Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-05-15 / 39. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Csütörtök, május hó 15-én. 39. szám Bi BEKESMEGYEI EOZLONY Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kézüatok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 lillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A külügyi politika. Békéscsaba, május 14. Európa figyelme most ismét Buda pest felé irányul. A delegációk itt üléseznek s a delegáció tárgyalásai mindenkor nagy érdeklődést keltenek Európaszerte. A nemzetközi helyzet nyugodtsága nem indokolja ugyan különös módon ezt a nagy érdeklődést; mi magyarok mégis igaz örömmel veszünk tudomást arról, hogy országunk székes-fővárosa ismét — habár csak rövid időre — fokusává lett az osztrák-magyar-monarkia külügyi kormányzásának s hogy az európai diplomácia legalább ez uton nyer tudomást arról, hogy Magyarország nemzetközileg egyenjogú állami szövetségese Ausztriának. A dualizmusnak, illetőleg a delegácionális intézménynek talán épen az a legörvendetesebb eredménye, hogy Európa ezen az uton minden második évben tudomást vesz erről a nevezetes tényről. A nemzetközi visszonyoknak békés alakulása, amiről nemcsak a külügyminiszteri expozé, de a delegácionális trónbeszéd is örömteli szavakkal emlékezett meg, előre is bizonyossá tette azt, hogy Goluchowsky expozéjától ezidén aligha várhatunk szenzációsabb megnyilatkozásokat. Legfeljebb arra voltunk kíváncsiak, mit fog a hármas szövetség inibanlétéről mondaü. S Goluchowsky gróf erről a nevezetes kérdésről mindjárt beszéde elején el mondta véleményét, illetőleg ismertette a való tényállást. Tudatta, hogy ez a szövetség még csak jövő év május havában jár le, d; az eddig folytatott tárgyalások alapján immár bizonyosra vehető, hogy a szövetség lényegileg a régi megállapodások alapján, meg fog újíttatni. Ennek a kijelentésnek, — főleg, ha beigazolást nyer a miniszternek az az Ígérete, hogy a szövetség gazdasági áldozatok nélkül fog megujittatni, — Magyarország csak örülhet. A hármasszövetség békés .jellege nemcsak hogy nem ellenkezik az ennek ellensúlyozására létesült francia orosz szövetséggel, hanem ellenkezőleg, a két szövetség mintegy kiegészíti egymást a státusquó fentartására irányuló politika tekintetében s mivel ez a két nagy szövetségi csoportosulás nerrcsak hogy nem bontotta meg a nemzetközi békét, hanem végső eredményében min ikét szövetség alapbiztosítékává lőn az európai egyensúlynak, külügyminiszterünk s a többi diplomaták immár bizelommal üdvözölnek minden ujabb csoportosulást, biztosítékait látván ezekben is a békének és a nemzetközi egyensúlynak. Ugyanebbe a kategóriába tartozik az osztrák-magyar-orosz egyezmény is, mely 1897 ben jött létre és azóta nemcsak hogy eloszlatta, vagy legalább is a minimumra leszállította a köztünk és Oroszország közt fenforgó ellentéteket, amellett, hogy biztosította a Balkánbékét, de erőben és bensőségben gyarapodván, a jövőre is nagy jelentőségre és szerepre van hivatva a Balkánbéke fentartása szempontjából. Hogy mennyire jogosult a külügyminiszternek az orosz-osztrák-magyar egyezmény szilárdságába vetett bizalma, kitűnik abból is, hogy épen most érkeznek hirok Szentpátervárról, melyek tudatják, hogy az orosz kormány is újból komoly figyelmeztetést iztézett a Balkán nyugtalankodó államaihoz, követelvén, hogy hagyjanak fel ábrándos terveikkel s fogjanak hozzá a belső állapotok szanálásához. Vájjon lesz e foganatja ennek a felszólításnak, nem tudjuk; de az a szigorú hang, melylyel Goluchowsky gróf I örökországról szól s az a leckéztető modor, melylyel Bulgáriáról és Szerbiáról megemlékezik, valamint az a körülmény is, hogy Oroszország épen most látja helyénvalónak komoly intelmet intézni a zavargó elemekhez, amellett tanúskodik, hogy a balkánbeli viharfészekben csakugyan kóros állapotok vannak s legfeljebb a két nagyhatalom együttes nyomása állhatja útját a nagyobb bajok kitöré sének. Fontos ós jellemző az a szigorú hang, melyen a külügyminiszter Törökországról szólt. Goluchowsky nem most sarkalja első izben a portát a szükséges belső reformok végrehajtására, de ilyen keményen még nem bánt el Törökországgal, mint most. Ám a külügyminiszternek ez a lesújtó Ítélete részben igazolni látszik azt a hirt, hogy monarkiánk rá akarja tenni kezét Albániára s hogy egyáltalán hódítóiig akar fellépni a Balkánon. Csakhogy ezt a felfog ist halomra dönti az a tény, hogy külügyminiszterünk igen meleg és dicsérő szavak ban szól Románia ós Görögország békés viselkedéséről. Amidőn tehát Goluchowsky határozott megrovásban részesiti a zavargókat s viszont di csérettel szól a béke támaszairól, lehetetlen, hogy diplomáciánk önmagát dezavuálja azzal, hogy maga is a rendbontók sorába lép. Egészben Goluchowsky expozéja azt a benyomást kelti bennünk, hogy a nemzetközi béke ma inkább, mint valaha, biztosítva látszik s hogy az orosz-osztrák-magyar egyezség folytán a Balkánon sikerül továbbra is fentartani a békét. Amennyiben azonban AusztriaMagyarország ás Oroszország együttes eljárása dacára is megzavartatnék a béke és felbomlanék a státusquó, az ügyek végleges rendezésénél Oroszországot nem magunkkal szemben, hanem oldalunkon fogjuk találni. Amit tudnunk örvendetes és megnyugtató. A vármegyei közigazgatás egy haya. A bizottság ülése. A mostani duzzogó május, mely minden áron megakarja cáfolni régi jó hirét, kedvezett a „közigazgatásnak". A reggeli éles szól langyos meleg szellőbe olvadt s a nap kellemesen küldte alá meleg sugarait. A kisterem lassankint megtelt s a gyűlés előtti szokott diskurálást — mint rendesen, ugy most is — a főispán belépte csendesítette el. Es dr. D a i m e 1 Sándor ismert szigorú hangján olvasni kezdte az alispáni jelentést. Legelsőbben arról emlékezik meg a jelentés, hogy a közbiztonság nem volt kedvező a mult hónapban. Több gyilkosság (Mezőberóny, Doboz) törtónt, melyeknek ügyében a nyomozás már be van fejezve. Azonkívül volt 12 öngyilkosság ós nyolc baleset. Tüz kilenc esetben fordult elő. A jelentós közgazdasági része elmondja, hogy az őszi vetések mindenütt szépek s a fagy nem okozott nagy károkat s hogy Csabán luxus-lóvásár volt. Megindítottak néhány legyeimit; a sorozások teljesen befejeződtek. Rigadós állatbetegségek nagyobb 1 számban merültek fel, mint az előző hónapban. Az alispáni jelentós után felemelkedett I H a v i á r Dániel bizottsági tag. Bekésmegyei Közlöny tárcaja, Árván, magamban . . . Árván, magamban járok, kelek . . . Édes ! ha tudnád, mit szenvedek ? 1 A szomorúság pernyéje már Hull a szivemre, És életemnek parázstüzét Váltja hidegre. Ha újra jönne a mult idő ! . . . Oh, jól tudom, hogy nem jő, nem jő ! Pedig de várom, bár hasztalan: Az vissza nem tér ! S míg várok, várok: a lelkemet Belepi a dér • . . Végváry Ferenc. A nagyságos ur. Irta: Lázár Ernö. Húsvét vasárnapja volt és a fegyház kápolnájában is megszólalt a csöngettyü. A.z udvaron keresztül szállingózni kezdtek i fegyencek a kápolna felé. Vagy három nap óta esett az eső, nágy pocsolyákban íllott meg a viz mindenütt. Hideg, tavaszi szél alatt hajlodoztak a rügyező fák ágai. íV fegyencek azért lassan, vontatott, ácsorgó épésekkel ballagtak egymásután. Mint az )lyan ember, akinek nincsen sietős , dolga. Eladd teljék ezzel is az idő ! gondolták magukban. A kápolnában szótlanul ültek be a jadokba. Hosszasan nézett el egy-egy smber maga elé. Nem igen gondolkoztak lemmiről. Arra is lesz idő még ! Kifutja ibból, a mennyi kijutott mindnyájunkíak . . . Elhízott, gömbölyű, pozsgás arcú reverendás pap jött be aztán. Mélyen meghajolt a kereszt előtt. Köhintett egyet-kettőt, körülnézett a liallga, tóságon, aztán csupa megszokásból, üresen kongó, erőtelen hangon belekezdett a be szédjébe : — Igazán, nagyon örvendek azon kedves hiveim, hogy ilyen szép számban vagytok jelen . . Hosszasan beszólt a jámbor a lelki üdvösségről, meg a túlvilági életről. A mi azon innen van, ugy sem érdekelte már a hallgatóságot. Később előkészületeket tett a gyónáshoz. A darócruhás, villogós szemű fegyencek, megjuhászkodva, elérzékenyedve járultak egymás után a kövér papocska karosszéke mögé. Csak egy beesett arcú, görnyedt hátú, sovány alak indult kifelé a kápolnából. Az egyik revolveres fegyőr utána kiáltott. — 640 ! A sovány fegyenc megállott. — Hova megy ? — A cellámba. — Nem gyón ? A fegyenc zavarba jött, majd durcásan válaszolt. — Nem szoktam . . . — Maga katolikus ? — n.z voltam . . . — Hát most nem az ? A másik gondolkozni kezdett. Fölhúzta beesett, megrokkant vállait. Fakó, ráncos arca eltorzult kissé, mintha mosolyogni akart volna. — Most . . . Most haldokló vagyok .. . És kacagni kezdett olyan szakgatott, rémes állati hangon, ahogy borzasztó, viharos éjszakán szokott fölhangzani meszsziről valami vonítás . . . A 640-est különben nagyságos urnák hívta a fegyházban mindenki. Valami szolgabíró, vicispán, vagy micsoda volt valamikor. Négy lóval járt világéletében mindig, pedig az apjáról már alig maradt reá i valami. Csinosabb fiút, nagyobb gavallért, szebb embert és jobb pajtást husz vármegyében sem lehetett találni nála. Bomlottak is utána az asszonyok. Akárki lányát elvehette volna Dunántul. Egyszer aztán a megyebálon egy ültő helyében elveszített vagy h ttezer pengőt. Nem lett volna olyan sok pénz az, de a szolgabírónak nem volt a zsebében félannyi sem. — Délire itt lesa a pénz urak! — mondta félvállról. Aztán vette a kabátját ós nyugodtan lefelé indult a lépcsőkön. Másnap reggel villámgyorsan terjedt el a hir, hogy a szolgabíró agyonlőtte hajnalban a zsámboki korcsmárost. Ott csípték el a nagy ivóban, még a kis ujját sem mozdította meg. Hiába fakgatták, hiába kérlelték, egy szót sem tudtak belőle kiszedni. Akkor világosodott meg valamennyire a dolog, mikor kitudódott, hogy a korcsmáros előtte való napon huszonnégy ökröt adott el a debreceni vásáron . . . — Jesszus Mária ! — csapták össze kezeiket a szép asszonyok Persze, hogy v kártya . . . Csak a főjegyző csapott dühösen lefelé öklével a levegőben, mikor a felesége telemagyarázta fejét a következtetésekkel. — Hagyd az Isten poklába! Csak a négy szürkéje megérte azt a kis pénzt. . Hát az a „kis pénz" igazán nem ért meg tizenöt évi fegyházat. A nagyságos ur a fegyházban sem változott meg. Nem állott szóba senkivel, nem kérdezősködött senkitől. Ha pedid őt ! merte valaki megszólítani, kurtán válaszolt. De délceg termete hamar megrogyott. Az egészséges, barna arc, melyet annyi szép asszony csókja szántott egykor, beesett, megráncosodott, megfakult. Mint egy vörös selyem napernyő, ha színét meg1 szítta a nap. Az emberek nagyon hamar elfeledték. Dunántulról, ahonnan abba a sárgára meszelt, régi erdélyi várba szállították, nem igen vetődtek ismerősök. Talán az egyetlen fegyenc volt, akit senki sem látogatott. De minden esztendőben, a megye-bál évfordulóján érkezett a fegyházba egy hófehér — kamólia csokor . . . Ott állottak a kápolna falán szép rendben egymás mellett . . . kettő . . . három négy . . . Mindenik egy-egy hosszú, rettenetes esztendő. A- nagyságos ur szokatlanul sápadtan, izgatottan érkezett a cellájába. Indulatosan járkált föl ós alá. Sötét szemei rémesen villogtak átlátszó viasz-szinü arcában. Senki sem volt a szobában rajta kívül. Egyszerre hevesen, fuldokolva zokogni kezdett Ráborult a durva pokróccal leterített vaságyra, amely nagyokat nyikorgott a zokogó ember vonaglásaitól. A folyosón sétálgató fegyőr beszóllott az ajtó kis ablakán: — Mi baja a nagyságos urnák ? A 640-es fölemelkedett. — Szeretnék visszamenni a kápolnába. — Minek a ? — Gyónni akarok . . . Az ajtóban megnyikorgott a kulcs. A nagyságos ur támolyogva vánszorgott lefelé a rácsos folyosókon. A fegyencek mindenütt összesúgtak utána. — Sir a nagyságos ur . . . A kápolnában, melyben valaha szépséges várkisasszonyok imádkoztak reggelenként, már alig lézengett egy két fegyenc. A kövér, pozsgás arcú pap fáradtan hallgatta az apró bűnöket: . . . nem imádkoztam, szökésre gondoltam.. . káromoltam az Istent.