Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-09-25 / 77. szám

hető a rendező-bizottsági tagok kedélyálla­pota, kik egy hétig dolgoztak — hiába. Másnapig vártak, hátha jön felvilágosító válasz. Nem jött. A bizottság ekkor össze­ült és egy határozatában sajnálkozását fe­jezte ki a képviselő eljárása felett, hogy indokolatlanul elmaradt. E határozatot megküldik Hentallernek. A kép­viselő felültetésén annyira bosszankodnak Berényben, hogy berényi embertől veszé­lyes kérdezni, hogy „mikor jön Hentaller?" Mindennek dacára megvolt az ünne­pély. A pénteki közgyűlésen megnyitó beszédet K o 1 o z s i Endre mondott, ünne pit pedig Kollár János. Délelőtt még diszistentiszteletek voltak. Az I. ker. ág ev. templomban D a x György, a II. ker. templomban Jeszenszky Károly, az ev. ref. templomban P a u l i n y i Károly, az izraelita imaházban P o 1 1 á k Jakab tanitó mondott beszédet s B 1 e u e r Emil szavalt. Vasárnap délután ünnepély volt, melyet Kovács László dr. nyitott meg Ünnepi, beszéd mondására, 2-4 órával előbb P a u 1 i n y i Károlyt kérték fel, ki vál­lalkozott is e szerepre. B u d a y Alajos szavalt s móg a daloskör énekelt a műsor­ban. Este igen szép kivilágítás volt; a Magyar Király szállóban társasvacsora, melyen kétszázan vettek részt s pohárkö­szöntőket mondtak Kovács László dr., Belencéresi József, P a u 1 i n y i Károly, Szentandrássy István, B e­1 e n c ó r e s i Dezső, B i r ó Benedek ós Jeszenszky Károly. Kondoroson. Kondoros községet Hentaller Lajos még jobban felültette, mint Mezőberényt. A kondorosiakat arra sem méltatta, hogy értesitse őket elmaradásáról. Az egész köz­ség zászlók alatt, zeneszóval, bandérium­mal, hosszú menetben vonult ki az állo­másra ós a vonat megérkezett, de Hen­taller, a képviselő, nem. Kondoroson, a gyomai kerület ezen lelkes községében Kossuth Lajos születé­sének 100-ados évfordulóját gyönyörűen ünnepelték szombaton, móg pedig azért egy nappal később, mert a kerület kópvi selőjét Hentaller Lajost szombatra várták az ünneplésre. De elmaradásának dácára is megtartották az ünnepélyt Ünnep előtti estén a község derék lakossága szépen sikerült kivilágítást ren> dezett a nagy nap emlékére. Móg a leg­szegényebb hajlék ablakában is ott deren­gett a gyertya világ. A községi zenekar zeneszóval, nagy tömeget vezetve, bejárta az utcákat; a polgárok lelkesen zengték a Kossuth-dalokat. Az ünnep reggelén ismét a zenekar fújta az ébresztőt. Az evang. templomban 9 órakor kezdődött az isteni tisztelet. A lelkész által ez alkalomra irt szent ének elhangzása után, Keviczky László lelkész mondott tartalmas beszédet, j A dalkar elzengte a Himnust s a temp­lomi ünnepély véget ért Következett a képviselőtestület disz-; közgyűlése Erdélyi László biró a nap jelentőségét méltatva, üdvözölte az egybe gyülteket s felkérte Bukovinszky Mihályt beszéde elmondására. A szónoki hévvel elmondott szép beszéd után a köz­gyűlés Kossuth Lajos érdemeit jegyző­könyvbe iktatta, a Kossuth-szobor-alapra 200 koronát szavazott meg, a gyűlés jegyző­könyvét, melyet valamennyi jelenlevő kép viselő hitelesített, ki fogják nyomattatni. Délután következett a népgyűlés, a feldíszített városháza előtt, hol az egybe­gyűltekhez Keviczky László szólt az ünnepély jelentőségéről; utána F ü 1 ö p p József szavalta el, kitűnő képességét bizo­nyítva a szavalás művészetében, P a p p Zoltánnak ódáját. Továbbá Czirbusz Endre és Csermák Andor tanítók lel­kes szavalata buzditá a hallgatóságot, majd Bukovinszky Mihály olvasta fel meghatón Rákosi fohászát; közben a dal­kar és a zenekar adott elő hazafias dal ós zeneszámokat. Este 100 terítékű társas vacsora volt a csárdában, höl sok lelkes felszólalás hangzott el: Keviczky László, Micsinay Pál, Bukovinszky Mihály, Bedák Mátyás, Fülöpp József, Baross István, Csermák Andor ós Czirbusz Endre szólottak lelke­sen. Az ünnepély igy méltó módon nyert befejezést. Köröstarcsa községében is nagysza­bású Kossuth ünnepély volt vasárnap. A képviselőtestület s az összes olvasókörök ós egyletek testületileg vettek részt az ev. ref. templomban vasárnap délelőtti isteni tiszteleten, hol alkalmi beszédet ós imát Szabó János lelkész mondott. A templom­ból a közönség a községháza udvarára gyü­lekezett, innen vonultak a községi képviselő testületi közgyűlésre, hol Petneházy Ferenc ós dr. Biró László községi orvos tartott beszédet. Délután a milleniumi kertben nagy nópünnekóly volt, hazafias dalokkal ós szavalatokkal egybekötve, estve közvacsora volt, hol a 48-as honvédeket megvendégelték. Körösladányban és F iizesgyarmaton szép ünnepélyek voltak, mindkét helyen diszisteni tisztelet, ünnepi képviselőtestületi közgyűlés és társasvacsora volt. Füzes­gyarmaton az istenitisztelet után ünnepély volt, melyen Lázár Gergely tanitó mon­dott emlókbeszédet. Gádoroson csütörtökön este zeneszó mellett A d a m i k János vezetése alatt bandérium vonult végig az utcákon. Pénteken istenitisztelet és dísz­közgyűlés volt, amelyen 0 k á 1 y i Adolf beszélt. A délutáni ünnepélyen Kőiben­h a y e r Kálmán ós Ad amik János szerepeltek. Este társasvacsora volt. Oros­házán vasárnap ünnepeltek. Délután B o s­k o v i t z Vilmos szavalt, majd Veres József ünnepi beszédet mondott. Ezután népünnepély volt jelmezes körmenettel, versenyekkel tűzijátékkal és tánccal. Gyulán külön ünnepély volt móg az újvárosi Olvasó­körben ós a 48-as Körben. Az előbbin Dombi Lajos, Eácz János, Major Simon szerepeltek. 7ótbomlóson a Kossuth-ünnepólyt ren­dező bizottság, élén Gajdács Pál ev. lelkószszel három napra állapította meg a programmot. Az iparos ifjúság szept. 19-én reggel zászlókkal, hangos zeneszóval vonult végig az utcákon, mire a lakosság sietett a Kossuth-tórre. Nyolc órakor megkondul­tak az evang. templom tornyának összes harangjai és az ünneplő közönség, a községi elöljárósággal az ólén — a templomba vo­nult. Itt Szokolay Pál ev. tanitó vezetése alatt álló dalárda elénekelte a Himnust. Majd D r o p p a Sámuel ev. se­gédlelkész magyar nyelven mondta el gyö­nyörű alkalmi imáját. Az ima után a kö­zönség a községháza tágas dísztermébe vonult. A közgyűlést Tótkomlós község derék bírája, Motyovszki András nyitotta meg magyar beszéddel, röviden említve az ünneplés okát. Utána N ó­m e t h Kálmán jegyző állott fel, előadva, miszerint Tótkomlós község képviselőtes­tülete Kossuth Lajos halhatatlan ér­demeinek méltánylásul s örök emlékezet okáért a templom ós a községháza közötti piacteret „Kossuth-tér"-nek nevezi el, abból egy részt diszes vassodrony kerítéssel vétet körül s az igy elkerített helyre tiz platánt ültet el s azokat „Kostuth fái" névvel látja el; egyben kijelenti, hogy a képvi­selőtestület a mai emlékezetes nap emlé­kére 400 (négyszáz) koronányi Kossuth­alapot létesít, melynek kamatai óvenkint szegény iskolás gyermekek jutalmazására fordíttatnak. Mindezeknek elmondása után G a j d á c s Pál ev. lelkész elmondotta be­szódót. Ezután a faültetés helyén Csermák Kálmán ev. lelkész intézett beszédet a jelenvoltakhoz. A szombati ünnepségek sorát délután 5 órakor a fúvózenekar nyi totta meg, majd este nyolc órakor volt a társasvacsora, melyen háromszázan vettek részt. Felköszöntőket mondtak Gajdács Pál, Lehoczki Mihály, Szabados József, K a r k u s Sámuel, Szokolay Pál ós móg többen. ,Az ünnepségek har­madik napján vasárnap délután volt a népünnepély. A déli harangszó elhaiango­zása után valóságos népvándorlás indult meg a község minden részéből a Kossuth térre. Elől az iskolás gyermekek zászlók­kal tanítóik vezetése alatt, a 48-iki tiz honvéd jelvényekkel, karszalagosan, a köz­ségi elöljáróság teljes számban, a dalárda, az iparos-kör tagjai, a zenekar, s végül a nép. A tömeg elhelyezkedett a népkertben, a dalárda hazafias dalt énekelt, Gaj d ács Pál beszédet intézett a néphez, Povázsay Gábor ev. tanitó ós N á d o r Adolf izr. tanitó szavalt. Majd eloszlott a nép, hogy kedve szerint a felállított sátorok vala­melyikében keressen szórakozást. Volt aztán póznamászás, akadályverseny s este tűzi­játék. A népünnepély csak a hajnali órák­ban ért véget. * Békéscsaba Kossuth-ünnepólyónek kró­nikájához hozzá kell móg fűznünk az aláb­biakat.' A város országgyűlési képviselőjét, Zsilinszky Mihály dr. államtitkárt az ünnepélyre meghívta a rendező-bizottság. A képviselő meg is igórte lejövetelét az esetre, ha másutt nem lesz elfoglalva. Ez eset azonban sajnálatos módon bekövet­kezett. Zsilinszky Mihály levélben érte­sítette a rendező-bizottság elnökét: B e 1 i c z e y Gézát, hogy a zilahi Wesselényi­szobor leleplezése miatt nem jöhet el Csabára. „Legyetek meggyőződve," irja államtitkár, „hogy gondolatban ott les az mint elhaló hangja egy fáradt nótának. Egyéb pedig semmi. Itt pedig jó lesz pontot rakni és fel­függeszteni egy jódarabra a kegyes olvasó további érdeklődését. Hisz a pusztulás mind szomorú, mind csuf. Kegyetlen vihar letép egy fehér rózsa­szirmot ós sodorja magával. Viszi föl messzi magasba az árvát. Amire leteszi megszag­gatva, cafatosan, mocskos az a fehér rózsa­szirom. A kis Győrök Idát is fölfelé vitte egy darabig ez a rut förtelem. Hanem, amire letette vissza, ahonnan kitépte, más volt aü már, egészen más valaki. Valami letört, szomorú asszonyság, elegáns halottja ennek a céda életnek. H. N Akkor már egy pompás nyárilak ve­rendáján, rácsos angolpark futólombjai mö­gött járt mosolyogva Győrök Ida Sebesen. Csak az irigység férkőzött a közelébe, íiieg a nyomorúság, amelynek odaadással ápolta a sebeit. A fürkésző kíváncsiság, amely hozzája tolakodott, hidegen hagyta. A ró­zsafák árnyékában, lusta magányban járt kelt unottan a nagy lomha, szőke asszony. Szomorú csöndes nyári estéken ugy érezte az öreg Győrök Dániel doktor ur, mintha átcsapna hozzá a város túlsó végé­ről a lánya cifra selyem ruháinak nehéz illata. Az öreg doktor ilyenkor ült a kertje fái alatt és szívta az ózont, amelyből ke­gyetlen sokat juttatott az anyatermészet Sebesnek ós bólogatott a fejével az öreg doktor, mint egy vén eperfa. Mindezt pe­dig egy tolószókben tette, mert tudnivaló, hogy időközben szomorú vendége volt az öregnek. Egy szép téli délután meglegyin­tette az agyszólhüdós fuvalma. Attól fogva béna lett az egyik oldalára ós szerfelett akadókos a beszédje. Utóbb magára maradt Győrök Dániel az öreg Malvin nénivel ós ennek nagyszámú csirkéivel, nyomorultan ós nélkülözve. Az öreg igy estéken mély filozófiával bocsátott szárnyra egynémely közkeletű igazságot. Mint pl. ezen az es­tén is: — Haj, haj, Malvin fiam, nem is ér­demes már tisztességesnek lenni. A leányára gondolt ilyenkor meg ma­gára ós szerfelett érzékenykedett. — Nem, nem, mondta a mély meg­győződós hangjain Malvin tán ti. — Éhen vesznék inkább, semhogy csak egy falat kenyéren is megórezzem a tisz­tesség szagát, a melyiknek az árán szerezték. A mély meggyőződós azonban virra­datra fordulóra rendesen vesztett az előbbi fényéből. Malvin néni ugyanis másnap reg­gel a mély meggyőződós dacára is, elment a húgához, hogy immár hatodszor vigye eladásra ugyanazon egypár hamvas színű gatyás-csirkét. Győrök Ida pedig hatodszor is megvásárolta ugyanazon pár csirkét ós ós ismét egy összegyürött husz koronást csúsztatott a nénje markába, miközben a visszadta a csirkét, hogy „nagyobbra ne­velje." Közben bizalmasan beszélgettek sok mindenről, de főkép az öreg Győrökről ós a nagy nyomoruságukról. Az asszony meg­indultan hallgatta ós Malvin tánti érezte, hogy a hallgatásban vívódik a leány lelke, látta az arcán, hogy szeretne valamit. Ezen a reggelen a szokottnál is érzé­kenyebb volt Győrök Idi. A nénje már tudta, mi az oka. Most határoztak odabent a város közgyűlésén, elfogadják-e a Győrök Ida ötvenezer koronás alapítványát egy kórházra ós szegényházra. Az eset már néhány napja élénk „port vert fel" ós a „Sebesi Kürt" több vezércikkben buzgón „karolta fel az eszmét." Annál különösebb volt hát, hogy mind­járt a közgyűlés elején fölállt Pergő Sán­dor városi ügyész ur ós a fölkarolt eszmét egy másfólórás beszédben lehordta a sárga agyagig. Bámulatos ok kötéssel fejtegette, hogy az ajánlat elfogadása nem méltó a város tisztességéhez. Győrök ida, mondta a városi ügyész ur, immár harminc éve erkölcsi halott. Sebes rendezett tanácsú város közönsége nem vállalkozhatik rá, hogy valakinek az erkölcse fölé kriptát állítson, móg ha a költségeit az adja is részben, a kinek a hűlt erkölcsei nyugosz­nak alatüa. A bámulatos okfejtés igen mólyen hatott ós legnagyobbrészt ennek lehet betudni, hogy a Győrök Ida ajánlata felett tiz szótöbbséggel napirendre tértek. Győrök Ida ott ült a kertben egy himzett japáni selyem-ernyő alatt ós a ne­héz marsalnil rózsák csaknem a válla fölé hajoltak. Mikor hirül hozták neki a hatá­rozatot, elsápadt igen nagyon. Ugy érezte, mintha az egész tarka pompa elfakulna és valami hideg, gyászos takaróba bújna ez az életnek örülő virulás. Nagy, mély ke­serűség szállta meg a lelkét óz megundo­rodott az élettől. Mindentől, ami körü­lötte van ós mindenkitől, aki szivta ós szívja, ami benne értékes, őt magát pe­^dig elveti. Ökölbe szorult a keze, ahogy a bámulatos okfejtést hallotta, a Pergő Sán­dor okfejtését,'aki első, legigazibb oka volt az ő romlásának. Gyűlölte, utáltai azt az embert és az egész kupaktanácsot, amely forgatja a szemét, mikor a morálról van szó, de a kezét tartja, mikor a tilajdon zsebje forog szóban. A nénjét, aki ott ül előtte ós nincs egy vigaszszava, az apját, aki kitagadta a becsülete örökéből, da azért éhen veszne, ha a lánya becstelenségéből nem táplálkozhatnék ... És az utálatá­val együtt valami kétségbeesett rezignáció is befészkelte magát a mellébe. Ele^ en va­lóság gyanánt érezte, mint ernyed e] benne lassú halállal a hit, hogy valaha lev izekel ­heti a maga nagy bünót Győrök Ida lecsüggesztette a fsjót ós most már nem látott semmit. Sem fakóba borult kertet, sem a múltból föléled ; arcok kajánságát. Ráborult a kert nehéz kőasz­talára ós keservesen sirt. Mert a szive a régi, szelíd, jó'volt, a tizenhateszten lös kis Ida romlatlan szive. köztetek. Mert aki Wesselényinek teve­kenysógét és Kossuthhoz való viszonyát ismeri, az jól tudja, hogy őt Kossuth nél­kül képzelni sem lehet". Az ünnepély napján táviratot küldött Zsilinszky Mihály, melyben Zilahról küldi csabai polgártársainak üdvözletét. ü. levelet és a sürgönyt B e 1 i c z e y Géza a társasvacsorán olvasta fel s egy­szersmind a választáviratot is, melylyel megköszönte a polgárság az államtitkár üdvözletét. A munkás és cselédsegély pénztár. Értekezletek % terjesztés érdekében. Ha a mindennapi lótfentartásért dol­gozó munkáskéz megbénul s nincs aki a betevő falat biztosításáról gondoskodjék, akkor a munkásnak ós a cselédnek csa­ládja nyomornak van kitéve s hozzátartozói éheznek. Az ilyen körülményeü között nyúj­tott segély kétszeresen áldást hoz a nél­külözőknek, mert a létfenntartáshoz szük­séges mindennapi kenyér előteremtéséhez segitő kezet nyújt s ezenkívül a nyomorgó családot az óhenhalástól megmenti. Ilyen áldásban részesült ez óv első felében 800 munkás és cseléd, kiket munkaközben ért baleset. Segitő angyalként szállott be há­zukba az a segély, a mit kaptak a részükre kiadott s összesen mintegy 23259 koronát kitevő összeg kiosztása alkalmával. S ezzel szemben ők csak kis áldozatot hoztak ós pedig olymódon, hogy hetenként 10—15 filléri fizettek be a munkás ós cselédsególy pénztárba, .a. pénztár pedig baleset idején a nála biztosítottnak azonnal segélyére siet, 3 felkarolja nemcsak a beiratkozottat, ha­nem ezenfelül annak minden hozzátartozó­ját : családját is. Legalább erre mutat a segély pénztárnak ez év első felében ki­fejtett működéséről szóló kimutatása. A iegélypónztárnál az elmúlt félévben 489,647 iülső gazdasági cseléd ós munkás biztosi­;otta magát, a kik közül 60 napon belül nuló balesetért összesen 720 tag kapott segélyt 21593 korona összegben. Ezenkívül rokkantsági dijat kapott 38 ;ag, 1376 korona ós 290 korona 30 fillér isszeg erejéig, haláleseti segélyt kifizettek ' 29 esetben: 7315 koronát. Belépett az el­múlt félévben rendes tagul az I, tagosoportba 2570 egyén, ezek közül baleset órt 79-et, kik 30 lOkorona segélyt kaptak, s végül halálozási segélyt hét esetben fizettek ki: 1186 korona összegben. A Il-ik tagcsoportba belépett 495 tag: ezek közül baleset órt 11 tagot, kik 209 korona segélyben részesültek. Rend­kívüli tag belépett 17600, kik közül 60 egyén balesetet szenvedvén, részükre 2039 korona segélyt folyósítottak. Az ilyen jótékony ós nemes emberbaráti intézményre felhívjuk első sorban a családfentartó mun­kások és cselédek figyelmét, de másrészt felhívjuk a néppel érintkező községi elöl­járók figyelmét is arra, hogy a velünk tudatott segélyezéseket szívesen megemlít­jük lapunkban. A sególypónztár érdekében ujabban Csabán ós Mezőberény tartottak értekezle­teket, melyekről az alábbiakban számo­lunk be S z t r a k a György főszolgabíró e hó 22-én, délelőtt 9 órakor a csabai köz­ségháza közgyűlési termében népes érte­kezlet tartó ;t, oly célból, hogy a részlet­kérdések megbeszóltetvón, a majdan egybe­hívandó járási nagygyűlésen már kész ja­vaslatok legyenek előterjeszthetők. Az ér­tekezlet B e 1 i c z e y Géza, Zsilinszky Endre dr., S z a 1 a y József, dr. R e i s z Miksa, Szeberónyi Lajos, Kiss László, K o.r o s y László, Maros György, K á 1 1 a y Ödön, Chrisztian György ós H a a n Béla felszóllalásai után követ­kezőkben állapodott meg : a nagybirtoko­sok s nagyobb gazdák felkérendők, hogy az újesztendei cselód-szegődóskor lehetőleg csak olyan cselédeket fogadjanak, akik kötelezik magukat arra, hogy a segély­pénztárba tagul belépnek; a tanítók és lelkészek felkérendők, hogy ez áldásos in­tézményt ismertessék meg a néppel s igye­kezzenek őket a sególypónztár tagjaiul megnyerni ; fogadtassanak fél ügynökök, lehetőleg a tanítóság köréből, akiknek ered­ményes munkáját jutalomban kell részesí­teni ; a legszélesebb körben tótessék köz­hírré mindazon eset, amelyekben segélyezés vagy kielógitós törtónt, hogy a munkások ós cselédek minden ilyen esetről tudomást uyerjenek s beláthassák az esetekből, hogy a sególypónztár a legkörültekintőbb gond­dal teljesíti nemes kötelességeit; a szegóny­sorsu s nagycsaládu cselédek ós munkások helyett a két korona felvételi dijat a mil­lenniumi 10,000 korona alapítvány kamatai­ból fedezzék s végre magyar ós tótnyelvű ismertető füzetek több ezer példányban osztassanak ki a nép között. Október hó folyamán a főszolgabíró a gazdákat és ta­nítókat, tanácskozásra fogja egybehívni, mig a járási nagygyűlés november hó elején fog megtartatni. Mezőberény községében mult vasárnap délután volt helyi értekezlet a

Next

/
Oldalképek
Tartalom