éjszakáknak a kis Idára nézve ezzel egyúttal vógök is szakadt. Malvin tanti ugyanis nem igen volt barátja a romantikának, de annál inkább tisztelte a szolid családi erényeket és a bátyja meggyőződéseit. Ennélfogva másnap röviden, de határozott alakban jelentette ki az unokaüugának, hogy : — Tréfa ide, tréfa oda, ma szépen haza fogsz menni szivem Idüska ! Szivem Idus kának pedig tőrdöfés járta át a szivét erre a kijelentésre. Érezte, hogy ezen fordul meg a sorsa ós evvel lökték ki az utolsó menedékéből. Előbb pityergőre fogta a dolgot, ugy kórlelte a nénjét: — Édes Malvin néni, csak móg egy pár napig had maradjak itt. Amig megenyhül az apám haragja. Addig is segítségére leszek a munkában. Főzök, stoppolok, baromfit etetek . . . A néni azonban hajthatatlan maradt. — Nem lehet, szivem, nem lehet. Mit gondolna az apád, ha a háta megett, a tudta nélkül- szállást adok neked. Még utóbb azt hinné, csupa ellenkezésből teszem. Ennek a hiedelemnek pedig ugyancsak drágán adta volna meg a néni az árát. A néni tudniillik kiváló mórtékben volt ráutalva a bátyja kegyeire. Valójában jófor mán csak ezekből a kegyekből táplálkozott a néni. Az a kevés nyugdij, amit a megboldogult férje után kapott az anyaszentegyháztól, amelynek holtig hü kántora volt a megboldogult, a csirkéknek ós 'pulykáknak sem volt túlságosan eló°; ocsura. A néninek tehát nem igen lehettek lázadó gondolatai a bátyja ellen. A kis Ida azonban mindezt nem méltányolta -kellően. A kis Ida egyáltalában nem értett semmit, csak azt, hogy most őneki el kell takarodnia végkép, egészen, mint a kivert kutyának. Visszasompolyogjon tán, bocsánatért nyögve, hogy eltapossa az apja? Százszor is megbocsáthatták volna neki a vétkét, ha ugyan vétek az, hogy egy tizenhatóves leány túlságosan szeret valakit . A könnye lassú folyással eredt mag a szemeiből. Érezte a magára hagyatottságát, pedig még kint sem volt abból a világból, amelyikhez tartozott Erezte, hogy itt nem tartóztatja ' többé semmi ós senki. Talán csak a csirkék, meg a pulykák, az ő édes, becézett jószágai csipogtak utána, ahogy betette maga után a kis ajtót. Egy szál piros kartonruha ugyebár nem sok: ennyi podgyásszal indult útnak Győrök Ida. Való bizonyság volt csak, hogy fólt, nagyon fólt a kis Ida, mikor elindult. No meg a hanyatló nap, amely bibor sugarakat szántott belé az országút felvert porába, a jegenyefák lombja közt suhanva nesztelen, továbbá a kankalin-illatu esti szellő, amely ugy kisórte nyomon a kis vándort,