Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-03-16 / 22. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Vasárnap, március hó 16 án. 22. szám BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. reiefor-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 iillc Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A szomszéd és mi. Békéscsaba, márc. 15. Á közgazdasági állapotok javítására irányuló törekvést méltóan elsalátithatnánk osztrák szomszédunktól. Éveken át látjuk, mint készül rombadulni Ausztria jogalapja. Alkotmányosságuktemplomáfc. a népképviselet házát nem az alkotandó törvények megvitatására, szóval nem al kotmányos jogaik gyakorlatára használják fel, hanem folytonosan a cseh és német nyelvreudeletek felett civakodnak. Ausztria alkotmányának halálmadara állandóan a bécsi Reichsrath felett lebeg. Az abszulntizmus kopogtatása hallatszik a Reichsrath kapuin és uram fia! A csatorna épités, a vizmü utak megteremtetése halomra dönti és le szereli e visszás állapotot. Ausztria közgazdaságának e sarkalatos pontjánál minden nemzetiség, mint egy ember áll elő összes elveik leszereltségével. Eltűnik a babiloni zavar és a köz gazdaság javítására irányuló ténykedésnél, harcosként egy táborban megfér és lelkesedik minden pártnak eló'bb még egymást ütlegelő' közkatonája. Sajnos, nálunk nem a vízi utakon, nem az Alföld csatornázásán, nem a Felföld összekötő vasút építésén gondolkodunk. Agrár és merkantil is irányzatok kelnek egymással harcra. Külön politikai párt-szervezkedésről hallunk agrár célzattal Időközönkint tartott kereskedelmi kongresszusainkon előadóként egy-egy merkantilista képviselőjelölttel találkozunk. Az ipartestületek is országosan szövetkeznek és hoznak oly ha tározatot, hogy szavazatainkkal lehetőleg iparos embert támogassunk. Közgazdasági életünkben tehát mi csin'ljuk a babiloni zavart, amennyiben feltétlen együttműködésre szoruló szerveket egymás ellen küldjük a harcba. Ilyen célzatokkal, nemhogy előbbre vinnénk közgazdaságunkat, hanem megkezdjük annak sirját ásni. Ausztriában egy közgazdasági akció megteremtésénél az összes politikai pártok „egyesült erővel" dolgoznak, mig nálunk a közgazdasági eszmék szétforgácsolt jelszavai alatt uj politikai pártok alakulását látjuk. Hogy aztán a szűr különálló, avagy közös vámterülettel cifrázott-e; az mellékes. Földmivelés, kereskedelem és ipar együttes érdeke, közgazdaságunk alap ja, melegágya Bármelyiket ezen szerveknek, ha akként istápoljuk, hogy a másikat ezáltal ütjük, az összeség törzsét gyöngítjük meg. Ha az emberi szervezetnél a gyomor kitűnően működik, a lábak pedig köszvényesek, ugy ezt teljesen kielégítő, egészséges állapotnak a legjobb akarattal sem mondhatjuk. Ha agráriusokká válunk a kereskedelem lenyügözésével, ha merkantilisek akarunk lenni a földmivehísi érdekek leigázásával, avagy ha az ipart támogatjuk akként, hogy földmivelésünket, avagy kereskedelmünket bénítjuk meg, ugy az rossz politika, és közgazdaságunknak tönkre tételére vezet Közgazdaságunk egén tisztul a láthatár! Ki gondolta volna, hogy ily hamar, dacára a bur és angol há boruuak, a hivatalos bank kamata 3 százalékra csökken. Egy pár hét alatt a papirosok ára 30 százalékkal emelkedett, szóval olcsó a pénz. Itt az ideje, hogy kihasználjuk az alkalmat közgazdaságunk erősbítésére; a viszonyok alakulása ehhez ma igen kedvező. Ha pénzbőség van és a kamat olcsó, intenzívvé tehetjük földmivelésünket, alapithatunk minél több gyárat, fejleszthetjük és istápolhatjuk kisiparunkat és ezeknek produktu mával adunk módot kereskedelmünk, forgalmunk nagyobbitására. Különálló vámterületünk elérésére minden igaz magyar büszkén gondol; ezt elérnünk csak ugy lehet, ha erősen munkálkodunk közgazdaságunk erősbitésén és ez csak akkor lehet, ha földmivelés, kereskedelem és ipar eeyüttes erővel munkálkodik. Tanuljunk osztrák szomszédainktól, hogy ha ők viziutat csinálnak és nemzetgazdasági törvényjavaslattal foglalkoznak, megszűnnek a politikai elvi harcok és még a nyelvrendeletekből eredő pofozkodást is abbahagyják. A politika kulisszái mogul, — Levél a fővárosból. Budapest, márc. 14. Ami a legutóbbi napok legnagyobb szenzációja :a Fej érváry báró lemondása, még jó ideig fog közbeszód tárgya lenni. De hát nem is egykönnyen mellőzhető téma ez. Fejórváry Gróza báró, aki kevés hijja a kót decenniumnak, hogy a „magyar katonaság" élén áll, a ki erős tölgyként kiállt annyi, meg annyi vihart: I Tisza Kálmán, Szapáry gróf, Wekerle í Sándor és Bánffy báró megválását a kormány éléről, — most, úgyszólván estéről reggelre megmásithatlan akarattal elhatározza, hogy „megy." A mikor ez a feltűnést okozó hir szárnyra kelt, sebtiben jött rá a cáfolat, hogy a lemondás hire s a hozzáfűzött kommentárok egytől-egyik nem más, mint alaptalan, kósza mendemonda. Ez történt ezelőtt 5—6 nappal; ma reggel pedig a . „Pester Lloyd" — tudják, ugyebár, hogy ez a lap sokkal közelebb áll a kormányhoz, semhogy hitelt adjon „kósza mendemondákénak — már arra kéri a távozásra készülő honvédelemügyi minisztert, hogy ne vonja meg a Szóll-minisztóriumtól munkásságát s a koronától ós az országtól megbecsülhetetlen szolgálatait. Közben ugyanis az történt, hogy Fejórváry bárót a király kihallgatáson fogadta. Politikai haruspexek tisztában vannak as ilyen audienciák jelentőségével s ma már egyik se merné azt a jóslást megkockáztatni, hogy Fejórváry marad. Ezek a madárjósok most már nem is ezzel, hanem a távozás igazi okával foglalkoznak. Kót csoportra oszlanak az okfejtők : az egyik egészségi okokat, a másik politikai differenciákat emleget. Mind a kót párt érvekkel támogatja vélt igazságát. Akik a megrendült egészségi állapotot tartják a távozás okának, a maguk igazának bizonyítására a miniszteren a mult évben végrehajtott operációt, az azóta követett életmódot s az • előhaladott kort hozzák fel. Akik meg ugy magyarázzák a távozás váratlan felmerült hirét, hogy az a legújabb miniszterváltozásnak eredménye, azok azzal a nyomós érvvel állanak elő, hogy Fejórváry észrevehetőleg kerüli azokat a helyeket, ahol az uj miniszterrel, Horánszky Nándorral a kormányzat munkásságában közösen kellene részt vennie : nem jelenik meg a képviselőház ülésein s nem volt ott a legutóbbi miniszteri tanácskozáson sem. Érthető a katonai szellemben növekedett honvédelmi miniszter rigorozitása adott szavának megtartásában ; kijelentette, hogy ő nem fog egy kabinetben maradni a volt nemzeti párt tagjaiból kikerülő miniszterrel ; most megjött az alkalom, hogy katonásan megmutassa, mi a férfi szava ; megmutatta : „abtreten !" Békésmegyei Közlöny tárcája. Levél. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irte : Mányiné Prigl Olga. Kedves barátom ! Levelét meghozta a posta. Este volt, nyirkos, ködös őszi este, de idebent a jó öreg kályha mellett nekem mégis ugy tetszett, mintha tavasz lett volna megint. Csapongó, illatos tavasz, ezer virággal misztikus lehelletében ; édes, illatos tavasz, mely megkap, megszédít, örvénybe kergeti a gondolasot, mámorossá teszi az agyat, hogy mint egy gyómántprizmán keresztül,- ugy látjuk a világot. A levelére hajtottam a fejemet ós behunyt szemmel álmodtam. Nem tudnám megmondani, hogy mit; megtörtént dolgot, vagy képtelen valótlanságot, de jól esett ez a zsibbadt állapot. Nem éreztem, hogy élek, lényem egy gondolatba olvadt össze. Most reggel van, odakint talán még nyirkosabb, ködösebb, mint tegnap este. Es én fázom idebent is. A takaritónóm elfelejtett begyújtani ; ünnepre virradtunk, bizonnyára otthon töltötte el az időt a gyerekei között. Hidegtől gémberedett ujjakkal előbb nekem kellett hát tüzet gyújtanom. A füst könyet csavar a szememből, a vizes fa is sír; a pohárban meghervadt a tegnap még friss, illatos virág. Asztalom poros, mintha esztendők óta hevert volna ugy s a tükörből egy csodálkozó arc néz vissza rám. Mintha kérdezné: hol van a tegnap? A tegnap, mely meleg volt, üde, illatos, — a tegnap, mely annyit igórt. Levele is itt fekszik előttem ós én nézem ismerős betűit. Nézem napvilágnál, józan szemmel ós vonásaiból most ki tudom olvasni, hogy maga édes barátom szintén j nem tépi már olyan gondtalan kézzel a virágokat. A karcsú, csaknem leányos betűk, a mik valamikor ugy körül tudták fogni a lelkemet, most markáns, csaknem parancsoló, merev hieroglifek, mintha a kéz, mely papirra vetette őket, valahogy megórdesedett volna. Amazok, a régiek, galambtollal voltak irva, — ugy, de a sas nem játszhatja többé a galamb szerepót. Viharedzett, erős szárnyakkal látom repülni a szerencse sziklabércein, kivánom, sodorja az még följebb, hogy beteljék vágya, ambiciózus lelkének minden kívánsága, — én köszönöm, hogy egy kedves estét okozott nekem, emlékét egy darab tavasznak, egy szál virágnak . . . És, a kis leányát csak küldje el hozzám. Meglássa, sokkal jobb lesz az igy, mintha ón mennék magukhoz, hogy az ő édesanyja helyét betöltsem. Ha talán sohase ismertük volna egymást ... De nem, még igy is vádolna örökre a lelkiismeret! Megrövidíteném a gyermek jogait, segitenóm eltörülni az édesanya emlékét, bitorolva az ő helyét, a melyre talán igényt tart még most is. Láttatlan közöttünk élne, mint hideg lehellet, mely megfagyasztaná ajkunkon a kedveskedő szót. Igen, küldje el hozzám a kis leányát, jó kezekben lesz, meglássa. Szeretni fogom nagyon, szeretetemből, nem juttatok rajta kivül senki másnak. És ő is barátnőt fog beunem szeretni, nem pedig azt az asszonyt, a ki ellopta az édes.inyja emlékét. A gyűlölet s a százesztendős ócska mese a mos. tohákról, nincs minden alap nélkül. Valahogy egyik se tehet róla, hogy a látszólag ; szorosabb kapocscsal, hovatovább jobban elidegenkednek egymástól. Ne legyek én neki senki más, csak tanácsadója, öreg nénikéje. Hadd bizzam az ő lelkére tisztán azt a darab tavaszt, azt a szál virágot . . . Az én szerelmem tiszta meséjét, fehér virágát . . . Ugy őrzöm azt, üveg alatt, elrejtve a világ szeme elöl. Mit gondol hát édes barátom, most, deresedő fejjel játszuk el azt. 1 amit már régen el kellett volna játszanunk, a mihez majd nem győzzük magunkat illuzióv 11 Tavasz elmúlt, körülöttünk hideg vau, a kályhában untalan kialszik a tűz, hogy utoljára is belefáradunk az ólesztgetésóbe. Én megszoktam a lemondást, évek hosszú sora edzett meg benne ós ön kedves barátom szintén meg fogja találni vigasztalását. Az élet gazdagon kárpótolta az egykor elviselhetetlennek tartott fájdalomért, a mi a szakitásunk után támadt lelkében ós belátta, hogy talán jobb is volt ugy. Lekötött szárnya, megbónitott ambíciója, az anyagiakkal való untalan küzködós, ólomsulylyal nehezedett volna reá. Most mint büszke sas, kerenghet vágyai bércein tul ós a leány, ki egykor szintén szerelemből, kezét nyújtotta ós segitett Önnek, — hiszem, hogy viszontszerelem tudatában hunyta le szemeit. Mig tartott benne a gyönge, törékeny élet, a szeretet övé volt, legyen emléke szent. Hogy mórt nem tudtam cserélni véle, az ón szinte cinikus egészségemmel ! Hány éjszakát virrasztottam kint eg}'kor, homlokom a nyirkos, hideg falhoz támasztva, sziva tele tüdővel a haláltosztó levegőt. Engem elkerült, mert kerestem, amazt puha" fészekből, az óiét örömeiből ragadta ki. Küldje el hozzám a kis leányát. Testvéri szeretettel ölelem szivemre. Többet nem tehetek ! A esuf ember. Irta: Somogyi Endre. Akkor reggel mintha már kaczórkodni kezdett volna egy kicsit a tavasz a földdel. A nap a pesti oldalról átkivánkozott a Dunán, leszállt a fodros vizbe s fénye szétszóródva, a vizet verdesve jött keresztül a partra. A Duna, mint egy durva nagy tükör, csillogott a reggeli napfényben, az elillanó hullámok közül szelid szellő kelt elő, át-átcsapott a térre s a kis kert nedves füvei közül friss földszagot, valami kedves burjánillatot kergetett a levegőbe. Három kis lány jött sietve a Fő-utcza felől, hirtelen ugrottak fel a vasúti kocsiba, a vonat mindjárt indult is. A kis masina nagy füstöket eregetett, jeleztek, sipoltak s a vicinális zörögve loholt lefelé a Duna partján. A.z utolsó kocsi végiben iskolásfiuk álldogáltak, könyvvel, táblákkal. — Nini, hát nektek sincs iskola, — kérdezte az egyik leány. — Van az, iskola van, előadás nincs — magyarázta egyik vékony gyerek. — Nektek miért nincs ? A pápa születés napjáért ? —- Ojjé, hallod ! Jubileum az, nem születésnap. — En nem tudom, ón lutheránus vagyok. Tizenhárom éves leányok lehettek, vidékiek, kik vasúton járnak be az iskolába. Kicsi prémes kabátot viseltek, a fejükön kerek matróz sapka volt, egyiknek kék, másiknak vörös, a harmadiknak tarka kockás Lerakták a könyveket, a kis bársony szatyorokat a padra s jókedvűen tekintettek szét. Látszott rajtuk, mint örülnek,