Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-03-23 / 24. szám

körül kiváló tevékenységgel szorgalmatoskodó egyes tisztviselőknek, s a birtokkezelő tanács javaslatára, — hogy a befejezett munka a bizottság további működését nem igényli, s hogy a hátralevő adminisztrátiv munka amúgy is az elöljáróság hatáskörébe tartozik, — a birtokkezelő tanácsot feloszlatta, a szabályrendeletet hatályon kivül helyezte, s a birtokvételböl folyó ügyek intézését az elöljáróság hatáskörébe utalta. Ki gondolta volna, hogy a képviselőtestületnek ezen — nézetünk szerint is — helyes, természetes s a dolgok logikai rendjéből folyó intézkedése éveken át az ellentétek kiélesitésére, s a szépen megindult s szerencsés befejezést nyert ügy méltóságos nyugalmának megzavarására lesz alkalmas ? A közgyűlés ide vonatkozó tárgyalásai mind viharosabbá lettek, s közbevetett felebbezések folytán a vármegyei közigazgatási bizottság és törvényhatóság ülésein megindult tanácskozás sem volt képes többé a felzavart nyugalmat és egyetértést helyreállítani. Nem keressük: ki a hibás ennek a helyzetnek megteremtésében ? De végtelen szomorúsággal kell hogy eltöltsön mindnyájunkat, mikor hivatalos ajakról, nyilt közgyűlésen kell hallanunk, hogy a birtokkezelő tanácsban az együttműködés alapfeltételét képező bizalom megrendült. Részünkről csak annak az óhajunknak adunk kifejezést, hogy most, amikor a képviselőtestület — a miniszter leiratának megfelelőleg — a birtokkezelő tanács további fentartását s a szabályrendeletnek kellő módosítását határozta el, a bizottság meg fogja találni azokat a módozatokat, melyek mellett a régi nyugalom, az egymás közötti kölcsönös bizalom végre helyre áll s többé nem lesz módunk, kötelességünk teljesitése közben, közönségünknek oly híradással szolgálni, mely bennünket is a legnagyobb szomorúsággal tölt el. * A községi képviselőtestület ide vonatkozó tanácskozásáról tudósítónk — gyorsírói jegyzetek nyomán — következőkben számol be: Korosy főjegyző terjesztette elő a törvényhatóság határozatát, mely a képviselőtestületnek a birtokkezelő-tanács megszüntetését kimondó intézkedését megsemmisítette. Ismeretes, hogy a képviselőtestület a birtokkezelő tanács működését egy kisebb bizottságra akarta átruházni ; a megsemmisítő határozatot a törvényhatóság azzal indokolja, hogy belügyminiszteri rendelet szerint birtok feldarabolások alkalmával szükséges ily szervezetnek a fennállássa. Nincs arról meggyőződve, hogy a bizottság működése éppen olyan megfelelő lenne, mint a tanácsé. Az elöljáróság javaslata értélmében a közgyűlés elhatározta, hogy a belügyminiszterhez a törvényhatóság határozata ellen nem felebbez. Ezek után Korosy főjegyző felállott; s elmondta, hogy a közgyűlésnek egy jelentést kell tennie, a mely a birtokvétel ügyében eszközölt két ténykedésre vonatkozik. Midőn a Trautmansdorf-féle birtokot megvették, az ügyek végzésével megbíztak egy bizottságot, a mely ügybuzgalommal végezte feladatát, mindig a község érdekében. Az eladásoknál általános elvnek az volt felállitva, hogy a megvett birtokot senki sem írathatta addig nevére, mig a vételárt teljesen le nem fizette. Ez igen helyes intézkedés. Most pedig mégis kitűnt, hogy két egyén szerződéseiben olyan pont lett felvéve, amely szerint a birtok a vételár hátralék bekebelezése mell-ett azonnal átiratható. Ez még 18 '9-ben történt meg, s hogy kinek volt érdekében e pontnak a szerződésbe való felvétele, azt nem tudja; a községnek semmi esetre sem. Erről az elöljáróság abból a telekkönyvi átíró végzésből szerzett tudomást, a melylyel a vevő a birtokot nevére Íratta. Még a tanácsnak sem jelentetett be ez a dolog. Ha két esetben ezt igy csinálta az ügyvezető ügyész, akkor ezt másoknak is meglehetett volna engedni. Most már a birtokkezelő tanácsban sincs meg az egyetértés. Az egymás iránti bizalom szétfoszlott, mint a köd, amely igen sajnos körülmény. Még a jegyzökönyveket is alig lehet hitelesíteni, mert nincsenek helyesen felvéve. A nagy többség abba a helyzetbe is jutott, hogy kénytelen volt nélkülözni az ügyészt igen fontos kérdés tárgyalásánál. Midőn ezeket tudomására hozza a közgyűlésnek, teszi ezt azért, mert hosszú idő óta folyó ilyen működéssel szemben a legnagyobb bizalmatlanságának kell kifejezést adnia. Midőn százszámra hozzák a szerződéseket aláírás végett, senki sem rendelkezik anynyi idővel, hogy azokat az előbbiekkel összehasonlíthassa. Megmondja ki az a két vevő : D á n i József ós M o nt a g M. ós fia. Teljesen befejezett dologgal áll szemben a közgyűlés, a mely különös károsodással nem jár. De mindenesetre a megtörtónt dolog elég arra nézve, hogy az ilyen tevékenységgel szemben a legnagyobb bizalmatlanságot lehessen kifejezni. Korosy után rögtön felállott Rosenthal Ignác, ki a községi törvény egy pontját magyarázza. Tartsák be, amit a törvény mond ; szomorú tapasztalatok vezetik őt e figyelmeztetésre. A kö^g^r törvény szerint, aki érdekelve vsfrf

f£^anácskozásban nem V6het részt. Ez igaz is, mert mindenki azért ül itt, hogy közügyet, ne pedig magánérdekeket képviseljen. H aan Béla, mint községi ügyész érdekelve van; ugyanazért mondja ki a közgyűlés, hogy H a a n Béla a tanácskozásban nem vehet részt. Beliczey Rezső szerint Korosy vádolja a tanácsot és az ügyészt. Látja, hogy Rosenthal szándéka oda konkludál, hogy a vádolt községi ügyész ne tudja magát védeni. Rosenthal: A törvényre hivatkozik, attól nem lehet eltérni, ahhoz szigorúan tartja magát. H a a n Béla érdekelve vau. A törvény be nem tartása csak korrupcióhoz vezet, mert akkor itt mindenki a maga érdekeit akarja kidomborítani. Nem ehhez az esethez szól. A tisztesség érzete felzudul az ilyen eljárás ellen. Beliczey Rezső : Nekem erkölcsi érzetem az ellen, zudul fel, hogy attól akit vádolnak, elvegyük a védekezés jogát. Ezt még Ghinában sem teszik. Korosy: Amit a törvény mond, azt nem lehet se csűrni, se csavarni. A vármegye főispánja is megvonta egyszer hasonló esetben Haantól a felszólalás jogát. Kétszeresen kell, hogy aki érdekelve van, ne szólalhasson fel. Beliczey Géza szerint nem lehet egyéni érdekeltségről beszólni. Mindnyájan érdekelve vagyunk, mert mindenért mi állunk jót, kik a képviselőtestület tagjai vagyunk. Ilyen formában nem érti a törvény alkalmazását. Nemeskey Andor : A törvény nem ilyen esetekre vonatkozik De ha ilyen esetekre vonatkozna is, akkor is megadná a szólás jogát. Nem humanizmus, hogy akit becsületében megtámadnak ós pellengérre állitanak, ne védhesse magát. Korosy: Nem fogadhatja el a kijelentéseket. A becsületről s a pellengérről szóló kifejezéseket nem használta. De bármely tisztviselővel szemben joga van a bizalmatlanság kifejezésére. S z a 1 a y József: Rosenthal Ignác indítványához hozzá nem járulhat. A törvény nem a felszólalásra vonatkozik, hanem arra, hogy valaki szavazatával az őt érdeklő ügyet ne mozdithassa elő. Egy oldalról meg van világítva az ügy. Senki nem mondhatja magát csalhatatlannak, lássuk az ügyet másik oldaláról is. R ó t h y Béla szerint is csak ugy érthető az ügy, ha mind a két félt meghallgatják. A hosszú vita után felállott H a a n Béla. Megköszöni, hogy alkalmat adtak neki a védekezésre. Beliczey: Ez kötelességünk. H a a n : Talán nem érdemli meg, hogy mindig mint vádlott szerepeljen; konstatálja, hogy Korosy nem akart becsületbe vágó dolgot mondani, sem őt pellengérre állítani. De hát mit akart akkor. Ha ö azt hiszi, hogy elöljáróm, mórt nem indított ellenem fegyelmit. Felelős vagyok a hatóságnak működésemért, de arra senkinek sincs joga, hogy meghurcoljon. Én azt a két szerződóst az aláíráskor —határozottan mondom — megmagyaráztam ós felolvastam az első jegyzőnek. Koros y,; Tagadóin.-H a a n : Nagyon sajnálom, ha akad Olyan jegyző, aki nem nézi meg, hogy mit ir alá. Rosenthal: Sajnos, hogy bizhatunk meg a község ügyészében. H a a n Béla ezután hosszasan előadja az ügy történetét. Kijelenti, hogy az inkriminált szerződés károsodással nem fog S z a 1 a y szerint a jegyzőt és bírót is mulasztás terheli. Rosenthal: Zsinórmértékül volt felállitva, iiogy az átíratás a teljes kifizetéskor lehetséges. Igy megbíztak az ügyészben. H a a n : Nem áll az, hogy az volt zsinórmórtékül elfogadva, csak elvnok állíttatott fel, de nem feltótlenül követendőnek Ezután tudomásul vették az első jegyző bejelentésót. \ A munkások és az uj miniszter. Horánszky rendelete. Az uj kereskedelmi miniszter a munkások rokonszenvét is megnyerheti, mindjárt első ténykedéseivel. Egyéb nagyfontosságú ügyei között, melyek különösen mint uj embernek nehezedtek a vállaira, Horánszky nem feledkezik meg a munkásokról s tőle telhetőleg igyekszik sanyarú viszonyaikon segiteni. Egy rendelete érkezett a napokban Bókósvármegye törvényhatóságához a munkások érdekében. Az utóbbi évek kedvezőtlen termelési ós gazdasági eredményei bénító hatást gyakoroltak a vállalkozási iparviszonyokra. Ezt kell ellensúlyozni helyes intézkedésekkel, hogy a munkások keresethez jussanak. Az ujabb állami építkezések ós munkálatok megindítását és már folyamatban levő megrendeléseket és beruházásokat a kormány siettette, hogy a helyzet rosszabodását megakadályozza ós a kereseti viszonyokon javítson. Igy az állami közutakon teljesítendő munkálatokat is megindították. E célból irt le Horánszky a törvényhatóságoknak, hogy segítsék az államot nehéz munkájában s nyújtsanak módot keresetre a rossz viszonyok között élö munkásoknak. Figyelmébe ajánlotta a törvényhatóságnak, hogy azon közúti munkákat, melyek a folyó évi közúti költségvetésbe te! vannak véve ós am^lyetesij végrehajtását a pénzp

<As^r-htá^íyi;''vagy más-akadály nem gátolja, minél előbb kezdjék megr~^r*

i járni, sőt a többi vevő érdekében is azt szeretné, ha megengedtetnék nékik, hogy vett ingatlanaikat, a vóteláriiátrálék bekebelezése mellett, már ost átírhatnák mert ezzel cselekvési szabadságot nyernének a vett ingatlanokat terhelő adósságok konvertálására, mig igy, miután a föld Csaba község nevén áll, hitelmüveleteket nem végezhetnek. Korosy felszólalásából azt látja, hogy vissza akarják riasztani az ügyek további kezelésétől. Adjanak neki olyan utat, hogy elmehessen. De amíg folyton támadják s folytonos védekezésre van utalva, itt kell maradnia s visszautasítania minden ilyen törekvést. Korosy szerint a tényeket az ügyész előadása megerősíti. Kényszerhelyzetben vagyunk, a tényeket tudomásul kell venni. Beliczey: Fogadjuk el, térjünk napirendre. tunk. A nagy szellemek hamar találkoznak s meg is értik egymást, különösen, ha — éhesek. Azt hiszem ez az utóbbi követelmény mindkettőnkben, a legnagyobb mértékben található volt. Különösen a lengyelben, ki önérzetes arccal állott a kijárónál, de azért udvariasan engem bocsájtott előre; aztán utánam jött bemutatni magát. — Szesztrovszky Sztaniszlav, lengyel nemes és nyomdász. — Artándi Arthándy Alfréd magyar nemes és iró. Örültünk egymásnak is, a szerencsének is. A villamos állomásig terjedő uton megismertük egymás egész élettörténetét, persze csak dióhéjban. Mit gondolnak nyájas olvasók, mit tesz egy lengyel meg egy magyar nemes, ha kölcsönösen rájönnek, hogy az egyik nyomdász, a másik iró, ós mindkettő szegény, mint egy tökrement Ferencrendi barát. Szinte hallom Guszti barátunk válaszát: — Mit ? hát berúgnak. Helyes ; ós azután. — Azután ? . . . Kijózanodnak. Tévedni méltóztatik. — Mielőtt kijózanodnának, lapot alapítanak. Igy tettünk mi is. Leszoptuk magunkat a „Makk hetedben s megalapítottuk az IGAZ SZO-t. Szociáldemokrata programmot s római katholikus hitet vallottunk. A mutatvány szám harmadnapra jelent meg. Gyönyörű példány volt; valóságos lapok gyöngye ! Még cimkópet is hoztunk a fejen: daliás magyar levente ölel keblére egy gyászoló hölgyet, a ki Poloniát ábrázolta a mi szemünkben. Mondhatom, sokkal művészibb alkotás volt, mint a Lampel-fóle „Remekírók" bármely illustrációja. A lapot szótküldöttük s vártuk az előfizetést. Két hét alatt begyült három negyedéves ós négy hónapos előfizető ; az az hót ember ós 12 kor. 60 fillér. Kérdés: Mit tesz egy szerkesztő ós kiadó, ha tisztességes ember ós csak 12 kor. 60 fill. előfizetési dij gyűlik össze ? Felelet: A lapot beszünteti az előfizetést pedig — elissza ! Igy tettünk mi is ! A legsötétebb Dob-utcában van egy kurta korcsma „Ponjatovszkyhoz." Oda mentünk. Ott egy kis eszmecsere volt közöttünk az enni ós inni valókat illetőleg. Mindketten sovinisták vagyunk a legnagyobb mórtékben s azért én a töltött káposztát ajánlottam, Sztaniszláv pedig — slivovicát. Végre kölcsönös engedményeket tettünk s elhatároztuk, hogy gulyást eszünk és rostopcsint iszunk rá. A fogyasztás mikéntjével nem untatom az olvasót. A vége az volt, hogy berugtunk. Sztaniszlávon, a részegség összes szimptomái mutatkoztak. Először hallgatott és nagyokat sóhajtott; aztán sirni kezdett. Bőgött, mint egy jégre tett borjú, majd nekem esett ós össze-vissza csókolt. Kérem a csók is jó, a rostopsin is, de a rostopsinos csókot nem ajánlom senkinek; valami különös utóize van. Sztanislav megesküdött, hogy hü lesz hozzám óletben-halálban. Azóta sem hallottam hűségesküt sem nyomdász, sem szakácsné szájából . . . Kis vártatva dalolni kezdett. Kissé fátyolozott hangon, de elég hamisan fújta, hogy „Estye polske nye zgingyela." Én kisértem. Ha a kíséretet lépésben lehetne kifejezni, ugy én állandóan két lépésnyire jártam Sztaniszlávtól; de a végin mégis behoztam. Végre Sztaniszláv kedve tetőpontra, ő pedig a pincér lábára hágott s -falhoz kezdte csapkodni a poharakat. Ennek egyszerű következménye az lett, hogy a vendéglős fizetésre szólított fel. Fizettünk — de nem az egészet, mert kevés volt az előfizetési dij. Erre barátságosan kidobtak. Staniszláv vissza akart menni, de ón nem esküdtem neki hűséget, hát hívül maradtam. Sztaniszlav is visszafordult. Bizonytalan léptekkel indultunk meg a bi onytalan jövő elé. Staniszlav egy sarokház előtt megállt s kót karját párnának vetve, nekidőlt a ház falának. Azt hittem erőt vett rajta a zokogási görcs. Csalódtam. Tisztelni szoktam a kitörő fájdalmakat s pár lépést hátráltam . . . A Balaton lecsendesült, de Sztaniszlav a szegletkő tövébe feküdt. Feje mellére hanyatlott, szemei tévetegen, de nagyon, hivogatólag meredtek reám. Ugy feküdt, mint dicső ősei Osztrolenka csonthalmas terón, de nem oly józanon, Amint könybeboruló szemekkel néztem a lengyelt, szédülés fogott el. Részint a rokonszenv, részint a rostopcsin vonzott Sztaniszlav mellé. — Finis Poloniae ! — sóhajtottam fel kétségbeesetten, s vigyázva, hogy fel ne keltsem őt, lefeküdtem ón is Sztanislav mellé. Ez a mi lengyelünk története. kezdés után pedig ugy folytassák, hogy a mostani korai tavasztól kezdve, a nagyobb mezei munkák beálltával be legyenek fejezve. Fel kell használni az ilyen közúti munkákra legalkalmasabb időszakot, hogy a munkanélküli emberek keresethez jussanak. De nemcsak a törvényhatóságot hivta fel a miniszter erre, hanem arra is kérte a törvényhatóságokat, hogy a vasút állomásokhoz vezető, s a községi közlekedési ós dülő utakon teljesitei.dő munkák megkezdésére is hívja fel a törvényhatóság az illető érdekeltségeket ós községeket. A miniszter humánus rendeletének el nem maradhat a hatása. A törvényhatóság ós községek ismerik a munkások sanyarú helyzetét s igyekeznek majd a munkaalkalmak megadására. Mult számunkban hirt adtunk Darányi Ignácnak a munkások iránt való jóindulatáról, most Horánszky Nándor rendeletét ismertettük; csupán csak azért, hogy a mi józan népünk is belássa a kormány jóakaratát,, amelylyel minden alkalmat megragad a munkás nyomorának enyhítésére. Megírtuk azért, hogy lássák azok is a kormány működését, kik izgató, dőre szavakra gyülö-' lettel telnek el a mai helyzet és rendszer iránt. Közgyűlés Csabán. Csaba képviselőtestülete csütörtökön tartotta március havi közgyűlését. A rendes tárgysorozat huszonhárom pontján kivül a póttárgysorozat három ügyét is letárgyalták. A képviselőtestület tagjai szép számban jelentek meg s gyorsan folyt e tárgyalás, eltekintve a birtokkezelő tanács ügyétől, mely igen hosszú vitára adott alkalmat s melyet lapunk más helyén adunk. Az adóbehajtásról, pénztárak vizsgálatáról, kórház és szegényházról, ós a népmozgalomról szóló havi jelentést tudomásul vette a közgyűlés. A községi szervezési szabályrendelet egyes pontjainak módosítása ellen H a a n Béla fellebbezett a törvényhatósághoz. E módosítás mibenlétét részletesen közöltük a legutóbbi törvényhatóságról szóló tudósításunkban. A segédszemélyzet jelöléséről ós községi ügyész választására vonatkoztak a módosított szakaszok. Korosy László előadja a tanács javaslatát, hogy a törvényhatósági határozatnak a jelölésre vonatkozó rendelkezését fellebbezzék meg, — melyet a közgyűlés elfogadott. A vásári helypónz-dijszabás tárgyában alkotott szabályrendeletet a törvényhatóság jóváhagyta s pártolólag fogja a belügyminiszterhez felterjeszteni. Tudomásul vették. Az alispán értesítette a községet, hogy W i l i m István rendőrbiztosnak legközelebb katonai gyakorlatra kell bevonulnia. A közgyűlés a távollót idejére a tanácsot bízta meg a helyettes kijelölésével.