Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-03-16 / 22. szám

A miniszter felmentése már csak igen rövid idő kérdése, talán tán a tárcája költségvetésének tárgyalását sem várja be; a mikor Hegedűs távozásáról az első hirek napvilágra kerültek, azzal válaszoltak, hogy most még semmiesetre sem hagyja el állásat, mert ő fogja a reá váró budgetmunkát elvégezni. Es mégis előbb távozott. Miért ne tehetné meg ezt Fejérváry báró ? Hisz már az utódja is ki van szemelve : egyhangúlag Jekelfalussy Lajost emlegetik, aki a közös hadügyminisztériumban osztályfőnök; most csak annyit tudni róla, hogy nemesi családból származik s katonai pályáját az ezredességig a honvédségnél töltötte. Ugy hallatszik, hogy ő Felsége már a jövő héten kihallgatáson fogadja Jekelfalussyt s ezzel a hirrel hozzák összefüggésbe a király mostani budapesti tartózkodásának néhány nappal való meghosszabbítását. De hadd bucsuzzunk el e themától, hisz előreláthatólag a jövő héten is módunkban lesz vele e helyen foglalkozni. Még csak azt jegyezzük meg ez ügygyei kapcsolatosan, hogy a távozó honvédelmi miniszterrel egyidejűleg Qromon Dezső is elhagyja államtitkári állását; az ő utódjául leginkább Bolgár Ferenc országgyűlési képviselőt, a volt nemzeti párt oszlopos tagját emlegetik, a ki szintén a katonai pályáról lépett a politikai élet terére; mellette szóba hozzák még a volt sárosi főispánt, Szinnyei Merzse Istvánt is, a ki jelenleg közgazdasági attasé Szentpéterváron. A miniszterválsággal öszszefüggően Széli Kálmán kormányzati működése most ismételt birálat tárgya lett. A közvélemény szerint Fejérváry távozásával nagy lépés történt a rendszerváltozás utján, akad azonban sajtóorgánum, amely vehemens támadásokkal illeti ez ügyben a kormány fejét. De, ah, ki hinné, hogy ebben az akcióban a hajdan hirhedt mameluk „Pesti Hirlap" vezet, amely a képviselőválasztások óta (a mely a lap főszerkesztőjére, Légrády Károlyra, némileg balul ütött ki) nap-nap után valahány rovat van az újságban, mindegyikben Széli Kálmán a támadás, a guny, az élcelődés céltáblája. Meg aztán minek kontárkodik bele a Pesti Hirlap az ellenzéki lapok létjogosultságát tevő hatáskör teendőibe ? Mi marad aa ellenzéki lapoknak ? Hisz holnap, a szabadsajtó születése napján indul meg egy uj napilap a Kossuth-párt zászlaját lobogtatva; a „Független Magyarország" ez, melyet D i e n e s Márton volt országgyűlési képviselő, az „Egyetértés" előbbeni szerkesztője fog vezetni, főmunkatársa pedig Kossuth Ferenc, a párt vezére lesz. Ha másért nem, azért várom kíváncsisággal a lap holnap megjelenő első számát : vájjon mit ir arról a hideg közönyről, arról az ijesztő csendről, amellyel a holnapi szent napot a budapestiek „ünnepelik." Olyan théma ez, melyről jobb hallgatni. Hogy szóbeli nyoma se legyen a pirulásunknak . . . Ryf. A lótenyésztés érdekébenA gazdasági egyesület luxus-lóvására. Békéscsaba, márc. 15. Békésvármegye mult évi lóállományát a februári közgyűlésen előterjesztett alispáni jelentós statisztikai adatai mutatták be a törvényhatóság közönségének. Azóta alig telt el egy negyedév s igy' e statisztikai adatokat a jelenben is irányadóknak vehetjük. Ezen adatok szerint Bókósvármegye területén a mult évben 55321 ló volt. A lovak száma elég aránylagosan oszlik el a járásokban, ami a lótenyésztés általánosságát bizonyítja. A legtöbb ló a békési járásban van, mely Békést, Mebiőberónyt ós Köröstarcsát foglalja magában. E járásban a lovak javarészét Mezőberény adja, hol a lótenyésztés igen ki van fejlődve s a nép tenyó; szetében gyönyörű példányokattalálhatunk. A levéltári okmányok tanúsága szerint a herényiek már a mult században nagy súlyt fektettek a lótenyésztésre, a. község 1807-ben Mezőhegyesről két mént vett, egy „Hannaveraner" és egy „Mecklenburger Rácét"-t; 1808-ban ismét vettek kettőt, darabját 135 forintért, mely összeg az akkori viszonyok között tekintélyes summa volt. Ma már a Nonius-Gidrán fajok a legelterjedtebbek és legkedveltebbek. Nemrégen a táj fajta tenyésztésére is mozgalom indult, amely bizonyára nagy sikert fog eredményezni. A jelenben pedig a hatvanezer forintos Baldurnak is vannak ivadékai Mezőberényben. Példának kaptuk ki a berónyi tenyésztés történetét; mindenesetre más községek sem mutattak hanyagságot e téren, sőt a szarvasi tájfajta tenyésztés valóban elismerést érdemel ; a békésmegyei lovak jóhire messze földön ismeretes. Azonban a mai állapotok között nem igen fizeti ki magát a nemesebb lótenyésztés, mert a haladással szemben azt lehet tapasztalni, hogy a lóvásárok mindinkább hanyatlanak. Leginkább nincsenek megelégedve a lóvásárok forgalmával az xJföldön, mert teljesen biztos piaca éppen a mi lótenyésztőinknek nincs. Szabadkán hires lóvásárok vannak, de messze van a város ; az oda szállítás s ellátás elnyeli az esetleges hasznot. A gyulai és nagyváradi vásárok forgalma pedig csökkent. A tenyésztő e vásárokat nem latogntja, mert nem biztos lovainak órtókesitóse felől Az elsőrendű vevők pedig nem mennek el, mert szintén nem biztosak, hogy szükségletüknek megfelelő anyagokat vásárolhatnak. A lótenyésztés teljes kifejlődésének főfeltétele tehát ugy az eladóra, mint a vevőre nézve : a biztos vásár, amelyre nemcsak a tenyésztő viszi el legértékesebb lovait, hanem elsőrendű hazai és külföldi lókereskedők is eljönnek. A békésmegyei gazdasági egyesület belátta e visszás állapotok tarthatatlanságát s elhatározta, hogy egy elsőrendű luxus lóvásárt rendez a megyei gazdaközönsóg érdekében; mintául az igen sikeres érsekújvári vásárt vették. A gazdasági egyesület e vására állandó lesz ; minden év április 24-én, Szent-György napján tartják meg. E vásárra meghívják nemcsak a hazai, hanem Német, Franciaország, Svájc, Szilézia ós Ausztria legelsőbb rendű lókereskedőit. A konzulátusok utján értesítette az egyesület a külföldi államok hadseregeinek lószállitóit is s igen valószínű, hogy a kormány is engedélyezi a katonai lóvásárt. A alkalom meg van. A gazdasági egyesület megtette kötelességót s most már a lóvásár sikere csupán csak a gazdákon áll. Különösen fontos, hogy az idei első vásár sikerüljön s igy meg legyen állapítva a csabai lóvásár jó hire. A lókereskedők eljövetele biztos; annál is inkább, mert szerencsésen van meghatározva a vásár napja. Néhány nappal előzi meg a budapesti lóvásárt s a lókereskedők aligha tekintenek arra csekély költségkülönbözetre, melyet a csabai vásár meglátogatása okozna. A vásár határidejéig még igen sok ideje van gazdáinknak elkészülni, hogy lovaikat a legjobb állapotban hajthassák fel. I A gazdasági egyesület e tekintetben is mimdenről gondoskodott. Kéri a felhajtandó lovak bejelentését a titkári hivatalánál, hogy tiszta, ragálymentes istálókról ós kellő széna s abrak szükségletről gondoskodhasson. De nem csupán a békésmegyei gazdák érdekében áll a vásár sikere. Arad, Csanád, Szolnok, Csongrád, Bihar megyék gazdasági egyesületeivel is érintkezésbe lépett megyénk egyesülete, hogy az eladásra kerülő anyag minél nagyobb számú és minél kiválóbb legyen. Ha ezen első lóvásáron megismerik a vevők az Alföld kitűnő lóállományát, akkor biztos sikere lesz a további vásároknak is; sőt remélhető az is, hogy a lókereskedők nemcsak a vásár napján, hanem időközben is felkeresik az Alföldet. Sokat beszélnek a gazdák nehéz mozdulásáról. Ime, itt az alkalom bebizonyítani, hogy az alföldi gazdaközönség átérzi és megérti az érdekében tett lépéseket ós saját erejéből törekszik a lóvásár fényes sikerére. Ének a társas életről. (bd) Mi, a modern társadalom nagyműveltségű alakjai, kiknek társadalmi érintkezését az etikett millió törvényei szabályozzák, ugy, hogy a paragrafusok útvesztőjében nem könnyű dolog az eligazodás, bizony visszasóhajthatnók a régi udvarházakat s azoknak szokásait. De hát a régi patriarkális életet megölte az az annyit hangoztatott „modern fejlődés" ós uj alapokra fektette a társadalmi életet A maradiság bélyegét sütik azokra, kik nem sajátítják el a modern életelveket; és nem élik bele magukat a mai társadalmi viszonyok levegőjébe. Bizony nagy a levegőváltozás a régi udvarházak óta. Akkor a társadalmi életben az érintkezés vezetője és irányitója a szeretet és a barátság őszinte érzése volt. hogy nincs tanítás, ilyen kedves, szép tavaszi idő van s mennek hamar haza. — Együk meg a tízórait! —< mondja az egyik lány, a kék sapkás kis fekete szemű. Egy hajtincs elszabadult a sapkája alól s hamiskásan libeg az arca előtt — Nem lehet, hiszen még reggel van, — véli a vörös sapkás leány nagy komolyan. {Különös zöldes szeme van ennek a kis lánynak, mintha valami csillag mosolyogna elő fekete szemöldöke alól, hosszúkás barna arcból. Erősen figy«l a kocsi másik sarkába. Ott férfiak ülnek vagy öten, erős hangon beszélnek, a kis leányokkal nem igen törődnek. Bizonyosan ügyvédek, valami tárgyalásra mehetnek SzentEndrére. — Az ingatlan ... a telekkönyv . . . a vételár — ezeket emlegetik. Kettő háttal ül, szemközt egy piros arcú, fehér hajú bácsi, mellette egy vékony, madárképü, egy fiatal szemüveges az ajtóhoz támaszkodik, ez talán csak bojtár lehet. A vékony ember igen különös arcu. Alig van álla, csak egy kicsi, az orra hegyes, előre tolakodó. Bajusza egy-két rövid szál. Gargrizálva beszól, erősen, nóüa elelful, mert gyorsan adja a szót. Leginkább ez magyaráz, a többiek mind reá hallgatnak, a kedves arcu öreg ur szaporán bólingat, egy veres szakállú előre hajlik hozzá, a fiatal ügyvódbojtár keresztbe fonja a karját s igen érdeklődéssel mulat. — Igaz, teljesen igaz — mondják a férfiak — a'kollegának igaza van, ez csakis igy lehet. A vörös szakállú félre hivja a fiatal szemüvegest. — Doktor ur, ki ez tulajdonképpen ? — Geréb János nemsokára egyetemi tanár lesz. Hogy az ügyet megvitatták, elhallgat! ak, de Geréb János ujabb témát talál. Ugy látszik szeret beszélni és mindenkiről van véleménye. — Itt van ez a szőlő, hát miért telepítenek ide szőlőt a madárnak? — Nézzétek ezt az árkot, hát levezető árok ez ? Mind itt van a viz a földeken. Mondtam akkor ris, hogy szamárság ezt az árkot idehúzni. Éppen ilyen esetem volt Vecsésen is. Hevesen beszélt, az álla beszódközben gyorsan komikusan mozgott. A szemfoga mindegyre elővillant. — Nézd csak Malvin, — mondja a kis feketeszemű a szomszédjának — hogy mozog az álla. - Milyen orra van, jaj — feleli Malvin. — Hogy öblöget te. — Milyen csúf, huh ! Megfeledkezve, élénken ós kíváncsian tekingetettek a csúf emberre s kedvesek voltak mint a játékos vizi leányok, mikor kilesték az erdőben a szőrös képű, kecskelábú Faunt. Összenevettek s nem vették észre, hogy a férfiak csendben vannak s minden szó áthallatszott hozzájuk. — No lám, a kis fruskák — mondja az'öreg ur. Ne törődjön velők kollega— Nem kell félni tőlük — felel Geréb. Feláll s odamegy a lányokhoz. — Geréb János vagyok, mondja, ügyvéd. Hadd mondjak valamit maguknak kis lányok. Megengedik, hogy ide üljek egy kicsit ? A lányok összehúzódva, félénken hallgatnak ; vajon mit akar ez ? — Azt mondják ugy-e, hogy csúf vagyok ? Az vagyok bizony, ezt nem lehet eltagadni, hát vidáman nevetnek a szemem közé a kis lányok. Nem baj. — De itt van ni egy kép — folytatta Geréb s egy fényképet vett elő a tárcájából. — Nézzétek csak meg, milyen szép egy asszony, mi ? — Gyönyörű, — mondta Malvin s félénken tartogatta kezében a képet. — Lássák kis leányok, ez a gyönyörű asszony a feleségem. Neki nem vagyok csúf, ő nem látja, majd maguk is egyszer még megtudják, hogy lehet ez. leányok megilletődve hallgattak, igen szégyenkeztek s nem mertek szólni semmit. Geréb János el akart menni, de valami eszébe jutott. Még egy kópett vett elő s mosolyogva adta oda a lányoknak. — No, nézzék csak, ez meg a kicsi fiam. A kis fekete szemű önkéntelenül felkiáltott : — Juj de édes dundi ! Geréb megelégedetten ment vissza a többiekhez, a kis leányok meg összecsivegteg, mint a madarak, ha felakarnak rebbenni. Hirtelen felkerekedtek s kiszaladtak a folyósóra. De Malvin hátra nézett, meglökte a kis feketét s az üveges ajtón keresztül titkon bemutatott az ügyvéd hegyes órára. S a háromkis leány erre ismét csak kacagott. Kacagásuk együtt szállt a tavaszi napfénnyel, aztán elveszett a kocsi zakatolásában. A mai élet hazug levegője megölte mind a kettőt s uralkodóvá tette helyébe a színlelést ós a vetélkedést, amely manapság már erényszámba megy. A vetélkedés ós színlelés a megölője a mai társasóletnek. Ha egy kicsikét körülnézünk és elvetjük a mai társadalom szemüvegét, mely semmit sem mutat eredetiségében, meglátjuk azt az óriási különbséget, hogy mennyire felülmúlják a mai lakás, ruha, étkezés-igények az annyira ocsárolt „régi módit." Pedig egyebet sem hallunk pénzügyi téren, mint azt, hogy kevés a pénz, nincs annyi, mint a régi jó világban. Es mi azért fényesebben, pazarabban élünk ma, mint a régiek, a társas élet bizalmassága pedig visszafelé fejlődik. Minden városban, minden községben uralkodik az a valami, amit köznyelven ugy hívnak, hogy „flanc" ; kivül fényes, belől pedig semmit sem mutat. Ragyogó felszín alatt a legnagyobb és a legkeservesebb sötétség. S a mai társadalom mégis ily szomorú állapotok között is a vetélkedésre fordítja a legnagyobb gondját. Megalakulnak a különböző társadalmi klikkek, melynek tagjai egymást nem is nézik le, — mert meg se látják. Az érintkezés a legszorosabban együvé tartozók között sincsen meg a kellő mértékben . A régi névnapokat, melyeken anynyit mulattak, — nemesebb értelemben véve a mulatság fogalmát, mint manapság — nagyapáink, már teljesen elfelejtettük. Most a zsúrok uralkodnak, melyeken léha, üres fecsegés a divatos, melyekre gondolkozó, komoly ember el nem mehet, mert kinézik a társaságból, mint aki az „unalom" csiráit viszi oda. Nem szellemi színvonal a fődolog, hanem az, hogy gyönyörű majolika edények legyenek az asztalon, pompás hímzések díszítsék a pazar damaszt teritőt. Csupán csak arra valók a mai társadalmi érintkezések, hogy egyik család, a másik irigységét felkeltse. S ha ez sikerül, nagy öröm tölti el a zsurtadó famíliát. Bárki mit szóljon is, a klikkek a pénzkérdések szerint alakulnak meg, nem pedig az értelmi színvonal szerint. Különben még az értelmességet is sikerrel lehet szimulálni a mai társasóletben. Legnagyobb- • szerű tehetség az, aki többet tud mutatni, mint amennyit ér. Társadalmi korlátokat állítani pedig a vagyon nagysága szerint — már bocsánat — de barbár felfogás. Az értelem ós a tehetség meg nem becsülése kiáltó jele a társadalmi élet visszafejlődésének. Hogy csak a pénz mozgatja a világot, annyira anyagias elv, melyet nem volna szabad okos embernek belevinnie a társadalmi életbe. Már szerencsére kezd mindenütt megalakulni a társadalmi ellenzék, mely a mai klikkek ellen tűzte ki lobogót, mely vissza akarja állitani a társadalmi élet régi őszinteségét ós barátságát. Mely nem a vagyont nézi s nem állitja fel a társadalmi előkelőség vagyoni cenzusát. Amely egységes társadalmat szeretne teremteni, a vagyon, gőg, színlelés és vetélkedés szóttagolt klikkjei és csoportjai helyébe. A békési gimnázium. A felfüggesztett presbiterek nyilatkozata. Megemlékeztünk arról, hogy a bókósbánáti ev. ref. egyházmegyei közgyűlés a békési egyháztanács hatvankilenc tagját hivatalától felfüggesztette s azok ellen a fegyelmi eljárást elrendelte azon okból, mert a presbitérium tagjai egy részének konok magatartása veszélyeztette a békési ref. gimnázium fönnállását. Ez ügyben Andor Gergely ós társai — a felfüggesztett presbiterek — most nyilatkozatot tesznek közzé, melyben a következőket mondják : Nem igaz az, hogy mi a gimnáziumnak ellenségei volnánk, mert mi helybenhagytuk elődeinknek azt a határozatát, hogy 20 ezer forintot adjon az egyház az uj gimnázium épületre, azzal a kikötéssel, hogy a régi gimnáziumi épület visszamaradjon az egyház részére, hogy abban elemi iskolát helyezzünk el, ahelyet, hogy uj iskolákat építsünk. Helybenhagytuk azt, bár tudtuk, hogy egyházunknak anélkül is