Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-04-13 / 30. szám

igy körülbelül 1 millió koronát kellene fedezni a községeknek. Ezt a községek maguk közt részvényjegyzéssel osztanák meg, s e részvény jegyzés arányában osztozkodnának az üzleti haszonban vagy veszteségben. A befektetési tökét a községeknek természetesen kölcsön kellene venni, nem rendelkezvén ennyi készpénzzel. A kölcsön után az árfolyam veszteséget is felszámitva, mintegy 5'25 amortisationális kamatot kellene fizetni a mai kamatláb mellett, mi 1 millió korona után 50 évig évi 52500 korona kiadást tenne ki. E kiadáshoz járulnának még az üzemi kiadások, melyek'mennyisóge részben attól függ, hogy hány előfizetője volna a vállalatnak, vagyis, mily nagy üzemet kellene fenntartani. Ha a magán világítási árakat 16 gyergyafényü lámpa után hektovatt 6 fillérben állapítaná meg a szövetkezeti községek e közös vállalatuk vezetésére kiküldött szindikátusa s igy, — tekintve hogy egy hektovattóra, két égésiórát tesz ki — egy 16 gyertyafónyü lámpa égési órája 3 fillérbe kerülne, (10 gyertyafónyü 2 fillér, 5 gyertyafónyü 1—2 fillérbe) ily olcsó árak mellett remélni lehetne tényleg a teljes érdekeltségi csoportban átlag mintegy 12000, 16 gyertyafónyü izzólángra előfizetőt. Az egyes magán világítási lámpák évi égési tartamát 600 órára preliminálván (körülbelől másfélóra igénybevétele egy izzó lángnak naponta): 7.200,000 égésióra áramfogyasztást nyerünk. Ez 3 fillérrel szorozva: 216.000 korona bruttó bevételt mutat. Az előfizetők ily számának előirányzása mellett megtudjuk állapítani az üzemköltségeket is. Ezek : 1. Javítások, újítások és leírásokra az építési tőke 3%-a vagyis 35.000 kor. 2. Anyagszükséglet: a) Szénfogyasztás. 12000 magánlámpa a 600 óra 7.200000 óra, 1600 utcai lámpa á 2500 óra ~ 4.O00.COO lámpa óra, vagyis 1.120.000 lóeröóra + 40% veszteség = 1.568.000 lóerő óra X 2 kg. (kőszén), a kőszén kilogrammját 2 fillérbe számítva 62700 kor. b) kenő és tisztító anyagok 50 0 kor. 3. Személyzet: 1 üzemvezető á 5000 kor. 1 könyvelő d 4000 kor. 2 gépész 6000 kor. 1 felügyelő a kapcsoló táblához 2500 kor. 2 fütő 3000 kor. 3 szerelő 6000 kor. személyzet az érdekeltségi községekben 16000 kor. . . . 42500 kor. 4. Irodaszerek és előre nem láthatókra 6000 kor. Ezzel szemben állítva a fentebb prealiminált bruttó bevételt . . 216.000 kort. kitűnik, hogy 12000 korona évi tiszta haszonra van kilátás s emellett a községek közvilágítása teljesen ingyen láttatnék el a közös vállalat által, mi pedig magában véve is nagy haszon, hisz például Gyulaváros évente 10000 koronát fizet a világító társulatnak közvilágításért s az utcai világítás a tervezetben kielógitőleg állapíttatott meg a „kiadások 2-ik pont" szerint 1600 utcai lámpa vétetvén fel, még pedig Csabára 550, Békésre 250, Szarvasra 400, Orosházára 400 lámpa. Természetesen csak combinativek ez adatok, de szakértői combinatión alapulnak. Közlésükkel csak hozzávetőlegesen tájékoztam akartam a közönséget. A' végleges költségvetés a szövetkezet megalakulta esetén, ez által, az összes adatok pontos meghatározása mellett volna_ elkészítendő. Nézetem szerint azonban, hogy ha nem is hozna tiszta jövedelmet a vállalkozás, ha nem is maradna ingyenben, vagy olcsón a községi közvilágítás, úgyis nagy haszonnal járna a központi világításra való ezen szövetkezés, mert a közvilágításnak a ténylegyes közszükségletnek megfelelő berendezése mellett — a mi hatósági feladat — községeink még lakosságuk vitális érdekét is kielégítenék a jó ós olcsó magán világítás biztosítása által. Ajánlom közöngünk ós községeink figyelmébe a felvetett eszmét s örömömre fog szolgálni, ha azzal közérdekeinket előbbre vihetem, vagy legalább is egy későbbi megoldást elősegítettem. A közigazgatási bizottságból. Összes üzemi kiadások: 151.200 kor. Ezüzemi kiadásokhoz hozzáadva a fentebb megjelölt amortisationális kamatokat . 52.500 kor. Az összes évi kiadás kitenne tehát 204.000 kort. Az áprilisi ülés. Amiként az idő szomorúra hajlott a szürke fellegekkel s csepergő esővel, szomorú hangulattal kezdődött az ülés is. Lukács György főispán a nagy halottról, Tisza Kálmánról emlékezett meg, aki a közigazgatási bizottság intézményét létesítette. Melegen és szép szavakkal méltatta T i s z a érdemeit és indítványára a bizottság elhatározta, hogy a nagy államférfi emlékét jegyzőkönyvileg megörökíti s a gyászoló özvegyhez részvétiratot intéz, Az alispáni jelentós megemlékezett Várkonyi István izgatásairól ós lázitásáról, melyekre nézve, mint mult számunkban emiitettük Tóth alügyész gyűjti a tanúvallomások adatait. Az állator-vosi és pénztárvizsgálati jelentést minden észrevétel nélkül tudomásul vették a bizottsági tagok, A főorvos jelentéséből kitűnt, hogy a kanyaró szórványosan fellépett több községben; Bókéssámsonban, Tótkomlóson pedig járványszerüen. A trachomások létszáma héttel emelkedett; a mult hóban 215 volt. Útadó ügyekben Körösladány község kapott kedvező határozatot: 1112 korona útadót törültek. A mezőberényi gőzmalom 32 korona s néhány fillér útadót vissza fog kapni. Orosháza község jelentése alapján, valamint Szabadszenttornya községében szintén törültek utadó-összeget ós kózinapszámokat. A pénzügyigazgató jelentése szerint az adók befizetése a mult hóban kedvezőtlenebb volt, mint az előzőben. A bizottság, a jelentós tudomásul vétele után Ferenczi József ós Szónási Sándor vadászati birságát behajthatatlanság czimón törölte ós fogházbüntetésre változtatta át. Wurm Béla ós neje tőkekamat adóügyében azt határozták, hogy a közigazgatási bizottság vizsgálja meg ügyet s a vizsgálat eredménye szerint intézze el az ódóügyet. Haviár Dániel nem fogadja el a javaslatot; K e 11 e r Imre felszólalása után a pénzügyigazgató védte álláspontját, majd a főispán tájékoztatta a bizottságot az ügy állásáról. A pénzügyigazgató a fennebb jelzett határozat ellen fellebbezést jelentett be. A tanfelügyelő a mult hóban 56 tantermet látogatott meg. Varga Ernő ujkigyósi lakos, tanitó, magániskola felállításáért folyamodott, amit azonban a közigazgatási bizottság megtagadott. Varga a határozat ellen a miniszterhez fellebbezett, ki a fellebbezést uj tárgyalás végett leküldte a közigazgatási bizottsághoz. A bizottság újból megtagadó határozatot hozott, Szrnka Anna gádorosi tanítónő kérvényét, melyben államsegélyért folyamodot, pártolólag terjesztik fel. Dr. Salgó József gyomai birtokost az iskolai adó fizetése alól felmentették, miután azt Budapesten fizeti. Békéscsaba V-ik kerületében törtónt választás most került a bizottság elé. H ü k e Lajos, ügyvédnek községi képviselővé való választását a bizottság megsemmisítette. A határozat ellen 15 nap alatt lehet felebbezni a közigazgatási bírósághoz. Tudomásul vette a bizottság, hogy a mult hóban 5500 eperfa ültetését befejezték; még 2500 drb eperfa ós 20 ezer sövénynek való csemete vár elültetésre. AZ államépitészeti hivatal előadmányainál dr. Zsilinszky Endre felszólalt a telefonhálózat fejlesztés érdekében. Kéri, hogy Csaba-Erzsébethelyre is létesítsenek telefonösszeköttetést, miután ott már postahivatal is van. De mivel központ "nélkül a telefon fel nem állitható, az erzsóbethelyi postán telefonközpontot kellene létesíteni, miáltal a hálózatot még jobban ki lehetne terjeszteni. Az államépitészeti hivatal főnöke pártolja a felszólalást és kiegészíti azzal, hogy Bucsatelepre is terjesszék ki a hálózatot. Fábry alispán nem helyesli a bucsatelepi telefon lótesitósét, miután a vonal 22 km. hosszú, előfizető pedig nincs. Igen nagy lenne a vármegye költsége. Haviár Dániel felszólalására az erzsébethelyi és bucsatelepi telefon létesítése ügyében az előzetes intézkedések megtételével a bizottság megbízást adott. Egyszersmind felhívják a nagyváradi postaigazgatóságot, hogy a nevezett községek között létesítsen telefon összeköttetést. AZ árvaszéki elnök jelentést tett az árvaszókek ügyforgalmáról. A csabaiban az elmúlt negyedév alatt 1105 darabot iktattak be, melyeket három kivételével mind elintéztek. Gyulaváros árvaszékóhez 788 ügydarab érkezett, melyekből 711 van elintézve. A vármegyei árvaszak 5446 ügydarabja közül 5283 van elintézve. Végül a kir. ügyész jelentésót vették tudomásul a központi fogház március havi állapotáról. A Békéscsaba-városi Takarékpénztár Részvénytársaság. Csabának ez az uj pénzintézete a részvényesek élénk érdeklődése mellett tegnap tartotta rendkiviili közgyűlését. A rendkívüli közgyűlés összehívását a Békéscsaba váro»i Takarékpénztárnak szövetkezése az Aradmegyei Takarékpénztárral ós a részvénytőke felemelése tette szükségessé. AZ igazgatóság jelentése szerint a takarékpénztár jövője — ha 200,000 korona alaptőkéjével egészen magára lesz hagyatva — egyáltalán nincs biztosítva, és az üzletágak ^ejlesztése, az intézet belső megerősödése, s a közönség bizalmának elnyerése csak ugy lesz lehetséges, ha egyrészről saját alaptőkéjének emelésével kelti fel maga iránt a közönség bizalmát, s másrészről ha garantiát talál az iránt, hogy a közönség fokozódottabb hiteligényeit állandóan és közmegelégedésre kitudja elégíteni. E garantiát kereste s találta meg az igazgatóság abban, hogy az Aradmegyei Takarékpénztárral hat évre szóló szerződéses viszonyba lépett, mely szerint az Aradmegyei Takarókpónztar megállapított kamat mellett állandóan ós korlátlanul köteles kielégíteni a Békéscsaba-városi Takarékpóztár összes hiteligényét, — de viszont az igazgatóság az Aradmegyei Takarékpénztár részére kilátásba helyezte, hogy a Békéscsaba-városi Takarékpénztár igazgatóságában két s felügyelő bizottságában egy tag gal lesz folyton képviselve. E szerződéses viszony folyományaként javasolta az igazgatóság az alaptőkének 400,000 koronára való felemelését ós az alapszabályok szükségessé vált módosítását. A közgyűlés az igazgatóság jelentését helyeslőleg tudomásul vette s javaslatait határozatokká emelte, ós pedig : a részvénytőkét 1000 drb uj részvény kibocsátásával 400,000, koronára felemelte, s az uj részvények kibocsátási idejének s értékesítési nádjának megállapítását az igazgatóságra bízta, miután az igazgatóság viszont az Aradmegyei Takarékpénztártól kapott garanciát az iránt, hogy az uj részvények elhelyezése s értékesítése simán fog lefolyni. A részvénytőke felemelésével párhuzamban az alapszabályoknak a tartaléktőkére vonatkozó szakasza is akként lett módosítva, hogy a részvényesek 5%-nál nagyobb osztalékra mindaddig nem tarthatnak igényt, mig a tartaléktőke 100,000 koronára fel nem nő, s azután is erősen lesz a tiszta nyereségből doltálva mindaddig, mig a részvénytőke magasságát — 400,000 koronát — el nem éri. Az alapszabályok továbbá kiegészíttettek azzal a rendelkezésBékésmegyei Közlöny tárcája. Almafavirág. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta: Kysz. Eljöttem tehozzád, amint te kívántad, amint megfogadtam, szép szerelmes lánykám, porladó halottam, bimbófővel letört halvány rózsaszínű almatavirágom. Elhoztam sírodra, sirod keresztjére, amint te kívántad, amint ón fogadtam : a Pontyos ér partján álló almafának legelső virágát. Halvány rózsaszínű almafavirág volt legkedvesb virágod. Leteszem sírodra, kőkereszted mellé azt a pár virágot, s névtelen fohásszal, imádságos könyvbe be nem irt imával adózom a te szent emlékednek édes, aztán ráhajolva márványkeresztedre forró, égö csókkal illetem a hideg, érzéketlen követ, rajta édes neved, nékem szent nevednek mindenik betűjét. Leülök a sírral szemben álló padra s borongó lelkemen átsuhan a multak halovány tündére; az emlékezetnek szelid csillagfénye ragyog szemeimbe, s könnyező szemeim fátyolán át látlak első szerelmemnek kora sirba szállott mosolygó szép lánya, itju szivem testetöltött édes álma, virágos lelkemnek halovány rózsaszín almafavirága , . . * Husz éves voltam csak, te tizenhat éves. Még nem tudtunk akkor semmit a világról, sejtelem volt csupán a mit tudni véltünk, ajkunkon nem égett senki másnak csókja, csak a legédesebb, csak a leggyöngédebb : édes anyáinknak védelmező csókja. Szomszédunkban laktál, együtt növekedtünk, együtt növekedve megszerettük egymást, szennyes vágy nem érte, rajongó, azüz, tiszta gyermekszerelemmel. S ha ugy kart a karba öltve jártunk végig nagy kertünk kanyargó utain; ha himes lepke után futva kipirult orcával igyekeztünk egymást fogásban előzni; ha a bokrok alját kutattuk kékszemű ibolyákat szedve s fehér gyöngyvirágot, — s mikor ón találtam tied volt az édes, mikor te találtál azt meg nem adtad, — a két anya boldog sejtelemmel nézett, egymásra mosolygott sugárzó szemekkel, és az anyaszivek szent büszkeségével mondogatták egymásnak: milyen szép pár lesznek. Anyád engem dicsért; az én anyám téged, a te jóságodat, a te szépségedet alig-alig győzte magasztaló szóval. Boldog gyermekéltünk igy telt el, arcunkon redőt nem felejtve, pírt le nem törölve, lelkünknek hímporát meg nem lopva durván . . . Husz éves voltam ón, te tizenhat éves. Kimentünk hármasban a Cseres erdőbe kék ibolyát szedni. Tavaszvolt. Mosolygó kikeletnek arany verőfénye játszott a gyönge levéllel beborított ág közt, langy fuvalom tépte gyenge lehelettel a vadalmafának rózsaszín virágát. Négy éves kis húgod körültünk szaladgált kacagva, sikongva. 0 volt gardedámunk ! Egyik ártatlanság őrizte a másik tisztaságát; pedig nem kellett ott más őr csak a te fenséges hófehér homlokod, melyet szőke hajad aranykoronája ékesített. Néztem, ugy néztem arcodra, mint ha nem e földről való szentre néznék, mintha egy oltárkép ragyogna előttem : husz éves szivemnek imádásnak illő tiszta szerelmével. Keveset beszéltünk ; szemeink beszéltek. Mikor tekintetem összeölelkezett szelid szemeiddel, kérdezte a szemem : „Szeretsz ?" ós felelték a te őzszemeid: „szeretlek ! szeretlek !" Mosolygó orcával néztelek meg újra, s kérdezték szemeim : „enyém vagy s felelte a te tekinteted : „tied ! tied ! tied!" . . . S mentünk egymás mellett, kis kezed kezemben remegett valami névtelen érzéstől, édes fájdalomtól, fájdalmas gyönyörtől. Ugy értünk a Pontyos partjára, a halkan csörgedező érnek partján álló öreg, jó ismerős fához, rózsaszín virággal teleszórt almafa alatt levő padhoz. Leültünk a padra. Kis húgod ott játszott, futkosott előttünk, mi meg kéz a kézben, elmerültünk némán egymás nézésébe, hosszú hallgatásba. — Beszéljen valamit. Kórtól egyszer. Én beszólni kezdtem. Elmondtam fellengző álmaimat sorra, elmondtam reményem, te hallgattad némán. És mikor elkezdtem bontogatni azt a szivem «szőtte fátyolt, mely a te fejednek menyasszonyi éke leszen, te könnyező szemekkel fordultál hozzám és megremegő ajkad lázas suttogása kórt, hogy beszéljek tovább is. Oh, milyen gyönyörrel beszéltem tenéked tiszta szerelmemről, oh milyen gyönyörrel hallgattad te édes, imádságos szentem. Kis húgod felkúszott ölembe, átölelt s ugy hallgatta ő is tágra nyitott szemmel, fojtott lehelettel. Ha ón azt egy szóig ugy letudnám irni, mint ahogy elmondtam neked akkor!... Soká, sokáig beszéltem Mikor elhallgattam, hugocskád arra kért, meséljek még egyet. Meséljek, de olyat, amiben tündérek, királyfiak vannak; deli királyfiak, akik vad sárkánynyal vivnak diadalmas küzdelmet a tündér szabadításáért. Mégis, mielőtt a mesólósbe fognék, játszanánk tán egyet. Piciny kosarából sorra szedegette, a mit édes anyád tett be ozson! nára. Előkerült abból alma, dió, rétes, pirosbólü narancs, aprócska pogácsa, meg a kis edénykék: tepsi, csupor, lábas Elkezdtünk játszani ; főzőcskét játszottunk A vajas pogácsát szegletesre vágtuk, picike kockákra s meghintettük azt is cukorral, dióval: kész a császármorzsa. Az almát metéltük hosszú vékony szálra, néha meg kerekre: az első mi lett vón', diós csík lett abból, mig a kerekjéből ostya készült. A narancsból — héját csillagosra fejtve, s mindenik sugárra egy gerezdet hajtva — torta lett, az bizony. És hogy el ne veszszünk éhségtől valahogy, a kis Musó szépen apró ujjacskái közé csípett egy-egy morzsát vagy gerezdet, először persze ő harapott belőle, aztán neked kellett ós a mi megmaradt — a te i>jkad érintésétől sokkalta édesebbé téve — az lett az én részem. Bizony csak elfogyott, hamarán elfogyott a nagy trakta. El; el . Most azután bátran foghattam mesébe. — Volt, hol nem volt egyszer messze... messze...messze, túl a Pontyos éren, túl a Cseres erdőn feketefalú vár. A fekete várban, fekete szobában sürü könnyek közt ólt egy király kisasszony . . . Folytatta kis húgod: — Ugye Dödi bácsi, a királykisasszony azért sirt, mert torkos volt ós a mamája büntetésül zárta fekete szobába ? . . . — Dehogy is Musókám, nem azért sirt bizony. Hanem mamájától elrabolta őt a fekete vár ura, gonosz vón varázsló. Megkérte, nem adták. Fogta: elrabolta. Aranyból bilincset vert a kót karjára, odaláncolte a nagy asztal lábához, hogy el ne mehes sen, ha szökni akarna. Sirt a kis királylány éjjel-nappal egyre. A mi köny leperget' égszínkék szeméből, láss csodát! meganny drágagyöngygyó válott; valahányat lépeti