Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-03-09 / 20. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 1902. évi 20. számához annak, aki érti a módját, hogy hogyan kell megfogni. Szeszélyes, rigolyás, mint valami elkényeztetett primadonna, aki akkor énekel, amikor neki tetszik és nagy diadalnak tartja, ha • vállalkozó szellemű fiatalemberek kifogják a lovait a hintaja elül. Azt hiszi ilyenkor, hogy most már ő azokat végkép „lóvá" tette. A tisztelt publikum is hányszor úszik ilyen pillanatin'i kétesértékü diadalmámorban, mikor a boltok áruhalmazának nagy választékában turkálva, a selejtes portékát hosszú alkudozás után, „gyári áron alul" magáénak vallhatja. Később persze boszankodik, de az mindegy, elég az neki arra az egy alkalomra, hogy benne a vételkedv alkudozó, turkáló, fitymáló étvágya kielégítést nyert. Afféle önámitás ez, mint mikor a vérszegény sápkórság azt hiteti el a növendék-leánynyal, kogy, ha krétát, meg éretlen gyümölcsöt eszik, hát az neki használ. Szóval a vásárló közönségnek nagyon sokféle rigolyái és passziói, meg szokásai vannak, amihez az elárusítónak — akármennyire fárasztók és eikedvetlenitők is azok — alkalmazkodni kell. Tudni kell „eladni". Ez egy nagy művészet. Ehhez külön természet és hajlandóság, rátermettség szükséges. Ez az előnyös lelkitulajdonság és kitanult képzettség nem minden kisiparosban van meg. Nem is lehet. De meg van pl. husz közül kettöben-háromban. jennek a kettőnek-háromnak az ügyességét, életrevalóságát, élelmességét egyszóval : „üzleti szellemét" kellene kihasználni a többi kézműves munkájának értékesítése érdekében. Hogyan ? — Hát társulási alapon. Erről már egyáltalában sok szó esett, le azért nem árt, ha újra, meg újra elsmételgetjükés egymás füléberágjuk, amit ísak valaha beszéltek, irtak, hallottunk, olvastunk erről a thémáról. A társulás eszméjét vérébe kell oltani i magyar kisiparosnak; máskép tisztára íipusztul egy pár évtized alatt ós kihal vele a vidéki kisvárosok polgárságának söme, jellegzetes magyar fajtáta. Az „édes testvér" : a kereskedelem az íagyon mostoha az iparhoz kis városokban. Elnyomja, felfalja, agyonmarczangolja az egészségtelen és néha nem is tisztességes rerseny szertelen kapzsiságával és erejével. A kisipar jóformán egymagára van íagyatva. Tétova, ügyetlen, aluszékony, gyámoltalan. Önérzetre és öntudatra kell ébrednie ÍS tanulnia kell a szomszédtól: «. sürgő Porgó, rohanó, eleven, mozgékony, mindig szolgálatkész és minden előnyös helyzetet ás reklámot kizsákmányolni tudó kereskedelemtől. Látjuk hogy a fogyasztó közönség kételkedve ma már csak nagyon elvétve jeresi fel a kisiparos műhelyét, hogy ott iiegrendelóseket tegyen; inkább megy az iz árucsarnokokba, a hol készárukban iénye-kedve szerint válogathat. • Hát, ha igy van, — pedig igy van — szzel a tapasztalati ténynyel a kisiparos iák számolnia kell. Arucsarnokokat kell állítani lehetőleg ninden vidéki városban, legkivált a köz>onti helyeken s azokban kell felhalmoz)i a helybeli és a környék kisiparának ternékeit, hogy igy a közönség könnyebben tozzáférhessen, láthassa, bírálgathassa, al;udozhassa a nagy választék különböző irtékü darabjait Ilyen árucsarnokok létesítésére egygy kisiparos önállóan nem vállalkozhat. >e pénze, se ereje, se ideje nincs hozzá. Játorsága sincs. Bele is bukna a vállal:ozásba mihamar, mert kitartás is kell ozzá. Az ilyen vállalatot csak egymással :ezetfogva, vállvetve a társulás erejével shet meginditani és fentartani. Ebhez pedig az kell, hogy maga az paros-osztáiy ne idegenkedjék az eszmétől. Üljön sorompóba minden tagja, kicsinye, agyja ; főként a nagyja : a tehetősebbje, z ismertebb, tekintélyesebb, vagyonosabb íesteremberek csoportja, hogy igy tömöűlve hitelt és megbízhatóságot kölcsöözzön az uj fiatal vállalatnak mindjárt , kezdet kezdetén. Múljon el az apró irigykedés, a kisinyes féltékenység, szűnjék meg a rátar5sság, a gyanakvás, az önző kapzsiság, ldódjék meg a zárkozóttság; legyen bialom, nyíltság, lelkesedés ós szeretet ez gy iránt az iparosság minden tagjában. Természetes, hogy a vállalat élére és esztésére jártas ügyes ós mindenkép megizható iparosokat és az üzleti könyvek és >velezések vitelére képzett szakembereket ell alkalmazni, akik rendben tudják tarmi a dolgokat, a kiszolgálás közbeu nem legenitik el a közönséget, hanem inkább íegnyerik és lekötik s az üzleti szellem s élelmesség minden megengedhető tiszisséges eszközeivel férfias kitartásban tudak harczolni az egészségtelen ós tulhaj3tt konkurenczia ellen. Ha ezek a vállalatok mentül előbb tegalakulva virágzásnak indulnának, akor pár évtized alatt ismét megváltoznék kis városok társadalmának képe, újra elfoglalná abban méltó helyét a kivesző félben levő, igazi tősgyökeres magyar polgárság: a kisiparosság, mely megerősödve és megszaporodva, öröklött józan Ítélőképességével és patriárkális tiszta erkölcseivel, tekintélyének súlyával, kedélyének iideségóvel ós hafias érzésének befolyásolhatlan függetlenségével számot tevő tétényezője lehetne a magyar közélet demokratikus irányban való fejlesztésének. Ezért kívánatos a magyar kisipar fenmaradása ós megerősödése : ami azonban máskép nem lehetséges, csak ugy, ha a kisipar a maga kifáradt, satnyulni kezdő izmait megaczélozza ós felvillanyozza egy kevés — üzleti szellemmel. Békésmegye a volt és az uj kereskedelmi miniszterhez. - Két távirat. A hivatalos lap szerdai számában jelent meg a két legfelsőbb kézirat Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszternek saját kérelmére törtónt felmentéséről és Horánszky Nándornak kereskedelmi miniszterré törtónt kinevezéséről. Békésvármegye igen nagy hálára van lekötelezve Hegedűs Sándor, a távozó kereskedelmi miniszter iránt, aki dr. Fábry Sándor, vármegyénk jeles alispánjának kezdeményezéséi s még mindannyiunk élénk emlékezetében levő rendkívüli tevékeny buzgalmára vármegyénknek 2.400,000 kor. értéket képviselő út létesítését biztosította a Ill-ik tranzverzális út kiépítése által s igy lehetővé tette, hogy a vármegye közúti alapjából többi szükségleteit is elláthassa. A vármegye közönségének soha el nem muló háláját tolmácsolta dr. Fábry Sándor kir. tanácsos, alispán távirata, melyet H e g 6 d ü s Sándorhoz intézett: Nagyméltóságú Hegedűs Sándor v. b. t. t. urnák Budapesten. A midőn Nagyméltóságod a kereskedelmi minisztérium vezetésétől viszszalép, el nem mulaszthatom, Bókósvármegye közönségének soha el nem évülő háláját tolmácsolni azon jóindulatáért, melyet Nagyméltóságod kormányzati működése alatt e vármegye iránt állandóan tanúsítani kegyeskedett. A harmadik alföldi állami ut alkotása mindenkoron kedvessé teszi előttünk Hegedűs Sándor nevét, kire mindenkor mély tisztelettel és hálával gondolunk. Fábry S. s. k. alispán. Bizalommal tekint a vármegye H or ánszky Nándor újonnan kinevezett kereskedelmi miniszter felé, ismerve annak jeles tehetségét s a közjóért lángoló lelkesedését. Ezen bizalomból fakadó érzésének a vármegye alispánja a törvényhatóság nevében alábbi üdvözlő táviratban adott kifejezést : Nagyméltóságú Horánszky Nándor keresk. minister urnák Budapesten. Békés vármegye törvényhatósága nevében mély tisztelettel üdvözlöm Nagyméltóságodat kereskedelemügyi miniszterré történt kineveztetése alkalmából, s kormányzati működéséhez, mely elé az egész ország osztatlan bizalommal tekint, e vármegye közönségének tiszteletteljes és őszinte szerencsesivánatait tolmácsolom. Gyulán, 1902. évi március hó 6-án. dr. Fábry Sándor s. k. alispán. Állítólag e változás csak átmeneti lesz, mert Horánszky Nándor a kereskedelmi tárcát csak a kereskedelmi szerződések megkötésóig fogja megtartani, amidőn Horánszky a,z akkori belügyminiszterrel tárcát fog cserélni. A belügymidiszteri tárca átmenetileg Tisza István gróf birtokába jut, aki majd alkalmas időben Horánszkyval fogja tárcáját felcserélni. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai A béke. A képviselőházi vihar, melyről lapunk más helyén is írunk, mint fővárosi tudósítónk távira;ozza, teljesen elcsendesedett és a függetlenségi párt nyugton van; a nagyakciókat leszerelték. Budapest, március 8. (Saj. tud. távirata) A képviselőház ma tartott ülésén K u b inyi Géza képviselő nagy zajban kijelenti, hogy mint biráló bizottsági tag előre nem esküdött meg, de utólag letette az esküt. K u b i n y i beszéde után több felszólalás történt, végül G a b á n y i Miklós diósadi mandátumának megsemmisítését a ház nem fogadta el, mert az ítélet formahibák miatt érvénytelen Más bizottsághoz fogják utasítani ós igazolni. A zichyfalvai mandátum ügyében elrendelték a bizonyítást a bizonyítás ellen. Tisza István — belügyminiszter. Budapest, március 8. (Saját tud. táv.) Előkelő helyről nyert értesülés szerint az Ausztriával kötendő kereskedelmi szerződós annyira igénybe veszi Széli Kálmán idejét, hogy a belügyminiszteri tárcát egy alkalmas politikusnak át fogja engedni. Választási apróságok. A zászlók és jelvények. Ezúttal is leszorult az a jelvény, amely a legelső alkalommal keltett feltűnés;: az aranyk.lász. Hanem megjelent ismét a zöld toll, mely mellett piros levélen dicséri Várkonyit az irás. A 48-asok megmaradtak az ősrégi piros toll mellett. A választásra nézve teljesen „ártatlanul" jelentek meg az ártatlanság színében „három fehér tollak"; ezek voltak a szociáldemokrata D írvas szavazói. A zászlók mind nemzeti szinüek vohak, kettő kivételével. Füzesgyarmat és Kondoros a piros-fehér-zöld mellett, fehér zászlót is hozott, ?nnak örömére, hogy a községből egy ember se hitt Várkonyinak. Kondoros még megállta a helyét, de már Füzesgyarmatról négy ember eltántorodott. El lehet képzelni, hogy miképpen fogják őket odahaza „megtisztelni". A „vulgók". Bizony csendes egy választás volt a csütörtöki. Nyugodtan viselte magát mind a két párt. Igy kell mondani, mert hát a „harmadik párt" teljes egészében mint „bizalmi férfiak" az első szavazatszedő küldöttségnél voltak. Künn erős volt a kordon; csak a vasútnál jöhettek össze az ellenpártiak, vagy a kordonon keresztül kiabáltak egymásra. A negyvennyolcasok vicceltek : - Ti papagájok ! A szocialista itt is az elv szerint vágott vissza : - Ott meg a haspárt! Vápkonyi a megváltó. Erősen heveskedik a szociálista polgár, lévén vagy három zöld toll a báránybőr kucsmára tűzve. - Várkonyi minket meg fog váltani. Várkonyi nekünk olyan, mint Jézus Krisztus! A Kossuth-szakállas negyvennyolcas itt már közbeszól, sodorva egyet a bajszán. Hát komám én nem bánnám ha az lenne... Azután meg ha éppen ugy járna mint Jézus . . . De mikor levennétek a keresztről, leshetnétek hogy mikor támad fel! A tanya. A függetlenségiek a Holler vendéglőben ütötték fel a sátorfát; a szociálisták pedig a központi és a vasúti vendéglőben. Előnyben voltak tehát egy kocsmával. A mult választáson a központi is a negyvennyolcasoké volt s a szociálisták kiszorultak a vasúti kocsmába. Sóhajtott is nagyot a kortes, hogy ide, meg oda segitse Várkonyit az ördög, mivel nincsen elég hely a poharazásra, az embernek állni kell mint a kutágasnak Ugyanakkor jön a másik; újságolja, hogy „fórba" van Várkonyi, menjünk „lehúzni." Mikor hallja a „kocsmapanaszt", elbusultan szól : - Ugyan sógor, hagyja a kocsmát. Odaadnám én még ezt is, csak lemaradna a fórbul! Ez pedig nagy áldozat egy kortestól! Szónoklat és vacsora. Barabás Béla szoktatta a népet a „szavalatokhoz." Elhallgatnák isten tudja meddig ha valaki negyvennyolcról, meg Kossuthról beszél. Meg aztán ők maguk is szeretnek jatszani a szavakkal. Most azonban nem volt semmi se. A rekedt Hen tallér az abalakhoz állott és három percig beszélt. Éljen, éljen és vége volt mindennek. A nép hiába várta, hogy legyen a Hollerben „valami." Biz' ott nem volt se beszéd, se vacsora ; még a képviselőt se látták, az is elment, Biró Benedek lakására. El is búsult a sárréti magyar, mivel hogy diskurálni, meg parolázni akart az uj képviselővel. No meg hát egész napi szaladgálás és izgalom után megszólalt — a gyomor is. ÚJDONSÁGOK. A szabadság napja. Hazafias ünnepélyek. Mikor első ragyogó sugarát leküldi a nap a szürke földre, mikor zöldül a rügy és a levél a fákon : megérzi minden magyar szív március idusának közeledtét. Az örökéletű ünneplések előre vetik árnyékukat. Megmozdul az egész megye, a társadalom maga, a körök, egyletek, testületek, iskolák ós hatóságok ; készülnek már előre, hogy méltóan fogadhassák a szabadság napját, mely mindig eljön az emberek közé, hogy élessze a hazafiság lankadó tüzét. Egész Bókósvármegyóből vesszük az ünnepélyek híreit. Nincs egyetlenegy község sem, ahol nem ülnék meg hazafias lelkesedéssel március idusát, a legszentebb magyar ünnepet. A csabai Rudolf-gimnáziumi önképző kör március idusán délután órakor a gimnáziumi tornacsarnokban rendezi szokásos hazafias ünnepélyét, melyen a gimnáziumi ének- ós zenekar is közre fog működni. A műsor az alábbi : 1. Kölcsey Hymnusa. Énekli a főgimnáziumi énekkar. 2. Március 15-én. Pályadijas óda. Irta és szavalja Áchim Géza VIII. o. t. 3. Ünnepi beszéd. Tartja dr. R e 11 Lajos tanár, az önképzőkör elnöke. 4. Petőfi: Elet vagy halál ? Szavalja U r s z i n y i Endre VIII. o. t. 5. Kuruc-dal. Előadja a főgimnáziumi zenekar 6. A magyar nők a szabadságharcban. Pályadijas munka. Irta és felolvassa Szolár Ferencz VIII. o. t. 7. Reíl L.: A költő halála. Szavalja Katona Sándor VIII. o. t. 8. Zárósz ). Mondja Szolár Ferenc, az önképzőkör titkára. 9. „Talpra magyar!" Énekli a főgimnáziumi énekkar Társasvacsorával kapcsolatos ünnepélyt tart Csabán, mint eddig értesültünk, saját helyiségében a polgári kör, az iparos olvasókör, az iparos ifjúság művelődési köre, az ács és kőmives segédek egyesülete. Az iparos ifjúság művelődési egyletének vacsoráját megelőző ünnepélyen ifj. dr. Urszinyi János mond megnyitó beszédet, Belencóresi Dezső felolvas, Pataki József ós Zsilinszky András szaval; a dalkör alkalmi ós zárdalt énekel. Mind a négy egyesület szívesen lát ünnepélyein vendégeket. Még a nagy nap elérkeztéig számos egyesület határozza el hazafias ünnepély rendezését. Békésen szintén nagy a mozgalom. Itt a gimnáziumi tanári kar azon buzgólkodik, hogy az összes különböző ünnepélyeket, egy hatalmas közös ünnepélylyé vonják össze. — Rendkívüli közgyűlés. Csaba képviselőtestülete hétfőn délelőtt 9 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melyen a gyámpénztár mult évi számadását és a Zöldfa vendéglő építésére beérkezett ajánlatokat terjeszti elő az elöljáróság. — A közigazgatási bizottság ülése. Békésvármegye közigazgatási bizottsága március havi ülését holnap, hétfőn tartja. — A csabai vasúti feljáró ügye a minisztériumban dűlőre került; a kereskedelemügyi miniszter kedvezően intézte el Békéscsaba község kérelmét s elrendelte, hogy a feljárót 3%-os arányú lejtővel épitsék. Hála ós elismerés illeti a minisztert, hogy a nagyarányú közlekedés zavartalan s immár veszély nélküli lebonyolítását a község kérelmének meghallgatásával rendezte. A vasúti feljárónak ekkénti építése azonban némi változást fog előidézni az alföldi első gazdasági vasút vonalában, amennyiben ennek vágányai a temetősor ós orosházi útról az államvasutak mellé, ennek pályatestére lesznek áthelyezendők. A gazdasági vasút vágányainak ekkénti áthelyezése bizonyos előnyt hárít Csaba községre, mert a jelenlegi vasútvonal 2599 •-ölet foglal el a közterületből, mig a vágányok áthelyezésével csupán 972 ü-öl területre lesz szüksége a vasút vállalatnak azon terméketlen, szikes, többnyire vízálló térségből, mely a vasút melletti temető és a kigyósi uti őrház között fekszik. A szikes területen összegyülemlő talajvíz elvezetéséről a társulat gondoskodik akként, hogy a vasúti töltésben cső-átereszt helyez el, valamint a kocsi forgalom akadálytalan lebonyolítása céljából vasúti átjárót is köteles lesz a Jtársulat létesíteni. Ez ügyet Békéscsaba község képviselőtestülete március havi rendes közgyűlésében fogja elintézni. — A nőegylet felolvasó délutánja. Ma délután 3 órakor gyűl össze a humánus gondolkozású közönség a csabai nőegylet felolvasására a városháza nagytermében. Mult számunkbun ismertettük a vonzó műsort, most csak azt tesszük hozzá, hogy a belépődíj hatvan fillér, melynek összegéből a szegény tanulók segélyezése fokozódik. — Színészet Csabán. A csabai szinügyi bizottság S z a 1 k a y Lajos miskolczi színigazgató jól szervezett, elsőrendű társulatának hat hétre játszási engedélyt adott. A társulat e hó 30-án, húsvét első napján kezdi meg előadásait a városi színházban. Szalkayt jól ismeri a közönség; egyike a legügyesebb vidéki színigazgatóknak, aki Csabán több éven át kedvező eredmónynyel működött. Ami pedig az igazgató társulatának jelenlegi művészeti berendezkedését illeti, elég lesz kellő tájékozásul annak megemlítése, hogy a miskolci szinügyi bizottság a színházat három évre pá • lyázat mellőzésével újra Szalkaynak adta ki s a miskolci közönség teljes megelégedését mi sem igazolja jobban, mint azon körülmény, hogy az eddigi 300J korona évi szubvenciót az igazgató minden kérése nélkül 6000 koronára emelte. A miskolci társulat működését a fővárosi kritika is elismerésre érdemesítette; tagjai a vidék elsőrendű erőiből kerültek ki. A csabai szinügyi bizottság pedig gondoskodott arról,