Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-03-09 / 20. szám

XXIX. vfolyam. ¥ Békéscsaba, 1902. Vasárnap, március hó 9 én. 20. szám BEKESH ZLONT POLITIKAI LAP. Telefor-szám 7. Szerkesztőség: Fö-lér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziiatok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 tillt Előfizetni bármikor lehet, evnegyeden helül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Gyomai választás után. Tehát csalatkoztunk! Reménységünket, melyet a gyomai kerület választó közönségének józan Ítélőképessé gébe vetettünk, miszerint megtudja különböztetni a színaranyat a sártól,} a szavazás eredményének számadatai halomra döntik. Még egy ilyen győzelem ós a függetlenségi eszmék e tős gyökeres 48-as kerületben csődöt mondanak. Ebben az örökös függetlenségi párti kerületben a függetlenségi jelölt győzelme a szocialisták jelöltjével szemben alig volt kivívható. Már Győry Elek is csak elenyésző kis szótöbséggel tudott győzni; a szocialisták ekkori 538 szavazatához képest a tegnapelőtt leadott 1045 szavazat a szocialistikus tévtanok híveinek 100 % os szaporulatát jelenti. Honnan e feltűnő gyarapodás alig három hónap lefolyása alatt? Ez nem a városi nyomor, nem a munkahiány, nem az alacsony munkabérek miatti elégületlenscg következménye. Ebben a szocializ nusban nem az ipar, hanem a föld kérdésének problémái halmozódnak össze. Az egészségtelen birtokviszonyok, a sokszor igazságtalan adók, az aránytalan teherviselés, — egyszóval: az agrárszocializmus a maga teljes mivoltában. Figyelemreméltó jelenség ez főképp a függetlenségi párt szempont jából. A függetlenségi párt ereje a magyar köznépben van. A magyar köznép szabadságszeretetében és hagyományaiban. A Kossuth-kultuszt azonban, mely a magyar köznépben még ma is él, — korántsem az Ausztriával megvívott függetlenségi harc tartja fenn ma is, hanem azaz emlék, hogy K o s s u t h Lajos nevéhez fűződik a jobbágyság felszabadítása. A Kossuth kultusz gyökere tehát első sorban a szocialisztikusérzésekben fészkel. Mert a magyar köznépben, ha erős is az idealizmus, de nem kevésbbé erős beine a gyakorlati érzék. S abban a mértékben, amint szemei fölnyilnak, kezdi látni azokat a feltételeket, melyektől boldogulása függ. S hogy éppen Gyomán, a függetlenségi párt ősi fészkében támad fel a szocialista párt, mely a. nép boldogulását nem a függetlenségi programmtól várja, hanem azzal ellentétben egy külön szocialisztikus alapra helyezkedik, — bizonyítja, hogy a függetlenségi párt nem igen maradhat meg a régi ortodox programm alapján, hanem a közjogi kérdések mellett, a társadalmi és köz gazdasági kérdésekkel is behatóbban kell foglalkoznia Különösen akkor, ha a szabad választási rendszerhez ezután is ragaszkodik. A városi szocialisták Magyarországon, ahol ipar alig van még, nem veszedelmesek. A városban könnyen végez a szocialistákkal a rendőrség és a katonaság. Ö3 a vidékeken, a falvakban másként áll a dolog. S ha a fal rákról majd be fog' jutni a parlamentbe az első szocialista képviselő, — azzal nem lehet olyan könynyen elbánni, mint a városi „egyetlen" demokratával. Az a szocialista képviselő, aki a nép nyelvén beszél és a nép szivének legtitkosabb húrjain jítszik, még akkor sem fog egyedül állani, ha maga lesz is. Védeni fogja a képviselői immunitás, és szavait épp ugy jegyezni kell, mint akármelyik pártvezérét. És kétségtelen, hogy a birtokviszonyok Magyarországon egészségtelenek A terhek arány talanok. S mindezeknek következtében az elégületlenség rohamosan terjed. S nincsenek kizárva — főként ha egyszer a parlamentből is folyni fog az izgatás, — azok a rázkódások, melyekben az orvosság még rosszabb, mint a betegség. A gyomai választási harc tehát éppen idejében jövő figyelmeztetés az összes pártokhoz egyaránt És figyelmeztetés arra is, hogy régi józan gondolkozásából kizökkentett sárréti népünket magi a társadalom vegye gondozás alá; világosítsa fel kultur-eszközeinek teljes felhasználásával arról, hogy az a kátyú, amelyben most nyakig gázol, olyan pocsolya, melybői később csak anyagi s erkölcsi veszedelem teremhet. — Politikai hírek. Széli Kálmán miniszterelnököt a király a legnagyobb magyar rendjellel: a Szent-Istvánrend nagykeresztjével tüntette ki, melyet személyesen adott át Szélinek. Három évi miniszterelnökösködós után magyar államférfiú ilyen rendjelet még nem kapott soha. A legnagyobb bizalom, ós a munkásság megbecsülésének fényes jele ez az uralkodó részéről. Kiváló politikai esemónynyé válik pedig a trónörökös pétervári utja után, melynek következtében Széli állásának megingásáról is beszéltek némelyek. A király maga cáfolta ezt meg a Szent-Istvánrend nagykeresztjével. 0 telsóge páratlan alkotmányos érzületére és a magyar nemzet iránti szeretetére vall az ajándék, midőn Széli Kálmánnak a királyi kézirat szerint is különösen kiváló és sikeres szolgálatait jutalmazta. P 1 ó s z Sándor igazságügyminiszter ugyanekkor a vaskoronarend első osztályát kapta a polgári perrendtartás megteremtése körül szerzett érdemeiért. — Vihar a kepvis-elöhizban. A pén'e ken történt események e 'dig páratlanul állnak a magyar parlament történetében. Csendesen kezdődött az tilás s olyan vihar tört ki, mely az ülés bezárását tette szükségessé. Gabányi Miklós mandátumának megsemmisítése vott az oka a függetlenségi párt nem parlamenti eljárásának A megsemmisítéshez nincsen köze sem a politikának, sem a Széll-rendszernek, az egy tisztán birói aktus volt. A parlamentárizmus érdekében állna, hogy lecsillapodjanak a szenvedélyek ós a rendes, higgadt modorban folyhasson az ország javára a nemzeti munka. Ez valószínűleg meg is történik, bár a függetlenségi párt szélesebb körű akciót akar indítani; bizni lehet azonban Széli Kálmán ós A p p o n y i Albert gróf igazságszeretetében és körültekintő figyelmében, melylyel a kérdést minden bizonynyal meg fogják oldani. Mert nem helyes irányú haladás volna, ha a kisebbség terrorizmusa folytán az üléseket be kellene zárni. Hiszen igy nemsokára az osztrák parlament színvonalára esünk. A gyomai választásHentaller Lajos győzelme. Csütörtökön este 8 órakor fellélegzett, a gyomai kerület: Várkonyi István elbukott az erős küzdelemben sHentaller Lajosé lett a kerület mandátuma. Az izgalom teljesen megszűnt; mindenki megnyugodott . . . A gyomai állomáson, mint rendesen a választások alkalmával, zsongott az embertömeg és lobogott a zászlóerdő. Még a felületes szemlélő is észrevehette, hogy most sokkal számosabban érkeznek a szavazók, mint az előző két választáson. Várkonyi híveinek egy része már szerdán délelőtt és délután megérkezett. Reggel jöttek Mezőberényből és Tárcsáról egy voBékésmegyei Közlöny tárcaja. A nemzetes ur második házassága. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta: Karaszy Ödön. Már az élet sem tud semmi szépet produkálni. Csupa sikkasztás, házasságtörés, meg mit tudom én mi. Csupa merő daróc. Ebből bizony nem igen lehet valami mutatós darabot összefércelni. Nem is vesződöm vele. Inkább visszamegyek a szópapáink idejébe ; van ott még annyi kincs, hogy csak csodaság, ha nem restell az ember kutatni utána. Csupa édes, szerelmes történetek, csupa merő rózsaszín selyem, habkönnyű velencei csipke. A mi kárt tett banne a kritikusok ollója, meg a feledés mosolya, beszövi — szövögeti a fantázia örökké motollálló pókja arany pókhállóval. Attól még ragyogóbb lesz ! Szinte jól esik elbabrálni vele ós megmutatni a mostaniaknak, hogy miképpen lenne jobban. Pedig tudom, hogj' a nemzetes ur leszidna a sárgaföldig, ha megtudná, hogy az ö második házassága történetéi hirde tem világgá. Egész életében gyűlölte az emberi állatok háromfajtáját: a zsandárt, a fináncot, meg az irókat. A zsandárt azért gyűlölte, mert elcsípték a szegény legényeket, akik pedig nagyon jó fiuk voltak s elhozták a legszebb nótákat, amik a nagy Alföldön termettek homályos csárdákban, zugó nádasokban, megye börtönében, bitófa tövében. A fináncot meg . . . Istenem, hát a fináncot ma sem szereti j senki, hát ő hogy szeretie volna, mikor: kétszáz hold dohányát tépették halomba, mert elfelejtett engedélyt kérni rá a nagyságos Prkovcsák megyefőnök, akarom mondani, becirker úrtól. Az irókat meg azért nézte le, mert magyar embernek már be vett szokása, hogy csak a kardot tartja férfikézbe valónak. Egyszóval i nemzetes ur, ha ezt az ón irkafirkámat meglátná, alighanem jobban megeresztené a kacskaringós káromkodások végtelen áradatának zsilipjót,mint tette azon a langy meleg tavaszutói napon, mikor a vén udvarház ambitusán sziesztáivá véletlenül a kertbe tévedt tekintete. Pedig a mit ott látott, ahhoz hasonló dol got százat is láthatott már, ha nem is épen ilyen kiadásban. A kertben semmi egyébb nem törtónt, mint hogy a kis Gábor úrfi a béresgyerekekkel zsiványosdit játszott. Természetesen ő volt: a zsivány, a kis tömzsi Szömök M ityi — akiből, mire a bajsza kinőtt, már pompás lókötő fejlődött, — volt a zsandár. A többi meg ki zsandár, ki betyár, a mint azt Gábor úrfi jónak látta elrendezni. Eddig még nem lett volna baj, sőt talán az sem állította volna meg a napot rendes utján, hogy Gábor úrfit, a haramia kapitányt elnyomták a zsandárok, hanem az már mégis ógrekiáltó vakmerőség, hogy Szömök Matyi a zsandár hadnagy a vén szilfa alá tett deresre húzatta a zsivány vezért s breviter megcsapatta. Eleinte a pálcás csak simogatta az úrfi betyárt, hanem aztán belemelegedett s hatodiknak olyat talált a Gábor gümbölyíibb felére hajítani, hogy dicsőség ide, dicsőség oda — elritta ínigát. Az úrfi jajongá<át'ci riadt fel a nemzetes ur s a kezeügyóbe o-.ö agirász ostort felkapva lódult a kertbe. — Az irgalmát, a deresen puhult paraszt apádnak — riadt a gyerekekre — liát mit csináltok itt he ? Gyurka ? Pali ? — kiáltott a kocsisokra, kik a pázsitot kaszalták a tisztásokon — fogjátok meg ezt a kölyköt — és rámutatott a zsandár hadnagyra, aki ugyancsak iparkodott kifelé az udvarból. Hanem bizony elcsípték szegényt ós minden rugkapálása dacára a nemzetes ur elé cipelték. — Kölyök ! — förmedt rá a nemzetes ur egészen kikelve magából — tudod-e hogy mit tettél ? Nemes embert csapattál meg, amit még nem tett meg senki, mióta világ a világ . . . Tudod-e, hogy ini jár ki azért ? — Nem tudom ón, majd megmondja a nemzetes ur ha akarja — vágta vissza Matyi, akiben már akkor megült a dac, ami később futóbetyár korában olyan keservessé tette a komiszáriusok dolgot, ha őtet kellett vallatni. — Hát meg is mondom, — szolt a gyerek dacosságától meglepődve a nemzetes ur — a hányat te vágattál a fiamra, annyit vág rád a hajdú, meg még hatot emlékeztetőnek. .Vless csak le egy suhogót Pali! . . Nem kellett soká keresni alkalmatosság után, volt elég mogyoróbokor a kertben, kellett az akkor nagyon : a gyümölcse az uraknak, a fája meg a jobbágynak. Mikor Pali a hajlós vesszőt suhogtatva visszajött, a Matyi gyereken erőt vett az ijedtség — azóta sem ijedt meg, pedig jó hatvanas volt, mikor felkötötték — elöntötte a szemét a köny s remegve nézte a nemzetes ur haragtól kipirult arcát. — Gábor, — szólt fiához az öreg ur, a ki még jobban szepegett Matyinál is — fogd azt a vesszőt, te meg feküdj le. Matyi nem igen sietett, hát az egyik kocsis szépen végig nyújtóztatta a deresen, nem a leggyöngódebben szoritva le a halálsápadt gyerek két karját. Az úrfi elvette a mogyoróhajtást s oda állt a delikvens mellé. — Üsd! — parancsolta a nemzetes ur — Ne bántson urfikám — esengett a szegény Matyi — ne bántson Gáborka. — Vágd — riadt haragosan fiára az öreg. Gábor uifi pedig egyet lépett hátra, fél testét visszahajlítva, egy hatalmas sujj tással —- elhajította a vesszőt, messzire be a bokrok közé. Aztán oda lépett Matyihoz s megsimogatta könnyes arcát. — Ne félj Matyi ka, nem bántalak. A.z öreg nemzetes urnák minden vér a fejébe szaladt. Most törtónt meg vele először életében, hogy nem engedelmeskedtek neki és épen egyetlen fia volt az, aki dacolt vele. Vele — egy gyerek ! Még a foga is megcsikordult, amint Gábor úrfit mellen kapva, ráordított. — Nem vágod ? ! — Nem, édes apám — felelt a tiz éves kis legény szelid, de határozott hangon. — Nem ? ! — Nem, édes apám ! — ismételte Gábor. — Jó ! Pali, vágj egy másik suhogót, jó erőset. Amit ennek a fattyunak Ítéltem, annak felit megkapja az úrfi. No, mégis itt vagy ? Megmondtam, punktum ! Hat a Matyinak, hat a Gábornak . . . Hát vágod-e már úrfi ? A kis úrfi könnyben uszó szemeit apjára emelve, haloványan, egész testéoen remegve, sírástól megremegő hangon megint ; csak azt mondta : — Nem, édes apám ! . . . — Akkor hát majd elvégzi a Pali — dörögte az öreg jéghideg nyugalommal. A cselédek megriadva bújtak össze s a szép sugár paraszt lányok borzadva várták a történendőket. Mert azt tudta mind, hogy a nemzetes ur megtartja, amit egyszer kimondott, ha csak valami csoda nem történik. A csoda megtörtónt. Mikor a hajdú ütésre emelte kezét, a csoportból kivált egy szép deli paraszt