Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-05-15 / 39. szám

Kényes kérdésről akar szólani, kezdé, arról, hogy milyen eljárást kell követni akkor, ha valaki hirtelen meghal. A mostani eljárás az, hogy ilyen esetben a f oszol gabiró átteszi az ügyet a járásbírósághoz s ez elrendeli az esetleges boncolást, vagy megadja az el temetési engedélyt. Szerinte itt téves gyakorlat áll fenn, melynek okát a hetvenes-nyolcvanas években kiadott belügy , ós igazságügyminiszteri rendeletek téves értelmezésében keresi. E rendelet ilyen halál esetén a .őszolgabiróhoz utasítja a hullaszemlét és boncolást. A perrendtartás pedig azt mondja, hogy csak akkor kell a biróságot megkeresni, ha gyanuok forog fenn, hogy az illető nem természetes halállal mult ki. Mostani gyakorlat szerint pedig rendesen átteszik a bírósághoz az ügyet; a biró esetleg nem meri elrendelni a boncolást, felsőbb hatósága pedig elrendeli s igy sokszor exhumáció következik be. Maguk az orvosok is jobban szeretik, ha a biróság rendeli el a boncolást, mert ez esetben dijat kapnak, mig a rendőri boncolásoknál nem. Felszólalása oda csúcsosodik, tegyen a bizottság felterjesztést a miniszterhez, hogy az orvos-rendőri boncolásokat is díjazzák. Fábry alispán helyesnek tartja a felterjesztést. A felszólaló által hivatkozott bel- és igazságügyminiszteri rendeletet tényleg ugy magyarázzák, hogy az eltemetési engedély megadása a járásbíróság hatáskörébe tartozik. E kérdés már az orvos-világban is sok vitára adott okot. Maga is tapasztalta e téren az anomáliát. Hajnal István bizottsági tag az orvosok érdekében beszél, akik semmiesetre okai, hogy nincs rendőri boncolás. Haviár kijelenti, hogy nem sérti az orvosokat. Lukács főispán, elnök, szerint kettős a kérés. Egyik része a rendelet magyarázására vonatkozik, hogy miképpen helyes az értelmezése; a másik kérés pedig az, hogy a községi orvosok a rendőri boncolásokért díjazásban részesüljenek. A bizottság az indítványt ez alakjában elfogadta. A pónztárvizsgálatról szóló jelentós után, mely szerint mindent rendben találtak, özv. Tisza Kálmánná levelét vették tudomásul, melyben megköszöni a bizottság részvétét. S z t a n k ó Györgynek kivételes nösülési ügyében a honvédelmi miniszterhez beadott s onnan leküldött kérvényét a bizottság most nem vette tárgyalás alá, miután nagykorusitása még függőben van. Helmeczy Lajos ós társai füzesgyarmati lakosok közvetlenül a belügyminiszterhez adtak be feljelentést a füzesgyarmati elöljáróság két tagja ellen. A bizottság a feljelentés alapján való vizsgálat megindításával megbízza a vármegye alispánját. Majd Bakó Jakab gyulai anyakönyvvezetőnek adtak egyelőre három havi szabadságot s egyszersmind felkérik a belügyminisztert, hogy B e r g István dijnok napidijait utalványozza. D e i m e 1 Sándor felolvassa B o d o k y Zoltán dr. levelét, melyben a közigazgatási bizottságot tudatja lemondásáról. A bizottság sajnálattal veszi tudomásul a főjegyző távozását, mert nélkülözni fogja egyik jeles tagját s egyszersmind őszinte köszönetét és elismerését fejezi ki munkásságáért. Uj kígyós községében 64y

a fél kézi napszám útadó tartozást ismeretlen helyre való távozás folytán behajthatatlanság címén töröltek. Doboz község képviselőtestületének az 1908- évi közmunkatartozás felerészének kényszer megváltása tárgyában hozott határozatát jóváhagyták. A pénzügyigazgató jelentése szerint a mult havi adóbefizetés 8067 koronával kedvezőbb, mint az előző év ugyanezen havában. Több adóhivatali pénztárt váratlan vizsgálat alá vettek ; mindenütt rend volt. A harmadosztályú kereseti adót kivető bizottságok megkezdték működésűket s e hónapban kivetik az általánot jövedelmi pótadót is. A tanfelügyelői előadmányok közül nagyobb figyelmet, keltett a Mezőberényben létesítendő gazdasági ismétlő iskola ügye. A közoktatásügyi miniszter létesíti az iskolát, ha a község eleget tesz a követelményeknek. A miniszteri leiratot kiadják Mezőberény elöljáróságának. Horváth János csorvási községi ismétlő iskolai tanitó ellen, ki a dijat felvette, de az oktatást nem teljesiti, elrendelték a fegyelmi eljárást mulasztás cimén. A tiszti főügyész kisebb jelentőségű, cselédügyi és felebbezési előadmányai után, az árvaszéki elnök jelentéseit hallgatta meg a bizottság. Azállamépitészerti hivatal előadmányai közül vitára adott alkalmat az orosházi járás főszolgabirájának jelentése a Trautmannsdorf-féle birtokon létesítendő uj mezei dülőut ügyében, mely a csabai birtokkezelő tanácsot, mint eladót igen érdekli. Haviár Lajos részletesen ismertette az ügyet a bizottság tagjai előtt. Az uj mezei dűlő útra szükség van, mert a birtokosok nem tudnak parcelláikhoz iutni. AZ ut létesítésének költségei pedig a csabai birtokkezelő tanácsot terhelik, mint eladót. A költségek a kisajátításból állanak majd elő. Dr. Zsilinszky Endre más oldalról fogja fel a kérdést ós más szempontokból ismerteti az ügyet nagy részletességgel. Elmondja, hogy a birtokkezelő tanács azzal a feltétellel adta el a birtokot egyeseknek, hogy az egész területen középen keresztül menő dülőutat nem tartja fenn, hanem e helyett ntat nyit a birtok két szólón. Vörös József az ut egy részét, mely birtokán ment volna keresztül el is zárta. 8 hogy a birtok egyik szélén létesült csak a dülőut s a középső utat, nem zárták el, annak nem a birtokkezeld tanács az oka. Az előbb mondottakat értekezleten határozták el. S midőn az illető tulajdonosok a középső ut mellett építkezni kezdtek, a tanács értesítette őket, hogy ne építkezzenek, mert az az ut nem lesz fenntartva. Most ott tanyák vannak s természetes, hogy a dülőutat ott kellene vezetni, melynek egy részét Veres József elzárta. Igy kisajátítási eljárás lenne szükséges. Szerinte a csabai birtokkezelő tanács nem hibás ós igy nem is terhelhető. Dr. Lás^zló Elek szintén hosszan beszól. Kijelenti: biztos tudomása van arról, hogy a vevők szerződésében nincsen meg az, kogy a középső utat bezárják. Most már az ut szólón tizennyolc épület van s nem lenne helyes ós méltányos dolog, hogy ott ne nyissanak utat. Az államépitószeti hivatal főnökének előterjesztósót pártolja. Zsilinszky Endre, Haviár Lajos majd László Elek ujabb beszéde után a közigazgatási bizottság elfogadta az államépitószeti hivatal előterjesztését. * Az ülésen jelen voltak: dr. Lukács György elnök, dr. Fábry Sándor, dr. Deimel Sándor, Csák György, Haviár Lajos, dr. Liszy Viktor, Jantsovits Péter, dr. Zöldy János, dr. Zsilinszky Endre, Rosenthal Ignác, Haviár Dániel, dr. László Elek, dr. Hajnal István, Keller Imre. A nagyságos ur fáradtan, lihegve rogyott le a térdeplő zsámolyra. Izgatottan, szakgatott mondatokban kezdett hadarni. — Istenem uram . . . elmondom már ón is az enyémet. . . pedig ugy is mindegy az már . . . A tisztelendő ur közbeszólott; — De megkönnyíted magad fiam . . . — Igen, igen . . . ezért akarom ón is . . . Azt a kocsmárost tisztelendő ur . . . — Miféle kocsmárost fiam? — A kiért ide kerültem .... akit agyonlőttem . . . azt ón nem a pónziórt lőttem agyon tisztelendő ur . . . Es zokogva hajtotta fejét a pap reverendájára. Az pedig vigasztalta, csitította. Biztatta, hogy vegyen erőt magán. Többet ér egy megtért bűnös az Urnák, mint — A szolgabíró közbevágott. — Nem a pónziórt, nem a pénziért! Szinte ordította, mintha jól esett volna a lelkének, hogy végre kimondhatja azt, a mi annyi idő óta fojtogatta. —' Hát miért fiam ? — Hát . . . egy . . . egy aszszonyért. Isszonyu csendesség lett. A pap sem tudta, mit csináljon. Fakg»ssa-e tovább, vagy adjon neki bűnbocsánatot. Később mégis meggondolkozott. — Mondd el fiam, amivel könnyitesz magadon. A nagyságos ur fölemelte sáppadt arcát ós mintha már kissé megkönnyebbült volna, folyékonyan suttogá tovább. — Egy bálon voltam azon az éjszakán. Kártyáztam ós szándékosan veszítettem, hogy korán menekülhessek . . . Két óra felé ott is hagytam őket. A főjegyzőnó már előbb haza ment . . . Beteg lett a bálban. ^ négy szürke ugy röpített bennünket a zsámboki csárda felé, mint a villám . . . Elhallgatott, gondolkozott egy kissé. — Hej a csárda kis ivójában . . .Égve hagytam a lámpást, az ajtót elfeledtem bezárni . . . elveszítettem az eszemet ós . . . ós ... véletlenül ránk nyitott a korcsmáros. A nagyságos ur ismét zokogni kezdett. — Ne sirj fiam . . . mondogatta a tisztelendő ur és lopva két könycseppet törült ki a szeméből. — Két gyermeke volt annak az aszszonynak ... — gyónta tovább a szolgabíró. Érzékeny teremtés volt . . . belehalt volna a botrányba . , . Hát kirántottam a pisztolyomat ós a négy szürke csak az asszonnyal röpült vissza hajnalban... * Sokáig ülhettek némán, szótlanul a kápolnában, amikor fölrezzent a tisztelendő ur. — Az Ur adá Ádámnak Évát. Aldassék érte a neve — mondta halkan. Azután hozzátette : — imádkozzál fiam száz Miatyánkot ós száz Űdvözlógyet. Majd közön bősen, hadarva el a szokásos formulát: — Ego te absolvo. És mert a nagyságos ur nem akart megmozdulni, megrázta egy kissé a fejét. — Eredj fiam nyugodtan a celládba. Az isten megbocsátja neked a bűneidet. A szolgabíró fölállott. Halvány arca mintha elvörösödött volna egy árnyalattal. Meghajlott termete kiegyenesedett, szemei férfiasan villantak meg üregeikben, akadozva, zavartan, de érces hangon fordult a paphoz: — De tisztelendő atyám ... a mit mondtam, el van temetve örökre! . . . . Tompán felelt a pap. — Örökre fiam . . . És egy néhány perc múlva becsapódott a nehéz tölgyfaajtó a nagyságos ur mögött. Neki fogott a — bűnbocsánatnak . . . iparunk fejlesztése érdekében. A nyugati civilizáció hullámcsapásai már átcsaptak Magyarország határain és mi is uszunk az árral. Egy kicsit még ügyetlenül, el-elfogyó lélekzettel, de kétségtelen : sok jó igyekezettel. Azonban, hogy teljesen benne volna nemzeti életünk a nyugat nagy áramlatában, azt a legvérmesebb túlzás sem állithatja. A. maradiság romjaira még sok követ kell össze hordanunk, hogy fölötte nemzeti életünknek erős, sziklaszilárd épülete felemelkedhessek. Azok a mozgató erők, amelyek a nyugat nagy nemzeteit a fejlődós utján előbbre viszik, nálunk még szétforgácsolódnak az eszmék, ötletek zűrzavarában. Mi még jórészt az ösztönök korát éljük, akár a gyermek, aki itólet nélkül, de természet-fölöttinek tetsző helyes érzékkel kerüli a veszed ;lmet, amelynek nagyságát, mértókét valójában nem is ismeri. A világ nagy gazdaságában ex az ország eddig puszta raktár volt, amelynek ajtaján megrozsdásodott a zár. Össze volt hordva benne minden, ami vagyont, értéket jelent, de felhasználni azt, senki sem tudta. Rajta hát, had járják be ezt az elmaradott hazát a nyugati kultura friss, ujitó áramlatai; frissüljön fel benne nemzeti, államgazdasági életünk: Európaiasodjunk! Az uj kor boldogulási feltóteleit jellemzi, hogy az államilót szenzibilitása a közgazdasági kérdések felé hajlik. A közélet szóles küzdőporondján nehéz fegyverzetben vonulnak fel a közgazdasági érdekcsoportok képviselői ós nagy harcot vivnak egymással. Az utóbbi évek harci lármájában egyre erősbülő vészkiáltásként hangzik minálunk az ipar tespedése. Európai fogalmak szerint magyar iparról szó sem lehet s ennek ü szomorú beismerése nyomán életre kél immár az ösztön: fejlesszük a magyar ipart! Hogyan ? Miért ? Nehéz kérdés ez s a feleletet hiába is keressük a külföld iparfejlesztési munkájában. Más feltételek azok, amelyek mellett iparunkat a fejlődés útjára terelhetjük, mint a külföldié. Külön nemzeti politikánk karaktere szerint kell ezt a fejlesztő munkát kiépíteni. És ipari foglalkozással egy időben ós egyszerre munkásbajokat is orvosolnunk kellene. Az iparfejlesztés munkája a maga fokozatos haladása utján egyenes arányban áll a munkaerő igénybevételével, ugy a kisiparnál, mint a nagyiparnál. íme az iparfejlesztés egyik fontos, nagyjelentőségű konzekvenciája ! Szociális nézőpontjai vannak tehát a mi perspektívánkban az iparfejlesztés munkájának Az ipari feldolgozásnak régi, hogy ugy mondjuk, eredendő bűnét kellene expiálni. Nyerstermónyeinket eddig feldolgozásra jórészt a külföldnek engedtük át. Az idegenből aztán feldolgozottan szörnyű árakon vásároltuk vissza, megfizetvén rajta sok csomó közvetítési dijat, meg még sok más egyebet, A. nyerstermónyek földolgozása történjék ezentúl idehaza ! Óriási tökenyereséget jelentene ez s az ipari élet élénkségét is fokozná. Példát hozunk fel: a gyapjút idegenbe viszik tőlünk, ós ugyanezt a gyapjút aztán, posztónak feldolgozva, óriási áron vesszük meg. A gyáriparnak az őstermeléssel kapcsolatban kellett volna haladnia. De a nyersanyagkivitel eddig oly nagy volt, hogy a gyáripar mit sem fejlődhetett mellette. Hogy most már az iparfejlesztés munkájához rendkívüli eszközök kellenek : ez kétségtelen. Sok mulasztást kell helyrepótolni egyeseknek, a társadalomnak, de főleg az államnak. Tömérdek energiával kell küzdenünk iparunk fejlesztésén, mert különben boldogulásunk legjelentősebb alapfeltételét romboljuk szót. Csak erős, rendkívüli ós okos munka árán lehetünk benne a világ nagy piacá ban; de nem ugy mint eddig: raktáraképen a felhalmozott, de feldolgozatlan értéket jelentő anyagnak, hanem mint tényezője a nyugati világpiacnak. A békés-földvári vasút átvétele A motoros vasút Iránya. Az első alföldi gazdasági vasút igazgatója Sármezey Endre, a mult héten tárgyalt Békés községével a békés—békésföldvári vasút átvétele ügyében. A békési képviselőtestület e célra bizottságot küldőt ki, melynek tagjai Varga Gábor községi biró, Szathmáry Gábor első jegyző, dr. I g a z Pál ügyész, E m p e r 1 Ernő ós Konkoly Jenő. Mielőtt a tulajdonképeni tárgyaláshoz fogtak volna, az építendő vasútnak még mindig függőben levő irányát akarták eldönteni. Eredetileg a gróf Teleki-utcán keresztül jött volna a községbe a vasút. Ezt két községi képviselő megfelebbezte ; a közigazgatási bizottság a felebbezóst elvetette ugyan, de a községet ujabbi határozathozatalra utasította. A képviselőtestület egy ujabbi gyűlésen első határozatát meg is változtatta ; a gróf Teleki-utcát elejtette s a vasút irányát á nagy vásártér felöl jelölte ki. E határozatot ismét megfelebbeztók, de bizonyos, hogy az érdekeltség képviselőjének a tárgyaláson tett határozott nyilatkozata fölöslegessé teszi a vármegye határozatát A vállalat semmi szin alatt nem vezeti a vasutat a nagy vásártér felé, mivel ez irány sok kisajátítás és nagyszámú átjáró építése folytán a költségeket nagyon megszaporítaná. Azonban a községnek Sz a thmáry főjegyző által előadott kívánságát Sármezey elfogadta ; a kettős-kőrös hidon tul a faldülőn ós Kárásztelken végig, majd Bélmegyeren keresztül az e célra kijelölt csatorna hosszában fogják a vágányokat lerakni, még pedig oly kikötéssel, hogy a bólmegyeri földek vizének levezetésére szolgáló csatorna medrét a vasút tartozik ápolni ós jókarban tartani. A békés—békósföldvári vasút átvételének kérdésében ugy látszik nem csalódtak azok, kik a miniszter leiratához oly nagy reményeket fűztek. Sármezey a miniszterrel törtónt előzetes tárgyalás után most már kijelentette az érdekeltség nevében a tárgyaló bizottságnak, hogy hajlandók a vonalat 260,000 k orona vételárban átvenni, de azon határozott kikötéssel, hogy azt üzemben nem tartanák ós mint rájok nézve teljesen fölösleges dolgot felszednék. A bizottság az ajánlatot nem fogadta el. Ekkor közölte Sármezey a bizottsággal azt is, hogy a minisztériumban történt tárgyalás alkalmával a miniszter hajlandónak nyilatkozott a békósföldvári vasutat 90,000 koronáért átvenni az állam tulajdonába, de a vonalat tisztán teheráruszállitásra tartaná üzembe. Az uj vasút a Sárrét felöli teherszállítást a békósföldvári vonal békési állomása felé irányítaná s a mennyiben a vasút jövedelme a befektetett tőkének 5°/

0-jót meghaladná, fentartja magának a jogot, hogy a község javára szedett dijpótlókot leszállíthassa. Ez ismét nem elégítette ki a község kívánalmait; ennek folytán a bizottság végrehajtja a képviselőtestületnek ez ügyben hozott határozatát, mely szerint: ha az egyezség az A. Cs. E. V. al nem jöhetne létre, a miniszter kérendő fel, hogy vegye át egészen a vonalat s tartsa azt továbbra is üzemben, ne csak teher, hanem személyszállításra is. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai, A díszszemle. Budapest, május 14. (Saját tud. táv.) Ü. rendes díszszemle, melyet a vérmezőn szoktak megtartani, az esős időjárás miatt máról elmaradt. A külügyi albizottság ülése. Budapest, május 14. (Saj. tud. távirata.) A delegáció külügyi albizottsága ma délelőtt összes hátralevő ügyeit letárgyalta. G oluchovszky miniszternek bizalmat szavaztak. A szt.-pierrei katasztrófa. Budapest, május 14. (Saját tud. táv.) Párisból érkező távirat jelenti, hogy a Martinique-sziget tűzhányó kitörése következtében elpusztult Szt.-Pierre város már megközelíthető. A romokból már nem száll a füst és a gőz. Eddig kétezer megszenesedett holttestet találtak. Csánki Dezső könyve. Magyarország földrajza a Hunyadiak korában. Az akadémia nagy-, kétszáz aranyas jutalmát, a melylyel évenkint más-más tudományszakból az időközben fölbukkanó legkitűnőbb munkát koszorúzzák meg, ez idén Csánki Dezső rendes tag nyerte el Magyarország történeti földrajza aHunyadiak korában cimü munkájával, amelyből eddig három nagy kötet jelent meg. A történet-tudományra minden hetedik esztendőben kerül sor, s igy esett, hogy az akadémia csak most jutalmazta Csánki munkáját, amelynek harmadik kötete már 1897. nyarán megjelent.