Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-09-11 / 73. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Csütörtök, szeptember hó 11 én. 73. szám fii BEKESMEGYEi KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefor-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is lillé Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Kenyérkereső leányok, Békéscsaba, szept. 10. Most, amikor az ország összes mindennemű iskoláiban megkezdik a tanévet, nem lesz talán érdektelen néhány sort irni arról, hogy a leánygyermekeknek a szakiskolába való tömeges járatása általában egészséges törekvés-e vagy sem? Annyit látunk, hogy évró'l-évre népesebbekké válnak a szakiskolák és pedig különösen a női kereskedelmi tanfolyamok, a vasúti és posta szaktanfolyamok, eltekintve attól, hogy a tanítóképző intézetek évről-évre egész rajokat bocsátanak ki az életbe. A nevelésügygyei foglalkozó emberek már régóta tudják és tapasztalják, hogy az oklevelekkel kikerülő leánynövendékek aránylag csak igen kis százaléka jut álláshoz s az a másik nagyobb százaléka csak éppen, hogy birtokában van a tanítónői oklevélnek, de alkalma arra nem igen, vagy csak nagy későn kínálkozik, hogy ismereteit gyakorlatilag értékesíthesse és elérje azt a célt, melyet oklevelének megszerzésekor maga elé tűzött. Az időnként olvasható pályázati esetekből kitűnik, hogy egyes állásokra igen tömegesen pályáznak az okleveles taniiónők. De nemcsak a tanítónői pályán van túlzsúfoltság, hanem az óvónőin is Igazolja ezt az állításunkat egy békésmegyei eset is. A mult hetekben volt ovónőválasztás Orosháza községében s az állásra hatvannégy pályázójelentkezett. Haivanhárom leánynak újra megsemmisült a reménye, hatvanhárom leány újra kezdheti az állásokra való pályázás tövises útját. A közoktatásügyi kormány tudatában van a tanítónői túltermelésnek. Kevesbítette a tanítónői képzőbe felvehető létszámot. De ha maga az állam nem is állit ujabb tanítóképző intézeteket, arra mégis ad engedélyt, hogy a különböző felekezetek ilyeneket állithassanak fel. Csak az utóbbi időben három ilyen intézet létesült, amelyekben szintén feles számban jelentkeztek növendé kek. Ez az oka annak, hogy évrőlévre szaporodnak az okleveles tanítónők, mig a tanítónői állások .t ebben az arányban éppen nem szaporítják. A másik baj az, hogy a felvételkor nem veszik szigorú kritika alá a jelentkezők vagyoni állapotát és nem tesznek abban az érdekben semmit, hogy tiz ilyen gyakorlati életpályákra első sorban olyanok jussanak, a kik rá vannak szorulva, hogy magukat ez uton tarthassák fenn. Ebben az érdekben egy másik teendő volna az, hogy a tanítónői állások betöltésénél a képesítésen kivül fősuly arra fektettessék, hogy előnyben részesüljenek a szegényebb pályázók, akiknél ugyszólva, megélhetési kérdést képez az, hogy valamely állásban gyakorlatilag fog lalkozhassanak. Ami a kereskedelmi, s 0,

7 ezzel kapcsolatos vasúti és postai szaktanfolyamokat illeti, mert a termelés ezekben az ágazatokban még nagyobbmérvű, a kormánynak komolyan fontolóra kellene vannie, hogy ezeket a tanfolamokat ne áraszthassák el olyan nagy számban a jelentkezők, mert itt aztán éppen közel fekvő adatok vannak arra, hogy tanfolyamokról kikerült nők csak igen korlátolt számban képesek álláshoz jutni és itt is rendszerint a protekció dönt s nem a hivatottság és az életszükság. Fontolóra kellene vennie azt is, hogy például az ily női alkalmazottaknak — főleg leányiskolnál — férjhezmenetelük esetén megengedtessék e a tanítás, vagy pedig ilyen esetekben az illető állása megürültnek tekintessék. Ez különösen a nagy termelésre tekintettel komoly figyelembe veendő kérdést képez. Aradon már felvetődött egyszer ez a kérdés, de megoldást akkor nem nyert. Pedagogusok előtt nem kell magyarázgatni, hogy tisztán családéleti tekintetből is nem kell-e valamely megszorító intézkedéseket tenni. Bi zonyos dolog, hogy a leánygyermekeknek szakpályákra való tömeges nevelésével igen sok leány ugyszólva elvész a családra, s ma holnap ha ily arányban halad a szaknevelés, a gyakorlati élet pályák el lesznek ársztva, de nem sokan lesznek olyanok, akik a családban teljesítsék a maguk igen fontos hivatását. Közgyűlés Csabán. Békéscsaba nagyközség képviselőtestülete e hó 9-én, kedden délelőtt tartotta szeptember havi rendes közgyűlését. A 19 pontból álló tárgysorozat nem adott alkalmat hevesebb vitára s igy a közgyűlés rövid másfél órai tanácskozás után véget ért. Z s i r o s ündrás biró nyitotta meg a gyűlést; a jegyzőkönyvet Gr á 1 i k János ós Kocziszky Mihály hitelesítették. Az adóbehajtásról szóló jelentést, amely szerint augusztus hónapban községi adóból befolyt 86,112 kor. 53 fill., hátralékban maradt 107,606 kor. 34 fill., községi közmunkából befolyt 4256 kor. 36 fill., hátralékban maradt 14,781 kor. 12 fillér, tudomásul vették. A pénztárak vizsgálatáról bemutatott jegyzőkönyv tudomásul vétele után a kórházi és szegényházi jelentést terjesztette elő az elöljáróság; a kórházban 935 kor. 24 fillér költséggel ápoltatott a mult hónapban 92, gyógyult, javult, meghalt 44, a hó végén visszamaradt 48, — a szegényházban 244 kor. 24 fillér költséggel ápoltatott 30, meghalt, eltávozott 3, szeptemberre ápolás alatt maradt 27 egyén. Az augusztus hónapi mozgalomról szerkesztett kimutatást lapuuk más helyén közöljük, A megsemmisített rendőrfőbiztosi állás. Korosy főjegyző ismertette ezután & törvényhatósági bizottság ismeretes határozatát, meiylyel a csabai rendőrfőbiztosi választást megsemmisítette, azért, mert nem a főszolgabiró, hanem a képyiselőtestület ejtette meg a jelölést. Az elöljárói tanács a törvényhatósági bizottság határozatának megfelebbezósét, illetve a m. kir. közigazgatási bírósághoz panaszirat felterjesztését javasolja, mert a törvényhatósági bizottságnak a belügyminiszter jóváhagyó, legfelsőbb döntésével szankcionált azon rendelkezése, mely szerint a községi szervezési szabályrendelet a segéd ós kezelő személyzet jelölését illetőleg módosítandó oly értelemben, hogy a jelölés joga a főszolgabírót illeti, még szabályrendelet erejére nem emelkedett; mert a törvényhatósági bizottságnak ezen miniszterileg szankcionált rendelkezése határozott direktívákat nem foglal magában ; s mert ezen hiányos rendelkezések folytán a képviselőtestület teljesen szabályosan járt el, amikor a főrendőrbiztosi választásnál a jelölést a régi, s mindenkor bevált gyakorlat alapján foganatosította. A közgyűlés a tanács előterjesztésének elfogadása mellett a panaszirat felterjesztésével az elöljáróságot megbízta. Ferenczy Zoltán községi fővégrehajtó állásáról lemondott; ezen lemondást a vármegye alispánja, minthogy Ferenczyvel szemben vagyoni felelősség kérdése fen nem forog, mivel továbbá a lemondást a közszolgálat érdeke kívánatossá teszi, az 1886. évi XXII. t.-c. 108. §-a értelmében elfogadta. A képviselőtestület felhatalmazása alapján az elöljáróság az alispáni határozat jogerőre emelkedése után a fővógrehajtói állás betöltésére az intézkedéseket m 'gteszi. József-főherceg' szanatórium. Lapunk mult számában megemlékeztünk arról, hogy Békósvármegye főispánja, dr. Lukács György, mint a József főhercegszanatórium-egyesület elnöke felhívást inBékésmegyei Közlöny tárcája, Coeotte kisasszony. Irta: Guy de Maupassant. Már ép kifelé indultunk az intézetből, mikor az udvar szögletében megláttam egy nagy, sovány embert, aki folyvást ugy tett, mintha valami láthatatlan kutyát hívogatna. „Coeotte, kis Coeotte, kis Coeotte gyere ide!" mondogatta lány, hiszelgő hangon, aztán térdére ütött, mint mikor az ember állatott akar magához édesgetni. — Hát ez ki ? kérdeztem az orvostól. — Valami Francois nevű kocsis, aki azért őrült meg, mert a kutyáját vízbe fojtotta. — De azért csak mondja el a törté netét. Néha épp a legegj'szerübb, leghétköznapibb dolgok hatnak legjobban a szivünkre. Páris mellett egy gazdag polgárcsalád lakott a Szajna partján, szép nyaralóban a park közepén. A háznál ez a Francois volt a kocsis ; falusi fickó, egy kicsit málészáju, jószivü, hiszékeny. Mikor egyszer estefelé ép haza tartott, egy kutya csatlakozott hozzá. Eleinte nem ügyelt rá ; de az állat addig-addig járt a sarkában, mig végre hátranézet : ha vájjon ismeri-e Soha sem láttam ezt a kutyát. Rettenetesen sovány volt; siralmas, éhes képpel, behúzott farkkal, lógó füllel; ha a kocsis megállt, megállt ő is, ha odébb indult, jött ő is. A legény el akarta kergetni; „Takarodsz mindjárt ? Pusztulsz innen ?" Az eb visszahúzódott, leült, várakozott ; mikor pedig az ember ismét arrább ment, csak megint utána eredt. Francois ugy tett, mintha követ markolna fel a földről. A kutya elmenekült egy kicsit messzebb, de mihelyt hátat íorditott a legény, újra ott volt a nyomában, A kocsisnak most megesett a szive, j Fütytyentett neki. A kutya félénken közeledett ; gerincét meggörbítette, bőre alatt, j emelkedtek a bordák. A legény megsimogatta kiálló csontjait; elszánakozott ezen az állatnyomoruságon. „No gyere!" mondta végre. A kutya mihelyt látta, hogy elvállalták, pártfogás alá vették, felkunkoritotta a farkát és többé nem lappangott hátul, hanem uj gazdája előtt lutott. Francois az istálló szalmája közt szállásolta el az ebet, aztán a konyhára sietett kenyérért Mikor a kutya jól lakott, elaludt, karikába csavarodva. Másnap a kocsis elmondta a dolgot a gazdájának. Megengedték neki, hogy magánál tartsa az állatot. Jámbor, okos, hü jószág volt. De csakhamar fölismerszett egy rémitő hibája: rövid idő múlva megbarátkozott a környék összes kutyáival. Egész falka járt utána, mindenféle formájú és fajtájú ebek; szamárnál nagyobb szelindekek, meg apró kutyusok, akkorák mint az öklöm. A szuka ezt a mindig sarkában járó sereget keresztülkasul sétáltatta a mezőkön és ha pihenni kuporodott a fűbe, kísérői körülülték. Ha estén kint hazatért az istállóba, a falka elözönlötte az egész nyaraló környékét. Már ismertek minden rést a park eleven sövényén, tönkretették az ültetvényeket, lyukakat kapartak a virágágyakba, kétségbeejtették a kertészt. És egész éjjel ott vonitottak az épület körül s nem volt mód arra, hogy el lehessen őket riasztani. • Nappal még a házb i is beszemtelenkedtek. Valóságos tatárjárás volt éz ; csapás, szerencsétlenség. A családnak a lépcsőn, sőt a szobákban is minduntalan lába alá akadtak a kunkorgósfarku kis sárga mopszok, az agarak, bulldogok, a lucskosbunidáju, hajléktalan, csavargó komoi dorok, meg a roppant ujfundlani ebek, amelyek elől a gyermekek sirva menekültek. Frangois pedig imádta Coeotte kisaszszonyt. Mert igy nevezte el a "kutyát. Ez a legény azt hajtotta: „Ez az állat olyan okos, hogy ember volna, ha beszólni tudna." Csináltatott neki egy gyönyörű övet, piros bőrből, róztáblácskáu e vósettel: „Coeotte kisasszony. Francois tulajdona." A kutya pedig a mily sovány volt, oly kövér lett később Hirtelen hizott meg; már alig birta magát Szétterpesztett lábbal járt,! mint az igen pocakos emberek, nyitott szájjal szedte magába a levegőt és mind járt eltikkadt, ha egy kicsit szaladni próbált. A kertészen kivül nemsokára panaszkodni kezdett a szakácsné is A kutyák betörtek egész a tűzhelyig, az éléskamráig és ellopdostak mindent, amit értek. A háziúr megparancsolta Francoisnak, hogy Cocotteot távolítsa el a háztól. A kétségbeesett legény el akarta ajándékozni. Senkinek sem kellett. Akkor aztán rábízta egy fuvarosra, aki elviszi szekerén ós leteszi az országúton, Páris másik határában, valahol Joinville-le Pont körül. Coeotte még az este otthon volt. Messzebb kellett küldeni. Öt frankot adtak egy Havre télé menő vonat kalauzának, hogy vigye magával a kutyát s a kikötőben eressze el. Coeotte három nap múlva megint betoppant az istállóba, elcsigázottan, elkényszeredve, féldöglötten a fáradságtól. A háziúr is megsaj nálta. Nem sürgette többé, hogy tul kell adni rajta. De a kutyák megint csak előkerültek, számosabban és merészebben, mint valaha. A gazda most már igazán megharagudott, fölhivatta Francoist ós mérgesen mondta neki: Ha holnap reggelig nem dobja vízbe azt a kutyát, azonnal elcsapom magát. A legény elbusulta magát: ment az istállóba, hogy összepakolja cókmókját, mert bizony inkább elmegy. De aztán meggondolta, hogy seholsem fogadják föl, ha vele van ez az alkalmatlan állat; megforgatta elméjébsn, hogy itt elvégre is jó helyen vau, jól fizetik, jól tartják ; ez már még se érne föl egy kutyával; saját jóvolta nevében fölbuzditotta magát ós elhatározta, hogy Cocotteot másnap reggel elemészti. Rosszul aludt egész éjjel. Már hajnalszürkületkor fölkelt, szerzett egy jó erős kötelet, aztán az eb után nézett. Coeotte nagy lassan fölkelt, megrázkódott, egyet nyújtózott ós hízelegni kezdett gazdájának. A legény elvesztette bátorságát. Megsimogatta a kutya hosszú fülét, megcsókolta az orrát, kedveskedő nevekkel halmozta el. De a szomszédban hatot ütöt az óra. Nem lehetett tovább habozni. Kinyitotta az ajtót: „Gyere!" Az eb egyet csóválta farkán, megértve, hogy sétálni mennek. Kiértek a folyó meredet és magas partjára a kocsis kiszemelte, hol lehet legmélyebb a víz. Aztán a kötél egyik végét odahurkolta a szép piros övre, a másik végire pedig nagy követ kötött. Majd magához ölelte Cocottet és .dühösen csókolta mint az olyant, akitől elkeli vállni, mellére szorította, osucsujgatta, elmondta szép Cocottjának, kis Cocottjának. A kutya tűrte, hogy nyakgasiák s morgott örömében. A legény már tízszer is be akarta már lökni, de mindig nem birt a szivével. Végre hirtelen eltökélte magát és egész erejével behajította, oly messzire, ahogy csak bírta. Az eb eleinte úszni próbált, mint szokta, mikor fürdeni vitték, de a fejét lefelé húzta a kő, minduntalan lebukott. Kétségbeesett pillantásokat vetett gazdájára, küzdve, vívódva, mint a fuldokló. Aztán elmerült az eleje, csak a veszettül kapálódzó két hátulsó lába maradt ki a vízből. Majd eltűnt a két láb is.