Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-03-23 / 24. szám

/ XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Vasárnap, március hó 23 án. 24. szám BEKESMEGTEI KÖZLÖNY Teiefoi'-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kézhatok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 iil Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Mezőgazdasági politika. Budapest március 22. A mi helyes mezőgazdasági politikánk programmja részben liberális, részben konzervatív elemekből áll. Liberális elem a jogok és kötelességek, a terhek és hasznok megosztására irányuló törekvés. Ne legyen kiváltsága senkinek, ne élvezzen kedvezést senki a másik rovására. Konzervatív ebben a programmban a föld és a nép szeretete és védelme Legyen ez a föld a magyaroké, mentsük meg a földet, az országot annak a népnek, mely ezer eszten iő óta itt lakik és műveli a haza földjét. Nem szabad ezt a népet földönfutóvá tenni. Kössük e:-it a föld rögéhez Ez a nép a magyar társadalom és a politikai nemzet gyökeré7>-ÍGLzse. A fa koronáját, ágait lönyeshet?k7~Í5törd^k f

tVjfc

greiC de mig a törzs és a gyö kér egészséges, addig a fa áll ron dületlenül. Ez nemcsak a magyar fajszeretet, a magyar földszeretet, hanem az ész és a sziv politikája is. Ezt a politikát nemcsak átgondolni, de át érezni is kell, mert különösen becsessé teszi az, hogy nem hiu elméletek után indul, hanem á való élettel szá mol, Nem a doktrínák után, a politikai jelszavak szerint igazodik. A földművelésügyi költségvetés so rán sok mindenféle elméletet hallót tünk. De mintegy érezzük, hogy ezek a tanítások nem nekünk valók. Nem ismerik az egyes szónokok a nemzet igazi bajait. Ezt nem ismervén, az orvosság sem lehet jó, melyet ajánlanak. Magyarországon gyakorlati politikát kell követnünk a földmüvelésügy terén, mert ebben van a mi nemzeti erőnk, ebből táplálkozik az egész nemzet. A mi összes gazdasági tevékenységünk ezen a földmüvelésügyön alapszik, sőt az iparfejlesztést is nálunk a mezőgazdaságra ós bányászatra kell fektetnünk. Mert nálunk csak a tömeges nyerstermények feldolgozására szolgáló ipar állhat meg. Minket ne csábítson az uj iparágak meghonosi tásnak ingere és ne azért adjuk az állami jutalmakat az iparnak, mert az uj. Nálunk az állami jutalmakat és kedvezményeket csakis olyan iparnak kell adnunk, amely a földmüvelés emelésére szolgál és célja vagy a földművelési munka elősegítése, megkönynyitése avagy a tömeges nyerstermények feldolgozása Első kötelességünk a földmüvelés terén a föld hitelének és termőképességének emelése. Sajnos, hogy minálunk az ingatlanokra adott kölcsön igen drága; a földekre csak azokna£~1§gíőliebh kétharmad értéke ere'jéig adnak kölcsönt, mig á kereskedő, kinek vagyona esetleg kevesebb, sokkal hamarabb kap nagyobb kölcsönt Mélyebben tekintve az ügy állását, & kereskedő hitelének kedvező volta sok körülményből megmagya rázható. A kereskedő vagy árukra kap készpénzt vagy árukban kapja a hitelt. A készpénzhitelezés rendsze rint váltókra történik és a kereskedő egyetlen rendezetlen váltója miatt tönkreteheti üzletét. Nyomban csődbe jut, mihelyt egy-két váltója esedékes és fizetésképtelen lett. Ennélfogva a kereskedőnek létfeltétele, hogy rendesen fizesse tartozását és rendezze hitelét, különben bukásba kergetik. A kereskedőnél látszólag nagy a kockázat, de a személyes garancia mégis sokkal nagyobb, mert a kereskedő existenciája erősebb biztosíték minden jelzálogos biztositásnál. A kereskedő nyerészkedik, hasznot szerez a más pénzén; e haszon mellett megbecsüli és akarja érdemelni a hitelt, amely nélkül nem élhet. Így fejdődott ki a kereskedő személyi hitele. Est a földműves nélkülözi. Miért? Mert a föld haszaát felemészti a pénz kamat\ A földműves kamatos pénzzel pedig nem dolgozhat; földje értékének kótharmidán túlmenő hasznát már nem képes kamatra fi zetni, mivel akkor nincs miből élnie. Ha ezt a mesgyét túllépi, ugy hamarosan elárverezik alóla a földet. Itt van a föld hitelképtelensége. A földművesnek is tehát személyes hitel megszerzésére kell törekednie. Ezt célozzák a hitelszövetkezetek, melyek nél a személyi biztosítékot természetesen az egyetemes szövetkezeti fe lelősség nyújtja. És csakugyan ezek a hitel- és fogyasztási szövetkezetek igazi áldásai egyes vidékeknek. A földműves olcsó és könnyű hitelt kaphat és .e pénzzel aztán földjének termefiS^tóáégét is előrnozdithatja. Ekként a hitelszövetkezetekkel kettős célt lehet elérni. Egyik az, hogy a földművelést jövedelmezőbbé lehet tenni ezzel a hitellel. Uj ültetvényeket létesíthet, gazdasági eszközöket szerezhet, okszerűbbé teheti gazdaságát. Ezen okszerű gazdálkodás előmozdítása pedig nálunk elsőrendű feladat, mert nálunk még mindig túlnyomó a patriarkális, paraszt gazdaság, melynek tulajdonosa csak szo moruan tengeti nyomorúságos életét. A népet kell nekünk megmenteni okos földművelési politikával. Mindenekelőtt engedjük a népet terjeszkedni. El kell a terjeszkedés utjábM távolítani a kötött birtokokat. Okszerű és bizonyos előrelátással vitt telepítés mellett igen szépen jut föld a népnek. A föld hiánya miatt nem koll a nép .fiainak földönfutóvá lenni. A kivándorlásnak is egyik legfőbb oka a földhiány. A helyes földmüvelésügyi politika folyton csak a népet tartsa szem előtt Csakis a népnek tartsa meg a földet és tegye azzá, hogy azon a nép megélhessen. A nép megmentése, természetes szaporod'si feltételének emelése, a kivándorlás meggátlása, elsőrangú nemzetpolitikai feladat. Ennél nagyobb állami és társadalmi feladatot képzelni sem lehet. Mert elmondhatjuk, hogy a magyar állam, a magyár nemzet jövője a helyes gazdasági és főként célirányos földművelési politika biztos keresztülvitele által biztositható. Csabai birtokkezeiő tanács. Vihar a közgyűlésen. A. mikor a hat millió koronás gróf Trautmansdorf-féle föld vétel aktuálissá vált, s a viszont-vevőkkel létrejött viszony nagyobb szabású tevékenységet igényelt: Csaba község képviselőtestülete az ügyek intézésére egy teljes hatalmú birtokkezeiő tanácsot küldött ki, amelynek marsrutáját szabályrendeletben körvonalozta. Másfél esztendő lefolyása után a bizottság terjedelmes beszámolót adott munkájáról. A jelentésből örömmel vette tudomásul a képviselőtestület, hogy a 12 ezer holdas földbirtokot, megemlítésre sem érdemes csekély kivétellel eladta, a község vételár követelései biztosítva vannak, s az egész jogügyletből tetemes haszonra van kilátása a községnek. A képviselőtestület e nagyszabású, s birtokpolitikai szempontból messze kihatású ügynek ily szerencsés megoldása feletti megelégedésében 18 ezer korona jutalmat szavazott meg az eladás Békésmegyei Közlöny tárcaja. Színészek és színház. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta; Bánkúti B. Zoltán. \ A társadalom minden rétegében naprólnapra annyi szomorú jelenség merül föl, hogy szeri-szamanincsen. A nyomort, hiányokat állam és társadalom egyformán igyekszik megszüntetni s ezek között föl sem tűnik neki .a szinészi világ válságos, nyomorúságos állapota; az látja, aki benne él s aki megfordul a színészek közt, kinek sorsáról jövőjéről senki nem gondoskodik. Azaz volna valaki, a szülészeti egyesület, mely irányitaná ezen bohém nép dolgát, de nincs benne köszönet; a társadalom legföljebb a szinház látogatásával könnyithetné megélhetésüket, de sajnos, más időket élünk most. Valaha a szinészkedés nemes hivatás volt, mikor ez a kóbor nép tiszta lelkesedéssel, élő szóval terjesztette az eszméket, ébresztette a nemzet önérzetét; vele járt a nélkülözés, szenvedés, de legalább hirt s dicsőséget szerzett bajnokainak, mint a nemzet munkásainak. Ma a színészet életpálya, a megélhetés eszköze, melyre hivatás, tehetség nélkül tódul sok ifjú, kiket a reményes színfalak halhatatlan dicsőség szerzésre sarkalnak . . . Megtéveszti őket a könnyű munka látszata, elbódítja a taps s megrészegíti a dicsőség szomja. Hány alakot látunk a színpadon, kiket megsajnálunk s szivesebben látnók más hasznos munka mellett. Ezek a társadalom elveszett proletárjai. Ilyenek vannak más pályákon is, de elrejtőzve élnek s hivatásuk eltévesztése nem olyan szembeötlő; a szinész a közönség előtt éli le életét, látjuk minden gyönge ségével, erejével s ez világítja meg mindennél jobban a szinész világ szánalmas állapotát Szabad foglalkozás ez is, mint több más, de pozitív munkát nem produkál, ezért a tulszaporodást az ország nem bírja elraktározni s maguk a színészek vallják a túltermelés kárait. Egy kórista kap havonta 25, egy kisebb rendű szinész 40 forintot a vidéken ; megélhetésre kevés, a halálra nincs kedv mellette. De tűrik a nyomort, éheznek, fáznak, mert mindnyáját táplálja a remény, hogy hátha a Nemzeti Szinház kapui megnyil iák előtte s elérte célját. A bajokat túltermelés alakjában szaporítja a sok szinésziskola, ahol utóvégre nem a tehetség a fö s ha elvégezte valaki — akadálya ebben nem sok van — telve reménynyel kilép az életbe s kezdődik a sanyaruság. Van Budapesten az Országos Sziniiskola, Rákosi Szidié, Horváth Zoltáné, Hegyi Arankáé, a Vígszínházé s még egy tucat magániskola, melyeknek átlagos évi termése vagy 200 kibocsátott szinész és színésznő ; ujabb szükséglet, terület nincs foglalkoztatásukra, nekik pedig mesterségökből kell megélniök. Igy rosszabbodik folyton a helyzetök. Hozzá még a Színészek Egyesülete a helyett, hogy a hívatlanoknak ezen pályáról való elterelésén s a hivatottak sorsának javításán fáradozna, maga is növelni akarja a bajokat uj iskola fölállításával ; ugyan mi szükség van reá, hacsak a meglévőket be nem csukják? Csoda, hogy vidéki városnak nem jutott még eszébe szinészkép-cő iskolát fölállítani. A vastag realizmus korát éljük. Elmult rég az az idő, mikor elődeink azért jártak színházba, hogy művelődjenek, nemesítsék lelköket, magukba szívják a kort mozgató eszméket, melyeknek a színészek hordozói, terjesztői voltak. Valaha a szinház az irodalommal együtt a nemzeti törekvések, gondolkodás egyengetője, irányitója volt. Ugyan ki jár most a színházba azért, hogy tanuljon ? Ki nézné meg ismételten az „Ember tragédiája" vagy „Faust" kimerithetlen szépségeit, hogy annak remek gondolataiból minél többet megszerezzen magának ? Ebben az eszmétleu, ideálok nélküli világban mulattasson a szinház, adjon elő könnyű, üres darabokat, melyeknek mély erkölcsi kérdésein ne kelljen törnünk fejünket ; ott van a budapesti Vígszínház, m>}ly mindig tömve van s amely világosan mutatja, hová jutott színészetünk. A vidéki színházak is belőle élősködnek, az ő darabjaival hatnak s boldogulnak. A szegény szinéjzek erről nem tehetnek ; ők megélhetésök végett játszanak ugy ós olyant, a milyet a hallgatóság kiván. Egykor a szinház irányította a közönség gondolkodását, ízlését s ekkor nemesítő hivatást teljesített; most a szinház igazodik a közönség fölfogásához s gyön geségeinek szolgá'atába áll, hogy boldogulhasson. Próbálja csak erkölcsi irányú darabokkal nemesítő szerepét végezni; biztos az üres nézőtér. De igaz i van a közönségnek, a maga pénzéért olyan szellemi szórakozást követelhet, a milyet szeret; ő pedig mulatni akat a színházban. A vidéki színpadok kénytelenek utánozni a fővárosiakat s műsorukat átvenni, nélkül — odáig jutottunk már — nem is számitanak. A fővárosban pedig s innen kiindulva, egész hazánkban a francia vígjáték az uralkodó, melyből a francia nemzet erkölcsi meglazult gondolkodása és romlottsága mint kellemesen izgató s bóditó illat árad felénk, igaz, a szellemeség sziporkáiban, de legalább ne a szinház nemesítő hivatását ölese magára megtévesztő ós tetszetős ruhának, hanem legyen őszinte ós jelenjen meg az őt megillető helyen, az orfeumban. Akkor legalább tisztában leszünk vele s észrevétlenül működő káros hatásától megkímélhetjük magunkat. A mi lengyelünk. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta: Ky Ön. Azért, mert vidéki irócska vagyok s az akadémia még nem választott be levelező tagjának sem, bennem is van ám ambíció. Ha Jókainak van egy lengyele, aki tizenketted magával szótver egy szotnya kozákot s evvel eldönti a turai csata sorsát ; Mikszáthnak van egy másik, a ki három vármegye minden jóravaló uri házát végig eszi, természetes, hogy Sipulusz rájuk licitál s elégült mosolylyal jelenti ki, hogy neki kót lengyele van. Bizony isten szeretném azt állítani, hogy nekem három van, de nem. tehetem, mert hót lengyel nem volt egyszerre Magyarországon I. Béla király óta. Megelégszem tehát egygyel, ugy-e Önök is ? ! Az én lengyelem nem volt hős sem a csatában, sem a teritett asztalnál, hanem facér, nyomdászsegód vala. Én pedig állás nélküli hirlapiró voltam. Elég kényelmes foglalkozás mindkettő. A Vampeticsnél találkoztunk. Ha együtt vacsoráztunk volna, azt mondanám : a Vampeticsben; ha kívülről néztük volna a vacsorázókat, a Vampetics előtt jöttünk volna össze ; de mivel mindketten adtuk az előkelőt s egyszer végig mentünk a kerten, mintha valakit keresnénk, joggal állithatom, hogy a Vampeticsnél találkoz-