Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-04-13 / 30. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Vasárnap, április hó 13 án. 30. szám BEKESMEGYE Sl KOZLO POLITIKAI LAP. Telefür-szám 7. Szerkesztőség: Fö-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 lillé Előfizetni bármikor lehet, évnogyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. ^Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számit ház, hova a hirdetések és az előfizetési pétacek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Egy aktuális kérdésről. Fábry Sándor. A világítási technika fejlődésével párhuzamosan fejlődik a közönségnek a jobb világításra való igénye is. Mig csupán egy kigyújtott fahasáb, a szurok fáklya, az olaj mécses s majd a primitív faggyúgyertya voltak az emberiségnek évezredekig a világító eszközei, az igény természetesen nem fejlődhetett, s például a közvilágítás nem tekintetett közszükségletnek ; ma azonban, amidőn jobb nál-jobb világítási módozatok kínálkoznak, a kívánalom a tökéletesebb világításra immár általános szükségérzetté vált. E szükségérzet a világítás ügyét mindinkább közüggyé teszi, melyet a közönségnek és hatóságnak (mint például a vízvezeték ügyét is) vállvetve együttesen kell megoldani, hogy a közvilágítás legcélszerűbb s egységes berendezésével egyszersmind a magán világítás lehető legjobb módjának megnyerése is biztosíttassák. A jobb világítás szükségének érzete erősen nyilvánul vármegyénkben is Közönségünk, községeink egyre foglalkoznak a világítás kérdésével. E kérdést a megoldás felé előbbre vinni, egy előnyös kiíejlésnek alkját előkészíteni, ez a célzata cikkemnek. * Mint emlitém a világítási technika az utóbbi időkben óriási vívmányokat ért el. Több mint hatszáz esztendő kellett, mig a XH-ik f aázadban íe'talált faggyúgyertyát 1834-ben felváltotta a stearyngyertya, a mult század közepe óta azonban, s különösen a legutóbbi években a technikajobbnál-jobb újításokkal, találmányokkal lép elő, ugy hogy többféle igen jó világítási eszközökben válogathatunk. ^ nagy átalakulás a világítás tei'én a petróleum világításra való alkalmas voltának felfedezései illetve 1859-ben a petróleum finomításnak feltalálása idézte elő. Ez az aránylag jó és rendkívüli bőségénél togva olcsó világító anyag pár év alatt elterjedt a világ minden részében, háLtórbe szorította a mécsest, a moderateur olaj lámpát, a gyertyát, s az alkalmas eszköz birtokában egyszerre általánossá kezdett válni az utcai világítás is, mely addig Európa alig egy pár nagy városában volt korlátozott mérvben alkal mazva. A petróleum rohamos elterjedése versenyre keltette aztán az egyéb világító eszközök gyártóit. A kőszéngáz, melyet a XVII-ik század második felében fedeztek fel, s melyet most ! 10 éve alkalmazott először háza világítására Murdoch Redrutban, a nagy költséggel járó szükséges központi berendezésnél fogva nem tudott méltó teret hódítani, azonban a petróleum világítás elterjedése nyomán a közvilágításra nézve kifejtett általános igény folytán egyszerre tökéletesül, és a nagy városokban rohamosan meghonosul. A közvilágításnak ez alapon általánossá válta megteremtette aztán a világítás külön tudományát, mely ma egyre tökéletesiti, s fejleszti anyagban, eszközökben a világítást. Az acetylen, az aerögen versenyre kelnek a köszéngázzal, a pillangós égő gázvilágitást elhomályosítja a villany, mely a lángvilágitásnál intensivebb izzófényt teremti meg, s a villany már-már teljesen uralomrajut a gáz felett, midőn a létei ezen harcában Auer dr. feltalálja a róla elnevezett izzó hálót, melynek segélyével a gőznek hőerejét használván ki, 2000 tokra heviti az égő hálót s a gázt ekként szintén izzó fénynyé változtatja át, s ez fény nyújtásában legyőzi a villany izzó-fényt. Ma már közvilágításunk elrendezésénél válogathatunk a jól világitó, különböző petróleum lámpákbm, a vakitó fényű acetylenben, az olcsó aerögenben, a nagy tökélyü Auer-ógős gázvilágitásban, az izzó fényű és ivlámpáju villanyban s talán nemsokára a rendkivü! olcsó vizgázt is felhasználhatjuk közvilágitásunkra, melylyel világítják pár év óta az Allgemeine Krankenhaust Bécsben. A leghatékonyabb világítást kétségtelenül az acetylen nyújtja, a világítási technikának ez a pár éves remek találmánya, de ennek fénye is csak lángvilágitás, az izzó fény mellett tökéletlen s legfölebb Auer égővel nyújt nyugodt fényt, azonkívül nagyon robbanékony s ára a carbid árának hullámzása szeriiit nagyon kétséges. Az aerögengáz kezdetleges ; a kőszéngáz világitás nagy befektetést igényel, nagy távolságra nem vezethető s e mellett a gázak összes hátrányaival bir, kormol, bűzös, robbanékony s különösen az Auer égővel nagy gondozást igényel. A petróleum olcsóságánál fogva bizonynyal még hoszszu ideig népszerű marad, azonban könnyen füstölő, nagy hőt fejlesztő lámpáival már alig képes kielégíteni az igévyeket. a villany-körte sötétebb világítást nyújt, mint az acetylen, az ü.uer-égö, vagy a körégö petróleum lámpák, utcai világításra csakis ivlámpákkal váltakozva alkalmas, mégis az általános közfelfogás szerint a legtökéletesebb világitás s méltán tartatik annak, mert enyhe, nyugodt, biztos fényű, a levegőt nem rontja, azt nem emészti, egyáltalán nem veszélyes, házi gondozásra nem szorul, kigyujtása nem jár tűzzel, az igen könnyű és kényelmes, rendkívül lehet vele takarékoskodni s nagy előnye alkalmazásának, hogy két huzallal elvezetve, a villany bárhol gópmunkává változtatható át, s egy központi telepből egy vidék gépeit képes tüz és füst nélkül mozgásba hozni. A villanyvilágítás azonban nagy ós költséges berendezkedést igényel s e miatt nagyon drága s ez az akadálya kívánatos elterjedésének. Ha közérdekű igényeink kielégítésénél — ami természetes — a legjobbra törekszünk, igyekeznünk kell közvilágításunk biztosításánál a villanj'ra való berendezkedésre s keresnünk kell a módokat ennek lehetőségére. Drágává a villanyt — mint emlitém — a nagy költségű telep felállításának költségei teszik. Ha ennek költségei sok előfizető között oszlanak meg, a villany azonnal olcsóbbá válik. Nagy városaink kevese rendezkedhetik be még ez idő szerint villanyra, mert a gázvilágitásra vannak hosszú időn lekötve, kisebb városaink pedig nem rendezkedhetnek be erre, mert e helyeken nincs annyi fogyasztó, hogy azok a telep nagy költségeit fedezni képesek legyenek. Csoportosítani kell tehát községeinket az egy közös villantelepből való világításra s a villany terjedésének legnagyobb akadálya, a drágaság, azonnal le van győzve. Megyénkben pl. egy-egy község nem birja el a villany világításának berendezési költségeit, azonban Csaba, Békés, Orosháza és Szarvas együttesen haszonnal vállalkozhatnának ily befektetésre. S erre a technika fejlődése módot nyújt. A Niagara vízesésének villany energif'?& átváltoztatott erejét 300—400 kilométerre visziK a vékony huzal szálak, az iker -ári villanytelep árama világítja Szombat helyt, hajtja Vas- ós részben Sopronmegyében a vezetókmenti gazdaságok cséplőgépeit, Nagyvárad épen most tárgyal a fel >tt, hogy a Belényes vidéki Jád patak vizét használja ki a város világítására s az általam véleményadásra kért elektrotechnikusok nézete szerint nincs akadálya annak, hogy a villanyáram nagyobb távolságokra elvezettessék s az egy telep létesítésével elért költség megtakarításával szemben elenyésző az előálló áram veszteség. A. Schuckert cég Európa legnagyobb villanyos cége, ennek előkelő igazgatója e részben azt irja : „Nincs technikai akadálya annak, hogy Szarvas, Orosháza, Békéscsaba és Békés egy villanyvilágitási csoportba vonassanak, mert a központi telepből az áram magas feszültségű távvezetékek segélyével az emiitett városokba vezethető, ott pedig transformátorok segélyével alacsony feszültségű árammá átváltoztatván, az egyes városokban a berendezendő hálózatok utján a fogyasztókhoz juttatható." Ily körülmények között közvilágításunk rendszerének megállapításánál kiindulási alapunk az kell, hogy legyen, hogy községeinket ily világítási csoportba vonjuk. Kétségtelenek ennek előnyei. Altalánemzetgazdasági elv ugyanis, hogy aí* előállítási költségek egység értékei a termelés mennyiségével csökkennek. Kiválólag érvényesül ez az elv a villany-világitásnál, mert itt nem létezvén szorosabb értelemben vett világítási anyag (mint a petróleum, gyertya, gáz,) a világítási költségek túlnyomó része üzleti kiadásokból (mint személyzet, üzem, amortizáció :) áll ós annál csekélyeb lesz a világitás egység költsége, minél több ilyen egységre oszlanak az üzleti költségek. Es ha olcsóbbá válik a villanyvilágítás, olcsóságánál fogva nemcsak egyre nagyobb tért hódit, hanem fogyasztásának növekedésével ismét csök kenni fognak az előállítási egység-árak, ugy, hogy a központpsitás által, észszerű üzleti politika mellett elérhetjük azt, hogy még a szegény ember hajlókából is kiszorítjuk az egészségtelen petroleum-lámpát, a földmives istállójába is bevezethetek a tűzbiztos villany-égőt, s a gazdának s kis iparosnak olcsó erőt szolgáltatunk. Ez utóbbi pedig a gazda szempontjából nem kicsinylendő. A villany-energia az egyetlen erő, mely nagy távolságra szállítható. Hazánk mezőgazdasági állam ; itt a központtól távoli gazdaságok kisebb gépének motorikus hajtására egyedül a villany alkalmas, mely, mint munkaerő felette olcsó (Temesváron kilovattonkónt 25 fill.), különösen nyáron, midőn világításra legkevósbbó használtatik fel, holott a gazdáknak épen akkor van legnagyobb szükségük motorikus erőre. Ha a közvilágítás kérdése — mit hiszek — megyénkben immár kellőleg megérett, szövetkezzenek községeink közös villany-telep felállítására ! Fogyasztási szövetkezet lesz ez, a kipróbált és kitűnően bevált fogyasztási szövetkezetek eszméjének alkalmazása a közvilágításra, akként hogy itt a közvetlen kis fogyasztókat a 1 községek, mint az egyes kis fogyasztók érdekeit is képviselő erkölcsi testületek s egyúttal nagy fogyasztók (utcai világitás) helyettesitik. A Békés-, Csaba-, Orosháza-, Szarvasi-hálózat felölelhetné még Mezőberényi, Dobozt, Oerlát, Ó-Kígyóst, Csorvást stb. is közvilágításra ós szolgáltathatná a munkaerőt az egész hosszú vonal mentén levő sok gazdaságnak. S ha szövetkeznek községeink erre, Létesítsék az egész berendezést önköltségen, házilag és vezessék a vállalatot saját kezelésben. A közszükségletek kielégítésénél a vállalatbaadás rendszere másodlagos módszer. Ha hasznot hajt az a vállalkozónak, hasznot kell hajtani a községnek is, ha nem nyújt nasznot a vállalkozónak, rosszul szolgálja ki ez a közönséget. Különösen a villany világításnál a házi ke zelóst feltétlenül szükségesnek tartom abból a szempontból is, mert a villanyerő kihasználásának technikáia még folytonos fejlődósben van, és ha 50 évre lekötjük községeinket a jelenlegi fixárak mellett egy vállalatnak, elesünk a jövendőbeli újítások, találmányok, tökéletesítések összes hasznaitól, mig ha magunké az üzlet, az összes jövendő előnyök kedvezményei is a mieink. Valóban nyilvános intézménnyé válnék ekként a világitás, aminthogy az is az ; ós az utcai világitás költségei nem egyszerűen fogyasztatnának, hanem egyúttal jövedelmező tőke befektetést is képeznének. E vállalat reális alapokra fektetve és reálisan vezetve kockázattal nem is járhat, mert a világitás oly életszükséglet, melynek ellátása csak fejlődhetik, s fokozatos előrehaladása biztosítottnak tekinthető. A legtöbb város igy is fogja fel ujabban e kérdést, s ahol nem házilag reniW.ik be

v a villanyvilágítást, ott vállalati szerződésekben mindenütt nyilvánul az a törekvés, hogy idővel a telep a város részére átvehető legyen. Hazánk kót nagyobb városától, melyek házi kezelésű villanytelepekkel birnak, kértem ki az adatokat e vállalatok mikénti prosperálására nézve, Temesvár és Versecztől. Előttem fekszik a lemesvári villanyüzlet 1900 óvi zárszámadása ; e szerint a város ezen évi tiszta, haszna a vállalaton 59.487 korona. Verseczen tiszta haszon még nincs, azonban veszteség sincs, a telep maga tartja fenn magát. A telepet Temesvár 200.000 frton vette. Versecz 300,000 frton készítette. Megjegyzendő, hogy e városok pazarul világítják utcáikat. Temesvárnak 900 izzó és 27 ivlámpája, Versecznek 748 izzó, és 39 ivláinpáia van. Hogy nálunk haszonnal iárna-e ezen vállalkozás, attól függ, hány lámpára s mily mennyiségű munkaerő fogyasztására jelentkeznének a szövetkezetben előfizetők. Temesvárott 20.000 lángra, Verseczen 5774 16-os gyertyafónyü lámpára van előfizető. A jelzett csoportban nálunk is lehetne nézetem szerint már kezdetben 10—12000 előfizetőre számítani, mely szám természetesen folyton növekednék. A vállalkozásba természetesen csak a kellő feltótelek fennforgásának biztossága mellett lehetne belemenni. Megállapítandó volna tehát a jelentkező előfizetők száma, a költségek, melyeket az egyes községeknek részvények jegyzésével kellene fedezni, s csak a számitásnak reális volta esetén volna szabad aztán a létesítésnek vállalati uton való biztosításába bele menni. Azonban már most is közölhetek e részben némi tájékoztatást, melyet a fentebb is emiitett világ-cég, a Schuckert müvek igazgatója volt szives kidolgozni. E szerint a berendezkedés Szarvas, Orosháza, Csaba ós Békés községeknek egy központból való világítására (a központi telep épületei, összes gépek és készülékek, a táv és elágazó vezetékek, transformátorok 3tb.) mintegy 1 millió—1,150,000 koronába kerülne. 150,000 kor. részvényt átvenue az expose szerint az épitő cég, s